Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-13 / 31. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam. 30. szám. Csütörtök', márczius 93-cn. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik he* eu ként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haasensteiil és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mmdea fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. JCéziratols nem -vissza,. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautnlványnyal. Az ipari termelés és a luxus. (Népszerű csevegések a nemzetgazdászat köréből.) I. Gróf Zichy Jenő s utána az ország hangoztatja: fejlesszük az ipart! neveljünk iparosokat! csupán nyerstennelő ország, szegény ország, iparos ország, gazdag ország! stb. És ha látjuk, mily könnyű szerrel viselik az iparűző országok ama roppant terheket, melyek alatt mi bizonyosan megszakadnánk; ime az iparos Francziaország, háború, öt milliárd, filoxera, vizáradások daczára gazdagszik; azt kell rá mondanunk: Biz ennek a fele se mese! De lássuk az érem másik oldalát ! Szorgalmas iparosaink csüggedt fővel szállingóznak haza a vásárról, több volt az eladó mint a vevő; oly sokan vagyunk már mesteremberek, hogy az egyik a másik miatt ali£ tud megélni, egyik a másik előtt elkinálja készítményét kárával is, csakhogy pénzt lásson; ha az a kis földecském nem volna, a mesterség után ugyancsak elmehutnók koldulni hét élő gyermekemmel! stb." Ha már most megengedjük is, hogy vannak mesteremberek, kik mesterségük után igen tisztességes existencziával bírnak s az „örök panasz" nem mindig igazolt ; mégis ki merné általában véve állítani, hogy a most rajzolt állapot nálunk — csak mese! Menjünk tovább! Hja ! nincs pénz az emberek között, nagy a porczió, sok a költség; állami, megyei, községi, egyházi terhek nyomják a szegény embert — nem jut uj kabátra, uj kalapra stb; nincs pénz, nem kell sejnmi. Ki tagadhatná, hogy ez is mondott valamit ! Pedig már azt csak szintén nem lehet mondani, hogy a tisztelendő úr hiába beszélne, midőn kikel a mindinkább elharapódzó fényűzés ellen, ha végig néz gálában megjelent híveinek seregén és visszaemlékszik azon egyszerűségre, mely csak 20- 30 évvel ezelőtt is népünk között uralkodott. — Tehát mégis csak van pénz, van kelendő portéka, van keresete az iparosnak, a ki olyat készit, a mi kelendő; igaz hogy nem veszik az iparostól, a ki készíti, li a nem a boltostól, a ki árulja. Ámde utóvégre mégis csak az iparos készíti azokat s az él utánna és pedig átlagve've nem is rosszul, úgy hogy nemcsak előmozdítja a luxust, de maga is luxust űz, s mégsem szegényedik el mellette. Nézzük csak kissé közelebbről azt a luxust, időnKHuk kiHrtó jóllétté: tán még kisül, hogy éppen nem olyan rosz mint a híre; s hogy kézzelfoghatóbb legyen adjunk neki hust és vért. A varrótűk száma, melyeket naponként gyártanak, bizonyai kitesz néhány milliót; hová lesz az a sok tű? tán a varrásban kopnak el? — Korántsem, hanem - elvesz-j uek, s miután a ttígyárosok bizonyára nem azért készítenek tűt, hogy az a nyakukon maradjon; világos, hogy naponként körülbelől ugyanannyi tűnek kell a világon elveszni, a j mennyit gyártanak. De ha ez igy megy napról-napra, évről-évre, utóvégre bokáig kellene gázolnunk a sok elvéÉfeetlf tűben - - igen is, ha csak tűk vesznének el, de elvész száz meg ezer egyéb tárgy is, a melyek között azután bajos a tűt megtalálni. Nem is csak tűt készítenek az emberek, hanem fazekat, üveget, papírt, szóval mindenfélét, a mire szükség van, s ezekből is kétségkívül körülbelől éppen anynyinak kell tönkremenni, mint a mennyi ujat készítenek. íme itt a megmérhetetlen luxus, az óriási pazarlás ! Nem volna-e jobb az emberiségre nézve, ha pld. a tűk nem mennének naponként millió számra veszendőbe ? a tűcsinálók igaz, hogy más kereset után nézhetnének, de az emberiség több része megtakarítaná azt a sok tűt! Meg nem takarítana biz az semmit; mert ha nem menne annyi veszendőbe, nem is gyártanának annyit, ha nem gyártanának oly óriási sokat- nem adh

