Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-02 / 15. szám

„Békésmegyei

r:Közlöny" 19. szám. 1882. Jyért isten évszázadok óta bünteti a magyart „mert az soka együtt nem tart." Tessék csak figyelmesen megolvasni Magyarország történelmének tanulságos évlapjait, de összefüggésben, s nem ugy, mint Sárréti ur tette. Tessék csak figyelemmel vizsgálni, mért került hazánk az Árpádok alatt a német és görög befolyás alá; mórt került későbben a cseh királyok és jagellök kezébe, mért jutott a török uralom alá? A lelketlen czivódás miatt! Szomorú dolgok ezek. A habsburgi dynasztia bizony nem sok jót hozott ez országra, az igaz; de lettünk-e mi okosabbak a követendő politikára nézve? Önök eljárása mutatja, hogy nem lettünk. Önök ma sem keresik a kétségtelenül létező bajoknak kutforrását ott, a hol kell. A földmives, iparos és kereskedőnek baját nem közgazdasági tényezőkben, hanem a minisztériumban; a közerkölcsiség, sikkasztás, öngyilkosság ' s mindazon bűnök okait, melyeket ön czikkének bevezető mondatában oly klaszikus rövidséggel összefoglalt, nem a társadalomban, hanem a kormányban; hazánk külügyi bajait, belügyi, nemzetiségi és vallási, pénzügyi és politikai nehézségeit, szóval mindennek egyesegyedüli okát csak a kormányban keresik ; az ellen folytatnak szélmalomharczot; az ellen uszítják fel a népet, terjesztik az elégületlenséget, óhajtják vissza a Bachkorszakot és Ígérnek olyan függetlenséget, olyan szabadságot, olyan önállóságot, mely mindaddig, mig előföltételei meg nem lesznek, nem következhetik be. Aki pedig most, ezen feltételek megléte nélkül erőlteti a dolgot, az forrodalomba kergeti a nemzetet. Nem mondom, hogy önök ezt akarják. Hiszen Kossuth sem akarta, mégis oda vitte az elkeseredés. Az Ausztria elleni na-gy gyűlölet egész odáig kergette őt, hogy kész volt a magyar koronát a magyarság örök ellenségének, a muszkának adni oda, csakhogy Ferencz József fejére ne jusson ! Ilyen az elkeseredés politikája — meiyet ötiók feléleszteni akarnak, Pilátusként mosván kezeiket, hogy nem önök a forradalmárok, — hanem a kormány. (Vége köv.) Politikai események. * A mostl vérfürdő. Trebinje, jan. 29. A 67. sz. Sinerlingazred két zászlóalja körülbelíil 500 főből álló erős felkelő csapatra akadt. A felkelő csapat Moszt előtt a nezdvecsjei magaslaton táborozott. A Sehmerlingek tüstént csatára készen állottak s két század szuronyszegezve támadta meg a felkelőket. A városban közvetlenül a Trebinicssa folyón át vezető kőhid élőit a felkelők megálltak s fel akarták tartóztatni a mieink előnyomulását. Tiz perczig tartó heves összeütközés után mégis hátrálni voltak kénytelenek. A keskeny hid-jn át akartak futni. A hidon rettenetes tolongás támadt. Csapataiuk a mindinkább összegomolyodó tömegre tüzeltek, mely nem tudott kibontakozni. Tobb mint 200 összetaposott s lelőtt felkelő hullája borította a csatatórt. A Trebinicska vize vérüktől pirosra vau festve. A Sehmerliűg-ezrednek eddig konstatált vesztesége ez ütközetben : egy tiszt könnyen, 2 gyalogos súlyosan s 6 gyalogos köauyea megsebesült. * A lázadás Bendkivül véres ütközetnek kire jár. Csapataink jan 30-án összeütköztek a lázadókkal Trebinje környékén. A katonák, miután a lázadókat visszavetették: 63 foglyot ejtettek, kikre golyó-halál vár. "Írországban uagy összeesküvést fedeztek fel. A kormányhoz érkezett feljelentéseiben az van mondva, hogy az összeesküvés messze elágazódé, főhelyei pedig Clare, Limerick és Cork grófságok. Forster, olyan iratokat mutatott be a királynénak, a melyekből tisztán bebizonyul, hogy Irlandban létezik egy titkos társulat, mely e szigetnek Angliától való fcelje

