Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-18 / 71. szám

4 .Békésmegyei Közlöny" 74. szám. 1882. gvaruak van szüksége, hogy a mivelt nagy hatalmakkal lehetőleg barátságos viszonyban éljen, és hogy a külügyi politikában azokkal egyetértve járjon el. Senki sem érzi élénkebben, mint mi, hogy ez időszerint a külügyi politika tőlünk túlságosán nagy áldozatokat követel, midőn arra kényszerit bennünket, hogy nagy állandó hadsereget tartsunk fegyverben. De nem tapasztaljuk-e, hogy az európai nagy hatalmak szaporítják hadseregeiket? Nem tapasztaljuk-e, hogy a mely állam gyengének bizonyul saját érdekeinek megvédésében, a többiek azonnal elfordulnak tőle és előlép saját önzésük a létért való küzdelem folytatásában? Ez az oka t. polgártársak azon általam soha nem helyeselt de a kormány által meg nem szüntethető állapotnak, hogy az államok egymás iránti féltékenységből óriási hadseregek tartására kényszeríti k egymást ; hogy ez által inproduktiv czélokra kell fordítani oly erőt, mely más téren végtelen hasznára lenne a nemzetnek. Ez az oka annak is, hogy a magyar törvényhozás a véderöt, a katonaképzö intézetekről, katonai elszállásolásról és a mozgósítás esetén kiragadott katonák családjainak gyámolitásáról, rövid idő alatt oly sok törvényt volt kénytelen hozni. Ha nem puszta tényeknek okadatolt előterjesztése volna ezúttal egyedüli feladatom, ha a magam csekély véleményének nyilvánítása az európai ügyek menetére befolyással birna, azt mondanám, hogy a katonai erőre túlságosan támaszkodó Európa roppant katasztrófákat készit a jövőnek, hogy az óriási had erőnek tartása felemészti a szorgalom és munka drága gyümölcseit, mert lehetetlen volt nem tapasztalnom a lefolyt ülésszak alatt is, hogy erőink a külügyek által nagyon igénybevétetnek, hogy aránylag kevés időnk marad belügyeinknek további szükséges rendezésére. A jelen ülésszak alatt számszerint 70 törvényjavaslat lön benyújtva, melyből csak 15 maradt elintézetlenül. Ezek között a már emiitetteken kivül, kiemelendő a horvát-slavon határőrvidéknek végleges rendezése, a közgazdasági érdekeknek a megyei közigazgatási bizottságokban való képviseltetése, a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezése és különösen az önálló vámtarifa megállapítása. (Il-ik közi. köv.) Jr*olÍtiíc.ai hirek * Szerajevo, jun. 22. A viszokai és a fojniczai kerületben, a melyek legnagyobb ellentállást fejtettek ki a megszállás alkalmával, példás rendben történt meg az ujonezozás. A varesi, buszovaczai ós kresevoi hadkötelesek in corpore és zászlóval jelentek meg a sorozás színhelyén; sem ruuktár, sem kriéz nein hiányzott. * Bécs, junius 22. A rendőrség a margaretheni kerületben lakó Kunze nyomdász helyiségeiben antisemita tartalma nyomtatványokat kobozott ol. Sikerült a nyomtatványok megrendelőjét is kipuhatolni. * Párizs, junius 22. Valamennyi nagyhatalom fentartá a ina összeülő konfereneziára vonatkozólag a nagyköveteknők adott utasításokat; ennélfogva kétséget se szenved, hogy a konferenczia ma tartja első ülését. * London, jun. 22. Az angol kormány elhatározta, hogy az Alexandria melletti Mex és G ibbari erődöket megszállja. Kereskedelmünk magyarosítása. II. A valódi koszmopolitizmus elve igen eszményi és szép; jót, nemeset, czélszerűt és hasznosat lótesit és teremt, de nem önmagának s nem csak hazájának, hanem