atnák a tűt oly potom áron, s a kevés tű többe kerülne nekünk, mint a sok, melyből ha el is vész, alig tartjuk érdemesnek megkeresni, oly nagyon olcsó. A ki nem hiszi ám próbálja meg, csináltasson magának extra egy gombostűt ! — egyik mester a másikhoz fogja utasítani, s utóvégre is kisül, hogy ha oly szép tűt akar külön csináltatni, bizt azt alig kaphatja 10—20 kron alul; csak mert olyan pazarul bánnak velők, s ennek következtében annyi milliót és milliót kell készíteni; érdemes azok tömeges kéA „BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy Isis d.ram.at-uirg'Ia,. (Közönség és sziuész számára!) Nehezebb feladatot alig lehet képzelni, mint előadást megbírálni. Maga Lessing a dramaturgok nagymestere hamburgi dramaturgiájában beismeri, hogy e feladat az, melynek megküzdésével még kísérletet sem mer tenni. A színész működése — úgymond — nem művészet, — nem, bánéin több annál. Minden más művészi ágnak megvannak szigorúan körvonalzott műszabályai, melyek, mig egyrészt irányt adnak működésének, másrészt ismét megóvják a veszedelmes túlkapásoktól; de a színművészet ilyenekkel nem bir. A színésznél a művészi érzék az egyedüli forrás, melyből mindent merítenie keil. Ha pedig ez a forrás cserben hagyja őt, akkor hasztalan az ügyesség, a külső előnyök, hasztalan minden mesterfogás: a színész, művészi érzék nélkül, csak mesterember marad, ki bámulatra ragadhat bennünket. de ki elvégre mégis üresen hagyja a szivet. Nincs a mélyérzésü emberi kebelnek olyan titka, melybe a színésznek behatolni ue kellene. A legborzasztóbb szenvedélyek torzképeit kell kifejezésre juttatnia. Ma a piszkos lebujo k undorító alakjait, holnap már biboros fejedelmeket kell bemutatnia ; a rongyokba burkolt utczai bolonddal s a szalonok legdisztingváltabb alakjaival szolidaritásban kell állania. Mintát csak igen ritka esetekben kap, legtöbbnyire képzelmének világa kell, hogy vezesse. A költészet, szobrászat, festészet sőt az építészet legművészibb titkaiba beavatottnak kell lennie, ha feladatának színvonalára akar emelkedni. Ismernie kell a mithószi kor legrejtettebb varázslatait s az ujabb szellem legmerészebb vívmányait, ha a szubjektív érzelmeket a külső hatással harmóniába akarja hozni. Pedig erre okvetlenül szüksége van. Valamint a költészet terén visszhatást keltene, ha egy emolkedett gondolatot pongyola, konyhai irályba öltöztetnénk: ugy a sziupadou is gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy esetlen szaloukabát illúziónkat tönkre tenni képes. Csak egy esetben képzelhető, — mondja Lessing — hogy a színész játéka objektív tnegbirálásba részesüljön. IIa t. i. egy értelmes és hozzá mi veit embert képzelünk, kinek nincs tudomása arról, hogy sziuművészet létezik. Ennek az embernek elbeszélünk egy színműnek a kezdetét, mint igaz történetet s ugy vezetjük be az előadásra, hogy csakis a szereplőket látja. Ha ez az ideális ember észre nem veszi, hogy az csak színjáték, akkor a színészek jól játsztak. Derék szinmévészünk Szigeti József akkor részesült érdemeinek legigazibb méltatásába, midőn valaki fitymálva igy szólott játékáról: „Ilát ez művészet? Hisz ugy játszik, mintha csak nappal köztünk járna." Vessünk egy tekintetet vissza az eddig játszott színdarabokra s puhatoljuk egy kissé az egyes tagokban a hi\atásf. Igy s csak egyedül igy lehet — szerintem — a vidéken színészt megbírálni ; mert hisz annak sokszor egy próbára kell czimszerepeket eljátszania a igy egyes előadások sehegysem szolgálhatnak tehetségének avagy hivatottságának zsinórmértékéül. A társulat primadonnája: Alszoghy Ilon. Zenei kiképeztetését a konzervatóriumban nyerte s nagyon kevés énekesnő vau a vidéken, ki hangjának iskolázottsága tekintetében vele versenyezhetne. Szép Galatheában láttuk őt a czimszerepet játszani s mindenekelőtt azt tartoztunk elismerni, hogy szép volt. Ez pedig korántsem mellékes dolog. Szebb, volt szobornak, mint élőlénynek, bár az utóbbi minőségben Ízleltette meg velünk azt a szellemi gyönyört, melyért Pygmaleon őrjöngött. Játékát első sorban értelem jellemzi, tisztában van mindig a ssinköltő intenczióival. Az érzelmek szilaj csnpongását az emiilett szerepben egy kissé kevés tűzzel fejezte ki, bár a Ganyméddel való párjelenésben meglátszott, miszerint ő tudja, hogy itt az érzéki vágyak első fellobbanását kell visszaadnia. Annál elragadóbb bájjal s megható bensőséggel játszta s énekelte az érzelgősebb jeleneteket, hol hangja lágyan szívhez hatóan csengett. Ő egyike azon tehetségeknek, kik nem kápráztatják el a nézőt első tekintetre, de mentül mélyebben szondirozzuk művészi lényét, annál több bájt tüntet elő. Erdei Bertha dúsabb hanganyaggal rendelkezik, do csakis a felsőbb hangokban. Iskolája még kezdetleges, mi nagyobb ének-parthieknál teszi magát erősen érezhetővé. Játéka, bár nélkülözi a művészi kerekdedséget, mindamellett igen sok természetes, eredeti vonásban dúslakodik. Ő minden szerepében zabolátlanul engedi át magát a kedély befolyásának. Igy F r i n k e szerepében is, hol sokkal inkább volt pajkos, mint deák. Határozottan szép jövő áll előtte, ha termószetadta előnyeit, szorgalom és komoly tanulmány által értékesíteni fogja. Gyöngyössy Ételről hálátlanság volna megemlékeznünk mindaddig, mig egy tehetségének megfelelő, nagyobb szabású drámai szerepben nem láttuk. Ezen szempontból i.s élénken sajnáljuk, hogy „Kornélia" elmaradt. Reméljük, hogy az legközelebb hálásabb viszonyok kizt sziure fog kerülni.