Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-03 / 27. szám

.Be'ke'smegyei Közlöny" 1881. 27. szám. ieg, mit. a férfiak meg nem takaríthatnak, la nőin nevetséges ama kár kiszámítása, mit szú és a szőlőféreg okoz, csakugyan nevet­éges volna számokkal kimutatni azt, a mit záltal nyerek vagy veszitek, ha ingem és ha­isnyám kijavitatlan marad s a kendő szaka­lásával nem törődöm ? Tegyük föl, csakugyan kevésre számítva i dolgot, hogy ama hat millió család csak 20 millió inget visel, s hogy minden ing 4 •őf, hogy tehát 80 millió rőf szövet csak in­gekre használtatik föl, s ennek kerek értéke, egy rőf — mondjuk — 33 és fél krajczárba kerül, 27 millió forint; tegyük föl, hogy he­lyes javítgatás mellett minden ing csak 10 százalékkal tart tovább, mint különben, akkor a házi nő kezében a tíí és a czcrna mathema­tikai biztossággal csak az ingeknél 2.70,0000 fo­rintot takarít meg évenkint. Kíszámithatnók még, mennyit takarít meg a harisnyán, a czi­pőn, az ágy- és az asztalneműn, a ruhánál, a konyhaeszközöknél s a bútorzatnál. Kérdez­zük meg gyárosainkat mennyivel kevesebbet szükségei a nép, ha nem bir annyival, hogy sokat fogyaszszon, s tapasztalni fogjuk, hogy mennyivel bírhat többet egy nemzet, ha női oly házinők, kik keveset használnak föl, de so­kat tartanak fönn. Politikai események. * A görög tartalék egybehnása alkalmával erről Coad;iricstis a konstajitinápoli •kormánynak is nyújtott fel­világosítást * Durhaubol jelentik, miután az angoloknak -elfo­gyott a löszei ük, iszonyú mészárlás és kétségbeesett szu­ronyharcz fejlődött ki. A 1htor-ek öldöklő hatással tüzeltek. A 60 dik ezred keresztül vágta magát és a táborba visz­szatért; a skót e/.r-ed katonái közül csupán heten mene­kültek nyg; a többiek H harc/.téreii maradtak. * Hír szerint Putkamuier és Scheliing, kit ujabban oly siirün emlegettek mint vallásügyi minisztert, megmarad­nak eddigi állásaikban. IKencLőri tapa-szrta-la/tolsL. L Az országos rendőri intézményről szóló uj törvényjavaslatot csak örömmel üdvözölheti minden igaz honpolgár, a kinek a közjó előmozdítása szi­vén fekszik. A személy- ós vagyonbiztonság ellen ujabb időben elkövetett számtalan merényletek va­lóban szükségessé teszik az uj intézmény életbe­léptetését, mert különben maholnap ismét kény­jelmezt cserélt és lokális érdekű pikantériákkal fűszerezte az estét. Kár hogy izoláltan állott Tiz órakor jelent meg az alkalmi élczlap. Valóságos de­szertnok kínálkozott egy nem igen élvezetes vacsora után. A hatalmas baszusokat recsegtető kolportör kezéből csakhamar elkelt mintegy 100 példány. Azok, a kik találva érezték ma­gukat, sorba kaczagtak a többiekkel s ez a leghelyesebb taktika. A művészi csalódás nevéhez méltónak bizonyult be. Csa­lódtunk és pedig nem valami kellemesen. Az egész estet jel­lemző ridegség a színpadra is kiterjesztő szárnyait s a nagy­bőgő feletti komikus gyászszertartás csaknem tragikai unalom­mal végződött. A színészek mindenképen beakarták bizonyítani, hogy ők csak tréfálnak; minek aztán rendesen az szokott a követ­kezménye lenni, hogy éppenséggel nincsen benne tréfa. Anyagilag teljesen sikerültnek mondhatjuk a mulatságot, mi felett szivünkből örvendünk, mert valahogy kigázolni re­mélhet ez által a derék igazgató az eddigi előadások defiezít­jeinek hínárjából. A páholyok már napokkal azelőtt le voltak foglalva, — nemcsak, hanem még kettőt rögtönözni is kellett a színpadra. Szegény, hazátlanul bolyongó, Múzsája a színészetnek, lásd ! Karnevál berezeg temetésen is többen tudnak lelkesülni, mint a te művészi pályafutásodon. Hjaja! Difficile est satyram non seribere. Hanem hát mégsem írok. Parlagi. szerülve érezné magát a kormány egy ujabb Rá­day-korszakot előidézni, mely annak idejében üd­vös működése által, természetesen