Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-20 / 72. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. az aüyakönyvbe olyanokul vétettek föl, habár minden tekintetben is osztják a müveit világ felfogását életmód és szokások tekintetében. Toleráns, jó emberek, a kik ép oly szivesen hallgatják meg Liszt oratóriumát, mint valamely szóphangu zsidó-kántor szombati zsolozsmáját, de vallásos áhítatot époly kevéssé kelt föl bennünk az egyik, mint a másik. Lelkesedéssel csüngnek azon a nemzeten, melynek fiaivá lettek s készek érdekeiért életüket s vérüket áldozni. Műveltségük európai színvonalon áll s a társadalomban egytől-egyig tisztességes állást foglal el. Mint fájhat az ily zsidónak az oktalan s durva vád, mely még csak kivételt se akar tenni, mely elitéli őt egy oly körülmény miatt, melyet ő elő nem idézett, melyet csak aeért nem akar megváltoztatni, mivel felvilágosodottsága nem engedi, hogy palam et publice istent cse réljen, mintha két isten is volna, vagy a Jehova nem volna azonos Alláhval s Istennel. A második osztályba egy valóban vallásos, istenfélő zsidóság tartozik. Hiszi, hogy Jehova választott népe, s hiszi, hogy az a Jehova, a ki kivezette az egyptusi rabszolgaságból, keresztülvezette a veres tengeren s azután ezer s annyi csapásokon keresztül föntartotta, hogy minden üldöztetés daczára se vesszen ki ez a felekezet, hogy az a Jehova ma is örködik felette. Szereti vallását s hévvel csügg azon. De azért becsüli felebarátját is s becsülete tiszta, mint a nap. Csendes, jóravaló nép ez, mely egyebet nem vét senkinek se, mint hogy imádkozik Jehovához azon a nyelven, a melyet őseitől örökölt s megtartja a vallás legbadarabb törvényét is, ha nem is azért, mert hisz benne, de csupa kegyeletből. Mert annyira becsületes, hogy nem meri apái szellemét annyira se megbántani, hogy tultegyen rajta a szabadalomban. S az mondja: az én apáim nem ették a sertéshúst, s nem dohányoztak szent ünnep-napon: mórt tegyek tul őseimen, mikor én azzal, hogy a sertéshúst nem eszem s külön választom a zsírost, a tejestől, s szombaton nem dohányzom, senkinek e földön nem ártok, lelkemnek pedig jól esik. AZ e fajta zsidónak is rosszul esik, midőn vallásat gyalázzák, s méltán kérdi; mi bajotok az én vallásommal ? Hát nektek fáj az, ha én véleménytek szerint nem üdvözülő? Nem vagyok-e én jóravaló honpolgár, nem fizetem-e adómat pontosan, nem adom-e véremet épugy mint ti a hazáért, nem ragaszkodom-e én hozzátok testvérként ? Csupán azért haragusztok ram, mert én Jehovának nevezem istenemet, holott azt beismeritek ti is, hogy egy az isten, stb. Végre a harmadik osztályba sorozhatok azok a zsidók, a kik salakját képezik ennek a népnek. Fanatikusok s gyűlölködők, bosszúállók és alattomosak, végtelenül műveletlenek s szegények. Nem kiirtandó, de czivilizálandó nép. Ha a zsidóság előbb emiitett két osztálya nem szenvedve sokat ezért a harmadikért, hát ezt a harmadikat figyelmére se méltatná. Igy azonban ő maga a legnagyobb ellenséga annak. S biztosithatjuk Istóczyt, hogy nem undorodik ő inkább ezektől, mint a müveit zsidó. Ennek a népnek a vallás nem lelki táp, nem szellemi ihlet, hanem egy békó, mely lebilincseli, melyet nem tud s nem akar levetni magáról. íme ez az elem gát a haladás előtt csakúgy, mint gát az oláh, a tót, a sokácz, a rácz pórnóp. Indokolt a vád ezek ellen, de indokolatlan akkor, midőn csakis ezek ellen irányul, s nem a többie ellen is. íme tehát a zsidó-kérdés. Vájjon magába foglalja-e ez az első és másodosztályba sorolt zsidókat is? Bizonyára nern. Mert hisz azok müveitek s barátjai a haladásnak, s ha azok között is találtatnék kivetni való, az maradna az akkor is, ha elhagyná vallását. A jó, becsületes zsidó