Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-26 / 37. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. as évek végén a bő termés elkapatott bennünket; erőnket túlhaladó vállalatokat indítottunk meg s pár év múlva azon vettük észre, hogy nyakig vagyunk a deliczitben. Do hát uram, a közösügyes kormány annak oka, hogy honalapító Árpád ősapánk, észrevévén a tejjel és mézzel folyó Kanaán e szerencsétlen tulajdonságát, nem vette hátára az egész országot pereputyostól, s nem tette le kedvezőbb égalji viszonyokat biztosító szélességi fokok alatt? Bizon a mennyire a közjogi ellenzék politikai hangulatát ismerjük meg efféle interpelláczióra is el lehetünk készülve. Azonban fentebbi állításának utótételénél meg kell mondanom, hogy mit felejtett ön el. Elfelejtette nevezetesen azt, hogy volt egy Savary. Foulton, Watt és Stephenson nevii angol, kik lassankint kitalálták azt, hogy lehet a gőzt vízen és szárazon nagy terhek szállítására használni: elfelejtette hogy ennek folytán tőlünk Amerika ma már csak 10 -15 napi távolságra van; elfelejtette hogy Amerikában a buza sokszor elébb érik meg mint nálunk; elíelejtette, hogy a távíró segélyével ina már az európai kereskedő helyben köt üzletet nyers termékekre Amerikával; elíelejtette, hogy e termékekkel az európai piaoz bármely perezen eláraszható, ha rá szükség van; elfelejtette, hogy a gyors ós olcsó közlekedés mellett, az ausztráliai gyapjú istenesen lenyomta az európai gyapjú árát saját piaczainkon, stb. Na már most uram, ha a mindent íiiveilirozó oicsó és gyors szellemi és anyagi közlekedés mai korszakában, mi a nyers termelő nemzet, fennhordva orrunkat, a külfölddel szemben megbicsakoljuk magunkat nyers termékeinkkei, melyeket feldolgozni nem tudunk, még ehez azt is tudva, hogy az amerikai nyers termék az európai piaezon egy krral sem drágább, sőt sokszor olcsóbb mint a mienk: hát ugyan mondja meg nékem Sárréti ur, hogy az ön állításának utótelelébeu elfoglalt álláspont, műn lenne-e puszta gyermekes hetvenkedés, melynok csak mi innók meg a levét, mert ha olt a hol az emberek és nemzetek között az adszu és vtszJ-ví'il s annak előnyösségéről van szó, bu ott megszűnik ám minden kedélyesség. Tehát uram a leczkét mindig jol meg kuli tanulni! Miután megszoktuk azt, hogy egy szélsőbal i czikkben mindennek benne kell lenni ha a kormányról van szó, hát természetes, hogy nem maradhatott el az uzsora sem. — Jajveszékel pedig Sárréti ur ilyetéllképeil; hát az uzsorások sáskaként pusztító hada, mehj bűnös üzelmeiben a törvények által nem korlátolva mint orditó oroszlán jár körűi, lesvén kit elnyeljen. Biz isten mikor e szavakat elolvastam ós leírtain, nekem is végig futott a hideg a hátamon s néztem hogy niíicsen-e közelembe s nem les-e reám is egy engemet elnyelni készülő oroszlán. Azonban a Sárréti ur sorai megnyugtattak, mert liát igy gondolkoztam: ha gulmasan járnak kezecskéi, tiogy azokban iiusz éves leány sem árulhat el nagyobb gyakorlottságot. Emellett szende és szerény s hu piros katrinezájával eloite strimplht kötöget a diván sarkában ülve: ibolyának vélned, kivált ha föltekint kezeiről, ábrándos kék szemeivel. Mindezek mellett is van egy baja a 14éves leánykának, hogy tudniillik a zeneszón minden erejével csügg s a tán ezért — majd meghal. Távol van otthonától, egy körös-övezte kis városban, szeretett kereszt-anyja szellemes körében, hol a szépre és nemesre töieKvő lélek eleg alkalmat talál vágyainak kielégítésére, azonkívül, hogy tevékenysége, a külső és belső minta-gazdálkodásban olvad fel. A kis Tini mindig vidám, s ugy látszik, Haragos nevének éppen ellentéte; csak olykor húzza öesze gesztenye-szemöldökét, ha kártyázás közben valakin tréfás csalási szándékot vesz észre. No de akkor van is hadd-el-hadd; lölkapja kis kezét az asztalról, a kártyát leteszi s szép szeme csak ugy löveli bosszankodásának láváit, akár a vulkán. De mindez mulattató volna, ha e vihart nem követné két napi szótalanság, a mikor aztán folyhat a beszéd méznek édességével a csaló játékos ajkán — nincs visszhang reá, akár a sírbolt. Egyetlen, de kedves barátnője Bárány Gizi, hasonló életkorban és csinosságban, de kissé világosabb szőkeségben. Ugy szeretik egymást, akár a klasszikus-kor Damona és Pithiása. Természetek is egyező s Gizi főtulajdonsága is az éllenállhalesbe áll, akkor nem ordit; ha pedig ordít, hát akkor nem is áll lesbe s van alkalmam tőle elszaladni és ezen orditásba mindenkire nézve van vigasztaló, mert hát orditásával elriaszt magától mindenkit. De ha már egyebet nem tekintenek önök, legalább ne támadják lapuk komoly jellegét saját maguk, ily üres séget, dörgedelmes, fórmedvényes, fene vadas lomb üstök kai. Hogy Békésmegyében az uzsora pusztítana, azt ma már legalább senki sem látja. Megyénkben p. o. 12 pénzintézet van, köztudomásu dolog, hogy bennük csaknem mindenütt oly nagy a tökehalmaz, hogy a torlódott tőkét alig tudják elhelyezni, 25 50 ezerre, menő alaptőkék, százezrekre menő betétekért szavatolnak. A kinek tehát hitele van, az bizony szerezhet ma akárhol olcsó kölcsönt, de természetesen azon, kinek hitele nincs, senki sem segíthet s ha aztán az uzsorás ilyen zilált hitelű emberrel szemben a vesztettnek hitt fejszének legalább nyelét előre biztosítja, valami erősen el sem tudom ítélni, de elítélem azt ki hozzá fordul, mert az ilyen embernél sokszor a fizetés jóhiszeműsége is hiányzik. Legrikitóbb szines koczka azonban a quodlibetbeu a szellemi proletariatusra vonatkozó passzus. Valóban kísértetbe jön az ember azon kérdést tenni fel magának: vájjon érdemes-e ezzel komolyan foglalkozni, mert a mi ide vonatkozólag mondva van, az igazán nem egyóbb, mint az elégületlen kedély neki busult invektivája. Uram, ha a szellemi, helyesebben pedig értelmiségi proletariátus létezése, ismertető jele valamely kormány rosszaságának, ugy ítéljen el ön a föld kerekségén minden kormányt, mert hiszen értelmi proletariátus, általában pedi^ proletariátus, mióta általában ember, állam, kormány ós értelem léteztek mindig volt vau és lesz is. Ha ón kutathatná, hogy a franezia Saiut-sinionismus, a eoinutie, a német soezial-demokratizmus, az olasz iazzaronik, az oroszországi nihilisták, a munkás mozgalom minő elemekből toborzzák híveiket, alig hiszem hogy nem találná a háttérben a zavarosban halászni törekvő értelmi proletariátust, melynek nincs veszteni valója. A proletariátus általában minden államban egy korcs termék, mely a kielógiihetlen vágyak emlőjén tengődik, annak pedig, hogy az egyénben ily vágyak logamzanak meg, épen ugy nem lehet oka a kormány, minthogy altalában az erény mellett büu is leteztk. És ha már most in specie a magyar kormány, elejét venni törekszik az értelmi proletariátus elszaporodásának az által, hogy elvonja a szaporodás tényezőit s ha már más expediens nincs, kevesbíti a feles számban levő tanodákat, nagyon helyes uton van s igazán fején találta a szeget. Már most egy oly jelenséget, mely mindenütt meg vau, a hol általában ember, állam, és a legküíombözőbb kormány-forma létezik, bizonyos adott speczialis viszonyoknak s e viszonyok között tatlan táuczvágy. Kedvencz szülöttei a sorsnak, mert meg-megaknd lakásukon hetenként egy-egy öreg vőfély, ki oly ékes rigruusban hivja meg őket — persze külön-külön - a parasztlakodalmakba, hogy még a keresz^nama is elfárad odáig, ki külömben a leánykák kedveuek sohasem szegül ellene. Van is öröm a leánykák részóról. Tiniké fölveszi rózsaszín ruháját s akkor olyan, mint a rózsabimbó. Gizi fehér ruhába öltözik, alig várhatva az esti 6 órát, mikor'az öreg vőfély ismét megjelen vacsorára hívogatandó. Másnap Giziéknél van a találka s vidám kaczaj közt beszélik el a lakodalmas-este történetét. Susogva mondják, melyik legény tánezol jobban ? melyik szebb ? . . . stb. . . . s a siker koronáját képezi az is, hogy a kis tiszteletessel is tánczoltak vagy kettőt. A Gizi mamája tudja mivel Kedveskedjék a leánykáknak s megígéri, hogy a most érkezett táneztanárhoz engedi Gizit tánezot tanulni, ha az ő nála vesz ki szobát használatra. A két leány összeölelkezik ez örvendetes hírre, mert hisz Tinikét is járatja a jó keresztmama a mondott föltétel alatt. Csókolgatják egymást a végtelenségig s örömkönyek közt