Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-18 / 71. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. renczia tanácskozásai megkezdéséből eredő késedelmekért a nyugoti hatalmak a felelősséget a késlolkedő hatalomra kívánják háritani. Felelta szerkesztő : Főmunkatárs : Dr. Bftttaüwélrl Lajos. Mihálíi József. TVyit tér Oláh György urnák a „Békés" jun. 18-diki számának „Nyílt terére." Sem időm, sem kedvem nem lett volna oly ügyben mint a fenforgó, a nyilvánosság előtt feleselgetni. Önökre — Önre és megbízójára — bántom a felelőséget, hogy a nyilvánosság elé hurczolták azt. Én csak védem magam, mire kényszerítve vagyok, nehogy bárki is hallgatásomat beismerésnek vegye. A mi az ön utóbbi nyilt terét illeti: fogadja érdemileg mindenekelőtt őszinte hálám kifejezését, hogy közzé tetie, mert a ki még eddig kételkedett védelmem igazságában, azt Ön győzte meg, hogy valót beszéltem. Az volt ugyanis a fökérdés az #ün által aláirt és megbízója által közzétett, bizonyítvány, illetve nyilatkozat után : vájjon igaz-e hogy én a lovagias elégtételt megtagadtam ? Lényegileg Ön ezen nyilt térben kénytelen elismerni, hogy habár azonnal kijelentettem, miszerint Jancsovus Emilt sérteni nem akartam, mindannak daczára elfogadtam az elégtétel bármely nemét. Arról, hogy a fenforgó körülmények között megbizottaim, habár kétszer neveztem ilyeneket, nem akartak, illetve csak egy becsületbíróság határozatától függöleg akartak segédkézét nyújtani fegyveres elégtételadásra, én nem tehetek, azt mindenki beláthatja. Nem állítja továbbá, hogy azon ajánlat tétetett nekem állítólag sértett megbízója által, miszerint közbenjárók nélkül végezzük a végzendőket. Pedig ez volt az egyetlen ut, ha megbízója minden áron általam akart megsértve lenni, hogy a kívánt, elégtételt a fenforgó körülmények közt mégis megkapja. Önök azt mondták, az illető felebbezés szerkesztését is megtagadtam és elégtételt sem akartam adni. Én kimutattam, azt, hogy uincs is sértés e felebbezésben, de akár legyen, akár nem, bármikép álljon is a dolog a felebbezés szerkesztését illetőleg: az határozottan valótlan, miszetint én az elégtételt megtagadtam, hogy másodizbeni segédeim bem tagadták azt meg, lelkiismeretük megnyugtatására csak becsületbíróság elé kívánták vinni a/, ügyet, hogy az Határozzon, van-e helye a fegyveres elégtételnek vagy nincs ? Ez a dolog lényege, s ebből, valamint Önnek saját előadásából kitűnik, hogy Ön a leglényegesebb momentumra nézve a tényállástól eltérő, valótlan nyilatkozatot adott ki. Mennyiben érdemel tehát hitelt mostani előadása, melyben Ön megfelejtkezve megbízotti küldatésének minőségéről, ez ügyben a bírói szerepet arrogálja magának: arra nézve én bírálatot mondani nem akarok, hanem annak megítélését az Önnél is nagyobb s mindenesetre igazságosabb biróra, a közvéleményre bizom. A magam szavának nem vindikálok nagyobb hitelt, mint az ellenfélének, de az ellen ünnepélyesen tiltakoznom kell, hogy megbizottaim higgadt nyilatkozataiban csak egy szó, csak egy betű volna is, mi a valóságnak meg nem felelne, hogy csak egy lényeges körülmény is el lenne hallgatva s azért mindazt, mit Ön állit s mi megbizottaim nyilatkozataival ellentétben van, valótlannak nyilvánítom. A mi a magam személyes nyilatkozatait illeti; valótlannak nyilvánítom, hogy én az illető felebbezés sérelmes részének szerkesztését bármikor csak egy szóval is elismertein volna, sőt kezdettől fogva — s erre nézve hivatkozom Terényi Lajos úrra — kijelentettem, miszerint a lelebbezés észrevehetőleg két részre oszJik, az érvelési és az állítólag sérelmes részre, hogy ez utóbbit magamévá nem tettem s mit Ön arról beszél, hogy kiemeltem, miszerint beadványaimban, ott hol felem érdekeit íeltünően sértve látom, szoktam