az egész emberiségnek javára — ő fárad embertársai jóléteért. Ily eszményi nemzet volt a görög, oly koszmopolita, ki mind emellett jó hazafiságát is bebizonyította nem egyszer. A szédelgő világ megteremtett még egy másik koszmopolitizmust, azt a korcs önző elvet, melylyel honfiatlan hűtlekscgöket, csalárd haszonlesésüket kislolkü elpártolásukat, elnémetesedéseiket, igyekeznek palástolni, — inint M. Terézia korában Bécsben elfajult magyar nemeseink, — melylyel takaródzva kereskedőink önző raja érvényesíti kizsákmányoló czéljait fennen lobogtatva jelenti ki, hogy neki minden íöld hazája, mely neki enni ad. Az elv kecsegtető, a kivitel hasznos s ez hódit az önző világban. E koszmopolitizmus, a kalmárok eme fattyu-hajtása, — mint mindenütt, ugy nálunk is kereskedőink között lelte legszélesebb elterjedését, csak sajnos, aránylag tágabb körben. Kereskedelmünk korcs koszmopoluizmusa túltesz a németen, mert az hazáján tul is megmarad németnek, hazát cserél csak, de nyelvet nem, de a magyar meg, honában sem használja nyelvét, még itt is közömbös iránta s távozva hazánkból földet cserél csak s nem hazát, mert azt ő nem ismeri. Az önzés határtalan, nem tekinti más kárát, megragad minden eszközt, melylyel vágyait kielégítheti, érvényesíti honfiatlan elvét s feledi, mily vétket űz, mily árulást a társadalom ellen, s hogy elve általa n^sitva, mily lehetlenségig vezetne, mint taszítaná azt óriási zűrzavarba. A hazát kapzsi önzésből szeretők soha fel nem virágoztathatják. meg nem védhetik Olyan hon, melynek polgárai önzetlen honszeretők, kiknek minden csepp vérük a hazáért forr, szivük minden dobbanása érte ver, s karjaikban izmaik a közjóért és azzal együtt önhasznukért feszülnek, oly hon, oly társadalom biztos lehet, virulni fog s ellenség hatalma nem törheti össze. Ilyen hazát pedig e — korcs koszmopolitizmussal nem teremthetni. Hazafiságról csak honfiak között lehet szó; oly polgárok között, kik érzik, hogy övék a hon, egyetlen hazájok, melyben születtek ós élnek, melyben fáradnak, hogy boldogok legyenek, hogy jólétök által az is dűs legyen ; kik tudják, hogy itt van csak hazájok, hol annyi fáradtságos munkának jutalma, köztisztelet, baritság oly sok szomorű és viditó emlék fűződik nevéhez, hol minden vidék, minden tárgy és ember régi ösmerőse, hogy járjon bárhol, bármily messze, visszavonja őt e föld a megszokott ismerősök és az édesen csengő anyanyelv, s kik érzik ezt, kik tudják, mi a honszeretet, azok nem áldozhatnak idegen nyelv bálványoltárán, olyan ember nem lehet hűtlen — az ősei által megvédett nyelvünkhöz. Hazai német kereskedelmünknél két részt különböztethetünk meg, az egyik rész az elnémetesedett magyar, másik a tökéletes német. Főkötelesség tehát először a magyarokat nemzeti nyelvük gyakorlatára és fejlesztésére megnyernünk és a további elnómetesedésnek erős gátat vetni. Itt az akarat megvan, csak az eróly hiányzik. Jelen kereskedőink (nem egyeseket, de az egészet rajzolva) nem állanak azon színvonalon, melyen szerepelniük kellene, nem birnak azzal a tekintélylyel, melylyel más országokban (pl. Anglia) nem azzal a befolyással, mely őket illetné s melyet tőlük megvárunk. Ennek főokai közé tartozik előkópeztetésük rendszertelen, mondhatni alárendelt hiányos modora. Nem szólok a gazdagabb, de igen csekély százalékot kitevő középiskolát