1elszakitására törekszik. A kántortanító. i. A kántortanító a magyar társadalom egyik kiválóbb tragikomikus alakja, nemcsak azért, hogy ő ott is dalol a hol más sir, hanem azért is, mert neki az életben valóban tragikomikus helyzet jutott osztályrészül. — Belátták és fölismerték a kántortanító komikus mivoltát már a régibb színműírók is, hiszen alig van régibb népszínmű, melyben a kántortanító ne vinné a komikus főszerepet. — a nézőközönség akár a pukkadásig nevethet az ő fölléptén, az ő jelenetén. De ki ne is nevetne egy embert, kiasszott sovány arczczal, rézvörös orral, ökölnyi pápaszemmel, begyűrt ó-testamentomi kalappal, ki félig berűgott állapotában, ékesen, de borizű hangon zengi el násznagyi búcsűztatóját, lakadalmi toasztját, sületlen viczczeit, okoskodásait, sib.! ? Ha más nemis, e jelenet mindenesetre megmenté a darabot. — Igyekeztek is a színműírók a kántortanító jeles komikus mineműségét színműveikben minél többször a legtorkább kiállításban értékesíteni. — Volt is kántor uramnak tekintélye . . . . a színpadon, de nem a társadalomban. Ez a régibb időbeu talán megjárta, mikor még nagyobbrészint kicsapott diákok, kiszolgált katonák, becsületes czizmadiák, kontár kőművesek, űrhatnám szabólegények stb. (tisztelet a kivételeknek) viselték a kántortanitói „tisztséget." — Kiknek iskoláik voltak a csapszékek, fonóházak, lakodalmas helyek s disznótorok, hol azután becsületesen „fölöltözködve" Bachus szent tüzétől fölmelegítve, dörgedelmes intelmek és prédikácziókban öntötték ki paedagógiai bölcsességüket, a hallgatóság nem csekély mulatságára. Az ötvenes években,nem ritkák voltak az ily dérék kántor uraimék. Ez időben tehát ha nem is illő, de talán mégis tűrhető volt, hogy ily kántortanítók színpadon, nyilvános helyeken pellengére állitassanak, gúnytárgyává tétessenek. Azonban változtam az idők, változtak az emberek! Ma már a tanügy terén óriási haladás történt, jeles tanítóképző intézetek állitattak, úgy a felekezetek mint az állam részéről, számos képzett, szakavatott s minden tekintetben derék tanitók terjedtek szét az országban, a szélrózsa minden irányában. A régibb kántortanítók is megértve a kor hivó szavát, örömmel sorakoztak a haladás zászlója alá. Jeles szakkönyvek tanulmányozása, tanitó-egyletek és póttanfolyamok szaros látogatása által hiányos paedagógiai tudományokat pótolni, s a kor kívánalmainak eleget tenni iparkodtak. — Úgy, hogy bátran merem állítani, miszerint a mai kántortanítók mind képzettségre mind tanítói gyakorlottságra s ügyszeretetre — mind társadalmi mind paedagógiai szempontból — bárkivel, bármily jellegű tanítóval kiállják a versenyt. A megyei tanfelügyelők tanügyi kimutatásából s a vallás és közoktatási miuiszter országos közoktatásügyi jelentéséből világosan kitűnik, hogy a népnevelési ügy 30—40 év óta mily óriási haladást tett, úgy aunyira, hogy nincs benne nagyítás, ha azt állitom, miszerint népfievelásttgyüuk előbbi tespedéséből fölkarolva, parlagias állapotából szakértő művelés alá fogva, csaknem európai színvonalra emelkedett. — Már pedig minden elfogulatlan itélő belátja s kénytelen bevallani, hogy a népnevelési ügy iíy számbavehető előhaladásának nem csekély érdeme illeti meg Magyarország derék és ügyszerető kántortanitóit. — Kinek ez iránt kételyei támadnak, vegyen magának fáradságot, tekintsen szót az országban, s bizonyosan úgy találja, hogy Magyarország néptanítóinak majdnem 2/

