Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-01 / 26. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam. 30. szám. Csütörtök', márczius 77-cn. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és esii törtük ön. Előfizetési di j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haasensteiu és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kéziratok nem. a,d.atM.alE -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér

B-l)en egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vitK'-"n a-, postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — EilöS.zetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" 1881. évi nyolczadlk évfolyamára. Felkérjük lapunk t. cz elöíizetöit, hogy az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Előfizetési dij: egész évre S frt; fel é^rre 3 frt; negyed-éTTre ± frt 50 kr. — 5 forintról 60 krajezárra szállította le a képviselőház a névváltoztatások iránt beadott kérvények bélyegét. E sokak által rég óhajtott intézkedés bizonyára nagy lendületet fog adni a különben is nagy erélylyel megindult névmagyarositá8Í mozgalomnak. A központi névmagyarosiió társaság (Iparos-kör, Ferencziek bazárja I. emelet) intézkedett az iránt, hogy a névmagyarosítás ügyében beadott kérelmek minél rövidebb utou intéztessenek el. A végrehajtó-bizottság mindennap délutáni 4 6 óráig, ünnepnapokon 11 — 12 ig fogadja a feleket, hová a névváltoztatáshoz szükséges egyedüli kellék, a keresztlevél, illetve születési bizonyítvány 50 kros bélyeg melléklésével intézendő. •— Tehát rajta 1 Megyénkben az izraeliták érzelemre mindig jó hazafiak voltak, sőt többnyire ellenzékiek s kivéve a csabaiakat nyelvre nézve is magyarok. Ideje, hogy a sok Blumenthal, Blumenstock, Weigelsberg és Feldenblüh eltűnjék a világról és tisztességes polgári magyar neveknek adjon helyet. — A hivatalos lap a honvédelmi miniszter két körrendeletét közli. Az első az 1880-ik évi hadjutalék végleges számba vételéről szól, s részletesen fölsorolja azon intézkedéseket, melyek e czélra az 1880. évi iiugusztushó 31-ig terjedett ujonczállitási eredmény szerint foganatositaudók. A másik körrendelet az előbbivel kapcsolatban lényegileg azt tartalmazza, hogy a folyó 1881. évben kiállitaudó ujoncz- és póttartaléki jutalékok összege, egyrészről az 1880. évi hadjutalék számbavételének eredménye szerint fenmaradó, s másrészről az 1880. évi szeptember l-jétől fogva az 1881. évi sorozásig mutatkozó felüli geknek, vagy többleteknek, illetőleg pótlékoknak és hátralékok- vagy tartozásoknak számításba vételével állapítandó meg. Az ez ügyben már régebben kibocsátott rendeletek és utasítások érvényben maradnak s a miniszter meghagyta, hogy a sorozó bizottságok és különösen azok polgári elnökei azokhoz szorosan alkalmazkodjanak. — Egy orvvadász halála. Sarkadról irják a következő sorokat: Kazik István ottani erdész több ízben tapasztalta, hogy orvvadászok éjelenként lesből, a fákról lepuskázva nagy számmal pusztítják a fáczánokat,. Ennélfogva több éjeit az erdőben töltött. Deczember 24-kén karácsony este — az idő nagyon kedvező levén az orvvadászoknak — erdészsegédét egy csőszszel éjfélutáni egy órakor kiküldte az erdőre czirkálni. Az idej borult és esős volt, az erdészlaktól miutegy ezer lépésnyire a segéd és a csősz egy gyalogúton betértek a siirübe, alig haladtak néhány lépést, nesz üté meg füleiket; megálltak; a nesz miud erősebb lőn s bizton kivehették, hogy a sűrűből egy ember tart telójök. Erre lehúzódtak s várták a jövevényt, de ez midőn már közel volt, kissé jobbra kitért a fentemiitett gyalogútra, körülbelül 15 lépésnyire s gyengén kétszer füttyentett, miből biztosan lehetett következtetni, hogy tárf-ai is vannak. A sötétben nem lehetett C lépésnél tovább látni, s igy csak lépteinek kopogásából tudták, hogy a gyalogúton tőlük ellenkező irányban halad előre; mire a seged s a csősz halk léptekben követték az orvvadászt s körülbelül 70—80 lépésnyi haladás után sikerült meglátniok, a mint jobbra a sűrűben állott Ó£ észrevehetőleg vizsgálta a bokrok teteit. Ekkor az erdész-segéd Hyross Béla jobbkezében tartva fegyverét, hirtelen az ember felé ugrott, mire az orvvadász — ki eddig czimboráit vélte maga után jönni — felismervén őket, egy ugrást tőn hátra, miközben fegyverét az erdészsegéd felé irányozta; de erre hirtelen a segéd elébe ugrott, a ráirányzott fegyvert az orvvadász kezéből balkezével megragadván jobbra csavarta, mely abban a pillanatban el is sült, de a fegyver félrerántása által a lövés a bátor erdészsegéd jobboldala mellett elsurrant; most az orvvadász dupla fegyverét újra használni akarta, de a lélekjelenlétét el nem vesztett segéd azt el nem eresztette, hanem folyvást jobbra-balra ataquirozva balkezével rángatta, miközben a csősz Kiss Mihály a hátra haladó orvvadászt torkon ragadta, mire mindhárom egy kőrisfabokorhoz szorultak s itt a folytonos dulakodás közben az orvvadász a segédnek saját jobbkezében tartott puskáját balkezével megragadá, mikö.beu az erőteljesen visgzarántván, a fegyver elsült, a lövés pedig az orvvadász fejébe ment, ki ott rögtön össze is rogyott. Az erdészsegéd, ki bátorsága által koczkáztatott életét szerencsésen megmentette, a csőszszel hazament, Másnap Sarkad város elöljáróságának az eset feljelentetvén, két esküdt egy kocsin a helyszínére küldetett, hol az elesett orvvadászt a kőrisfabokorban halva meg is talál ák. — A lövés a bal arezon ment be és a jobb arc-ot egészen kikapta; a czivakodás helye, valamint az orvvadász lövése, mit a segédre tett, szintén feltaláltatott. Az orvvadászban Kovács János dobozi lakost ismerték fel. Másik két társa után, kik nemcsak gr. Almássy Kálmán, de a szomszédos gr. Wenckheimféle erdőkben is pusztították a fáczánokat, erélyesen folyik a nyomozás. -f- Válni akarnak. Nem egyenetlenkedő házastársakat értünk, kiknek száma különben lógio s gombamódra nő, de Szőllős-Csabát s lakóit. Beadott kérvényükre a képviselő testület azzal felelt, hogy egy több tagu küldöttséget menesztett a színhelyre, mely megértesse velők a szándékba vett elszakadással járó nehézségeket, terheket. A küldöttség, a mint halljuk, mult vasárnap járt kint, s megtette a m&gáét, de eredménytelenül. Azok állhatatosak. * A szent-anuai választókerületben Bohus Zsigmond, a mostaui kormánypárti képviselő ellen, a jövő képviselőválasztásra a mérsékelt ellenzéki választók, mint értesülünk, gróf Wenckheim Frigyest léptetik fel képviselőjelöltül. — Engel Adolf, csabai közbecsülésben álló polgár vasárnap tartá ezüstmenyegzőjét. Az ünnepélyen, mely miután az illető izraelita, semmiféle vallási szertartással öszszekötve nem volt, a család számos tagjain kívül több meghívott vendég is vett részt s a kedélyes mulatság vig táncz között reggeli 5 óráig tartott. — A csabai színházban szombaton „Tüz a zárdában „ czimii vígjátékban Papp Laura lépett fel s kedves A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Farsang -\régá:n._ Várva-várta reményekkel Helén a farsangot: Bálestéken ő lesz, a ki Adja majd a hangot. Apja fejét rázza ... de győz A nő akaratja ; S mind, a mi csak csillog-villog, Lányára aggatja. Fényes bálban gavallérok Viaskodnak értté; Ez forgatja s már előre Van a ki felkérte. — Farsang végén borús napok Együtt ül a hárma — — Gondok alatt roskadoznak: Nein hódit a lárma 1 Érkezését a farsangnak Alig seiti Irma : O a báli koszorúnak Legszerényebb szirma. Apja győzi ... de mérsékli Anyja okossága: Senki lányát hiúságnak Karjain ne lássa. Fényes bálban kevesebben Vínak talán értté, Ámde ifja feltalálta 8 nyomba' meg is kérte. — Farsang végén derült napok Mennyasszony a házba': Lanyka vonzó szerénysége Meg van koronázva ! — Békés-Csabán 1881. febr. 20. I'etro-vics Som.a,. Egy nagyon. szép öz-vegy. — Beszély. Irta: Parlagi. — (Folytatás.) Abba aztán midnyájan megállapodtak, hogy itt jó lesz résen állani. Mert hát nagyon kedves dolog ám az — a más dolgával foglalkozni. E közben a társaság lassanként oszlani kezdett, csak a játékszoba vendégei maradtak konzervativek, s mind nagyobb hévvel ütötték a tarokkot. Négy, válogatott jó játékos volt együtt, a volátok ós pagát ultimók sűrűn fordultak elő. Már valamennyi vendég eltávozott és a játékosok még semmi hajlandóságot nem mutattak a felkelésre, kivéve Elemért, ki többször hozta indítványba, hogy talán haza is kéne menni, mit azonban atyja azon formahiba folytán utasított vissza, hogy hohó ! még majsztereket sem anzágoltunk." Azt pedig a világ minden c/.ivilizált kártyása tudja, hogy majszter anzágolása nélkül játékot abbahagyni, a legnagyobb Iovagiatlanság. Júlia, miután utolsó vendégét kikísérte, benézett a játszókhoz, hol is az öreg Zöröghy által a következő lelkes szavakkal fogadtatott: „Tessék ide mögém leülni, úgyis ezudar pechem van. Az ilyen kihicz szerencsét hozhat; ne féljen nem fog >m ám mondani: abezug protziczer. Júlia mosolyogva leült, ők pedig nagyon rosz társaságba keveredett, mert a szenvedélyes kártyás ezudar, önző ember, ki a kártyán kívül minden egyéb érdeket kész elhanyagolni, ki a legtiszteségesebb helyen lármázni, kiabálni sőt káromkodui hajlandó, ha nem ugy jár a blatt, amint ő akarja. Igy az öreg István bácsi is, mikor egy izben 8 tarokkja volt és a skartba 2 királyt kapott éktelenül elszólta magát. „No húgom I látott már ilyen pokolrugott pechet ? Oda az ultimó, nem lehet kimondani.'' Az öreg postamester sietett megjegyezni. „Hja 1 a kinek kártyában nincs szerencséje, annak szerelemben van " „Szerelem? Segit a húszas! Nem tudom mi az ördög hasznát venném. Többet ér egy csomó petrezselyem. Mi a ménkő, hát magának nincs tarokkja ? Ejnye de istentelen disznója van ennek az Elemérnek. Tetszik tudni, kedves húgom, disznó az annyit tesz a kártyában, hogy szerencse." „Hogyan?" —kérdó Júlia, önkénytelen Elemérhez fordulva — „önnek oly rendkívül szerencséje szokott a játékban lenni?" „Igen s ép azért csak nagyon ritkán játszom." „Miért?" „Nem akarom a sorsot kihivni," jegyzó meg Elemér azzal az ő sajátos bágyadt mosolyával — „nem restellem bevallani, hogy egy kissé hiszek a végzetszeriisógben s szinte bosszant, hogy örökös szerencsém van a játékban." (Folyt köv.)