Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-11-21 / 138. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 138. szám; Kedd, novemberhó 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és. vegyes tartalma lap. JVlegjelenil* hetenként háromszor : vasárnap, tcodcL,. (féliven) és osiitörtöltön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy p>atá;i bérmentve kiildve : Egész évre 8 itt Fél évre 4 . Évnegyedre . ... i „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: llaasensteln és Vogler aBées, Prága, Budapesten, Németn­szág és a 8váj z minden fővárosaiban. Főszerkesztő : SARZÓ GYULA. SZERKSSálőSSl ás KÍAOÓHUV.VrAL: Apponyi-utcza 89 íi számú ház, nová a lap szellemi ós anyagi részét illető minden közleményt lizimezui térünk, K.óxlrutok a.m adatnak, vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Elein Ödön könyvárus urnái és a'nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyitttér"-bea egy aor közlési dija 25 kr. • Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödönjurnál és Bíe» nerB. ur nagy tőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában it' fogadtatnak el' előfizetések és hirdetések; vidéken a- postahivata­loknál 5 kros póstautalványnyal. Omazta József ur legutóbbi czikkére. B.-Csaba, nov. i II. Omazta ur czikkében ez is áll: „a lutheránusokszegény­ségi bizonyítványt szolgáltattak ki magukról, midőn csak két világi intelligens urat választottak be a prezbyteriumb i. 1 1 Ezt állítja koiuolyau a czikkező. Igaz-e? Tudtunkkal a" prezbyte­rium intetligens tagjai — a néhány derék, méltán intelli­gensnek vehető iparost nem számítva — ezek: Bajcsy János, Félix Ákos, Szeinjan Sámuel, Sztraka Ernő, Ursziuyi János, Zsilinszky Mihály urak. Omazta urnái tehát vagy annyi hat, mint kettő, vagy pedig e tértiak mindenikét nem fogadja el' világinak, nem intelligensnek. Legyen akár így, akár ugy, látni való, mennyire megbízhatók omazta ur állításai. Hát bizony elismerjük, nem sok e szám igy is, a mint vau — bár a 100 tagu prezbyteriumban a számarányt meg­üti — s nem is kis szegénységi bizonyítvány volna b.-csabai evang.' egyházunkról, ha a megnevezetteken s beválasztottakon kívül-több arra való'intelligens férfia nem volna egyházunk­nak. Van — Istennek hála — ezeken kivül számos érdemes tagja protestáns intelligencziánknak, kiket méltán fájlalni le­het s fájlal is mindenki, hogy egyházú ük kormányzó testü­letében nem érvényesíthetik magukat. De hát ki tehet róla? Á papok! a papok! kiáltja Omazta 1 ur teli tofökkali „Ha a papok akarták volna" — irja nagy komolyan — „az intelli­gencziát beválasztani, az akadály nélkül megtörtént volna.* A ki a népet, nemesak a mienket értem, annak termé­szetét ismeri s tudja, mennyire homeopatikus adagokban sze­reti; tűri meg soraiban a nadrágos embert s még a legérde­mesebb egyháztagokat is mily könnyen kifeledi szavazó lajst­romából, — miről eklatans példákat tudnánk idézni közeli in ind két hitvallású evang. egyházakból — annak felesleges sok szót vesztegetni kimutatására 1 annak, megáll-e Omazta ur azon merész álhiása, hogy az intellígencziát egy ezet lel­ket számláló óriás többséggel földmivesekből álló egyházban akadály nélkül beválasztathatja a papság, feltéve, hogy akarja. A ki a népet ismeri s a prezbyteri választásokat megfi­gyelte, tudja, hogy az intelligens emberek legtöbbje csak ugy jő be az ilyen kormányzó testületbe, minő a prezbyterium, ha ót magok a füldmiveseü, előke.'