vagy kereskedelmi akadémiát végzett egyénekről, de az óriási többség képeztetéséről — kik alig végezve el az elemi iskolákat, már egyik vagy másik üzletbe tanouczul beadatnak. Ott nagyrésze kíméletlen, sőt durva bánásmódban részésűl, eltanul mindent rövid idő alatt, az első utczabetyár lesz, ezután lassan-lassan, minthogy kénytelen vele, hosszú nézés, sok kártevés után beletörődik és kezdi megismerni áruit — sőt ügyességet szerez a gyors kiszolgálatban, bókolásban stb, s mikor mindezt tudja, vagy akár nem is tudja, de szerződött éve letelt 4—5 év múlva, ő kész segéd. Egy részének még ily képzés alatt is sikerül ugyan önszorgalma és életrevalósága által tökéletesíteni s jeles segéddé fejlődni, de másrészt milyen segédek akadnak? Ismernek minden árut mit elébe teszesz, tudniillik megmondja nevét, s kérdezed hogyan ós mint, miből stb. készül? feleletet nem kapsz rá, s mily sok küzdelem tapasztalás és idő kell neki, hogy azt is megismerje mire önállóvá lesz, s mindezt rendszeres nevelés mellett mily könnyen lehetne elérni. A kereskedő segéd önmagára hagyatva, mint tanuló rosszul képezve, igen gyakran nem képes hivatásának megfelelni s szaporítja a társadalmi proletárok már is jelentékeny számát. Másrészt pedig életét korhelységre szenteli, s igy nem csoda, ha nem haladhat, de kötele ségének sem képes megfelelni és eleget tenni. A kereskedők ilyen képzése mellett, az összesben képzett, művelt és szakértő kereskedelmet nyerni nem fogunk. A mely földön aratni akarunk, azt szántani is kell, nem elég csak vetni. Teremtsünk tehát képzett kereskedőt s munkánk nem marad sikertelen. Nyáry Kálmán. MEGYEI HIREK. — Előfizetési f'elhivás a „Békésmegyei Közlöny" 1882 évi H-dik felére. Előfizetési dij jul.deczemberi félévre 4 frt, évnegyedre 3 frt. Kéljük az előfizetés minél előbbi megújítását, hogy a szétküldésben akadály fel ne merüljön. — Á. Ívi adóhivatal. — Körös-Tárcsáról írják nekünk : „Tekintetes szerkesztőség ! Folyó hó 17-ón volt első izb

an szerencsénk Hoií.-y Pál úrhoz, ki a mult évben történt képviselő-választás alkalmával függetlenségi képviselője leU választó kerületünknek. Figyelemmel hallgattuk beszámoló beszédét, melyben a legközelebb véget ért országgyűlési ülésszak alatt beterjeszt. it nevezetesebb törvényjavaslatokat s ezek alapján alkotott (örvényeket bírálta. Beszéde a következő három főbb törvény körül forgott: Először a pénzügyminiszter által beterjesztőit költség előirányzatot, sem ő sem pártja nem fogadta el m -g általánosságban sem, mert a jelenlegi kormány minden tervet nélkülöző pazar (?) gazdálkodása már rövid idö alatt tönkre juttatja az országot. Az ezen évi hiány — melyet ujabb drága kölcsönnel kell fedezni és mely még az előző években 35— 40—48 millió forint volt — 56 miliő forintra, a mostani kormány által csinált állam adósság 700, s eunek évi kamatja 107 millió forintra növekedett (?) a mely adóságíiak csupán évi kamatja törlesztéséből minden egyes vármegyére 2 millió forint esik. E nagymérvű évi hiányok ós adósságok szépítéséül találta fel a kormány az ugy nevezett rentekölcsönt, mely annyit tesz, hogy a hitelező kölcsönét fel nem mondhatja. ILy roppant adóssággal s ujabb terhekkel szemben a kormány semmit sem tud felmutatni! igy mondá. Másodszor a bosnyák politikáról szólva, azt nagyon káros és elhibázott lépésnek tartja, mely