Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-25 / 74. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 73. szám. Csütörtök, juniushó 22-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, fféliven) és ©siitörtÖkoa. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetásel: folv telére fel van jogosítva : Ilaasensteiu és Vogler ezég Bé< s, Prága, Budapesten, Nómetjiszág és a Svájaz mL.d n fővárosaiban. A becsület. A pónzvágy, a nyers anyagiság hajhászata uralják mai nap a helyzetet társadalmunkban. És ennek durva kinövései eredményezik aztán amaz undok társadalmi bűnöket, melyek időközönként napirenden vannak, mely bűnök régebben a tisztes ősi erkölcsök idejében csaknem mind ismeretlenek voltak. És e bűnök elterjedésének főoka magában társadalmunk meglazult erkölcsi érzetében rejlik, — miután szó a mi szó, de a becsületesség a létnek mindinkább vállainkra nehezedő harczában nagyban megfogyott: s alábbszállott azzal a becsületesség mórtéke is. Ugy látszik a külső anyagi siker imádása vezérli társadalmunkat. A kinek pénze, vagyona van, annál a jellem másodrendű kérdés. A tudomány, a szellem ós a jellem minden befolyása eltörpül a vagyon társadalmi súlya mellett. — Hogy aztán honnan került elő a vagyon, megengedhető tisztességes eszközökkel lett-e az szerezve, az megint csak uem esik kérdés alá. Hiába régi társadalmunk nemesebb irányt képviselt. Annak alapja nem volt annyira az anyagiságra és vagyonra fektetve, mint jelealeg. A középkor hagyományai rendeket és osztályokat állapítottak meg az emberek között s e szerint biztosították a társadalmi befolyást. Idők jártával azonban minden máskép lett. A különbségeket elsöpörte az idők szabadelvű fejlődése. De azok helyébe nem lépett semmi, mi a társadalom fejlődésót szabályozná. A társadalom az embereknek a kereset és foglalkozás körüli csoportulása s minden erkölcsi és haFőszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezui íérünk. Kéziratok ne in adatnak vUiza. gyományos alap elvesztével fejlődésnek egyedüli rugója, a vagyonszerzés lesz. Pedig, ha a vagyon a társadalom egyediili rugója, ugy a szerzett vagyon mennyisége arányában oszlik meg a társadalmi befolyás is. A társadalom ekként elveszti régi szellemi tartalmát, el erkölcsi szigorát,' a gyorsan változó vagyoni viszonyok gyorsan változtatják a társadalom felszínére jutó osztályok és egyének képét. — Sehol semmi nyugpont, s az egész társadalmi küzdelem csak a pénz vad hajszáját matatja, melynek sivár kepéhez kevés köze van az erkölcsnek. E káros irány megváltoztatásán munkálnak mai nap már a kormányok ós társadalmak egyaránt, midőn hitbizományok felállítását a birtok eldarabolás megszorítását, a földbirtok megterhelésének korlátozását, a pusztuló földbirtokos osztály megmentését, az iparszabadság szabályozását sürgetik. A régi viszonyok s az ősiség állandóságot kölcsönöztek a földbirtoknak, a czéhrendszer külön testületté tette az iparosokat -minden osztálynak biztosítva volt létalapja. A jövedelmek szegényesek voltak, de az igények se voltak nagyok s a nagy fényűzés sybaritai kényelme mellett sem sötétlett a pauperizmus mai Ínséges képe a forradalom után, de még inkább az alkotmányos idők beálltával mindez gyökeresen megváltozott. A vasutak terjedésével mind szélesebb körbe terjedő nyugati polgárosodás uj igényeket támasztott, melyek fedezésére kevés volt a régi szűkes jövedelem. Itt kezdődött meg a társadalmi deflczit, mely veszedelmesebb az államinál. A társadalom többet költött mint keresett, s inig egyrészt hozzá szokott a Egyes szim ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyban a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvány nyal. könnyelmű költekezéshez másrészt nem lőn hozzáedzve a fokozottabb munkához és. szorgalomhoz. A régi magyar társadalom századokon át változatlanul megőrzött létalapja, a földbirtok megmozdult s mint valami váltópénz gyorsan kezdte cserélni gazdáját. A régi birtokosság vagyis a nemesség elpusztult s a társadalom igaz, hogy egyenlő lett, csakhogy ez egyenlőségből csak azok váltak ki, a kik felgazdagodtak. Mi nálunk rohamos volt e fejlődés, s a ki visszaemlékezik a mult évtized első éveinek lázas hajszájára, melynek a bécsi „Krach" egy szép napon véget vetett, ráakad a mai sülyedés első csiráira. Ha a társadalmi feltűnés ós befolyás egyedüli módja a pénz — világos, hogy mindenki czélja a meggazdagodás. Csakhogy a krach előtti évek alatt a nyilvánosan mutatott példák nagyon hozzá szoktattak mindenkit a munkanélküli pénzszerzéshez. Pedig a munka nélkül gazdagodni akarás és a munkanélküli vagyonszerzés vágya társadalmi életünknök a legsötétebb pontja. Még a gazdagodó társadalmak is, ha pusztán a vagyonszerzésre törekszenek, sivárak és erkölcsben és jellemben egyaránt szegények. Hát még hová sülyed akkor az a társadalom, a melynek tagjai pusztán a vagyoni előnyöket hajhásszák a nélkül, hogy a vagyon szerzésére szükséges termelő munkát végezni akarnák. Költeni, de a mit elköltünk, meg nem keresni, ez a bukás kezdete, melynek tátongó örvényét mindenki a mások pénzével próbálja betömni. A társadalmaknak mindig veszedelmük volt az, ha csupán a vagyoni előnyök hajhászására törekedtek. Ha csak a pénz után lesz az emberek becsülete mérve, mind kevesebben lesznek azok, a kik anyagi AjJMÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJl. Az Ái'vák. — Elbeszélés. — Irta: Grósz Lajos. (Folytatás.) III. — Olyan igazán, mint a milyen igazán gyermek az anyát, hazafi a hazáját, madár a tavasz megérkezését ós isten a jó embereket. — Persze ezt meg is gondolta ? — Azt, hogy Jolánt boldoggá tenni képes vagyok, igen is, mert érzem, hogy nélküle puszta lenne a világ, sivár az élet, kietlen a társadalom rám nézve. Nélküle nem élhetnék meg. — Talán össze beszéltek Jolánnal, hogy ily összhangban beszélnek ? . . . . — Találkoztam vele .... — Vigye el az ördög magát . . . Epresi ügye nyerve volt. Ok boldogak voltak, s talán egész életökben azok lettek volna, ha minden a mi teremtve van e földön, változásnak nem lenne kitéve. Eris megirigyelte az ifjak háboritlan boldogságát, s leleményességénél fogva nem sokára talált okot arany almáját az ifjak közé gördíteni. Valami fél évvel a fenti jelenet után Gusztáv Jolánnal csolnakázni ment. A mint folyó közepére értek, nagy szél támadt, mely a csolnakot felfoiditá. Mindketten a vizbeestek. Szerencséjükre a folyó nem volt nagyon mély s igy Gusztávnak sikerült imádott Jolánját a habok közül abban a pillanatban kimenteni, midőn a rohanó ár épen egy niélyörvény szélére hajtá őt. Gusztáv jól úszott, de e mellett az volt a legnagyobb szerencséje, hogy lélekjelenlétét nem veszté el. E szerencsétlenség annyira megrázkódtatta a fiatal leány idegeit, hogy veszélyesen megbetegedett Hiába hozattak hires orvosokat, nem használt semmit. Egy derült novemberi reggelen Jolán megszűnt élni. Gusztáv még a családnál maradt pár hónapig, azután elutazott. Nem tudott maradni azon a Helyen tovább, hol anynyi háboritlan boldogság után, olyan rettenetes szerencsétlenség érte. Hova utazott, nem tudta senki, csak annyit mondott főnökének: Utazom a világba czél és irány nélkül. A hol nyughelyet találok, ottan állapodom meg. Isten önökkel! IV. A s i állomástól 1, és a Maros folyótól fél órányira R . . . . község fekszik. Egyszerű, igénytelen oláh falu, mely egyik oldalról magas hegyekkel, másikáról pedig a Marostól van határolva. A falu közepén Balázs Gábor nagybirtokos kastélya áll szép angol kertnek közepén, A kastély déli szárnyának egyik szobájában működik Olga, Epresiné leánya, mint nevelőuő. Olga karcsú, magas, szép szőke hölgy. Kitűnően beszél magyarul, németül és francziául: sokféle kézimunkát tud s finom társadalmi műveltséggel bir. Ügyesen és szellemesen társalog s mindenki iránt a leereszkedésig nyájas. Növendékei rajongnak érte, főnöknéje imádja, Balázs ur pedig tisztelve becsüli. A környék ifjai bolondulnak utána, de ő mindig illő távolságban tudja azokat magától tartani. Nem felejté soha, hogy leány, s mint ilyen nagyon ki van téve a viiág nyelvének, ha nem vigyáz eléggé magára. Mindamellett sokat beszéltek róla — a rosz nyelvek; de ez már igy szokott lenni. A szegény kunyhójától a mágnás palotájáig divik a pletyka, ezelőtt pedig tudvalevőleg nem szent semmi. Keresményének felét ö is, mint Gusztáv, szegény anyjának küldé s minden Gusztávhoz intézett levelében intó őt, hogy anyjáról meg ne felejtkezzék s aztán hozzá teve : „mi még fiatalok s igy keresetképesek vagyunk, de anyánk már nem fiatal s dolgozni épen nem tud. Dolgozzuuk mi helyette s a tudat, hogy szülőinknek ránk fordított költségeiből valamit vissza fizethetünk, boldoggá tószen minket." És ő igazán boldog volt, nemcsak akkor, ha anyjának küldött valamit, hanem minden alkalommal, midőn szegényeknek alamizsnát nyújthatott. Híre csakhamar elterjedt a környékben, s a/.ok, kik a szegények iránti könyörületességet kellőleg tudták méltányolni, tisztelettel emiitették Olga nevét. „Beh kár, hogy szegény legény," mondogatták némely mamák, no meg azon ipsék, kik pénzt és nem feleséget akartak kapni. — Az nem vonhat le érdemeiből semmit, feleltek a higgadtabban gondolkozók; lelki jósága, társadalmi s szellemi műveltsége felülmúlnak minden vagyont. Három havi t i tartózkodása után a környék inteliigencziája bált rendezett, melyre O'ga is meghivatott. — No hát barátom van-e már tánczosnőd az első négyesre? kérdé Palfi Béla, egy hetvenkedő vézna fiatal Adorján Lajost a bál napján. — Még nincs. Hát néked? — Nekem már van. — Kicsoda? (Folyt, köv.) I