3-&d része kántortanítóból áll, kik egészen a nép közt élnek, azoknak sok, igen sok községben csaknem egyedüli vezérei, tanácsadói, oktatói és nevelői, szóval népnevelők és tanítók a szó teljes értelmében. — Ezek ügybuzgalma nem csekély mérvben tolták előre a népnevelésügy szekerét. — Mert szerintem nem a gombamódra elszaporodott tankönyvek, nem a palotaszerű iskolák s a polyva sokaságú taneszközök emelik első sorban a tanügyet, hanem a lelkiismeretes tanitók. — Alert nemcsak a diszes iskola-épületnek, hanem a zsúp és nádfedelü iskolateremnek is megelevenítő lelke a jó tanító, ki tud magának szükség esetében szorgalma, leleményessége és ügyessége által önerejéből is taneszközöket előállítani, melyek a költséges taneszközöket sok esetben tökéletesen pótolják A kántortanító ilyen tanitó. — Ő érdemli meg valóban az elnevezést „néptanító." — Igen helyesen nevezi őt egy derék egyházi férfiú a „falu eszének, ki mindenkinek ad egy kicsit, nála még sincsen deficzit." Igen uraim! A kántortanító az a mester, ki az élő, de faragtalan tuskóból erkölcsileg képzett egyént, a társadalomnak hasznos tagot, az államnak becsületes polgárt, az egyháznak buzgó hivőt állit elő. — Ő az a kertész, ki a puszták vadvirágát a népiskolába, az erények e nevelő hertjóbe átülteti, a hit, remény, és szeretet üdítő harmatával öntözi, a becsületesség és erényesség illatával fölekesiti, s igy a további életre előkészíti. — 0 az a magvető, kinek fáradsága után kedvező időjárás mellett (ez alatt protekezió is értendő!) dúa aratás várható. — Ő az az építőmester, ki az elemi tudományok okszerű tanítása által fundamentumát veti meg az iparosműhelynek, de épen úgy a művész ecsetének, az épen most flzetésjavitásért jajgató díjnok kalarausának épen úgy, mint a miniszteri bársony széknek, közvitéz hősi bátorságának épen úgy, mini a tábornoki egyenruháknak, a papi „tógának" s vörös övnek épen úgy, mint a püspöksüvegnek és bíbornoki kalapnak. — Tegyék uraim kezüket szivükre, s kérjék számon önmagoktól, ki adta az első betűt szájukba, az első „gnflit" kezükbe ? — Ki csepegtette szivükbe a hit, remény és szeretet első balzsamát? Ki tárta föl önök szemei előtt először a természet szépségeit? Ki ismertette meg először önökkel az édes szülőföld halmait ós virányait ? Ki tanította önöket először szeretni a hazát ? Ki véste szivükbe a nagy költő ékes dalának minden szavát : „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar . . . ? Nemde kénytelenek önök bevallani, hogy a néptanító s nagyobbrészint a kántortanító. —!? Nos uraim ha ez igy van, akkor megérdemli az a kántortanító, hogy őt megillető tiszteletben tartsák, gúny tárgyává ne tegyék, s ha tehetik, nyomorult anyagi helyzetének javításán közreműködjenek. . . . y . . . f. Jíagyyilági események. * Vasút Amerikából Európába. E gondolat nem hagyja nyugodni az amerikaiakat. Most ujabban egy uj terv merül fel. Egy Gregory nevii mérnök készített egy tervet, melyszerint a vasút Washington államból vezetne ki, keresztül vezetve az amerikai angol birtokokon, Uj-Georgián keresztül föegész Alaskáig, a Behring-szorosig. A B

