Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-17 / 21. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 68. szám. igyekezetével testi é? lelki képességét „nemesise erőit és erényeit." Győződjék meg róla öngondolkodás utján minden egyes, hogy a munkát nem büntetésül, hanem áldásul rendelte az isten az embernek! „Két jő van, mi fölött a sorsnak nincs semmi hatalma : szorgalom és az erény, földön s az éyben ez áld! mondja Vörösmarty. Ez az emberi méltóság fenmaradásának legnagyobb, legnemesebb biztosítéka. Mert ez által minden egyes — ha különben semmi vagyona nem volna is, egyedül önmaga erejéből fiigge:len állást biztosithat magának. Ez a szellemi és lélöknagyságnak egyedüli alapja. Széchényi p. o ha nem dolgozik, csak nagy úr lett volna, egyéb semmi. Ezért mondá egy nevelő királyfi tanítványának : mint fejedelmet, állásod hatalmassá tehet, de nagygyá az ember csak önmaga által lehet ! Bár foglalkoznék minden kérdéseinkkel a „sajtó

1 , alkotmányos küzdelmeink ezen legbecsesebb vívmánya, bár még hiányos, alkotmányos életünk egyik legbecsesebb kincse, a társadalom legéberebb tanácsadója, támasza, emelkedjék mindinkább nemes hivatásának azon színvonalára, hogy az állani és kormány mellett, a nemzet, a társadalom gazdálkodása fölött is gyakorolja ellenőrködő gondoskodását! Működjék közre a honpolgár cselekvési öntudatának emelésére, hogy munkássága önérdeke mellett a közjólétet is előmozdítsa, ha az ő munkássága, iparkodása, — bár még oly kis hatáskörű legyen is, a közjólét egyik nevezetes tényezőjét, egyik Iánczszemét képezi, melynek hiánya az egész működésén csorbát ejt! Az érdekszolidáritás tudatában emelkedjék az önerejében! bizalom azon magaslatára, hogy miként a szövetséges hadak egyik közvitéze mondá: ,,én és még kétszázezren vertük meg Napóleont!" ö is és még 16 millió honfitársa vágynák hivatva a nemzet fölvirágzá sát eszközölni. Ez első sorban közgazdasági tekintetben fon tos, inert ha a lakosságnak alig 2/

3-át vesszük is termelőnek, s ha ez értelmesség, szorgalom és takarékosság folytán naponta csak egy fél forinttal keres is többet, s egy évre kerekszámmal 300 na -p-vt-- r, lO 1.. Ír O >1 JtOVOflOttO bbloto már is másfélezer millió forintra menne. — Csak ez uton feganasitható az ipáihoz okvetlen szükséges, és Erancziaország példája szerint oly mesés t<ó'keg\ üjtés. (iyulaváros lakossága megváltsa-e a regdlejogot l Indítvány, hogyan lehetne Gyulán, a lakosság legkisebb utlózási megterbeltetése nélkül, egy o!y községi alaptőkét létesiteui, melynek évi jövedelme, már a közel jövőtől kezdve, Örök időkig, a város szellemi és anyagi emelkedésének eszközlésére leuue fordítható? I. Valamint a ;c-aládi életben a szülőknek legszentebb kötelessége, gyermekeik jövőjéről gondoskodni, s azt kel- j lcleg biztosítani: ugy az állami és községi életben és, minden kornak legmagasztosabb erénye és hivatása, de szintúgy elengedhetlen erkölcsi kötelessége is egyszersmind, az utókor, a jövő nemzedék érdekében és javára megszerezni mindazt, a mi — habár nagyobb áldozatkészség árán is — megszerezhető, s megtenni általában mindent, a mi a létező viszonyok közt boldog jövőt valósit. S ha e nemes hivatás ós szent kötelesség buzdítása alapján indíttatva érezzük magunkat, mi, a ma élő gyulai lakosok is, hogy elvessük azt a magot, melynek jóleső gyümölcseit az utónemzedék — az elődök nemes gondoskodását