Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-27 / 25. szám

Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap B.-Csaba , 1881. VIII. évfolyam, 25. szám. Vasárnap, február 27-én. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési (fi j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasensfein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. kéziratok neia. adatba,Is: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Tíyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Az országos nöiparkiállitás. Társadalmi és gazdasági szempontból megvilágítva. (Levél egy vidéki barátnőmhöz.) irta :GELLÉEI IwCÓIR.. I. Igaza van önnek abban, hogy ha a fő­városban tartunk e the'máról fülolvasásokat vagy előadásokat, abból csak a fővárosiak nyerhetnek tájékozást. Szívesen megtenném, hogy önökhöz is leránduljak s szerény tehet­ségemhez és igénytelen felfogásomhoz képest tájékozzam önöket a kiállításban való részvé­tel iránt. Iligyje meg azonban kedves barát­ném, az a sok időrabló le- és felrándulás az annyira igénybevett emberek részéről végte­len nagy áldozat. Hiszen elmondhatjuk néze­teinket, javaslatainkat ezen uton is, mely Edi­son hozzájárulása nélkül is régóta képezi az egymástól távol lakók telefonját. Ismételem tehát, hogy a kiállítást három főrészre osztom. A keresők, illetőleg iparosnők kiállítására, az iskolák és nyilvános intézetek és végül azon nők kézi munkájának csoport­jára, kik végre is csak mint a család tagjai, házi szorgalomból vagy szükségből, hogy ne kelljen a „miikedvelésből" szót használnom, mivel a nők házi munkával sohasem foglal­kozhatnak műkedvelésből — készítenek kü­lönféle házi munkákat. E három főcsoport sze­rint kell a kiállítás érdekességének és értéké­nek nyilvánulni. Ha mindenekelőtt az első csoportra té­rünk, lehetetlen nem utalni már most is azon örvendetes eredményre, melyet a nők munka­képesítésének előmozdítása körül hazánkban is tapasztalunk. Gyárakban, kézműiparágakban, a háziiparban, sőt a műíparban is találko­zunk a nő áldásos és szükséges működésével. Hangsúlyozom „szükséges" működésével. Mert — asszonyom — szükséges a nő ipari fog­lalkozása és keresőképességének fokozása két kimagasló szempontból. Az első az általános, társadalmi és gazdasági szempont, melynél fogva a munkaerők gyarapítását és kiakná­zását követelnünk és előmozditanunk kell. En­nek lehet tudományos fontosságot és színeze­tet is adni. Hanem öuök, hölgyeim, a rideg, tudományos irányt jobban szeretik hozzáfér­hető népszerű alakban látni. Kár volna tehát az elmélet magas vesszőparipájára felkapnom, mikor a legegyszerűbb magyarázatot is lehet | adni e fontosságnak. Ön, asszonyom, vásárlá­saival például mindenesetre, ha két egyenlő árúval áll szemben, melyek közül az egyik drágább. a másik olcsóbb, mindenesetre ez utóbbit választja, mely teljesen megfelel ama czélnak, melyre használni akarja. Igy a gaz­dag is. Ezer és ezer foglalkozási ág van, mely­ben a női munka ugyanazon szolgálatot te­szi, mint a férfimunkaerő. S e mellett a női munkaerő olcsóbb s elég jó, a gazdasági fej­lődésre tehát valóságos nyereség annak bevo­nása és kiaknázhatása. Mert az ily olcsóbb munkaerő által milliónyi megtakarításokat ho­zunk a termelésre, s mihelyt valamely áiúnak termelése előnjösebben és olcsóbban eszközöl­hető, annak közvetlen hasznát maga a nagy fogyasztó közönség élvezi első sorban. íme, asszonyom, a társadalom haszna a női mun­kából. De menjünk tovább. Számos foglalko­zási ág van, melyben a nők munkája nem­csak „szükséges", hanem „nélkülözhetlen'í is. A nőnek finom tapintata, ízlése, kitartása és türelme oly „tulajdonságok," tmelyeketsok ipar­ágban a férfi nem pótolha . Például a műhi-l mezés, a csipkekészités, a női ruha-pipere­czikkek készítése, mmd oly foglalkozások, me­lyekben a nő sajátos egyéni Ízlését, sőt ala­kító képességét a férfimunkaerő pótolni nem tudná. íme tehát még egy tekintet,^meiy ok­vetlenül nélkülözhetlenné teszi a női munkát. S végre, hogy hosszan ne térjek ki, nem szük­séges-e a női munka magának a nőnek érde­kében? A kik kénytelenek a maguk vagy hozzátartozóik föntartásának biztosítása érde­kében két kezük munkájával dolgozni, hogy a háztartás kormányzata meg ne akadjon, azoknak szolgálatot tesz a társadalom, ha szá­mukra oly foglalkozási ágakat tesz hozzáfér­hetőkké, melyekben boldogulni képesek. Hány szegény hivatalnok, kisiparos, kiskereskedő család van, melyeknél a családfő nem képes annyit keresni, a mennyi a család föntartásá­hoz szükséges. Ha már most a számos tag­ból álló család leánygyermekei kezdettől fogva segítik a háztartás terheit viselni, ezzel egy­részt a család anyagi viszonyainak rendezé­séhez hozzájárulnak, másrészt a saját jövőjük biztosítására is megtették az első lépést. Hát még azok, kik a sors tragikuma által vannak kényszerítve föntartásukról gondoskodni ? Ezekre nézve is áldás a munka, mely egye­düli biztos végmenedéküket képezheti a szo­morú viszonyok közepett is. Vagy ha a fő­városban ezer és ezer nő nem kézi munkája vagy értelmi ereje által keresné kenyerét, nem volnának-e ezek az emberek könyörületessé­gére utalva? És a hol a könyörület megvonná tőlük a betévő falatot, iszonyú mértékben gyarapodnék a női proletariátus és széles kör­ben terjedne az erkölcstelenedés. — Mindkét esetben a társadalom volna hivatva a könyö­rületre szorulókat támogatni s a rosz útra té­A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. CsaToai szinház. (Mukányi. — Kornevilli-i harangok.) A vigjátékiró szellemének fegyvereivel behatol a társadalmi elfajulások azon régióiba, hová a büntető tör­vény keze el nem ér. A megrögzött hibák és gyarlóságok alakjait felkeresi és a legsommásabb uton tart felettük törvényt. Felobbe­zésről szó sem lehet, azonnal végrehajtja az Ítéletet és pedig bizonyos középkori kegyetlenséggel. Pellengére állítja ugyanis őket és a szatíra ostorával veri el rajtuk a port. Ha a vigjátékiró feladatának magaslatára akar emel­kedni, nagyon alaposan kell tanulmányoznia a kort, mely­ben él. Ismernie kell minden ferde kinövését és elfajzását. Különösen ügyelnie kell azonban arra, hogy azon hibák, melyeknek tükröt tár, általánosak legyenek és ne szórvá­nyos jelenségek, mert akkor a hatás közvetlenségét el nem érheti. Ilyen szempontból tekintve Csiky Gergely „Mukányi"­ja nem mondható klaszikus és örök becsű alkotásnak. — Tagadhatlan ugyan, hogy az érdemrendek és kitüntetések utáni vágy nevetséges jelenségeivel a legutóbbi időben itt-ott találkozunk, de azt nem mondhatjuk, hogy általános jelleget öltöttek volna. A hiu nagyravágyás olyan kö­zönséges tünete az, mely nem érdemli meg, hogy négy fel vonáson keresztül hurczoltassék meg, mint főalak. Hogy azonban ugy a fővárosban, mint a vidéken tet­szést volt képes kivívni, azt leginkább azon körülménynek kell betudnunk, hogy mindenkinek élénk emlékében volt még a Bécsben lefolyt rendjel-botrányper és bizonyos ana­lógiával vélt találkozni. A darab tendencziája rövid néhány szóval elmondva a következő : Mukányi gazdag, együgyü földbirtokos; meg­lehetős előhaladott korában rögeszmét alkot magának. — Nyárspolgári lelkesedéssol rajong valami kitüntetés­ért, például egy kis csendes királyi tanácsosságért és ezen szenvedélyének kielégítéséért kész 10,000 frtot áldozni. — Miután több rendbeli iparlovagok — him- és nőnemű — által ezen hobortja kizsákmányoltatik, kiábrándul és meg­marad — a mi volt — jámbor nyárspolgár. Kozák revolverzsurnaliszta hatalmasan kidomborított alak, csakhogy az sem typus. A legképtelenebb módon szé­deleg ós zsarol és ezen nyomorult, telteiért a költői igaz­ság a darab végén, a kuliszák közt, felpofoztatja. Hiszen a X-épenütés hatalmas erkölcsi büntetés, de csakis becsü­letérző ember arczán s szinte képzeljük, hogy a vett pof­fok után Kozák uram mily önelégedetten mondogatta ma­gában : „No itt szerencsésen kimásztam a hínárból " Kü­lönben is, a miket Kozák elkövet, az már nem vígjáték ele­méhez tartozó gyarlóság, hanem ocsmány bün, melynek megtorlásáról a Csemegi-féle büntető kódex igen szabatosan intézkedik. Annál sikerültebb s illetve vigjátékibb alak az örökös szélsőségekben hadonászó nyelvész. A nevetséges szőrszál­hasogatásnak, a bizarr túlzásnak remekebb figuráját a ma­gyar vígjátéki irodalomban hasztalanul keresnénk. Minden egyes vad [orthoépiai megjegyzésével a jóizü humor köz­vetlenségével hatott reánk. Általában az egész mű, a jelzett sarkalatos hibák mellett is, egy fényes tehetség nyomait tünteti elő, mely botlásaiban is vonzó érdekkel bir. A drámai részletek szintén gondos és ügyes kézre vallanak s lehetőleg rövidre szabvák, mi igen helyes, mert a vígjátéki hangulattól átlengett közönség nem igen szíve­sen hallgatja a megtört szív panaszait. Az előadásról már szólottunk. Csütörtökön, február 24-én „A Kornevill-i harangok" adattak. Planquette Róbert igénytelen emberke volt Pá­risban s valóságos merénylet lett volna ez előtt 3 évvel nevét Offenbach Soupé és Lequock mellett említeni. Mint ilyen irta meg e mű zenéjét s midőn Parisban először előadták, a kritika és a közönség odanyilatkozott, hogy egymaga több zenei hivatottsággal bir, mint három hírne­ves elődje. Európa valamennyi színpadán hasonló lelkes fo­gadtatásban részesült s Budapesten is ez az operette ért meg aránylag a legtöbb előadást. Korszakalkotó műnek mondható az operette-irodaJom terén, mely száműzte onnan a tisztán érzéki és ledér irányt. Midőn a népszínház deszkáin először adták, az élel­mes igazgató nem akart nagyobb költekezésekbe bocsát-

Next

/
Thumbnails
Contents