hasonlóképen czéltalanul igen érzékeny terheket hoz az országra, mivel ott 76 ezer katonát kell tartanunk. Külpolitikai tekintetben sem tartja helyesnek az itt tetemes kölcséggel végrehajtott foglalásokat, mert az orosz bennünket különben is északon fog megtámadni. Majd egybe hasonlitván Bosziát a mármarosi, ungi s. t. b. megyék hegyes vidékeivel hol az állam birtokai holdanként 5 forintjával adatnak el azon eredményre jut, hogy a megszállva tartott tartományokat 80, minden épületeivel együtt 100 millió forintért megszerezhettük volna ; jelenlegi kormányunk pedig már eddig 200 millió forintot költött e czélra ! Harmadssor a hadkötelességre vonatkozó törvény ujabb módosításánál hasonlóképen nagymérvű ujabb terhekkel sújtatott az ors/.ág népe, mert a hadkötelezettség a 4-ik korosztályra is ki terjesztetett, mely által—eltekintve egyebektől — sok munkás kéztől fosztatik meg az állam. O és pártja e módositványt természetesen — mint igen károst el nem fogadhatta, sőt a szolgálati évnek 2 évre leendő leszállítását sürgette, mely által tetemesen megköuyittettek volna terheiuk. O a két szolgálati évet azért is elegendőnek találja, mert a magyar fiuk nvolcz hót alatt különben is teljesen kiképeztetnek : mutatja ezt a houvódség, melyuek egészen tökéletes gyakorlatai, még a külfödi szakértőket is meglepték és elragadták továbbá a póttartalékosom is hasonlóiig ily rövididő alatt képeztetnek ki! De „Fájdalom mindezekben kisebbségben maradtunk !

u végzé beszédét a tek. képviselő ur. Habár beszédére már most megtehetném észrevételeimet, azunban azon reményben lévén, hogy még a jövő választásig többször let-nd alkalmunk őt meghallgathatni s ilynemű beszédeit valódi .ériékükre leszállíthatni, ezúttal egyedül beszéde egyes ínyegesebb részének közlésére szorítkoztam, y. e." * Ritka vendégei vannak most Gerendásnak. Apponyi György gróf Georgina leányávat és fia Alberttel néhány nap óta ott tartózkodik. * Bolha kergetés A napokban a kondorosi pusztán Gr. Mitrovszky Wladimir uradalmán fekvő majoron, az ott ni bérlők közös tanyása Sztrnhár János, 3 fias sertést akarván a bolháktól megmenteni az ólban levő dudvát felgyújtotta és még az nem volt elég, 2 kas szalmát a faltövihez szórt, hogy a falakon mászó bolhák is égjenek el, oly mérvben kezdett égni a szalma, hogy az ólnak teteje is meggyuladt ós csak a cselédség segélyével tudta a közellevö boglyákat s kazalokat, és a majort megmenteni. A tüz 3 óra hosszat tartott. — A csabai közbirtokosság egy átirattal felnivta Csaba városát, hogy a telekkönyvben a község nevére jegyzett, de a gyakorlatban tényleg a közbirtokosság által használt ÍDg t!an vagyonrészeket a telekkönyvben a közbirtokosság nevére átkebeleztetését eszközölje. Ezen átirat a községi képvis-ló gyűlésben tárgyaltatván, ott azon végzés hozatott, hogy miután a viszony, mely mostan a vároa s a közbirtokosság közölt fennáll, ilébb-utóbb szabályozhatni fog, ennélfogva a közbirtokosság kívánsága nem teljesíthető. Ezen végzés ellen Omazta József ügyvéd ur felebbezelt, nem nz-'rt, mintha azt a közbirtokosságra nézve sérelmesnek találná, hanem ellenkezőleg, a város-a nézve tartja azt sérelmesnek, mert, hogy a kérdéses vagyonrészek továbbra is a közbirtokosság használatában hagyattak, s ez ügy tisztázása a regále-türv my meghozataláig Folytatás a mellékleten.