ahring-szoroson keresztül valami gőzkomp vinné a vasutat Szibéria keleti partjaira, onnan Kezdve pedig az orosz kormány és orosz vállalkozók építenék ki egész Szentpétervárig. S ez az óriási világvonal, leszámítva a 40 mértföld széles Behring-szorost, 130 óráig menne szárazföldön, s az egész roppant utat, kiiudulási pontjától kezdve Széntpétervárig, csak hatodfél nap alatt tenné meg. * A czár mint favágó. Az orvosok tanácsára Ill-ik Sándor czár jelenleg naponkint másfólóra hosszáig fát vág Gacsinában. A testgyakorlatoa rendesen csak a kis trónörökös van jelen, hosonló öltözékben mint atyja, és pedig orosz nemzeti öltözetben: vörös ingben, magas czizmákkal bő nadrágban, prémes hajtókája kabátban, melyet öv szőrit össze, sebben könnyű kézi baltával. — A pétervári társaság a czári levágásra a következő megjegyzést tette: „Mialatt a czár fát vág, miniszterei üres szalmát csépelnek." * Guiteau. Már említve volt lapunkban, hogy az elnökgyilkost az esküdtszék vétkesnek találta. Legujabbi távirat szerint Guiteaut jun. 30-án végzik ki. Fővárosi dolgok. * 101 éves ember halt meg a Marokkói-házban. Az elhunyt, Náthán Izsák, mint a „Pester Lloyd" irja, 70 évig lakott a Marokkoi-házban, s 60 évig árult ugyanott zsidókönyveket. Az üzleti tevékenységtől tiz óv előtt vonult vissza, s azóta a legjobb egészségnek örvendett. Háromszor nősült meg, de hijába. Az öreg ur széles körben volt ismeretes jótékonyságáról. Temetése holnap délelőtt lesz. * Veszett ebmarás,S*abó András 36 éves csömöri illetőségű napszámos tegnapelőtt este C iömöröu egy veszett eb bál ezombjáu megharapta. A kutyát a falubeliek azonnal agyoverték ; a megmart embert pedig a járási orvos véleményezése folytán ma este beszállították a Bokusba, Hazai hirek. * Veszprémben Hoszter várpolotai rabló-gyilkos pőrének 1. Iió 8-án leendő tárgyalása iránt az érdekeltség oly nagy, hogy jegyet a terembe belépésre 29-től kezdve már semmi áron nem lehet Kapui. Mindössze 110 jegy adatott ki, beleér!ve a hirlaptudósitókét is. A tárgyalás előrelátóiig legalább is 5 —6 napot fog idénybe venni s naponkint d. e. 9-től 5 óráig fog tartani. A mint most e borzasztó biiniigy áll: hacsak a tanuk vissza nem veszik vagy móddsitják vallomásaikat, Hoszter okvetlenül halálra ítélhető lesz. * Esküvő rendőri segédlettel. Esztergomból irják, hogy ott m. hó 29-én rendőri felügyelet mellett kellett egy esküvőt megtartani, mert a menyasszony atyja elleukizése daczára ahhoz ment férjhez, a kit az apa szeretett volna ráerőszakolni. * Alapítvány. Bonnáz Sáudor csauádi megyéspüspök művelődési czélokra 100.000 irtot adományozott. Ausztriai hirek. * Az ügyvédség reformjához Az osztrák igazságiigytniniszlerium régebben a tegfőbb törvényszékhez fordult, s véleményét kérte ki az osztrák advocatura javasolt reformjára vonatkozólag. Egyik bécsi lap most arról értesül, hogy a legfőbb töivéyszék pír nap előtt hozott véleményében a „numerus claasus" ellen nyilatkozott ; ennek folytán tehát nehezen fog teljesedni sokaknak azon kívánsága, Ingy az osztrák ügyvédek .száma mesterségesen korlát,oltassék. * A königrahi csatavesztés második bűnbakja, báró Heniksteini Alfréd altábornagy a napokban meghalt Báosben, 72 éves korában. Heniksteiai volt l86Ö-b in Bened-ik táborszernagy után a legtöbbször emlegetett ember a monarchiában, kit a táborszernagy után leginkább o coltok a königgrátzi csatavesztésért. MEGYEI HÍREK. * A b.-csabai nőegylet évi jelentése. (Vége.) Egyletünk a magy. orsz. gadasszony egyletnek nemcsak alapitója lett