ellen kinek van kifogása ? A roszlelkü zsidó vájjon jobb lenne-e, ha kitérne hitéből? Hanem a harmadik osztály az tagadhatatlanul lejtörést okozhat nem Istóczynak, aki a levegőbehandabandáz, hanem a lelkiismeretes czivilizátornak. Ám ha éppen ezeket akarja megjavítani és sikerül is neki, mit nyer vele, midőn hazánkban még annyi hasonfajtáju más elem van? A zsidókérdés ezek szerint tehát egy felvetett kérdés, melyre józan embernek nincs mit válaszolnia. De a modern antisemiták azt mondják: a zsidó keresztény-vérrel él, tanú rá a tisza-eszlári eset . • . S fájdalom ez az egy meglehetős együgyü ráfogás, illusztrálva egy nem igazolt, de az esetben is speeziális példával: mozgásba hozza az összes hazai sajtot. Ez a rosz tréfa hullámokat vet, vihart kószit a zddóság feje fölé. Muszka állapot ez uraim, mely nem tudjuk, hová fog vezetni. Hiszen ha az magában véve, hogy Tisza-Eszláron eltűnt egy kis lány s egy zsidósaktert azzal vádolnak, hogy páskát sütött a vérével, elégséges arra, hogy a nagy s müveit Magyarország töviről-hegyire megbeszélje a zsidóság rég elfeledett csinját-binját, s a legnagyobb politikai lapok komoly képpel nekiálljanak e vád ellenében védeni a zsidóságot, akkor szent isten 1 mi történik még, ha most melegiben valahol Piripócson egy zsidónak eszibe jut egy keresztény embert elevenen megenni? . . . Hiszen abból akkor az sülne ki, hogy minden zsidó eleven keresztyén-hussal táplálkozik, s horrendum diktul a most még zsidóbarát hazai lapok letennék a védő tollat, s azt mondanák, hogy; no a vérünket még megihatjátok, mert az sok van, s nagyon tüzes, de a húsunkat már nem engedjük . . . Már akkor inkább mi eszünk meg benneteket. Pedig uraim, az egész eset nevetséges s fölösleges hajszát idézett elő. Mert azt még föl lehet tenni a tisza-eszlári sakterről, hogy megölte azt a lányt, mert elvégre a gyilkosság mai nap még nem ismeretlen fogalom, de hogy a vérével páskát sütött: azt már ne higyje senki. Azt nem tették a zsidók még akkor se, mikor még nem volt bizonyos, hogy vájjon a keresztyén-vér jó-e páskával, hát nem is teszik ma sem, a mikor meg már tudva van, hogy az emberi vér kiontása istennek nem tetsző dolog, A mi pedig a zsidó-kérdést illeti, az nem czivilizált államhoz illő kérdés. Hóbortnak megjárja Istóczynak, de nekünk tréfának se kell. S ha mindazonáltal fölvetette azt az idők hulláma, hát aludjunk azért csak békén. Nincs tisztességes zsidó honpolgár, a kinek ne volna egy-két benső keresztény barátja. S ezek a benső jó barátok testvérnél is jobban szeretik egymást. Az állam azonban kötelessógszerüleg megfogja védeni polgárait minden brutális zaklatásokkal szemben. Z. V. Jelentós b. Königswarter Mór csaba-csüdi gazdaságának a békésmegyei gazdasági egylet küldöttsége által 1882. má j. 8-án történt megszemléléséről. (Vége.) E beosztás szerint az egész uradalom területének 65°/

0-án ganona és 35°/

0-án takarmány termesztetik, a mi már rnagá ban a talajnak kimélő használatára mutat ós tetemes trágyauyerésre ós alkalmazásra enged következtetni. Kiválolag fontos és érdekes a takarmányferiiletnek azon része, a mely mesterséges legelő. Az uradalom itt sajátságos, egyóbb gazdas-ágokától annyiban egészen elütő rendszert követ, hogy nem egynemű fűmagot, pl. rozmokot, vet, hanem az égaljunk alatt honos oly 16 féle fűmag keveréket, melyet gazd állataink leginkább kedvelnek s melyeknek egyenkóuti tápértéke összegében a legmegfelelőbb takarmányt szolgáltatja. A magkeveték a buza közé vettetvén, a következő 2 éven át részint kaszálónak, részint legelőnek használtatik, a harmadik évben még egyszer kaszáltatik s azután ugarnak lefordittatik. 