Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám
1882-11-23 / 139. szám
„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. lére vezettetik ? Ugyan hová törpül ez a gyáva tömeg a Tisza nyilt, hatalmas föllépése mellett. Oh, hogy egy napon kell őket vele megemlitenünk 1 IPoliti kai tiirets.. * Róma, nov. 20. A pápa egy ügynöke utján tárgyalást folytat az olasz kormánynyal, hogy vegye át tőle a IX. Pius idejéből maradt pápai órczpónzt, a mely most teljesen értéktelen. * Bécs, nov. 20. k belváros képviselői: Kuranda, Weitlof, Hoffer és Jacques nyilt gyűlést hirdettek mára, hogy választóik előtt számot adjanak működésükről. Mivelhogy nem volt zárt ülés, a munkások és tanulók közül is ^okan megjelentek, mire a képviselők Kijelentették Hoffer által, hogy ma nem beszélhetnek, mert ezzel csak választóiknak tartoznak. Erre nagy zajongás támadt. A munkások nagyban éltették Kronawettert. Azután felhangzott e kiáltás. „Mért nem akarnak a népképviselők a nép előtt beszélni?" Mivel a zajongás nem akart megszűnni, kioltották a teremben a gázlángokat, mire a nyugtalankodók lassanként elszéledtek. A jelenvoltak nagy része az „Union" szállóba vonult, hol a IX. kerület demokratikus egyesülete tartotta ülését s rezoluczióját az alkot mánypárt ellen intézte. Az ülés végén Krouuwetter beszólt az öt forinttal adózók választói jogáról. * Konstantinápoly, nov. 20. A portán minden pillanatban várják, hogy Dufferin missziójáról hivatalos közlést tesz. Dufferin lord misszióját török felfogás szerint a szultánnál igazolt nagy követ missziójának lehetne tekinteni, a ki valamely rendkívüli megbízásból a birodalom egy tartományában időzik s a török politikai körökben bizton várják Angliának ez irányban való előzékeny lépését. — Gruics szerb követ a legbarátságosabb módon sürgette a porta válaszát az arnauták betörései miatt tett reklamácziójára. * Sécs, nov. 20. A reichsrath mindkét házát decz. ötödikére hívják egybe. Az erre vonatkozó s Taaffe grófnoz intézett császári kéziratot a napokban teszik közzé. * London, nov. 20. A „Times" kairói levelezője kijelenti, hogy átolvasta az Arabi ügyére vonatkozó okiratokat s meggyőződött róla, hogy a bukott hadvezér vétkes az alexandriai gyujtogatásokban. * Berlin, nov. 20. Giers varzini látogatása a benső jó viszonyok kifejezésének tekintendő, annólkül, hogy e látogatásnak valami különleges czélja lenne. Giers, mielőtt visszatérne Pétervárra, valószínűleg Kálnoky grófot is meg fogja látogatni Bécsben. A trónörökös ma délután fogadta Gierset. * Páris, nov. 10. „Pol. Corr." A porta ós a franczia kabinet között jelentékeny közeledés ment végbe az utolsó napokban, a mit diplomácziai körökben annak magyaráznak, hogy mindketten rosszalják Anglia egyiptomi politikáját. A porta megelégszik a tuniszi trónváltozás ügyében tett reklamáczióval s e kérdésre nézve lemond minden további diplomácziai akczióról. * Prága. nov. 20. A „Narodny Listy" szerint elrendelte az idevaló főparancsnokság, hogy az önkónytesek magán beszélgetéseikben is az államnyelvével, tehát a német nyelvvel éljenek. * Róma, nov. 20. Sanguigni bibornok meghalt. * Belgrád, nov. 20. A belügyminiszter Kündovicsot, Losnika kerület polgármesterét hivatalától felfüggesztette. A tegnapi község tanácsi választáson a haladó-pártiak győztek. A szavazati joggal bírók közül alig 10 % vett részt a szavazásban. * Versecz, nov. 20. Az itteni törvényszék Markovics könyvkereskedőnél 80 szoczialisztikus röpiratot s azonkívül Kraljev nevü, Pancsován letartóztatott segédjétől 15 kompromitálló levelet koníiskált el. A vizsgálat szigorúan foly, s állítólag egy szoczialis klub nyomán vannak, mely főként szoczialisztikus iratok terjesztését lüzte ki czóljául. * Lemberg, nov. 20. Az „Alliancze Izraelite" 20 orosz zsidót szállított tegnap Brodyból Amsterdamba és 23-at Párisba. Most már olyan kevés menekült van Brodyban, hogy a tavaszszal tett intézkedések teljesen fölöslegesekké váltak. * Klagenfurt, nov. 20. A Ferlachban ujon fölállított fegyvercső-próbáló intézet Pino kereskedelmi miniszter jelenlété ben ünnepélyesen megnyittatott. Omazta József ur legutóbbi czikkére. iii. Omazta ur képes — láttuk — arra az abszurd feltevésre, sértő vádra, rágalomra, hogy a b.-csabai ev. intelligenczia kimaradását, illetőleg nagyobb számmal való be nem választatását a prezbyteriumba egyenesen a papságnak köszönheti. Sóhajtva emlékezik vissza azon időkre, mikor még több társával együtt mint prezbyterek igyekeztek hazafias szellemben vezetni az egyház ügyeit. De hát mulandó minden a nap alatt, mondja bölcs Salamon, tapasztalta Omazta József ur. AZ ő mandatuma lejárt; s azóta ? Csak a jó isten tudná meg mondani, mily veszedelmes szellem kapott ott lábra az intelligens elemtől megszabadúlt prezbyterium s egyház körében! Nem is mulasztja ei az alkalmat felrázni a szunyadókat, hogy kompakt erővel egyházunk kitakarittassék hazaellenes irányú eljárásából. De hát mivel igazolja Omazta ur a hazafiatlauság, hazaellenes irányzat szörnyű vádját involváló ez állításait ? Halld világ éá szörnyűködj 1 Otnazta ui felfedezései ezek : A b.-csabai evang. tótajku egyház — mindenekelőtt — prezbyteri gyűléseinek jegyzőkönyveit „tót nyelven is" — vezetteti. Hát aztán mit bizonyít ez ? Azt bizonyítja ez adat, hogy egy tótajku egyház gyűlésén a magyar mellett, mert ezt ne feledjük, Omazta ur kifejezésével élve, igen is a közjó, béke s igy a jövő érdekében opportunusnak látszik meg ez idő szerint a tót nyelvnek is használata; azt bizonyítja ez adat — köszönet érte — hogy ez az egyház száz és „A csizmafülek okozták," mondá Katzsch. „Nadrágja a középen megrepedt. Jöjjön le báró ur, majd összetűzzük gombostűkkel " „A menyköbe! nem jöhetek ismét le. Nem takarja el kabátom a sérült helyet? kérdó a báró. „Csak egy fehér csík látszik, de alig észrevehető," válaszolá Katzsch. „Amint a lombok felé közeledem, melyek lelkem gyémántját rejtik, kezdje rá a zenét ós folytassa addig, mig ismét visszatérek," utasitá a báró. „Mindig csak „hajnalpirt"? „Igen, de ne játsza kétségbeejtő tánczai valamelyikét." E szavak után az elragadtatott Handschuh a csendes lombozat felé lopódzott, mely sürü ágakkal volt körülvéve. Vigyázva háritá el a báró néhány ágát és valóban ott ült egy padoískán a „sötét alak" háttal feléje fordulva. Handschuh leggyengédebb hangján suttogá:' Szivem imádottja, kegyes kisasszonyom, életem talizmánya, bocsásson meg egy szegény halandónak, ki szent közelébe merészelt hatolni. A hold csendesen, némán halad pályáján a csillagocskák kaczóran fénylenek a derült égboltozaton és édes lehelete oh legkegyelmesebben! fűszerezi a közönséges, de oly jótevő légkört, mely a halandót környezi. „Ezer mennykő és kartács! hol az a semmirekellő? dörgött a lombozat között Stahlek haragos basszus hangja és egy perez múlva gallérjánál fogta már a halálsápadt bárót, mialatt sürü füstfelhökkel eresztgetett tajtékpipájából. A báró majd elveszte eszméletét. Hallá amint az orehester, midőn a kapitány dörgő hangja felhangzott, a dalt egy ijedt „ksz"-el megszakitá és gyors futásnak eredt. „Uram, ki ön ós hogyan jutott e kertbe?" kezdó a kapitány, mialatt az ijedtett a hold fénye felé forditá. „Kit látok? Handschuh ur! Mit jelentsen ez? „Kapitány ur, oly szerencsétlen valékazutat eltéveszteni.] „Ne Mentsen! Hogyan jutott uram a kertbe ? „Az — a rácsozaton át." „Ugy hát menjen ismét azon az uton vissza, elkísérem addig." „Kapitány ur" kiáltá kótségbeestóben a báró, „midőn átkúsztam a vasráesozaton oly szerencsétlen valék, hogy mellényem elszakadt, ugy hogy ez állapotban szemei előtt.. . „Mindegy — gyorsan át a rácsozaton, vagy rendőrökért küldök." Sóhajtva kúszott fel a szerelmes a vasra. Némi vigaszul szolgáltatott nekie, hogy a kapitány e műtétnél hangos kaczajban tört ki. Mint szilaj ló vágtatott el tiszteletteljes üdvözlés után a báró és megtalálá a híd közelében a zenészeket, kik az ijedség következményeit az üvegben lévő maradókkal igyekszének elhárítani. Megtörve vánszorgott Handschuh haza felé. * * * Kót évvel a kudarezot vallott éjizene után nagy öröm tölté be a heidelbergi várat. Handschuh báró lakodalmát ünnepié a bájos heidelbergi Margitkával. A szeretetreméltó mennyasszony kívánatára a három zenész is meglőn hiva. Midőn ezek az asztalkendőt felemelik, minden tányérban egy újdonatúj dupla Lajos arany feküdt. Es midőn a poharak a lakadalmas teremben zörögtek, a vendégek a mennyasszonyt és vőlegényt éltették, a három zenész is szerényen oda lépett és vigan koezczintottak az uj házaspárral. A lakodalmas alkalmi felköszöntőt azonban, melyet e czélra Katzsch, Speek káplár által íratott, még sem volt bátorsága elmondani. Ez estén Katzsch még a vén Löfferl hajadonnal is kibékült, sót mint mondják, utóbbi a lakoma után a békecsókját is megengedé magának adni, azonban ezen állítás igaz voltát Katzsch végleheletéig tagadta. száz más tót, ós német egyházat, mondhatnók egész felekezeteket megelőzött abban is, hogy prezbyteriumának jegyzőkönyveit ugyan a magyar mellett még tótul is, de már péld. iskola bizottságáét, anyakönyveit, enemü kivonatait kizárólag magyar nyelven vezetteti; azt bizonyítja ez adat, hogy a mely egyház ellen csak igy tanuskodhatik valaki, hogy leleplezése nemcsak szégyenére nem, de becsületére válik a minden áron meghurczolni szándéklott testületnek: ott a helyzet tisztán áll, a vádaskodás vissza koppan a vádaskodó „volt" prezbyter fejére. Omazta ur az egyház népiskoláival sincsen kibékülve s azért elrendeltetni kivánná, hogy az egyház összes elemi népiskoláiban a magyar nyelv a törvény értelmében tanittassék, és hogy az egy vagy két magyar iskolának felállitásávali tódozás fódozás megszüntettessék. Ezekre csak eunyit. A b.-csabai ev. egyház összes népiskoláiban a magyar nyelv igen is taníttatik s igy Omazta ur első kívánságának tárgya nincsen; a mi pedig ama másikat illeti, ám tekintse ő tódozás-fódozásnak a magyar elemi iskolák szaporítására irányzó eljárását evang. egyházunknak: az elfogulatlan közönség azt mint bölcs, tervszerű, fokozatos s egyedül czélirányos üdvös intézkedést fogja fel, tehát mint olyat, mely ev. egyházunknak ismét nem szégyenére, de becsületére válik. Csak az a valóságos, bölcs hazafi — mondja nagy Széchenyink — „ki lehetőt kíván." Ezt a lehetőt tartja szem előtt egyházunk, a mikor nem is másfél év tized óta 5 magyar iskolát mutat fel s igy az elsővel együtt ma Ö népiskolájának tannyelve a magyar. S bizon nem az igazi böicsesóg kövét fújja, nem az igazi hazafiság ösvényét tapodja az, aki a nem lehető korlátai között csapongva, veszedelmessé válható ugrással, rázkódtatással, nem pedig a fokozatos haladás utján, akarja megvalósulva látni álmait. Édesek azok az álmok — kívánságok — másnak is, nekünk is, de megvalósulásukra türelemmel várunk, mert azt tartjuk : a türelem rózsát terem ! Egyik minden kétséget kizárólag döntő adat Otnazta űr szerint arra az egyház kebelében állítólag felburjánzott hazaelleues irányzat konstatálására a sokat emlegetett „Hlásznyik." Hát bizony sok port vertek fel vele s egytől-egyig mondhatni olyanok, kik nem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy kezökbe vegyék, megtekintsék szemből-szembe, meggyőződjenek : ha olyan fekete-é az ördög, mint a minőnek festik ? E czikk irója szemébe mert nézni s azért a dologhoz tapasztalása alapján hozzá is szólhat. Hogy is néz ki hát a hírhedt „Hlásznyik" — ábrázatja ? Politikai színezete, gondolkozása, krédója, akár a „Függetlenség"-é. Mossa kegyetlenül a szegény kormány fejét, pedig erős lúggal. „A jó politikus" — írja — az ország részeinek testi s lelki jólétéről gondoskodik. Hogyan lehessen boldog az ország, ha lakói nem azok ? Nyomorból soha sehol nem virult fel egy ország ereje dicsősége. S gondoskodik-e ez irányban a kormány ? gondoskodnak-e az ország politikusai? Azok vajmi keveset törődnek azzal, hogy az embereknek legyen mit enniök, mivel ruházkodniok, hogy szegény népünk szükségében munkát, s igy kenyeret kapjon" — stb. Ezeket, ilyekei olvashatni a „Hlásznyik* okt. 15-ki számának „Politika és nyomor" — czimü vezérczikkében s mert egy szám unós-untig elég egy lap irányának kiismerésére, ily szólbali hang jellemezheti, jellemzi a „Hlásznyik 1 1-ot. (A IV-ik közlemény következik.) MEGYEI HIREK. * B.-Gyulán az e hó 18-án az iparos-ifjuság önkópzőós sególyzö egylete által rendezett — a „Korona" termében tartott tánczmulatság eléggé sikerült. A bejött tiszta jövedelem a tiroli árvízkárosultak javára fog adatni. * B.-Gyulán Göndöcs Benedek apát s országgyűlési képviselő ur a Körösparton csinos kis telket vett meg, a hol faiskolát rendezett be. Göndöcs ur nem szűnik jót teremteni. * Merész szökési kisérlet. — Gyulán e hó 18-án egy vizsgálati foglyot (csavargó czigányt) kisért a börtönből a börtönőr a vizsgáló-biró elé. Midőn a vizsgálatnak vége volt, az idő estére haladt, miért is a fogoly a sötétséget felhasználta ós midőn a kapun jött volna ki, iramodott ki a Reinhárdt féle házból — a vizsgálóbíró helyiségéből egyenesen a sugárutnak ós innét a szőlők közzé futott; de a nagy lármára több ember figyelmessé találván lenni reá, Fehér Kálmán, a tszék gépvezetőjének sikerült a szö kevónyt elfogni s kezén megkötözve az ügyes (?) ós éber (?) börtönőrnek általadni. * B.-Gyulán Fehér Ignácz, jelenleg a „Korona" vendéglő haszonbérlője, a megyei (uri) kaszinó vendéglősének