őbbjeik, szivök sugallatából ve­A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁUMÁJU A heid.elfc>ergi Margit. Humoros beszélyke Mósertöl fordította: Kosenbanm Ignátz. (Folytatás.) Mind a kettő egy darabig elgondolkozott. Egyszerre fel­kiált Katzsch : Egyike a legszebb dalloknak még is a Speck kápláré marad, melyet atyja halálára irt. Eképpen kezdődik : Ha az ember járja bolondját, S szagol egy csomó majorannát — .Es midőn e dalt kedvesének felölvasá, ez meghatottsá­gában elájult." „Meg van!" kiáltá most Handschuh. Eszembe jutott egy gyönyörű dal : Hajnal pír, oh hajnal pír Mondd, mily sors vár reám ? Mit sorst sorskeze ott fenn irt — Boldogság vagy halál? Rendelje tehát Müllert és Weiszet a próbára és ha az éji zene meg felel várakozásaimnak, dúsan meg fog jutalmaz­tatni.* „Bízza reánk ! u biztositá Katzsch. „Tehát hol jelenjünk meg holnap este?" „KuUbcü karmesteri" keidé komoly arczczkl a báró. szik fel, mint bizalmukat birót, .tekintélyt képviselőt lajstro­mukba, különben mihelyt pap, vagy tanító az intelligens — előttük egy szóval nadrágos — elemet miot szükségest találja előttük hajtogatni, a bizalmatlanság, gyanakodás nyomban 1 felébred és visszahatást szül. Csak az, aki a dolgokat igy nem tudja, tudni uem akarja< vagy épen arra az absurd feltevésre képes, hogy lehet pap­ság olyan is, mely maga kívánatosnak találja, hogy czirkulu­sait intelligens elem a kormányzó testületben ne zavarja: fog­ja okoltatni a b.-csabai ev. papságot arról, hogy intelhgen­cziánk a presbyteriumban nagyobb számmal nincsen képviselve. Ez második helyreigazításunk. Mihelyt lehetséges, a har­madik s talán negyedik is következik.­Politi.lK.al hirek. * Nápoly, nov. 18. Sorvillo lovag, az idevaló osztrák-ma­gyar főkonzul öngyilkossá lett. * Lemberg, nov. 18. Az elfogott iparosoknál síoczialisz­tikus programmokat találtak. A kongresszusi Lengyelországból Lembergbe költözött diákok némelyikénél házmotozást is tar­tottak, mert azzal gyanúsítják őket, hogy előmozdították Gali­cziában a pánszláv propagandát. * Bukarest, nov. 18. Mironeseut, az odesszai román kon ­zulátus kanczellárját 50,000 frank elsikkasztás-i miatt elfogták. * London, nov. 18. A .Central News".egy párisi távirata bizonyosnak mondja Jules Grévy lemondását, mert ez az egyet­len mód arra, hogy életben maradjon. Utódjaiként Gambettát, Chauzyt ós Brissont emlegetik. * Pétervár, nov. 18. Ignatiev tegnap a czár által fogad­tatott. * London, nov. 18. A királynő a Horsguard-téren dísz­szemlét tartott az Egyiptomból visszatért csapatok, továbbá a tengerészeti dandár és az indiai csapatok küldöttsége fölött. A kivonult csapatok összes száma 8000 emberre rúgott s azok ólén W lseley tábornok állott. A csapatok a jelen volt nagy néptömeg által lelkesen üdvözöltettek. * Skutari, nov. 18. A. várbeli lőporraktárba belecsapott a villám s az egész készlet felrobbant; emberélet nem ve­szett el. * Pétervár, nov. 18. A kazani egyetemet, melyet a ta­nulók zavargása miatt bezártak, alkalmasint decz. hónapban újra*megnyitják, ellenben Péterváron attól félnek, hogj ott fogna* a tanulók nyugtalankodni. i * Grácz, DOV. 18. A nagy köd következtében ma Grat­wein mellett két vonat összeütközött. A vonatvezető meghalt. A közlekedés estig meg volt szakítva a vonalon. Az összeüt­köző vonatok tehervonatok voltak; a romok ennek következ­tében elborították a pályát, s a déli vasút vonatai is elkésve fognak ide megérkezni. * London,-nov. 18. A manchesteri tűzvész teljesen el­pusztította a hétemeletes árucsarnokot, melynek tetején három­száz villamos sodrony fut össze. Az izzó sodronyok leváltak az elégett gerendákról s a földre esve sok embert megsebesí­tetteké A táviróvezeték teljesen meg romlott. A tűzvész 100,000 forintnyi kárt okozott. * Bécs, nov. 18. A bécsi német tanuló ifjúság gyűlése egyhangúlag elfogadott egy határozatot, melyben erélyesen til­takozik azon szemrehányás ellen, mintha a tanulók a legutóbbi munkás zavargások intézőivel egyetértettek volna. * Páris, nov. 18. A Kamara a külügyminisztérium költ­ségvetését tárgyalta. Villiers (legitimista) mondja: A pápa Kómában nem szabad. A garanezia-törvény álszenteskedő. Szóló