Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-01-01 / 1. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, i. szám. Vasárnap, januári BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, Cféliven) és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helybon házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : E?ész évre 8 frt Fél évre .4 Évueg-yedre . . 2 ., Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseiisteiu és Vogler 'eaég íiées, Prá^a, Budapesten, Nó;ne'). szág ós a Svájcz ininden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZSRKGSaTOSÍId SS KI ADÓHIVATAL : Apponyi-iitcza 891. számit his, h>vá a lap szeü&ni és anyagi részét illető, lain-lea kvzie-aéuyt czimezui Kérünk. Kéziratok nem íx !.ttunk, vissza­Előfizetési felhivás > mi m Ifflli II -ii mh W palitixai, társadalmi, közjazdászati ös veyyes tar­talmú lap IX-ílik, 18S2-(liií évi folyamára. Megjelenik 8-szor hetenként : vasiriüip, kell (fél­iven) és csütörtökön. "\mj$ Lapu ik előfizetési dija, a totenies előállítási kiadások folytán, s különösen, hogy folyton azon helyzetben legyünk a nagy költ­séggol járó eredeti táviratokat közölhetni, lléilli Cse­kélységei feleirieltetik és 1882-dik évi január l-jétől a kővetkező leend helyben házhoz hordássá, vagy postán bérmentesen küldve az előfizetési összeg : Egy évre .... 8 frt. Félévre . . . . , 4 „ Negyedévre . . 3 v ^ - ""• "• Egyífltfei^ f? *'. . . 8ö u.r*. Az előfizetési díj ezen felemelése daczára, lapunk aránylag igen olcsó marad, mert oly vidéki lapos előfizetési dija is rendszerint 6 frt, melyek nem is politikaiak:, eredeti táviratokat nem közölnek és mégis csak egyszer jelennek meg hetenként. Egy háromszor megjelenő vidéki lapnak előfizetési dija, tekintve azon szük kört, melyből előfizetői kerülnek, nem lehet ol­csóbb 8 írtnál, hacsak a kiadó magát anyagilag tönkre nem akarja tenni. Reméljük tehát, hogy előfizetőink nem fognak elidegenedni tőlünk azért, pert évnegyedenként 50 krral emelnünk kellett az előfizetési dijat. ElÖÍÍZötui lehet : B.-Csabán a kiadóhi­vatalban (Apponyi-utcza 89*. szám), Klein Ödön ur csabai könyvkereskedésében a nyomdában és Biener B ur fótőzsdéjóben; vidékei bármely postahivatalnál postautalvdnyny al. Hirdetések juiányos áron vétetnek fel, B.-Csabán a kiadóhivatalban, a nyomdában ós Klein Ödön ur könyvkereskedésében. A fővárosban Goldber­ger A. V. ós Jaulus Gyula "(H usensteia és Vogler) uraknál. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy jövő évi januárhó elsejétől fogva, mindennemű árverési hi­vatalos hirdetésnek, az uj végrehajtási törvény értel­mében a helyi lapokban kell közzététetni, e tekintetben tehát lapunk újévtől kezdve a hivatalos „Budapesti Közlönyt" pótolandja. B.-Ösaba, 1881. évi dúczemberhóban. A M d&dókivift&iö. Uj év napján. — Nem obligát uj évi gratulao'ztoí akárunk szél­nek veszteni * ifkaiakban, hanem a hirlapiró komoly kötelességét itfij^ ve, visszapillantást akarunk tenni a lezajlott óv kiváló eseményeire, a megyénkben nyil­vánult nevezetesebb társadalmi mozzanatokra. Az elmúlt évben két súlyos csapás érte me­gyénket. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRMÁJA IDisznótor. [Tárczao.sevegós.) Nem elég, liogy ugy is az alvilági, vonal alatti birodalotn­ban rontjuk a levegőt: de már egész a disznótorig sülyedtünk, — ugy fogja egyik-másik nyájas és szakértő olvasó mondani, ki annyira „tovircil-hegyire" ismeri a tárgyat, melyet tárczacse­vegésiink czimiil visel, hogy egyátalán nem kiván belőle. Valósággal nem tehetünk róla. Már negyedik hónapja, hogy az unalmas őszi ós téli es­ték köszöntöttek be a megyébe, s a legkisebb társadalmi moz­galom legpaiányibb fualma sem érintó az egyhangú élettől kiszáradt lelket; a legcsekélyebb szórakozás jótékony napja sem zavarja társadalmi lethargiánk sötétbe borult éjszakáját. Tessék azután másról írni mint a — disznótorról, mi­kor ez az egyetlen társadalmi mozzanat, mely ez idő szerint képes a rokonerzelmü kebleket a különféle hurkák, kolbászok, fehér pecsonyék és egyéb disznóságok parfömnél kellemesebb illatárja köré egy kis lelkes murira gyűjteni 1 Mi bizonyára jobban szeretnénk theá-táncz vagy irodal­mi estélyekről irni. De mit tehetünk mi róla, ha bennünket ez idő szerint csak a kolbász és hurka tud barátságosan össze Jiozni ? Alig hisszük, hogy egész megyénkben léteznék tiz csa­lád is, a hol _jour fix"-ek tartatnának. Pedig ily társadalmi összejöveteknek, hol majd az egyik, majd a másik müveit ház­nál összegyűlnek a jó ba'átok, az intelligenczia zöme, ezeknek meg van a maguk közművelődési haszna, eredménye. A nagy bálokat, nyilvános tánczvigalinakat részünkről gyűlöljük, mert ezek a hiúság vásárjai; a felesleges pónzköl­tekezés, pazarlás fényesen diszitett barlangjai; a c-ialádip ák erszényeit legbiztosabban meglapitó gutái s legfeljebb az u. n. „bálkirálynéknak" használnak, kik ez úton férjre tesznek szert. A művelt családoknál tartatni szokott théa- vagy táncz­estólyek azonban, hol a nők egyszerű kartonöltözetben, a fér­fiak pedig legfeljebb tisztességes fekete kabátban jelenhetnek meg: hivatva vannak arra, hogy közpotjai ós iskolái legye­nek a szellemes, szivet ós ízlést javitó társalgásnak; ezek azon gyűlhelyek, hol legkellemesebben leh'tne eszmét cserélni az irodalom, művészet és politika vonzóbb napi eseményei fölött. Megyénk közönsége e tekintetben tulságig reális és még sem gyakorlatilag számitó, mert a takarékosság, a realizmus szempontjából véve is, jobb husz privát-összejövetel, mely sok csaladnak száz forintjába kerül, mint egy elitbil, mely egy családnak sokszor 2 —800 valódi magyar-osztrák floresá­ba vau. „Ha már pénzt költők, legalább legyen valami nézni és mutatni való," mondja egyik-másik, de mint láthatunk vagy mutathalunk egy szerény kis theaestélynól ? Ez tehát nem ér sem­mit." Bizon, nem ugy van az. Amottt csak bámulhatunk s te­feljebb megbamultatunk, de lényegileg mógi8 szörnyen unat­kozunk, inig emitt tanulunk és taníthatunk, s közvetve hasz­nálhatunk a könyv- és zeneirodalomnak, mert tehea-estólyeknól fel is lehet olvasni valamit az irodalom jobb, ujabb termékei­ből, egy jobb ujságezikket, el lehet játszani valamit zongorán vagy hpgedün az ujabb és jobb zene köréből. Eiső pillanatra tán furcsának tetszik, de bővebb gondol­kozás után sokan igazat fognak adni nekünk, ha azt mond­juk, hogy nálunk részben azért is pang a nemzeti irodalom, mert kivéve a fővárosi társadalmi köröket, a vidéken csak rit­Egyes sz*m iím 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyyárus urnái és a nyomdában Hirdetések jjrtányois^rbs vétetnek fel. „ííyilttér"-b«n egy soi"köz)\i dija 25 kr. Előfizethetni h elyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bie­n«r B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában i« foci Itt ik el előfizetések és hirdetések; vidéken a pósiahivata. lóknál 5 kros póstautalványnyal. Egyike, a gyermekek közt dühöngő vörhenyjárvány, mely Csabán, Gryomán, Szarvason, Orosházán Kígyó­son és G-yulan még most is szedi áldozatait; a mn sodik az eddiginél is szokatlanabb mérvben pusztil^t árviz. Az előbbeni megtanított bennünket arra. „ az, mi utóvégre is első, mert az élet függ tőle, a köz­egészségügy, a létező jó törvény daczára, még parla­gon hever nálunk; hogy akkor kiáltunk tüzet, mikor házunk már lángokban áll s mikor már késő a se gély, de a bajt csirájában, óvrendszabályok által el­fojtani : ahoz vagy nem értünk, vagy nem fogjuk fel a dolgot kellő komolysággal. Ennek a megyében leg­alább ezer gyermek élete adta meg az árát. A második csapás, az árviz, félig-meddig tönk­retette megyénk egyik virágzó magyar községét, Kö­rös-Tárcsát. Szépen gyűltek be azonban a sególypén­zek s a Körös-Tarcsa vizkárosult lakosainak felse­gélyezésóre B.-Osabán rendezett bazárünnepély ered­ménye eltörülhetlen betűkkel leend felirva megyénk történetében. Hányadám van Körös-Tarcsa újjáépítésé nek~ügye, nem tudjuk, de ismerve megyénk főint&Tó­inek nemes intenczióját : bizton remélhetjük, hogy Phoenixként fog az elpusztult község romjaiból ki­kelni. Ha semmisem, hát ez árviz meggyőzhette me­gyénk közönségét arról, hogy kormányunk közvetle­nül ós gyorsan segit a hol kell s ha nemis teremt elő semmiből önálló hadsereget ós önálló pénzügyet : ezen ez idő szerint elérhetlen politikai utópiáktól el­tekintve, atyai gondoskodással viseltetik a nép iránt s bizton remélhetjük, hogy kormányunk és szeretett kán vannak oly családias társadalmi összejövetelek, hol sza­valni, felolvasni, zenélni szoktak. A vidéken mindezekért disznótorokkal kárpótoljuk ma­gunkat. A disznótoros művelődési, irodalmi ki- vagy behatásáról hallgat a krónika, de azért ennek is meg vannak a ma­ga, ha nem is sziv- de étvágy-emelő, érdekes ós „vonzó" moz­zanatai. Hogy rendszeresen tárgyaljuk a felvetett themát, hát két főosztályba kell soroznunk a disznótorokat. AZ elfő osztályhoz tartozik a földművesek disznótora, a másodikhoz a nadrágos embereké. A földművesek disznótora pótolja az aristokráezia bálja­it, ós kiegészíti a fosztokák rendeltetésit. Az a legény, ki a fosztókán nem tudott szert tenni élete párjára: a disznótoron okvetlenül hurkára, akarjuk mondani hurokra kerül. S a tapasztalás bizonyítja, hogy míg a fosztokán kötött szerelmi frigy foszlik mint a toll: addig a disznótoron tett első szemérmetes szivvallomás, állhatatos mint a kemény kol­bász, s ellentáll az idők viharának, mint a jól kifüstölt sonka ; a kolbász és tormás-virsli vódszárnyai alatt tett hűségeskü, elvá­laszthatlan, soha szót nem hulló hurkalánczokkal köti egymás­sal össze az egymásért teremtett hű sziveket s a törvénykezési krónika bizonyítja, hogy az ily alkalommal kötött eljegyzések­ből eredt házasságok közt legritkábban fordul elő válóper. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents