Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-01-17 / 8. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 8. szám. Csütörtök, januárhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. • Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenltónt háromszor: vasárnap, k.odd, (léliven) ós ossiitör*töli.í>n. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Kgész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel vau jogosítva : tlausensteiu és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németoiszág és a Svájez minden fővárosaiban. Alispáni jelentés. Eelolv. Békésmegye közig, bizottságának 1832. évi jan. 9-én tartott gyűlésén. (Folytatás.) II. Közbátorság. Az életbiztonság a mult hó folyamán egy esetben lőn megtámadva; ugyanis mult hó 26-án éjjel egy ittas ember társát agyonütötte; — a vagyonbiztonság ellen a járásokban 10, Gyula város területén pedig 4 lopási bűntény követtett el. Az előbbiekből kiderittetett 6, az utóbbiakból 2 eset. A járásbeli kiderítetlen 4 bűneset az orosházai járást terheli; mely körülmény okát a megye főcsendbiztosa abban véli leltalál'aatónak, hogy az ezen járásbeli csendiegenységből 3 fő a körösparti védmuakálatoknál foglalatossodó munkások közötti rend ós biztonság fentartására lévén kirendelve, a visszamaradt 8 csendlegény, a járási őrjáratom ós nyomozás teljesítésére elégtelen. Ugyanezen alkalommal az elmúlt év Közbiztonsági viszonyait, a megyei focsenbiztos jelentése alapján következőkben ismertetem. Felmerült az 1881. óv folyamán egész megyénk terüle206. vagyonbiztonság elleni vétség 10.059 fit 46 kr. kárértékkel, kiderítetett a megyei rendőrség által az óv folyamán 224 eset 9375 frt 11 kr. értékkel; nyomozás alatt maradt az óv végével a megye területén 40 lopási eset 2591 frt kárértékkel Összehasonlítva a megelőző 1880-ik évi e nemű kimutatást 1881 óvi hivatalos adatokkal, kitűnik: a) hogy az 1881. évben 148 vagyonbiztonság elleni vétséggel kevesebb merült fel, mint a megelőző 1880-ik évben, s hogy az 1881-ik évben felmerült lopások kárértéke 4964 írttal ós 43 krral kevesebb, mini az 1880. évben felmerült kárérték. Az összehasonlítást folytatva; b) kitűnik, hogy az 1881. évben a megyei rendőrség által kiderítve lett 224 vagyonbiztonság elleni vétség 9375 fr11 kr. kárértékkel, tehát a felmerült e nemű eseteknél 18 esete tel több, — mely körülmény abban leli magyarázatát, hogy 58 eset a megelőző óvbekben kiderítetlen marad esetekből lőn kiderítve. Ez fejti meg egyúttal azon a kimutatásokban előforduló körülményt is, hogy bárha az 1881. óvbeu felmerült lopások értéke 10,050 frt 46 krt képez is, s az 1881. év végével nyomozás alatt maradt 40 eset kárértéke 2591 frt 60 krt képvisel, mind a mellett a felmerült ós kiderített kárérték között a különbség teherként az egész megye területén az 1882. évre csak is 684 frt 35 krral megyen által. Főszerkesztő : GARZÓ G/ULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma.' kí z, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni aérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. Az óv folyamán felmerült vagyonbiztonság elleni bűncselekmények közt volt. 1. Betörés 16 eset. Ezekb il kiderítetett 9, nyomozás alatt maradt 7. 2. Szarvasmarha lopás 1 eset 1 drb szarvasmarhával, mely kiderítetett. 3. Ló-lopási eset 14, —• 16 drb ló és 8 darab csikóval; kiderítetett 8 esnt 14 darabbal, nyomozás alatt maradt 6 eset 11 darabbal. 4. Sertés-lopás 14 eset 6!} drb sertéssel, 6 eset 52 darabbal kiderítetett, 7 eset 17 darabbal nyomozás alatt maradt. 5. Birka lopás felmerült 7 eset 41 darabbal. Kiderítetett 6 eset 39 darabbal, nyomozás alatt maradt t eset 2 darabbal. 6. Gyujtogatási eset felmerült kettő. Mindkettő kiderittetett. A többi felmerült vagyonbiztonság elleni vétsógi esetek, bár azok között is vanuak olyanoK, melyek érték tekintetében nagyobbak; — tárgyuknál togva, miután azok többnyire pénz, ruba-némü, élelmi szerek, takannáuy, s igy az élet sziiksógieteineK beszerzésére irányzott egyszerű lopásom, kisebb beszámítás alá jönuek. (Folyt, köv.) MEGYEI HISfiK. * Felkérjük mindazon t. cz. olvasókat, kik lapunkat tartani óhajtják, hogy az előíizatéii dijat minél előjb ueküideni szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben akadály törtanjsk. Lapunk IX.-d.iis. évfolyamára az előfizetési dij: egy évre 8 frt, felévre 4 frt, é/nagyedre 2 frt. agy szerre beküldött előiizatés után tiszteletpéldány jár. A liiadóliivatal. — Pályázatra való felhivás. A bÓKÓsvármegyei tanító-egyesület a munkásság fejlesztése szempontjából ezen kérdések megfejtésére: 1. Hogyan ápolja és fokozza a tanító gondjaira bízott ifjúság szépészeti érzékét ? 2. Az egyéni hivatás tudatára mikor s mi módon hasson a tanító ? pályázatot hirdet. Pályázati határidő: 1882, május 15. A pályaműEgyes sz*m ára 10 kr. A keddi száin ára 5 kr. Kapható Klein Ödön Könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-bau egy sor közlési dija 25 kr. Elötizetlietni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetésak; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. vek idegen kézzel írva s a szerző nevét rejtő jeligés levélkével ellátva a kitűzött pályazati határnapig alulirt einöühöz küldendők. A pályanyerces művek elseje hát rom-három, másodika két-két darab arany pályadijat kap. Pályázhatnak a békésvármogyei tanító-egyesület tagjai. B.-Osaba, jan. 15, 1882. Nemeth Lajos, a bekésvármegyei tanító-egyesület elnöke. — Bekésvármegye térképé. Vármegyénk térképét az előfizetéseken felül egy pár száz példányban nyomatván azon helyzetben vagyok, hogy abból az előfizetési egy forinton még mindig szolgálhatok. A kik teüát azt megszerezni óhajtanák, szíveskedjenek egyenesen hozzám fordulni. Minden egyszerre megrendelt 5 példánynál a póstaszállitás költségét magam viselem, 10-nél azon felül egy tíszteletpéldánnnyal szolgálok. Szarvason jan. 15. 1882. iflihalfi József főgymn. tanár.*) — A csabai kaslilói estélyek, melyeknek rendezését néhány fiatal kaszinói tag tervbe vette, már a legközelebbi jövőben valósulni fognak. Mint mi értesültünk, ez estólyeknek czólja a kaszinói tagoknak családjainak ós azok ismerőseinek s rokonságának alkalmat adni az öszszejövetelre s ez által társas élvezetekben részesíteni őket. Régóta érezzük hiányát ez összejövetelnek, s ha a rendezőségek, mely zenéről s theáról gondoskodni fog, sikerül közönségünket — a miről nem kételkedünk, — összehozni s ez által társas életünkbe élénkséget, forróbb vérlüktetóst behozni, valóban érdemeket fog magának szerezni. Mi csak azt kívánjuk, hogy már a legelső e nemű estélyt, mely a mint halljuk, holnap, (esti 8 óra) vau kitűzve, a legtömegesebben látogassa az intelligens közönségünk. Belépti dijul 50 kr. van meghatározva, melybe a zene ós thea is bele van értve. n * 0 felsége a királyasszony volt bekesmegyei földbirtokos és gazdatisztet Kaprinay G-ábor urat, kinek most is számos jó ismerőse ós rokona van a megyében, különösen Csabán, a felség személye iránt a káposztásmegyeri vadászatok alkalmával tanusitott kiváló figyelem elisineróseűl, egy értékes, gyönyörű gyémánt melltüvel ajándékozta meg. — Kótegyhizáu e hó 11-én az uradalmi földön Kakucson nagy körvadászat volt, mely napon 236 darab nyul *) Kéretnek megyénk többi t. lap j/,e .keltői, hogy jelen közLaininyuek lapjaikban helyet adni szíveskedjenek. M. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁftCMJA. Roham a malom ellen. Elbeszélés, Zola Emiltől. (Folytatás.) „Csak most jön a főroham" suttogta ez. „Vigyázzon magára és ne maradjon tovább itt." Még ki se beszélte magát, mikor borzasztó tüzelés kezdődött. Ugy látszott, mintha a nagy szilfát learatták volna, oly számtalan levél hullott le róla. A poroszok szerencsére magasan lőttek. Domokos magával vonta Frangoiset; Merlier apó követte őket ós szólt: „Rejtőzzetek a kis pinczébe, annak erős falai vannak." De ők nem hallották ós a nagy terembe léptek, a hol néhány tuczat katona hallgatva várt, a bezárt ablaktáblák nyílásán át kémkedve. A kapitány magában maradt az udvaron 8 a kis fal mögött guggolt, mialatt egyik üdvlövés a másikat követte szünetlenül. Jóllehet a kint elhelyezett katonák csak lépésről lépésre takarodtak el a térről, mégis egyik a másik után visszacsúszva jött be, alighogy az ellenség kiűzte őket rejtekhelyeikből. Azt az utasítást kapták, hogy időt nyerjenek, ós hogy semmi esetre ne mutassák magokat, mi általa poroszok nem fogják kitudni, milyen hadi erővel állnak szemben. Még egy óra telt el, ós amint végre egy őrmester azzal a jelentéssel jött, hogy még csak két vagy