a pápának Bómából való esetleges elutazásáról beszél. Duclerc kijelenti, hogy a pápa elutazása Bómából semmiből nem következtethető. Detafosre kijelenti, hogy az egyiptomi kérdés fölötti észrevételeket elhalasztja, hogy a tárgyalások ne nehezíttessenek meg. Ezután a külügyminisztérium költség­vetése elfogadtatott. A kamarában ma kiosztott sárgakönyve junius 2-től julius 31-ig terjedő táviratokat foglalja magában, jmelyek tartalma általánosan ismeretes. : ni • •• l-i i i i i i i MEGYEI HIfiEK. * A társadalmi- kór tüneteinek egy ujabb 1 — nap­jainkban annyiszor megujuló mind rémesebb bizonyítéka <az alábbi vasárnap esti öngyilkossági eset is. Ugyanis Bacs Ferencz b.-csabai vasúti vendéglős ur éttermében lévő kézi pénzszekrónykéjének zárján utóbbi időben tapasztalta, hogy az napról-xlapra nehezebben nyilik mindig, miért is lakatost hivatott, ki konstatálta, hogy a zárat idegen kulos­csal is nyitogatják s bizonyára nem hiába. A- tolvajra rále­setett s csakhamar kisült, hogy pénzszekrényében kocsisa gazdálkodik. A faggatás alatt azonban a tetten kapott ko­„ön értelmes embernek látszik, gázol már a harmínczban és mint katona nyelvét is fékezni tudja; hallja tehát titkomat. Kitárom önnek szivemet. Ismeri Stahlek kapitányt? Ennek házában egy lény van, a ki csak félig a föld tulajdona, egy angyal, egy tündéri alak, kit szivem egész hevével sze­retek. Ot az imádottat illeti a zene, miután holnap születés uapja lesz, és minthogy hálószobája a nyolczszegletes torony­ban a sikátor felé tekint, ott kell felállanunk. Tehát tizenegy órakor jöjjenek fel a várba." „A sikátorba lakik tündére?" kérdé csodálkozva Katzs«h, rövid, vastag ujjaival borzas hajába turkálva. „No én nem bánom, csak a vén arcz aztán meg ne haragudjék." „0 egyedül lesz," visszonzá megnyugtatólag Handschub. , A kapitány holnap este whistezésen leend a polgármes­ternél. Tehát tisztába vagyunk. Tizenegykor a várban.* Katzsch fejcsóválva távozott. Másnap este pont 11 órakor a quartett állást vőn a si­kátorban. Miután Katzsch a hangszereket figyelmesen meg vizsgálta, kivett Müller kezéből egy gitárt, melyet utóbbi sd­dig, mint valami vadász fegyvert hátán csüngve hozott, és átadá a bárónak. Ezután társainak intvén ajkaihoz illeszté a fuvolát és háromszor lábával toppantván meg szólalt a zene. „Irgalmas ég! hiszen a „jó holdat kellene funiók" sut­togá a báró, midőn a zenészek egy keringőt kezdének ját­szani. piszén szégyenbe jutatnak, ostobák l" De az orchester nem zavartatá magát és minél dühö­sebben gesztikulált a báró, annál erősebben hangzott a zene. Végre tíz perez múlva bevégzék egy hatalmas trillával, melyhez Katzsch még egy kis magántrillát toldani jónak látott. „Vigyen el beneteket a manó, ti szamarak! Katzsch! miért nem játszta „a jó holdat" ? kiáltá elfojtott hangon a báró. „Hiszen a jó holdat fútuk. viszonza Katzsch alig elfojt­ható haraggal, „Talán ismeretlen önnek báró úr a zenéje, de a kívánt dal volt, arra esküdni mernénk atyáink lelkiüdveire. „Katzsch, látja ott az ablaknál a fehér alakot?" suttogá örömtől rezgő hangon a szerelmes. „0 az!" „Tehát rajta! pianó piauissimó — „az igazi jó holdat, egy, kettő, három." És a zenészek most a valezerek legeszeveszettebbét kez­dek játszani, mely valaha csak hangszereikből elhangzott. Daczára annak, hogy a kétségbe esett Handschuh, fo­gait csikorgatá és a zenészek füleit ránczigálta az orchester csak folytatta s néhány perez múlva számos éber kutya is be­leszólt a konczertbe. Kétségbeestében a báró már elrohanni akart, midőn az ;ablak kinyílt, melyen egy fehér nőalak kihajolt. „Felismeri jó szándékomat" suttogá a szerelmes, mialatt bal kezét szivére illeszté és a jobbal a csillagokra mutatott, mintegy imádottjának örök szerelmét kifejezendő. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents