Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám
1882-01-01 / 1. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, i. szám. Vasárnap, januári BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, Cféliven) és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helybon házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : E?ész évre 8 frt Fél évre .4 Évueg-yedre . . 2 ., Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseiisteiu és Vogler 'eaég íiées, Prá^a, Budapesten, Nó;ne'). szág ós a Svájcz ininden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZSRKGSaTOSÍId SS KI ADÓHIVATAL : Apponyi-iitcza 891. számit his, h>vá a lap szeü&ni és anyagi részét illető, lain-lea kvzie-aéuyt czimezui Kérünk. Kéziratok nem íx !.ttunk, visszaElőfizetési felhivás > mi m Ifflli II -ii mh W palitixai, társadalmi, közjazdászati ös veyyes tartalmú lap IX-ílik, 18S2-(liií évi folyamára. Megjelenik 8-szor hetenként : vasiriüip, kell (féliven) és csütörtökön. "\mj$ Lapu ik előfizetési dija, a totenies előállítási kiadások folytán, s különösen, hogy folyton azon helyzetben legyünk a nagy költséggol járó eredeti táviratokat közölhetni, lléilli Csekélységei feleirieltetik és 1882-dik évi január l-jétől a kővetkező leend helyben házhoz hordássá, vagy postán bérmentesen küldve az előfizetési összeg : Egy évre .... 8 frt. Félévre . . . . , 4 „ Negyedévre . . 3 v ^ - ""• "• Egyífltfei^ f? *'. . . 8ö u.r*. Az előfizetési díj ezen felemelése daczára, lapunk aránylag igen olcsó marad, mert oly vidéki lapos előfizetési dija is rendszerint 6 frt, melyek nem is politikaiak:, eredeti táviratokat nem közölnek és mégis csak egyszer jelennek meg hetenként. Egy háromszor megjelenő vidéki lapnak előfizetési dija, tekintve azon szük kört, melyből előfizetői kerülnek, nem lehet olcsóbb 8 írtnál, hacsak a kiadó magát anyagilag tönkre nem akarja tenni. Reméljük tehát, hogy előfizetőink nem fognak elidegenedni tőlünk azért, pert évnegyedenként 50 krral emelnünk kellett az előfizetési dijat. ElÖÍÍZötui lehet : B.-Csabán a kiadóhivatalban (Apponyi-utcza 89*. szám), Klein Ödön ur csabai könyvkereskedésében a nyomdában és Biener B ur fótőzsdéjóben; vidékei bármely postahivatalnál postautalvdnyny al. Hirdetések juiányos áron vétetnek fel, B.-Csabán a kiadóhivatalban, a nyomdában ós Klein Ödön ur könyvkereskedésében. A fővárosban Goldberger A. V. ós Jaulus Gyula "(H usensteia és Vogler) uraknál. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy jövő évi januárhó elsejétől fogva, mindennemű árverési hivatalos hirdetésnek, az uj végrehajtási törvény értelmében a helyi lapokban kell közzététetni, e tekintetben tehát lapunk újévtől kezdve a hivatalos „Budapesti Közlönyt" pótolandja. B.-Ösaba, 1881. évi dúczemberhóban. A M d&dókivift&iö. Uj év napján. — Nem obligát uj évi gratulao'ztoí akárunk szélnek veszteni * ifkaiakban, hanem a hirlapiró komoly kötelességét itfij^ ve, visszapillantást akarunk tenni a lezajlott óv kiváló eseményeire, a megyénkben nyilvánult nevezetesebb társadalmi mozzanatokra. Az elmúlt évben két súlyos csapás érte megyénket. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRMÁJA IDisznótor. [Tárczao.sevegós.) Nem elég, liogy ugy is az alvilági, vonal alatti birodalotnban rontjuk a levegőt: de már egész a disznótorig sülyedtünk, — ugy fogja egyik-másik nyájas és szakértő olvasó mondani, ki annyira „tovircil-hegyire" ismeri a tárgyat, melyet tárczacsevegésiink czimiil visel, hogy egyátalán nem kiván belőle. Valósággal nem tehetünk róla. Már negyedik hónapja, hogy az unalmas őszi ós téli esték köszöntöttek be a megyébe, s a legkisebb társadalmi mozgalom legpaiányibb fualma sem érintó az egyhangú élettől kiszáradt lelket; a legcsekélyebb szórakozás jótékony napja sem zavarja társadalmi lethargiánk sötétbe borult éjszakáját. Tessék azután másról írni mint a — disznótorról, mikor ez az egyetlen társadalmi mozzanat, mely ez idő szerint képes a rokonerzelmü kebleket a különféle hurkák, kolbászok, fehér pecsonyék és egyéb disznóságok parfömnél kellemesebb illatárja köré egy kis lelkes murira gyűjteni 1 Mi bizonyára jobban szeretnénk theá-táncz vagy irodalmi estélyekről irni. De mit tehetünk mi róla, ha bennünket ez idő szerint csak a kolbász és hurka tud barátságosan össze Jiozni ? Alig hisszük, hogy egész megyénkben léteznék tiz család is, a hol _jour fix"-ek tartatnának. Pedig ily társadalmi összejöveteknek, hol majd az egyik, majd a másik müveit háznál összegyűlnek a jó ba'átok, az intelligenczia zöme, ezeknek meg van a maguk közművelődési haszna, eredménye. A nagy bálokat, nyilvános tánczvigalinakat részünkről gyűlöljük, mert ezek a hiúság vásárjai; a felesleges pónzköltekezés, pazarlás fényesen diszitett barlangjai; a c-ialádip ák erszényeit legbiztosabban meglapitó gutái s legfeljebb az u. n. „bálkirálynéknak" használnak, kik