rendkívüli esz­közökkel, a betyár urakat ugyancsak sarokba szo­rította, ugy hogy valóban „szegény" legényekké lettek. Ma ez már mind másképen van és a vasúti hálózat nem csak a kereskedelem, hanem a tol­vajlás gyorsabb előmozdítását is eszközli. A jó a roszszal karöltve jár. Hazánkban a nagyobb kereskedelmi városok már mind bele vannak vonva a vasúti hálózatba, melyet a becsületes ember épen ugy vesz igénybe, mint a kapezabetyár, aki szintúgy oda jár „ke­reskedni", a hova más ember hordja a pénzét. Igaz, hogy hazánk majd minden nagyobb vá­rosa gondoskodik rendőrségről saját házi szükség­letére; — de az is igaz, hogy erre a rendőrségre, gyarló fizetése mellett, nagyon ráfér, ha a zseb­vágó „urak" egy-egy jó napot szereznek nekik. A becsületes ember csak akkor folyamodik a rend­őrséghez, ha baja van; mig a zsebvágó, akár van baj, akár nincs, mindig fölkeresi, nehogy meghűl­jön köztük a barátság. A zsebelési mesterség szintén igényel tőke­befektetést. Haladottabb koruuk megkívánja, hogy gőzkocsin vitessék magukat a tetthelyre, hol első sorban biztonságuk érdekében a rendőrséggel igye­keznek jó lábra kerülni, nehogy „baj" érje őket, végül a „kereskedési perczentekből" is csak jut­tatnak egy kis osztályrészt. Hiába! az üzleti világ­ban „kéz kezet mos." A fentebbiek valóságáról oly bő alkalmam volt a közelebbi váradi vásáron meggyőződni, hogy csupa passzióból rászántam egy éjjeli nyugalmat. A véletlen összehozott egy bakakáplár-bará­tommal, a ki a vásár alkalmából és az én ked­vemért egy éjjeli „Urlaubot" kért, hogy annál több alkalma nyiljék a város > ^„titkait" megismertetni velem. Elvitt mindjárt a főhelyre a vásártérre. — Valóságos tolvaj idő volt, az eső csak ugy sza­kadt, a hig sár egy tengert képezett, melyben a gázlámpák világa tündérfényben tükröződött vissza. Alig kezdtük meg körutunkat, barátom hangos tár­salgása egy közeli rendőr figyelmét ébreszté fel a vásártér nyugoti oldalán; a rendőr rettentő dühö­sen fakadt ki ellenünk, végre sipját. is megfutta, ezt számtalan siphang visszhangozta s közel áll­tunk hozzá, hogy mindkettőnket bekísérjenek és csakis barátom egyenruhája mentett meg a katasz­trófától. A rendőrség éber figyelme mellett halad­tunk tovább egészen a „Szarvasig", a hol csakúgy hemzsegett a sok lókötő, a kik az ajtó előtt kivül álló hol egy, hol két rendőrt, hűségesen traktál­ták a legjobb „ürmös-borral". Ezalatt a bennlevők izegtek-mozogtak egyik asztaltól a másikhoz, lesve a prédát, hol tehetnek jó fogást. Miután itteni szemlénken átestünk, melyet hosszú volna leirni, tovább ballagtunk a vásártér ellenkező oldalára. Alig értünk ide, midőn élénk zaj üti meg füleinket. „Tolvaj! Elibe! Fogjátok meg!-' E hangok töbszor és többször ismétlődtek, a nélkül, hogy csak egy rendőr is mozgatta volna falét. Végre a z:ij közelebb jött, mire egy rendőr megfútta sipját. „No most halljuk! Mi lesz?" kérdém. „Semmi!" mond barátom — „e jel a a tol­vajnak szólt, hogy húzza meg magát valahol egy oldalutczában és ne jöjjön közelebb a rendőrökhöz, mert különben még kénytelenek lennének bele avatkozni a kellemetlen dologba." S csakugyan a lárma megszűnt, a rendőrök hallgattak és az üldözők valószínűleg haza ballag tak; mert ezután az éj csendjét nem háborgatta egyéb, mint a süvöltő szél, a sűrű zápor omlása s valószínűleg a „Szarvasban" összpontosult lókötők egyik-másik teli zsebnek a terhén könnyítettek, hogy több áldomást adhassanak még az „éber" és híven őrködő rendőröknek. Vájjon különb fegyelem alatt fog-e állani az országos rendőrség ? nem tudjuk; de remélni s hinni akvriuk. Hiszen különben csak „eben gubát cse­rélnénk" ! Sándoi lESTá-lmána.. MEGYEI KÖZÜGYEK. Magyar kir. honvédelmi miniszter 7019. szám alatt Bé­késvármegyo közönségéhez a következő