Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-10-06 / 121. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 121. szára. Csütörtök, oktobertn 6- ái BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, kózgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVlog}olorxi1*. liotoiilvSnt háromszor: vasárnap, kL.ed.cl, (féliven) és osiitörtöliön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz, hordva vagy postán héruaiiiitvo küldve : Egész évre <> l'rt Fél évre . i „ Évnegyedre ...... 1 „ 50 kr. Ijipank számára hirdetések felvételére lel van jogosítva : ll.iaseiistelii és Vogler ezég ;5ócs, Prága, Uulapesten, Neme szág ós a Svájez minden fővárosaiban. Eloíketési íeliiivás a 1881 óvi 4-dik évnegyedére. Évn jgyadre I frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Csabán a kiadóhivatal­ba^, a nyomdában, Biener B. urnái, vidékről lojzttyélszer&bben postautalvánnyal. B. Csaba, szeptember hóban. A „ Békósmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Királyi ajándék, királyi nyilatkozat. (Két közlemény) _ L Köztudoinásu dolog, hogy a budapesti nőipari kiállítást 0 felségeik a királyné és a király is meg­tisztelték legmagasabb látogatásukkal. Mindketten cso­dálkoztak a magyar nőipar gazdagságán, a miről — saját szavaik szerint — fogalmuk sem volt, s meg­elégedésüket fejezték ki a felett, hogy Magyarorszá­gon oly sok szép iparczikket tudnak készíteni. Legkegyelmesebb királyasszonyunk ennél többet is tett. A mint a nép női iparának egyes tárgyait szemlélte s vezetői némely vidék népének nyomorára fordították ügyeimét, áldott jó szivének sugallatára A „itÉ KÉSMMYEl KÖ/JÁ\Y" TÁR CMJA, Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: V a e a u o Emil. (Folytatás.) A nagynéne felkelt helyéről s megölelte rokonát. „Sie­tek jó Dinánkhoz, hogy szivét meg mentsem terhétől. Hol fogtok lakni, miként váltok el s mi történjék Mazával, ar­ról holnap beszélünk. De ugy tudom el akarsz menni ?" „Igen" válaszolt komoran, de nyugodtan a gróf. Ajkai vérpirosak. „Igen, lomogyok a faluba." IX Ugyanazon időben Dina már nem feküdt, de s nom is öltözködött, nagy kendőbe burkoltan állott a kandalló előtt, hallgatva a ravasz komorna álnok pletykáit. „Tehát a gróf nem is akarta meghallgatni, a mit neki Myrtha grófnő rólam mondott?" — kérdé Dina. „Ugy van, mint már szerencsém volt mondani grófné. „A gróf ur azt mondá, arra móg van idő, ugy, hogy Myrtha grófnőnek minden rábeszélő tehetségét fel kellett használnia. Nagyon sietett. Megbocsát méltóságos grófné ha elmondok mindent, mert ozt kötelességemnek érzem. Hisz a boldogult grófnőt is szolgáltam már s nem titkolhatok el semmit, talán előmozdíthatom én is — — Dina grófné boszusan elfordult a pletykázótól s az ab­lakhoz ment; pár perez múlva azomban igy szólott a ravasz komornához : - „Ön hü lélek Szűzi köszönöm hűségét. Egyetértek mind­azzal, a mit a gróf úr cselekszik, mert mindenről értesít, a Főszerkesztő: 3 \RZÓ G/UU. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-iUcza S'JL snímu híz, .I'JVM a lap szellemi ós anyagi ríssét illet") minden közlo-aéayi c/.i 11 i/.ui ión'ia'u. Kéziratok nom adata ik vUsca. élénken kérdezősködött, hogy vájjon nem lehetne-e azon valami módon segíteni, s midőn azt mondották neki, hogy a háziipar terjesztésével mi által a nép munkát s igy jövedelmet kap, igen is lehet: rögtön elhatározta magát, tiogy hozzájárul a háziipar eme­léséhez, s huszonöt szövőszéket ajánlott fel, az ország különböző vidékein való kiosztás védett. E kegyes ajándék, — melynek becse értékén kí­vül főleg jelentőségében rejlik, abban t. i., hogy a íélség maga óhajtja a szövés fejlesztését, s ő az első a ki arra módot talál és példát mutat, — meg va­gyunk győződve, minden magyar szivét határtalan örömmel tölti el. xUegvagyunk győződve, hogy a példa nemcsak azokat, a kik a háziipar emelése körül ed­dig is nagy érdemeket szereztek magoknak, a kik a többség hideg közönye közepette is, mint az ügy apos­tolai buzogtak, hanem az egész magyar közönséget tol fogja lelkesíteni, s arra fogja sarkalni, hogy a legjobb királyné által megkezdett ügyet egyesült erő­vel diadalra segítse, tíz annyival inkább bizton vár­ható. mert a íckiiitetbeu -aol&OLTÉRTS TTTUCS széles Magyarországon, hogy általában a uőiparbafT a köz­gazdaságnak egy igen-igen nevezetes ága hever eddig mondhatni parlagon, s hogy ennek felvirágoztatása által az