éles kifejezéseket haszn ílni: azt épeu ugy mondottam, — szórói-szóra emlékszem — hogy 10 éve már miszerint e megyében ügyvédeskedem, több éleshaugu felebbezést kellett ez idő alatt beadnom, de még soha sem tagadtam meg ellenjegyzésemet s minden abból származó kellemetlenséget magam viseltem : ha tehát ez esetbeu egészen eltérőleg eddigi eljárásomtól, megtagadtam ellenjegyzésemét: ez világosan a mellett szól, hogy én sérteni nem akaitaui, az illető részt nem szerkesztettem, magamévá nem tetlein. Öonek joga sem volt azt kutatni, ki szerkesztette hát az illető részt, mert ez az Ön hatáskörébe, mint megbízottéba nem is tartozott; Ön csupán engem tartozott felelőségre vonni s mihelyt én kimondám, hogy nem tettem magamévá a sértő kifejezéseket, Önnek erre nézve hallgatnia kellett, az pedig határozottan nem volt lovagias dolog, feltételezni, hogy én az Ön szép szeme kedvéért a tulajdonképeni szerzőt meg fogom Önnek nevezni — kinek uhoz semmi köze - és még egy harmadik egyént, is a dologba bele keverni, midőn én Ön küldőjével szemközt a felelősséget elvállaltam ós segédeim csupán egy becsületbíróság határozatától tették függővé a fegyveres elégtételt is. Az is valódim, hogy Ön segédemmel közösen egy álta lain aláírandó nyilatkozatba állapodtak volna meg. Épen segédeim nem tartották lehetségesnek, hogy önérzetes ember az Ön által kivánt nyilatkozatot aláírja, sőt Jeney ur azt is mondá nekem, ha én képes lettem volna azt a nyilatkozatot aláírni, a hogy Ön kívánta: ő már csak azért lett volna kénytelen képviseletemről lemondani. Az is Önnek egy don Quichottiádája, hogy Ön akár megbizottaim előtt, akár nekem szemembe bármit is „nem tisztességesének mert volna nevezni. Annyi igaz, hogy Ön kezdettől fogva kihívó modou viselte magát és nem azon tárgyilagosság és higgadtsággal mint azt egy ily lovagias ügyben kiküldött megbízóit részéről megvárni szoktuk, hanem ugy mintha Ön is kezdettől fogva belém akart volna kötni, mintha kiakarta volna mutatni, hogy valami régi pick-je van reám, szóval nem mint az ellefél müveit segédje s/okott, ki fele érdekében ugyan pontosan megakarja tenni kötelességét, de azért mégis tartózkodik mitid-;u személyes, az ügyhöz nem tartozó invectiváktól, hanem kifejezetten ugy lépett tel, mint személyes ellenségem : de azért azt a kifejezést, hogy „nem tisztességes", még sem használta, mert habár tisztelve Önben az ily ügybem kiküldöttet, több oly nyilatkozatot nem vetettem szigorúan latba, melyet használnia epeu e minőségében nem kellett volna: azt sem segédeim, sem én hathatós visszautasítás nélkül nem hagytuk volna, ha Ön a fenti kifejezést- csakugyan használni elég tapintatlan lett volna, sőt meg vagyok győződve, hogy még megbízott társa is tudta volna mi a kötelessége, ha Ön képes lett volna akkori minőségében e kifejezéssel élni, s bizonyára Önuel együtt, csupán ezért, továbbra nem működött volna. De elég jellemző az Ön eszmekörére, hogy olyannal dicsekszik, ini ha igaz lenne, On magát hisouló minőségében leeudő kiküldetésre örökre képtelenné t3tte volna. Bizonyosan azt hitte, hogy midőn ezt közzé teszi, valami nagyon okosat és sujtót moudolt. Ez utóbbi igaz, de nein reám, hanem Ön magára vonatkozólag, s magában véve ez elég alapot nyújt a közvéleménynek annak megbirálására, kell-e nekem azzal törődnöm, vajion Ön eljárásomat egészben, rész ben vagy felében meitóztatik-e lovagiasnak tartani, vagy nem ? * * * Jellemzi az ön eszmekörét az is, hogy a Plesch vallomását azon véleményben közli, mintha az reám kompromittáló lenne, pe lig ezen vallomás, az ügyet igazságosan elbírálva, semmi tekintetben hátrányomra ligyelembe nem jöhet. Nem jöhet figyelembe, mert köztudomásu dolog, hogy e vallomás ez ügynek nyilvános közlése után, akkor vétetett már ki, midőn ismert dolog volt, hogy engem a felebbezés tartalmáért lovagias elégtételre hittak fel. Plesch — számtalau tanukkal igazolhatom — annyira meg volt rökönyödve, hogy saját nyilatkozata szerint, „három napig nem evett, nem ivott," ki nem ment az utczára, attól tartvau, hogy őt hívják ki, vagy legalább is bezárják. Azért tagadta meg meg azt is, hogy a felebbezés állítólagos sérelmes részének betételére megbízást is adott volna, pedig hát előbb uton-utfóleu — tanukkal igazolhatom ezt is — fennen dicsekedett vele, hogy most legalább megmondta a hatóságnak az igazat, mert ebbeu az ügyben oly meglepeiőleg sereiines határozat jt hozott. N^m jö'jet figyelembe Plesch vallomása azért sem, mert ő maga mondja abban, hogy ő közölte az illető tényeket, s mégis azt állítja, hogy nem értette mi vau benne, pedig a felebbezés uem is tartalmaz sérelmes, goromba szavakat, hanem ha valami sérelmes lehet az alispán úrra vagy fiára benne, — ez látszik a Pieschhez intézett kóidésekből is — akkor épeu azon tény közlése, hogy az apa volt a biró, a fia roeg az ügyvéd. De nem vehető figyelembe Plesch vallomása azért sem, mert ta nukkal igazolhatom azt is, hogy egyenesen kivánta az illető tényeknek a felebbezésben való leivételét, daczára anuak, hogy én az ügy elbíráláshoz nem tartozónak, feleslegesnek nyilvánítva, megmondám, miszerint ez esetben én a dolog érdemére nézve általam szerkesztett felebbezéstől is megtagadom ellenjegyzésemet. Egyébiránt hisz Plesch az ő „védelmére" (?) azt is adja elő vallomásában, hogy általam figyelmeztetve lett miszerint a feieboezés e tartalmáért meg is büntethetik. Ha a tartalmat nem értette (?) ezt a figyelmeztetést csak megérthette, vagy mi? Kérdem minden igaz embertől, ha az ügyvéd annyira nem osztja a fél álláspontját, hogy nemcsak ellenjegyzését megtagadja, de a felet lepesének törvényes következményeire is figyelmezteti: járhat-e el korrectebbűl, s midőn arra is figyelmezteti, hogy esetleg meg is büntethetik: nem a legvilágosabb, legfényesebb bizonysága annak, hogy nemcsak nem osztotta a felebbezés sérelmes részének tartalmát, de tüle ki telhetőleg', magát a felet is egyenesen elijeszteni iparkodott annak használatától ? Láthatja téhát Oláh ur, hogy e vallomás közzététele által is — habár a dolog lényegére nézve valótlan, — meggyőződhetett a közönség, hogy nemcsak jogilag, de erkölcsileg sem vagyok kifogásolható e felebbezés tartalmára vonatkozólag, mert feltéve, hogy ón szerkesztettem is — mi azonban nem áll — tettem azt csupán mint ügyvéd és nem mint privát egyén, de hogy más miattam ne szenvedjen, figyelmeztettem a törvényes következményekre, az őt érhető büntetésre, mi nyilvánvalóan annyit tesz, hogy nemcsak nekem nem volt szándékom az illető kifejezésekkel éli, de felemet is el akartam ijeszteni tőle. Azt a kérdést tehetné ön csupán — ezt azért hozom fel, mert szeretem, ha minden oldalról tisztáztatnak az eszmék — miért nem mondtam le hát a fél képviseletéről, ha intencziómmal ellentétes felebbezéssel kivánt élni? Ezt a kérdést a laikus intézheti, de nem ügyvéd. Mert ha le is mondok a fél képviseletéről, 30 napig tartozom a törvény szerint tovább is viuui ügyét, ha ő ugy akarja, egy 15 nap alatt beadandó felebbezés pedig a 30 napon belül esik. De itt egy erkölcsi testüiec fontos érdeke forgott szóban, s mivel az ügynek érdemileg használhatni véltem, eszem ágában sem volt azért a képviseletről lemondani, mivel a testület elnöke ez állitolagos tenyek megemlítését kivánta; egyszerűen az inteuczióimuak meg nem felelő feiebbezéshez nem járultam hozzá, az által hogy azt kívántam, miszerint a fel maga irja alá, ha azt véli hasznára leend az ügynek az általa hangsúlyozott körülmények felemlítése. Még szólnom kell valamit az ügy elvi oldalának megvilágítására. Ismeretes dolog ugyauis az, hogy az ügyvéd, még ha szignál is valamely beadványt, nem a maga nevében, hanem masnak képviseleté bon beszól és ír. Felelős azért, mit beszól ós ír a hatósággal szemközt, de nem lehet felelős mint privátegyén, az eilenfel, anuak ügyvéde, vagy bármely egyeunoi szemközt. Még a törvény is vedi e tekintetben! függetlenségét és sérthetetlenségét, mert hivatalos beadványokban üaszualt sértő kifejezésekeit a btkv. 296 §-a szerint, becsületsértési vagy rágalmazási keresetnek helje nincsen. S ez igen természetes, mert ha az ügyvéd, még akkor is, ha szignaJja a beadványt, az egyes kitételekért mint magánegyén is felelős volna: akkor, különösen a hivatalos eljárásokban pajtásságát, komaságot nem ismerő, tehát épen a lelkiismeretes es visszaéléseket élesebben bíráló ügyvedek volnának a különben is elég súlyos es nagyszámú hivatalos vexacziókon kivül, még hogy annak is kitéve minden perczben, egy-két párbajt is kellene vivniok. Ép ugy mint ma Jancsovits Emil egy télebbezésbeu használt, őt állítólag sértő kifejezésekért elórantja az ügy ügyvédét — ki ha mint ilyen kénytelen is egyet-mást mondani, mi ellenfelének, vagy a hatóságnak nem tetszetős, mint magánegyén azért sokszor jobban becsülheti ellentelét, mint saját megbízóját — ép igy tehetné ezt és holnap párbajra nihatna ki például az ügyvédet az is, ki ellen másuak neveben ós megbízásából csalás vagy tolvajlási bünfeljelentést szerkeszt, különösen ha felmentetik. Szóval, a dolog terme^zeténél togva, az ügyvéd a hivatalos minőségében és nem saját nevűben mondott vagy irt szavaiért abszolúte nem tartozhat senkinek lovagias elégtétellel és kereken megtagadhatja azt, nemcsak azért mivel nem szemelyesen beszél, hanem leginkább azért, mivel ez az ügyvédi védelem illetéktelen terrorizálása, korlátozása lenne, ép ugy mint a szabad sajtó terrorizálásáuak vettek és veszik, ha minden vélt sérelemért a szerkesztő vagy hírlapírónak párbajra kellene menni. Azért is mondá ki a hírlapírók egylete, hogy sajtóközlemény miatt hírlapíró kihívást elfogadni nem tarto/.ik. Ity szempontok lebegnettek t. megbizottaim szemei elölt midőn legalább egy becsületbíróság határozatától akarták filg gővé teuni a fegyveres elégtételadást az én ügyemben is, uieiy egy általain pláne nem is siguált lélebbezésből eredt, nehogy praecedens ali.otassék, vagy is inkábo tuy aikotassék praec.iden, ha a becsületbíróság csakugyan sértést és felelőséget iát fenforogni. S e tekintetben kinyilvánítom, hogy most is rendelkezésére állok a magát sértettnek vélő hősnek, mihelyt egy becsületbíróság kimondja, hogy a kivánt lovagias elégtétellel tartozom. B.-Csabán, 1882. jun. 13. l)r. Báttaszéki Lajos, ügyvéd. X. Bekiildetett. Az ételek ós italok helyes megválasztása, az emberek jólétére nézve nagy fontossággal bir, különösen azért, iniveí e tekintetben a legkisebb vigyázatlanság, mindenekelőtt az emésztési szerveket gyöngíti, melyeknek el nanyagolása igen gyakran hosszas gyomorbajt idéz elő. Minthogy azonban ilynemű vigyázatlanságok a legnagyobb óvatosság mellett is kikerülhetleuek: ez alkalommal dr. Millernek Bécsben 1868-ban hatóságilag megvizsgált óvó-irjára (Praeservaliv-balzsam) figyelmeztetünk, mely különösen görcsök ellen hasznos ós a gyomor működését szabályozza, s a gyonor és belek mindennemű lázas ós idült bajait, hányást hasmenést, pufftdságot és minden más gyomorbajt, mint étvágy-nélkiil liség, gyomorkatarrhust, feltűnő rövid idő alatt megszűnt:!. Et;y egészpalaczk ára 1 frt 50 kr, tél p u.iezké 80 kr. B.-Csabán kapható egyedül Bartoky László fűszerkereskedő urnái, Debreczenben Stenczinger Cz. Aradon Tounes ós Oom 2.Tonnes F. A. B. és liozsuay M. gyógyszerésznél.