áldva — fogja majd élvezni, s Gyulavárosa szellemi és anyagi felvirágzása és haladásának előmozdítására nézve, letegyük e város szebb jövőjének alapkövét, e czél elérésére legkönnyebb és legbiztosabb eszközül kínálkozik: a regála jognak, a gróf Wenckheim családtól, mint tulajdonostól, kölcsönösen méltányos egyesség mellett, örök áron való megváltása. Az eszme nem uj ós nem ismeretlen — s minden bizonynyal eléggé megérett már arra, hogy végre a kivitel módozatairól, a megvalósítás miként eszközléséről elmondja ki-ki a saját nézeteit; — miért is bátorkodom e tágyban szerény véleményemet, a nyilvánosság terén röviden előadni, s azt az érdeklődőknek, különösen pedig a városi képviselőtestület tagjainak becses figyelmébe ajánlani ; felkérvén egyébiránt tisztelt polgártársaimat is, hogy a felvetett kérdésnek minden oldalról való alapos megvitatása és kellő megvilágositása végett, minél többen és minél előbb szíveskedjenek majdan a tárgyhoz szólani, s a nyilváuo.sság utján barátságos eszmecserékbe bocsátkozni ; mert csak igy remélhetjük a kérdés iránt érdeklődést általánosan i'elkölthetni, s a tervezett ügyet majdan a legczélszerübb módon megvalósíthatni. Az úgynevezett „regále-jog," vagyis a kisebb királyi haszonvételek s földesúri jogok, s ezekkel kapcsolatos területeknek és épületeknek birtok- és haszonélvezeti joga, a régi úrbéri jogok és viszonyok egyedüli maradványa, — melynek országos megváltásáról a nemzet törvényhozásilag még nem intézkedett, — se mulasztásnak fóoka bizonyára abban rejlik, hogy a mindinkább szaporodó országos adók és különben is mostoha közgazdasági viszonyaink mellett, az állam nincs oly kedvező helyzetben, hogy a regále-jog országos megváltásának nagymérvű biztosítási közterhet (mint az úrbéri örökváltság törvény által való kimondása lortentj magara vonathatná-; s*"'igy el tehetünk kcsztllve, hogy ez üjyuek végleges megoldására, egyhamar aligha kerül rá a sor ; — azon nagyobb és tehetősebb községek tehát, a melyek a regále-jogot maguK részére örök áron megváltani óhajtják,az illető tulajdonosokkal való méltányos egyezkedésre vaunak utalva, melynek keresztülvitelénél, illetőleg a regále jog örökváltsági árának tökéjeunk megállapításánál a regálék 10—12 évi átlagos tiszta jövedelme szokott alapul szolgálni. Megyénkben eddig 3 nagy községben, u. m. Csabán, Szarvason éí Orosházán meut végbe a regále-jog megváltása. Csabán, az urbériség megszűnése, legelőelkülönités és a regále örökváitság, 1845 ben, együtt és egyszerre foganatosíttatott. Magára a regále váltságára 200 000 frt esett, s az összes örökváltsági töke városi kölcsönből törlesztetett. Eleintén a regále-ügy is községi közügy volt, s a jövedelem ós a kiadások számadása a község által ^vezettetett. Később, az abszolutizmus idejében alakult meg a ma is fennálló „közbirtokossági testület", mely az örökváltsági ügyeket a községi kötelékek és felügyelet alól teljesen kivonván, ettől kezdve a közbirtokosság az ügyek intézésében egészen önhatalmúlag és minden további felelősség nélkül jár el, — s Csaba városa, a közművelődés mai állására való gyors emelkedését, bizonyára leginkább a hazafias szellemű és nemes törekvésektől minden időben áthatott „közbirtokossági testület"-nek köszönheti, — a mi eléggé bizonyítja, hogy hasonló szellem és alapelvektől vezérelve, a közbirtokossági testületi intézmény mily közhasznú lehet. Szarvason a regále megváltása, szintén az úrbér alóli örökváltsággal együttesen, 1846-ban ment végbe. Az örökváltsági tőke volt 300,000 frt; a váltságdijat — vagyon arányában felosztva — a lakosság törlesztette, s a határidő letelte után, mig az egyesektől a hátralékos összegek beszedettek, a község a kormánytól vette fel a szükséges kölcsönt. Kezdetben az örökváltsági ügyeket itt is a község kezelte, s a jövedelem községi vagyonként szerepelt; — az 1874-ik évben azonban egyesek oda vitték a dolgot, hogy a regále jövedelmek kezelését a várostól függetlenítek, s a csabaiakat akarván utánozni, az érdekeltek szintén „közbirtokossági testület"-té alakultak; — de mig Csabán a közbirtokossági testület, a saját előnyétől eltekintve, a város kulturális előhaladási ügyének is oly nemes és örök érdemű szolgálatokat tőn, addig a szarvasi közbirtokosági testület azon sajnálatra méltó tévedést és majdnem menthetetlen eljárást követte el, hogy a felszaporodott regáljövedelemböl, két izben, összesen már mintegy 64 ezer forintot, a jaját körében, a váltságot tényleg fizetők között osztott részarányosán föl, — és így a község, mint erkölcsi testület, semmi előnyben nem részesülvén, s az egyesekre eső apró részek, földre hullt higany-cseppként, mintegy szerteszét futván, azt lehet mondani, hogy Szarvason, a regáíe-megváltásnak és jövedelemnek semmi köz- és maradandó haszna, magasabb értelme, és nemesebb hatása nincsen, — sőt a pénzkiosztás a lakosság közt az annyira kívánatos békét, jó egyetértést és összhangzatot is megzavarta, és még a családtagok, rokonok közt is számos per-patvarkodási esetet idézett elő. Orosházán 187-t ben ment vógbe a rtgále megváltása, s a község a tulajdonosokkal, tiz év alatt, 6 százalék mellett törlesztendő, 115,000 frt örökváltsági összegben egyezett meg, — meljből az évenként esedékes 15,124 frt 7$ krt., félévi részletekben, s oly szerencsés körülmények között törleszti a község, hogy mindeddig kölcsönre nem szorult, mivel a jó áron haszonbérbe adott regále-jog jövedelme, s a bérlőktől csakis készpénzben elfogadott óvadékok felhasználása által, a törlesztésre esedékes összeg mindig fedezve s kéznél van. A regále jövedelme és kiadása, külön számadás mellett, külön pénztárnok által kezeltetik. E helyt megjegyezni kívánom, hogy a csabai, szarvasi vagy orosházi regálék örökváltsági összegeit, Gyulára nézve irányadólag figyelembe venni egyáltalán nem lehet, a regálék tárgyát képező, s egymástól mindenben különböző helyi viszonyoknál fogva. Bogyó Alajos színtársulatáról. Kedves szolgálatot vélünk megyei, de különösen csabai közönségünknek tenni, ha a néhány nap múlva ideérkező színtársulatot rövid tárgyilagossággal bemutatjuk. De egyszersmind kötelességet is vélünk ezzel teljesíteni, mert e bemutatás által alkalmunk nyiltk azon előítéletet elenyésztetui, melyet egy korábbi czikküuk keltett, midőn is Illiána előadásáról tettünk emlitóst. Erre vonatkozólag ugyanis értesülünk, hogy e darab hirtelen volt elővéve s alig egy napi készülődés után szinrekeritve kassza-darabnak. Bár korántsem tudjuk helyeselni, hogy a közönség műéivé ily nyerészkedés objektumává tétessék, azt mégsem akarjuk, hogy e hiba szemüvegén keresztül biráltassék meg egész működésűk. Szerkesztőségünk egyik tagjának alkalma volt Orosházán legutóbbi időkben két előadást — és pedig egy drámait és egy népszínművet — végig nézni s az ott tapasztaltakról következőleg nyilatkozik : Bogyó színtársulatát nem annyira a tagok száma, (31-en v.innak) mint azon rendkívüli előny, hogy ugy a drámai, mint énekes színdarabok szerepszakmái egytől egyig betöltve vannak, avatják a vidék elsőrendű társulatai közé. Épen azt, mi a vidéki színtársulatok sarkalatos hibájául rí ki: a sértő diszouánczia, mely a legtöbb esetben tönkre teszi az egyeskiváló erők művészi becsét s mely a néző műélvezetében örökös hézagokat hagy: láttam e társulatnál Sikeresen legyőzve. Az igazgató maga. (a nemzeti színház operájának volt tagja) alapos zenei képzettségét nemcsak saját énekében érvényesíti, hanem a karmesterrel vállvetve reggeltől csaknem estig tartó próbákon keresztül oktatja és figyelmezteti ! énekeseit a művészi dalnak mindazon árnyalataira, melyek | a laikust elragadják, de melyeket csak műértő tud méltá: nyolni. Alig van vidéki társulat, hol ezen fáradságnak oly alkalmas talaja volna, mint ennél. Erre nézve csupán azt kívánom megemlíteni, hogy most már (miután az igazgató egy nagy opera-társulat felállításán fáradozik) 5 énekesnő van a társulatnál, kik felváltva — sőt nagyobb operettekben együttesen — fogják a dal bubáját köztünk hangoztatni. Csupa egészséges, tiszta csengésű hang, mely Í hanglétra mindon fokán biztos könnyűséggel sikamlik végig. A drámai szak, bár nem ily biztos szervezetű, hasonj lag kiváló erőket számit. Maga a rendező: Toldy. a vidéki nagyobb színpadok egyik legelőkelőbb alakja, ki a budai és debreczeni színpadon nem egy koszorút szerzett. A drámai szende szakot, a konzervatóriumnak egy a fővárosi sajtó által is kitiiutetett növendéke. Gyöngyösi Etel képviseli. Játékát benső és igazi érzelem mellett azon kiváló vonás jellemzi, hogy az olvadékony érzelgősség száműzve van belőle. Finom, disztingvált és csak nagy színpadokon található ízléssel ritka művészi érzéket egyesit magában és kedves ajkairól természetes könnyűséggel, ömlik a a Bzinköltő igéje. Drámai anya és fiatal hősnőket Király Amália játsza. Impozáns, szép alak, csengő érzésteli hang, alapos reutine, mely az elragadó szenvedélyek túlkapásain uralkodni tud, képezik azon tulajdonokat, melyekkel sikeresen megküzd e nehéz szakma akadályaival. A társalgási szendéket Latabárné játsza. Ezelőtt 4 évvel még mint kezdőt látta a csabai közönség, de azóta valódi színművésznői hivatottságával, mely ajialadásnak mindenkoron legbiztosabb emeltyűje volt, naponkint utat törve, ma már a szinpadnak egy rokonszenves kedves alakja lett, ki szakmájában bárhol is helyt állhat. A komikum, de nem az a karrikatura, mely üres külsőségekben kergeti a hatást, Aradi kedélyére van bizva. És ez az örökké mosolygó, vidám, derült alak a természet által látszik hivatva ezrek kedélyének felelevenítésére. Humora eleven; kifogyhatlan forrás, melynél oly szívesen időzött hazánk legnagyobb városainak közönsége. Inie vázlatos képe a társulatnak. Ha ehez jé műsort képzelünk, akkor lehetetlen elképzelnünk, hogy a csabai közönség hideg tartózkodást tanúsítson. A többiekről majd annak idején részletesebben emlékezünk meg. Azt azonban már most is lelkére köthetjük az igazgatónak, hogy saját érdekeinek szem elől tartásával szigorua,n óvakodjék „Illiana"-féle merényletekkel a csabai közönség műpártoló hajlamait lehűteni, mert az egyszer szétrombolt illúziót aligha fog sikerülni még egyszer halottaiból feléleszteni.