2. Nagy mérvű állattenyésztés űzetik, még pedig ló, szarvasmarha és juhhal. A lóállomány 99 drb, a szarvasmarha 923 db, a juh 5030 dbból áll. A lótenyésztésnek czélja csupán a saját gazdasági szükséglet fedezése és ezért könnyű járású, erős lovak nevelése. Az e czólra 1877. óta beszerzett kanczák könnyebo munkára alkalmaztatnak. Miután a mezőliegyesi món isigazgatóság az uradalom számára szerződésileg 4 évre biztosított „Pride of England" norfolki mént attól már a 3-ik évben megvonta és a következő 4 éven át más és más ménnel helyettesitette, az uradalom, a gyakori fajváltoztatásuak hátrányait kikerülendő, a f. évtől kezdve 2 db saját 3 éves ménje által látja el a fe dezetet. Felette érdekes és tanulságos az uradalomnak nagy mérvű marhatenyésztése azon öntudatos czélnál fogva, melyet egészen önálló, eredeti uton igyekszik elérni. E czél, a marhatenyésztésnek alföldünkön elérhelő legmagasabb czélja; a magyar fajnak kitűnő járomképességét jobb húst termelő, bővebben tejelő, korábban fejlődő és kedvezőbben loizó tehetséggel megjavítani. Valóban oly czél, mely csaknem elérhetlen eszményinek mondható s ha évek hosszú során át valóban eléretnék, a szarvasmarhának hazánkban kivánt tökélyét állítaná elő. E czélra tanulság és okulás kedvéért az uradalomnak 120 dbból álló tenyésztehén állomanya két egyenlőtlen részre osztatott, melyekneu mindenike gondosan elkülönítve, egymással párhuzamosan csiraszerüleg kezeltetik. Az első csoport 40 db. magyar fajú tehénből áll, mely a kisjenei ós csáky fajból állíttatott elő s ugy a jelenben, mint a jövőre is állandóan ma gyar f. bikákkal fog fedeztetni. A másik 80 tehénből álló csoport aként van alakítva, hogy tiszta magyar 1. tehenek telivér pinzgaui bikákkal fedeztettek, az igy előállott félvér üszők, melyei most már 3—4 évesek, ismét telivér pinzqaui bikákkal lettek fedezve s az ezektől származó ivadéknak minősége fogja eldönteni, fog-e ezen 3/

4 vérnek nevezhető keresztezés átfutólag egy éven át még shorthorni, avagy ínég egyszer pinzqaui bikákkal fedeztetni, hogy azután a faj fejlődése szerint eldönthető legyen az, hogy shorthorni, pinzqaui, vagy magyar bika legyea-e ozontul alkalmazandó. Nem boznatván Ítéletet ezen, kivitelének ugy szóivá még csak kezdetén álló ép oly érdekes, mint problematiku keresztezési kísérletnek várható eredménye felől, általában keu vezően kiemelendőnek tartjuk az uradalomnak e téren nyilvá uuló azon hármas törekvését, mely ily határozott, nagy szt básu mérvben egyenként is ritkg, gazdaságban lelhető fel, é mely törekvés áll abból, hogy az uradalom iga-szükségletí saját tenyészete utján állítja elő, trágyanyeremény és talajji vitás czéijából, mesterséges legelőknek bevonásával, nagy SZÍ mu marhaállományt tartson fen ós végre hogy e marhaálh mányt határozottan kitűzőt czél felé következetesen alkalmazó eljárással tökóletesiteui igyekezzék, Ritka példája az öntudaU törekvésnek, melynél méltán fájlalandó lenne, ha azt — a ÍÍ as uj faj előállítását illeti — az eszközöknek netaláni U ves választása következtében siker ne koronázná! A juhtenyésztés is aránylag nagyban és pedig két irán ban űzetik, a finomabb fésűs gyapjunyerés ós hustermef szempontjából Az előbbi irányt az uradalom 1876-ban a me lévő igen vegyes minőségű anyáknak telivér merinókkal, utóbbit 1879. óta kelt sehaui húsfaju kosokkal való fedeztet által igyekszik elérni. Minthogy azonban mindkét nemesi müvelet csak néhány év előtt kezdetett meg s a czólba vi eredmény — kivált a husfajnál — csak évek hosszú során lehet gyümölcse, a sikernek kezesése még ko

_ai lenne. Mindennemű gazdasági épületek és a szükséges tiszti 1 kokkal a birtoknak mind a három majorja elég bőven el VÍ látva. Sőt ezeken kivül még egy iskola, rendszeresített taui állomással és egy a tiszti személyzet számára állított gőzfün a tulajdonos bárónak emberbaráti érzületéről tesz tanúságot. Nagy nehézséget okozott a Karolinatér nevü birtoklói nek ember ós állatszáinnra iható vizzel való ellátása, rniut az ottani kutaknak a vize élvezhetlen. E nehézségen az ur dalom az által segített, hogy most a birtoknak távol eső sí létől, a hol szerencsére igen jó és kimerithetlen vizű kutat került találnia, a vizet egy amerikai rendszerű szélmotor tal szivattyuztatja és asphaltirozott czement tégla csatorná a föld alatt egész a belső majorig, annak külömbözö hely< alkalmazott czement-kisternákba vezetteti, a melyekből a ismét szükség szerint előszivattyuztatik. Nem fejezhetjük bee leírásunkat anélkül, hogy a jós: igazgatóságnak azon nagybecsű figyelmét ki ne emelnők, m szerint egyletünket még a szemle megejtóse előtt, a gazda? és minden egyes részeinek nagy gonddal ós csínnal előállít alapos és hiteles leírásával lepte meg, mely a gazdaság kői veiből ós kettős számviteléből lóvén — a legutóbbi állapot s rint összeállifva. mint a tényleges állapotnak teljesen meg lelő, jelen leírásunknak is nagy részben forrásául szolgált az egylet levéltárában kellemes emlékül fog megőriztetni. Altalán véve a küldöttség, az előzékeny fogadtatás vendégszerető ellátáson kivül, melynek értékét a birtokos gorának, Wertheiinstein urnák, a küldöttség iránti szives figj me még fokozta, azon kellemes benyomásért is adósa mar a birtokosnak, melyet egy miuden izében rendezett, a gaz sági tudomány mai színvonalán, öntudattal, okszerűen kitű: czél szerint kezelt gazdálkodás annál jótékonyabban gyak< minden gondolkozó gazdára, mert a haladó, előre törekvő g daságoknak áttörő és utmutató példájára hazánkban még n dig nagy szükség van. , Kelt B.-Csabán, május 15-én 1882. A küldöttség nevében annak elnöke: Mokry Sámuel, Beliczey István egy. titkár. elnök, MEGYEI HÍREK. * Meghívás. A békésvármegyei tanitó-egye let 1882. julius 3-án B.-Csabán közgyűlést tart, mel az egyesület tagjai s a nevelés barátai tisztele meghivatnak. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Ju 2-án d. u. 4 órakor igazgató bizottsági gyűlés. Julius 3-án d. e. 7—8-ig a mintaszerüleg felsze népiskolai tanterem s kézimunka kiállítás megtel tése. 8—9-ig gyakorlati tanítás a beszéd és érte gyakorlatokból I-ső osztályú növendékekkel. Előa iSaláth Tamás. 9 órától közgyűlés. Ennek tárgyai Elnöki megnyitó, b) Az egyesület évi munkásság szóló jelentés, c) Miként lehetne a tanyai iskol: az alföld, különösen Békésvármegye viszonyaihoz pest helyesen rendezni ? Előadó : Benka Gyula 1 tókópző-intózeti igazgató, d) A tantárgyaknak i máshoz való viszonya. Előadó : Donner Lajos p iskolai igazgató, e) Jelentós, az 1881. év aug. h ban tartott országos képviseleti tanitó-gyülésről. adó : Németh Lajos, f) A tagsági dijak megoszl Előadó : Bohay János, g) A „Dólmagyarországi egyes." átirata a tan-egyasűletek által megyén létesítendő szeretethizak tárgyában. Előadó: Si István, h) A bíráló bizottság jelentése a pályán kakról. i) Pénztárnoki jelentés, j) Könyvtárnok j< tése. k) Tárgyalása azon Írásbeli indítványoknak, lyek a közgyűlés előtt legalább 10 nappal az el séghez beuyujtattak. 1) Tisztújítás. B.-Osaba, ju 15. 1882. Nsmeth Lajos, egyes, elnök. * Zsilinszky Mihály Osabaváros országgyűlési i selője ma, azaz vasárnap, d. e. az isteni tisztelet befe után a városháza nagy termében beszámoló beszédet fog tani, melynek meghallgatására a választó polgárok p£ lömbség nélkül tisztelettel meghivatnak. * A b.-csabai férfi dalkar —a mint mult számúi jelezve volt — dalestélyót a „Szécheny" ligetben ma Ajánljuk a t. közönség becses figyelmébe ezen estélyt, nek tiszta jövedelme, a dalkar tagjainak a debreczeni