Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-04 / 65. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 137. szám. Vasárnap, novemberhó 19-én. YEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdádat! és vegyes tartalmú iap. j\ fog Jeleni U lieteiiltéiit háromszop: vasárnap, bLodd, (téliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI J)IJ helyben házhoz hordva vagy póstán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetés- •• <v telére fel vau jogosítva : iíiiase.istein és Vogler o/.«: l s, Prága, Budapesten, Németh szág és a Sváj z mi <1 n fővárosaiban. Főszerkesztő : SASZÓ GYÜLA. SZSRKESZTŐSá'J, áS KIAOÓ HIVATAL : Apponyi-utczq. $91. számi ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető mindé a közleményt ezimezai merünk. Hoiiratok n»ui adatnak, vissaa. Egyes szita ára 10 kr. A kedli szám áru 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnát és a uyoifldábau. Hirdetések jutányos áron vétetuek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elötlzethetui helybeu a kiadóhivatalban, íileiu Ödön urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyoindájib»a is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidékeu a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Nemzeties törekvéseink. A nemzetet nem terméken)' földje, nem az ásváíyok gazdasága és sokfélesége, néma kedvező éghajlati 'iszony, sem nagy és hajózható folyó vagy tenger tezik gazdaggá és tekintélyessé. Bővelkedhetik a legjobb, legnemesebb órczekben, , legdúsabb és legkülönfélébb növényzetben, a íegobb kikötőkben és közlekedési utakban, terjedhet teülete aiár megmérhetlen távolságokban, a szélrózsa űiuden iránya felé, mindezen áldások mellett szenny fog maradni, ha nincs nemzeti műveltsége. A természet valamennyi áldásai átokká lesznek ;ezeiben, ha nem tudja okosan felhasználni ós sajat zolgalrttába szegődtetni. Mit használ, ha mi mindazt, , mit a külföldtől eltanulunk, csak utánozzuk, ha ,zt, a mit jónak és üdvösnek tartunk, saját czéljaink, aját viszonyainkhoz mérten át nem idomítjuk. Az degen intézmény átültetése eredeti alakjában, meg•>X bennünket attól, a mi rajtunk nemzeti, eltörli ük azt, a mi magyar, elbénitja bennünk az élnemzeti erőt. Már pedig ha valamikor azon kellett lennünk, logy a uemzeti erőt fejlesszük, ugy most első sortan ezen irányban kell müködnünk. Nemzeti műveltség, valódi nemzeti intézmények íjlesztik a nemzet erejét, Ezek tanítanak meg a teraészetadta ajándékok okos ós czélszerü felhasználáára, ezek nyomják reá minden egyes polgárra a alódi nemzeti bélyeget. Ezek által lehet minden emzet nagygyá, hatalmas az országon belül, hatalaas a többi nemzetek sorában. Mi magyarok épen ezen irányban nem igen müködünk. Az évek hosszú során oda kellett volna törekednünk, hogy a különböző nem magyar ajkúak ne nyerjenek erősödést, oda koilett volna hatnunk, hogy nyelvök azon nemzet nyelve legyen, a mely itt ezen országban vezérszerepre van hivatva, i mely az országnak alkotmányt, a függetlenség idejében királyokat, fejedelmeket és szabadságot adott. Értésükre kellett volna adnunk nem magyar honfitársainknak, hogy e hazában a magyar a középpont és e körül kell, hogy forogjon a többi nemzetiség, mint a kisebb égitestek a nap körül forognak. S valamint a virág ugyanazon befdyásuak enged, melyeknek gyökere, szára és levelei vannak alávetve, valamint a hang azon törvények szerint módosul, melyek a beszéd és hallás szerveit kormányozzak, úgy a többi nem magyar nemzetiségnek is alákell vetnie magát azon nemzeti töreKvéseknek, melyeket ama nemzet