mondanak egymásnak „jó éjt!" * Magában ül Tiniké egy szobában, a „Képes Családi Lapok" valamelyik számában közölt rejtvényt találgatva. Keble hangosan dobog, szemei ide-oda tóvedeznek, majd egy pontra alakult kormányzás nyakába várni, legalább is megbocsáthatlan egyoldalúság. Az ermenenvillei híres remete, Rousseau mondja valahol, — nincs időm utána járni, hogy melyik mű vében, de hogy ő mondja arról jót állok — a következő szavakat: boldog azon nép, melynek körében egy orvos csak nagy nehezen, egy ügyvéd pedig sehogy sem tud megélni. Mély igazság rejlik a rajongó bölcs e drastikus szavaiban, az első a nép anyagi, a másik erkölesi épségének volna bizonyítéka. — Ha már most Jolenus és Justinianus hívei mint a raj meglepnek egy népet s ennek sem az előbbiek kedvéért betegnek lenni, sem az utóbbiak Kedvéért perlekedni kedve nincs: mi jogon áll elő egyik vagy másik, hogy azt követelje a kérdéses nép kormányától, hogy teremtsen működésének kedvező talajt? — Uram komolyan beszélt ön ? I És most jön ismét egy komoly kérdés, de a mely komoly kérdesnek legkomolyabb oldala épen önöket a jogtudósokat illeti, mert hiszen, ha sejtelmem nem csal, Sárréti ur is a jog felkentje. — Az ismeretes Bolionczy-féle fellépésről szólva, vádat emel a kormány elleu, hogy az országházban napfényre hozott súlyos gyanú folytán maga a kormány s az ország becsületének érdekében a vizsgálat mellőztetik. És ezt akkor mondja Sárréti ur, mikor a miniszterelnök urbi et orbi proklamálja, a kinek adatai vannak álljon elő, sőt a feljelentőnek még jutalmat is ígér. Mellőztetik-e hát a vizsgalat ? Nem. — Ha tehát az illetőtől vádjának concret esetekkeli támogatását követelik, nemcsak a miniszterelnök s ez esetben a legszigorúbb vizsgálatot helyezi kilátásba, de követeiheti minden józan jogász és ember, a mely concret eset nélkül a vizsgálat a szó teljes értelmében tárgytalan is lenne s ha ezt az illető mindamellett sem teszi: ki ellen fordul kérdeni minden elfogulatlan ember előtt a dolog ódiuma, nem az ellen-e ki maga csinálja a szelet, hogy zöröghessen a falével ? Ha a gyanúsított egyén képviseiő, ott van ő reá nézve is az ügyészség, ha van a gyanúnak alapj CLZ illető mentelmi jogának felfüggesztésével ki lesz adva, s azon tul következik reá nézve azon eljárás, melyet mindenkivel szembeu a büntető igazságszolgáltatás követ. De hogy egy képviselővel szemben más eljárás követessék : ez arczul csapása volna a törvények előtti egyenlőség alapvető elvének. Mert hiszen uram, vagy van értelmük azon alap-igazságoknak, melyek az eszmék ehaosából századokon át tartó hosszas vajúdás után mint alapigazságok kijegedtek, melyek ugy a polgári, mint a büntető igazságszolgáltatást, ugy alakilag mint lényegileg szabályozzák vagy nincs értelmük ; ha van értelmük, akkor azoktól senkivel szemben eltérni nem szabad; ha nincs értolmük, akkor ne hirdessétek őket igazságokul, hanem dobjátok viszsza az eszmék azon chaotikus zűrébe, melyből őket világra segítettétek. Szerény szegezve azok, ó!y"ábrándosan fényiének. Most is a tánczárói gondolkozik De a gondos keresztmama szemei elől semmi sincs elrejtve s rögtön kitalálja, hogy Tiniké most is a táncziskolában lebeg szelle nileg. Szelíden meg is dorgálja; mi szüksége van annak tánezot tanulni, ki anélkül is ügyesen ós jól tud? . . . Tiniké pedig fölteszi magában, hogy nem megy addig ferjhez, mig a tánczíssolába nem íár! De a sors kegyetlenebb lón hozzá, mint annakelőtte; a taneztanár, mielőtt megkezdhette volna testegyengető működését, gyengélkedő lett s szülőföldjére visszautazott. Tableaux! * Két év múlva a kis Tiniké ugyancsak megnőtt, s bár kitűnően járja a négyest, hopszot, mazurkát s a veleszületett csárdást, mégsem tud megmeneKülni a gandolattól, hogy ő sohasem járt táucziskolába! . . . Most már még szebb lett s a kártyajátékban sem tud megharagudni. Egész raja veszi körül az udvarlóknak, kik közt megfordul egy kantor es egy kereskedő is, s ugy látszik, hogy előbb főz tétjének ízletes túros csuszát, mint. egyetlen nagyobb vágya teljesedésbe ment légyen — hogy t. i. táncziskolába járjon. Nagy Károly.