kéziratott küldött: A magyar korona osszágaiból, az 1880. évi 62. törvényezikk ér­telmében 40933 főnyi ujonczjutalék és 4093 főnyi póttartaléki jutalék lévén kiállítandó; ezen jutalékból esik: a) Magyarországra, vagyis a budapesti főhad parancsnok­ság, és a nagyszebeni hadparancsnokság területére, a né­pesség aránya szerint 35979 ujoncz és 3598 póttarta­lékos ; b) Horvátszlavonországra, ide értve a polgáriasított kilenez határőrségi ezred teriiletét is, hasonlóképen a népesség aránya szerint 4917 ujoncz és 491 póttartalékos. c) Fiume városa és kerületére szintén a népesség ará­nya szerint, 37 ujoncz és 4 póttartalékos. Az ujoncz és póttartaléki jutalékok kiállítása után fenn­maradó mindazon hadkötelesek pedig, a kik a hadi szolgálatra alkalmasak, a véderöről szóló 1868. évi 40-ik törvényezik 32. szakaszához képest, a honvédséghez sorozandók be. S ezen jutalékok fedezésére átalában az ujabb közigaz­gatási felosztás alapján szervezett ujabb sorozó járások szerint 1. a b.-gyulai sorozó járásból 14 ujoncz és 1 póttartalékos' 2. a csabai sorozó járásból 90 ujoncz és 9 póttartalékos, 3. a békési sorozó járásból 116 ujoncz és 12 póttartalékos, 4. a szarvasi sorozó járásból 140 ujoncz és 14 póttar­talékos. 5. a szeghalmi sorozó járásból 63 ujoncz és 6 póttar­talékos, 6. az orosházi sorozó járásból 117 ujoncz és 12 póttar­talékos, 7. a gyomai sorozó járásból 58 ujoncz és 6 póttartalékos, 8. A gyula városi sorozó járásból 39 ujoncz és 4 póttar­talékos állítandó ki. Budapesten, 1881. február 22-én. A mi­niszter meghagyásából: Csengery Imre ok. miniszteri tanácsos. Jelen miniszteri rendelet a f. évi ujonezozás alkalmaval működendő sorozó bizottságok polgári elnökeinek továbbá a járási szolgabiráknak és B.-Gyula város polgármesterének tu­domás és miheztartás végett másolatban kiadatik. B-Gyulán, 1881. február 26. Jancsovits Pál, alispán. ^ő^-árosi le^rél. — A farsang és eredménye; Blaháné esküvője; szinliáii újdonságok; mágnások és nyárspolgárok; a tavas* hirdetői. — A féktelen mulatásnak, a kicsapongó jókedvnek vége. A bálok lezajlottak, a zene akkordja a táreztermekben el­némult s a farsangot szerencsésen eltemettük, S az ered­mény? Tárczák meglapulása, vagyoni egyensúlyok megza­varása, s egy néhány angyalpárta alá jutása. Pár százezer forintot kidobtunk, a helyett hogy produktive használtuk volna s e mellett még azzal a keserű tudattal is gazda­godtunk, hogy a jö\ő farsangon ismételhetjük. De enyhíti mind ezt azon örvendetes tény, hogy többen léptek be a sokak által irigyelt kasztba. E felavatott angyalok ma a társadalom legboldogabb halandói , . . Bűvös-bájosnak híresztelt szempárjok — s hogy csakugyan ilyen volt, mutatja az eredmény — elé­gülten tekint vissza a mult híres báljaira; élénk phantá­ziájuk előtt megnyúlnak az átélt perczek, órák gyönyörei s elvezeti őket élvezetről-élvezetre. El-el ábrándoznak, me­rengnek a múlton s csak félre tekintenek a kétes jövőbe. Szépnek láttuk az életet; jóknak, becsületesnek az embe­reket. A másik rész pedig nem ábrándozik, mert tapasztalja, hogy ábránd az élet megrontója. Az életet már nem ta­lálja olyan szépnek, barna szemüvegen nézi a világot kri­tikai éllel bonczolgatva a társadalom bűneit, egyesek hi­báit, s a férfiak álhatlanságát. A mult előtte nem édes reminíszczenczia, de keserű csalódás s a jövő? valószínűleg a mult folytatása. A szív megszűnt melegen dobogni, az isteni láng kiégett és bla­zírttá lett. Nagy szerencse az ilyen kevesekre a bojt. Eljárhatnak a lélekemelő és az emberek hibáit ostorozó dörgedelmes predikácziókra; hamuval hintve be fejüket. Idejöjjetek, hát kik lemondtatok az élet örömeiről, ide zarándokoljatok ti kiégett szivii angyalok, imádkozzatok s vigaszt fogtok ta-

Next

/
Thumbnails
Contents