követ, melynek közepette polgári jogait és szabadságait élvezi. Ha szellemi haladásunkban nemcsak az ismeretek gyarapítását, hanem a nemzeties törekvést is érvényre fogjuk juttatni, ugy a nemzeti erö nem fog alább szállani, hanem napról-napra emelkedni fog és eljön majd ama várva-várt kor, melyben a magyar ellenes zsellérek siket füleknek fognék prédikálni, és megérjük azt az időt, hogy széles e hazában egyek leszünk, egyet erőben, egyek akaratban és nemzeti törekvéseinkben. n. L. ;F*olitiIs.ai Ilire * Az európai Duna-bizottság a solíáf emlegetett Birréreféle javaslatot az összes szavazatokkal Románia ellenében elfogadta. * Budapest, jun, 1. A „Függetlenségihez érkezett távirat szerint, a tisza-eszlári rejtélyben a vizsgálat erősen folyik. Ma három sirt exhumáltak. * Prága, jun. 1. Rudolf trónörökös kocsija ma délután sétakocsizás közben felfordult. A trónörökös nem sérült meg. * Budapest, jun. 1. a főrendiház ma tartott ülésén a bosnyák törvényjavaslat fölött, folyt a viu, D vssewffy, Cziráky, Hayuald annak elfogadása mellett tartottak hosszabb beszédeket. Vegre a törvényjavaslat Zichy Nándor ós Schmideg grófok ellenző felszólalásai daczára elfogadtatott. * Bródy, máj. 31. A bécsi segitő-egyesület képviselőit futárral értesítették arról, hogy Smileben lángokba borították a zsidók házait * Grbcz, máj. 31. Ooronini gróf, birodalomgyülési képviselő kezdeményezésére bizottság alakult itt az oroszországi zsidók segélyezésére. * London, máj. 31. A „Times" Oliphantnak egy levelét teszi közzé, mely szerint a török kormány megtiltotta az Oroszországból kivándorlott zsidóknak, hogy Palesztinába telepedjenek. Vallás és liaza. Különböző nyelveken hirdetik a vallást, és különböző nyelvű és nemzetiségű népek egyesültek a mennyei szeretet vallásának kebelében. Azonban nemcsak a vallás egységében lehetnek egyesülve a különböző nyelvű ós nemzetiségű népek: egyesülve lehetnek azok a hazának szent szeretetében, a közös édes hazának egységében is! A hazaszeretet szent eszméje épen ugy egyesitheti a különböző származású és nyelvű népeket, mint a hogy a vallás szent lelke egyesíti azokat az egyház kebelében. A ,«ÉSME6YEl KÖEŐ.N

Y" TÁRCZAJ A Iiáz becsülete. Coppé Ferencztöl. Novelette. (Folytatás.) — Ez a Loik atyus fia, mondák a jámbor hivek, a fiu inul most, hotiy majd pap legyen belőle. A vén nemes ily módon akarta hii szolgáját megjutallazni odaadó hűségéért. A közép korban lovaggá ütötte volna, lost a kor megváltozott s igy legalább azzal vélte megjutallazhatni Loikot, ha egyetlen fiából a/,t esiriál, a mi a régi-foalmak szerint legközelebb áll a nemességhez: papot. Sulpice shát a báró költségén kitűnően végezte iskolait s csak mikor na került a sor, hogy a touzurat ós a soutanet megnyerje, lentette ki az ifjú, hogy semmi kedve sincs a papi páára. Roppant csalódás s valódi gyász voit ez a szegény öreg •ra és Loik atyusra. A vén szolga teljes ünnepélyességgel ézte meg fiát az öreg báró elé, ki nagy karszékéből két álló •a hosszant papolt neki. Sulpice azonban jótevője iránti hája és hűsége biztosítása mellett is rendithetlen maradt. Euídniök kellett végre is az iíju elhatározásának, melyben végre csak szigorú lelkiismeretessége nyilvánult, s igy a városkáin egyik jegyző mellé Írnoknak adták. Minden vasárnap különös kegyként a báró asztalához volt vatalos s ekkor a vén szolga is velük ebédelt, — este aztán lolvasott az öreg urnák és unokájának valamit. Az agg-tstyán ndesen namar elaludt, az ifjú azonban csak tovább folytatta vasását, eléggé fenhangon arra, hogy a szövő surrogásán át érthető legyen szava, mig Blanka kisasszony az asztal túlsó végén ülve, szakadatlanul dolgozott. Végre komoly hangon igy szólott: — Elég Sulpice .... ön bizonyosan kifáradt. Az iíju felbe hagyta az olvasást egy ?zó nélkül, egészen megzavarodva, a mint arra gondolt, hogy oí egyedüliségben, e csöndben, e homályban együtt van vele, előtte ül ifjú szép úrnője, csodás, tiszta testével, ragyogó arany hajával, finom fehér kezeivel s érezte, hogy szive dörömbölni kezd ós hozzá felemelt szemeit ismét lesütötte. Mert hisz hévvel epedett érte Sulpice, ki titokban annyi regényt olvasott. Szemeit csakugyan rá merte vetni ő, a kegyelemből félnevelt inasgyerek. E tehetetlen vágy nem hagyta nyugodni őt s folytonosan e gondolatnak élt bizonyos megátalkodattsággal, mióta csak nevét tudtával egy bélyeges papírra irták Bianchóval. E borzasztó vágy napról-napra erősbült benne s érzékeit teljesen elfogta. Voltak órái, midőn őrjöngő s-zeuvedély vett rajta erőt, midőn keresztanyjára csak bűnnel gondolt. Egy tavaszi estén, midőn a báró, mint rendesen, ismét elaludt kényelmes támlájában ós Saint-Avé kisasszony meghagyta n^ki, hogy szakítsa félbe az olvasást, az ifjú nem süté le szemtjt, midőn Blanche hirtelen rátekintett. De Blanche sem tudta levenne szemét róla, és Sulpice Elhalványult, midőn érezte, mint égeti őt Blanche rátapadó heves tekintete. Egy pillanat müve volt kitalálnia, mily érzelmek vertek tanyát e szűzi életre kárhoztatott, magányos büszke nőben, s érezte, hogy csak merésznek kell lennie s e leány az övé. Hirtelen felszökött, hozzárohant s még mielőtt Blanche ezt mondhatta volna: „Sulpice — mit akar ön?" hevesen szoritá magához és égő csókkal zárta le ajkát, ott, két lépésnyire a leány mélyen alvó nagyatyjától. Borzasztó és veszélyes szerelem volt ez a szenvedély, melyet Sulpice és Saint-Avé kisasszony lolytattak. Éjjelenkint [jött az ifjú, mint egy tolvaj, a házak árnyas oldalán, ha a hold világított, meghúzódva egy-egy kapu alatt, mikor valakit észrevett és megkettőztetó vigyázatát, mikor a vén ".palota közelébe jutott. Mindig nála volt a gondosan megolajozott kulcs, a sötétségen keresztül egyik kezévol falhosszant tapogatózva, másikban lehúzott czipőit tartva suhant át, mert eunok a vén háznak, csikorgós, száraz volt minden deszkája, & recsegett a legkönnyebb érintésre is. Óvatosan lépdelt fölfelé a lépcsőn, a mennyire csak lehetett, könnyedén; minden lépésnél megállott visszafojtott lólekzettel hallgatózva, csakhamar aztán hallotta a lépcső felső végén azt a másk visszafojtott lélekzetet, ^melyet minden pillanatban egy-egy mély, tompa sóhaj szakított meg. Aztán . . . egy kéz fogta meg meg az övét nesztelenül egész nesztelenül és gyöngéden vonta magával s aztán .... aztán egy édes óra következett a félelemmel vegyes s/,erelem rettegő boldogsága, csókok, melyeket az ijedelem fagyossá dermesztett, enyelgések, miket a legkisebb nesz is félbe szakitott, félbe az óra ketyegő tiktakja, egy csepp viz leesése. . . S e nyomorult pzerelm^sek, kiket tulajdon szivük verése is meg kellett hogy riasszon, midőn egymást átölelve tárták, még csak egymást sem ámíthatták el, midőn elfojtott hangon sugdostak szerelmes szavakat! Mert hisz nem szerették egymást, csupán érzékeiknek engedtek s a viszonyt mégis folytatták, mert szégyelték volna egymás előtt bevallani, hogy mindegyik valódi szenvedélyt tételezett föl bűntársáról. S midőn elválva arra gondoltak, hogy az ifjú jóltevőjót megbecsfpl-niti s a lány az ősi ház becsületét beszennyezi, oly rémület fogta el őket, hogy szivük majd szétszakadt. (Vége köv.)