ez úton férjre tesznek szert. A művelt családoknál tartatni szokott théa- vagy tánczestólyek azonban, hol a nők egyszerű kartonöltözetben, a férfiak pedig legfeljebb tisztességes fekete kabátban jelenhetnek meg: hivatva vannak arra, hogy közpotjai ós iskolái legyenek a szellemes, szivet ós ízlést javitó társalgásnak; ezek azon gyűlhelyek, hol legkellemesebben leh'tne eszmét cserélni az irodalom, művészet és politika vonzóbb napi eseményei fölött. Megyénk közönsége e tekintetben tulságig reális és még sem gyakorlatilag számitó, mert a takarékosság, a realizmus szempontjából véve is, jobb husz privát-összejövetel, mely sok csaladnak száz forintjába kerül, mint egy elitbil, mely egy családnak sokszor 2 —800 valódi magyar-osztrák floresába vau. „Ha már pénzt költők, legalább legyen valami nézni és mutatni való," mondja egyik-másik, de mint láthatunk vagy mutathalunk egy szerény kis theaestélynól ? Ez tehát nem ér semmit." Bizon, nem ugy van az. Amottt csak bámulhatunk s tefeljebb megbamultatunk, de lényegileg mógi8 szörnyen unatkozunk, inig emitt tanulunk és taníthatunk, s közvetve használhatunk a könyv- és zeneirodalomnak, mert tehea-estólyeknól fel is lehet olvasni valamit az irodalom jobb, ujabb termékeiből, egy jobb ujságezikket, el lehet játszani valamit zongorán vagy hpgedün az ujabb és jobb zene köréből. Eiső pillanatra tán furcsának tetszik, de bővebb gondolkozás után sokan igazat fognak adni nekünk, ha azt mondjuk, hogy nálunk részben azért is pang a nemzeti irodalom, mert kivéve a fővárosi társadalmi köröket, a vidéken csak ritEgyes sz*m iím 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyyárus urnái és a nyomdában Hirdetések jjrtányois^rbs vétetnek fel. „ííyilttér"-b«n egy soi"köz)\i dija 25 kr. Előfizethetni h elyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bien«r B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában i« foci Itt ik el előfizetések és hirdetések; vidéken a pósiahivata. lóknál 5 kros póstautalványnyal. Egyike, a gyermekek közt dühöngő vörhenyjárvány, mely Csabán, Gryomán, Szarvason, Orosházán Kígyóson és G-yulan még most is szedi áldozatait; a mn sodik az eddiginél is szokatlanabb mérvben pusztil^t árviz. Az előbbeni megtanított bennünket arra. „ az, mi utóvégre is első, mert az élet függ tőle, a közegészségügy, a létező jó törvény daczára, még parlagon hever nálunk; hogy akkor kiáltunk tüzet, mikor házunk már lángokban áll s mikor már késő a se gély, de a bajt csirájában, óvrendszabályok által elfojtani : ahoz vagy nem értünk, vagy nem fogjuk fel a dolgot kellő komolysággal. Ennek a megyében legalább ezer gyermek élete adta meg az árát. A második csapás, az árviz, félig-meddig tönkretette megyénk egyik virágzó magyar községét, Körös-Tárcsát. Szépen gyűltek be azonban a sególypénzek s a Körös-Tarcsa vizkárosult lakosainak felsegélyezésóre B.-Osabán rendezett bazárünnepély eredménye eltörülhetlen betűkkel leend felirva megyénk történetében. Hányadám van Körös-Tarcsa újjáépítésé nek~ügye, nem tudjuk, de ismerve megyénk főint&Tóinek nemes intenczióját : bizton remélhetjük, hogy Phoenixként fog az elpusztult község romjaiból kikelni. Ha semmisem, hát ez árviz meggyőzhette megyénk közönségét arról, hogy kormányunk közvetlenül ós gyorsan segit a hol kell s ha nemis teremt elő semmiből önálló hadsereget ós önálló pénzügyet : ezen ez idő szerint elérhetlen politikai utópiáktól eltekintve, atyai gondoskodással viseltetik a nép iránt s bizton remélhetjük, hogy kormányunk és szeretett kán vannak oly családias társadalmi összejövetelek, hol szavalni, felolvasni, zenélni szoktak. A vidéken mindezekért disznótorokkal kárpótoljuk magunkat. A disznótoros művelődési, irodalmi ki- vagy behatásáról hallgat a krónika, de azért ennek is meg vannak a maga, ha nem is sziv- de étvágy-emelő, érdekes ós „vonzó" mozzanatai. Hogy rendszeresen tárgyaljuk a felvetett themát, hát két főosztályba kell soroznunk a disznótorokat. AZ elfő osztályhoz tartozik a földművesek disznótora, a másodikhoz a nadrágos embereké. A földművesek disznótora pótolja az aristokráezia báljait, ós kiegészíti a fosztokák rendeltetésit. Az a legény, ki a fosztókán nem tudott szert tenni élete párjára: a disznótoron okvetlenül hurkára, akarjuk mondani hurokra kerül. S a tapasztalás bizonyítja, hogy míg a fosztokán kötött szerelmi frigy foszlik mint a toll: addig a disznótoron tett első szemérmetes szivvallomás, állhatatos mint a kemény kolbász, s ellentáll az idők viharának, mint a jól kifüstölt sonka ; a kolbász és tormás-virsli vódszárnyai alatt tett hűségeskü, elválaszthatlan, soha szót nem hulló hurkalánczokkal köti egymással össze az egymásért teremtett hű sziveket s a törvénykezési krónika bizonyítja, hogy az ily alkalommal kötött eljegyzésekből eredt házasságok közt legritkábban fordul elő válóper. (Folyt, köv.)