három ember van kint, a tiszt megnézte az óráját s azt mormogta: „Félhárom az óra . . . Előre, még négy órán át kell igyekeznünk magunkat tartani." Erre bezáratta a nagy kaput, s mindent egy komoly ellenálláshoz készittettett. Minthogy a poroszok a folyócska túlsó partján voltak, közvetlen rohamtól, megrohanástól nem lehetett tartani. Egy irányban mintegy tét kilométernyire ugyan volt egy híd, kétségkívül nem lehetett szándékuk a felől előre nyomulni, és hogy megkísérték a folyót átgázolni, szintén nem látszott valószínűnek. A tiszt tehát egyszerűen az országutat őriztette, s összes halierejót ez oldalra vonta össze. A puskatüzelés ismét megszűnt ós a malom mintegy kiholtnak látszott; minden ablaktábla be volt téve, ós belülről a legcsekélyebb nesz sem hallatszott. E közbeu itt-ott egy-egy porosz mutatkozott Gagny felől az erdő szólón, először óvatosan csak fejőket dugva ki, majd egészen kilépve. A malomban több katona azonnal czólzott, de a kapitány szólt: „Nem, nem, várjatok még. . . . Hagyjátok őket közelebb jönni." Némelyek a legnagyobb elővigyázattal lopóztak előbbre, és bizalmatlan pillanatokat vetettek a malomra. Ez az ódon épület tompa nyugalmával és repkény fonta falaival nyugtalanítani látszott ŐKet. De mégis előre merészkedtek. Amint körülbelül ötven lépésnyire kiléptek a rétre, a tisztáz egyetlea szót mondta: „Rajta!" Ropogás töltötte el a levegőt, mire még néhány lövés keletkezett. Frangoise egész testében remegve, füleit önkénytelenül befogta kezeivel. Domokos figyelve állt a katonák mögött, s amint a füst eloszlott három poroszt vett észre, a kik halva feküdtek a réten. A többiek a leggyorsabban kerestek menedéket a fűzfák ós jegenyék mögött. Most kezdetét vette az ostrom. Egy óra hosszánál tovább lövetett a malom, ós a golyók az ódon falon úgy ropogtak mint a jégeső. Ha kőre találtak, hallani lehetett, amint szétlapulnak, s visszahullnak a vizbe, mig a fába tompa koppanással fúródtak be. Néha egy recscsenés jelezte, hogy találva van a malomkerék. A katonák az épület belsejében takarékoskodtak a lövésekkel, s előbb nem tüzeltek, a mig rendesen nem Cíólozhartak. Időről-időre óráját nézte a tiszt s mikor egy golyó az ablaktáblán benyomulva a falba fúródott, magában mormogta: „Négy óra! Alig fogjuk magunkat tarthatni." Valóban e borzasztó golyózápur ugyancsak keményen rongálta a vóu malmot. Egy ablaktábla, keresztüllyukgatva, mint egy csipkekeudő, beesett a vizbe, s egy inatraczot kellett helyébe tenni. Merlier apó a nagy veszély daczára minden pillanatban ki mert menni, hogy konstatálja a sérüléseket, a szegény malomkeréken, melynek folytonos recsegése lelke mélyéig fajt neki. Ezúttal vége lett a vén kerékuek, és ő nem fogja azt többé kijavítani. Domokos siránkozva kérte Frangoiset, hogy vonuljon vissza, hanem az mellette akart maradni, ós egy nagy tölgyfaszekrény mögé helyezkedett, mely őket védte. Mégis egy golyó belecsapott a szekrénybe, melynek falai tompán visszadöngtek. Ekkor Domokos Frangoise elé állottt. 0 még eddig nem lőtt, mivel nem juthatott az ablakhoz, melyet egész szélességében elfoglaltak a katonák. Minden egyes lövéskor megremegett a padló, „Vigyázni! vigyázni!" kiáltott biitelen a kapitány. Epen akkor egy sötét tömeget látott RZ erdőből kijönni. Mindjárt borzasztó szakasztüzelós kezdődött, épen olyan volt, mintha egy forgószól zúdolt volna a malomra. Egy második ablaktábla is elszakadt, ós a tátongó nyíláson át csak úgy süvöltöltek be a golyók. Kót katona elesett. Az egyik meg se mozdult többé, és azt a falhoz tolták, mert útban feküdt; a másik ide-oda vonaglott a padlaton, ós meghatóan könyörgött, adják meg neki a kegyelemdöfést; azonban nem hallották őt, a lövegek szünet nélkül süvítettek be, mindenei a maga mentésére gondolt, s lövést keresett, hogy a lövést visszonozza. Megsérült a harmadik katona; de ez többé egy szót sem seólt, s tiszta tekintettel maradt az asztal mellett fekve, a halottak láttára Frangoiset borzadály fogta el, székét hátra taszította ós a falhoz támaszkodva a löldre ült. E közben valamennyi rnatraczot, a mennyi csak volt a házban előczipeltók s azokkal az ablakot félig-meddig újra betömték. A terem megtelt mindenféle törmelékkel részben összetörött fegyverekből, részben elrongált bútorokból. (Folyt, köv.)