ország közvagyonosodásban óriásilag nyer. Nekünk békésmogyeieknek kettős okunk van ör­vendeni a magas ajándék felett. Minket az egész nem­csak elvileg érdekel, hanem a tekintetben is, hogy a királyasszony ő felsége ajándékából egy szövő-szék ne­künk is fog jutui osztályrészül. Ugy látszik hogy a csabai kiállításban feltüntetett megyebeli háziipar ő lolségének különös figyelmében részesült, mert külön­init tenni akar. Ón tehát csalódik, ha azt hiszi, hogy köztünk idegenkedés vagy félreértés van. Ugy látszik, az egész ház e tévhitben él. Az ön szol­gálati buzgalma azomban hűségre mutat. Ruhatáramból egy őszi ruhát választhat magának. A szür'sékböl. Azután nézze meg, Myrtha grófnő nem jön-o még ?" „Csókolom kegyes kezeit, ezerszer méltóságos grófné," hálálkodók a ravasz mosolylyal a komorna. Ugy hallom, Myrtha grófné már az előszobában van." Az öreg nagynéne ép<!D beRUtogott a szobába mint akár egy óriási hópehely. A komornát egy intéssel kiutasitá s Di nát boldogan mcgölelé. „Mindent megnyertünk gyermekem ! 0 beleegyezik \ u „Oh ozt tudtam !" válaszolt Dina gúnyosan, mialatt ki­bontakozott Myrtha száraz karjaiból s a kandalóhoz lópatt. „Oly hideg van." Tehát ő beleegyezik? S mikor?" „Ma hivatjuk el az ügyvédet, s holnap mindhárman megbeszéljük az ügyet. Lo kell győznöd magadat gyermekem, s bosiélnedkell vele. Siessünk, mielőtt skandalum lesz belőle. Képzeld csak, azt az idegen nőt felakarja hozatni a kastély­ba ! Igen, igen. 0 maga mondta a korcsmárosnénak, attól tudja Porz cselédem, ki viszont nekem árulta el a titkot. Meg­tiltottam a haszontalanoknak erről beszélni, ugy tetetve ma­gamat, mintha semmit sem hinnék. De meg kellett őket még is ajándékozni. Krisztián ugy nyilatkozott előttem, hogy té­ged már kiábrándultnak hitt, hogy mindent meg akart mon­dani nekod, s minden házasságban fordul elő valami, stb. Kérlek milyen nézet! En azt gondolom, legjobb lesz igy : Holnap ón, te és ö megbeszéljük a dolgot; az ügyvédet ér­tesítjük ; azután ketten beköltözünk városi kastélyunkba s bevárjuk a dolog végét. Ö addig itt tehet, a mit akar. — Én már örülök a tábornokná thea-ostólyoinek. Majd meglát­Egyes szim ára 10 kr. X kelill szárn ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedó urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előlizethetiii helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Bienor B. ur nagytőzsdéjóbei, de Povázsay László úr nyomdijában is fo­gadtatnak el előfizetések ós hirdetés ik; vidéken a postahivatalok uál, 5 kros póstautalványnyai. ben nem mondta volna gr. Zichy Jenő a király előtt, hogy a királyné ajándékából Csaba is fog kapni. A királyt szintén úgy meglepte a csabai kiállí­tás, hogy több rendbeli kérdést intézett vezetőjéhez a csabai viszonyokról. Többek közt azt is kérdezte, ha van-e Csabán nöipari iskola, hogy még a nép is oly szép czikkeket tud készíteni? s mikor feleletül azt kapta, hogy még eddig nincs, de a mozgalom ilyen­nek létesítésére már meg van indítva, s hogy a ki­rályné is hozzá járult az eszme valósításához, kegye­sen igy nyilatkozott: „ Annak valóban örülök, hogy az én nőm is hozzájá­rul a nöipar emeléséhez s remélem, hogy Csabán, a hol máris ily szép eredmény mutatkozik, hasznát fogják ven­ni a tökéletesebb szövőszéknek I" A király mondta! Hisszük, hogy a királyi ajándék és a királyi nyilatkozat egyaránt mozgásba hozza a sziveket. Ha már eddig is tettünk lépéseket, hogy a nőipar iskola létesüljön, ha már önként is felbuzdult bennünk a lel­kasediis»_ípaguttk erejéből, a magnak hasznára áldo­zatokat is tenni annak érdekében: menynyivel inkább kell most érezni erkölcsi súlyát a vállalkozás fontosságá­nak, mikor a legfelsőbb helyről nemcsak biztatásban, hanem támogatásban is részesülünk. Ez az ügy kell, hogy az egész csabai közönség, sőt, ha szabad az egész megye jó indulatára appellálni, egész Békés­vármegye ügye legyen. Egyeseknek ép ugy tenniök Kell, mint a városnak ós a törvényhatóságnak, mert csak igy hozhatni létre oly intézetet, mely maga kö­rül áldást, jólétet fog terjeszteni! juk, később hol fogunk lakni. Kérlek ez a — nÖ itt a kas­télyban ! A korcsmárosné beszélte, hogy mindig olyan suttog­va beszélnek egymással; csak némelykor, ha az az asszony megharagszik, azt szokta kiáltani: „Gyermekemnek vissza kell adnod atyját. Nődről beszólsz ? Hisz minden kötelék fel­oldható. Avagy az én jogaim nem szentek ! ?' A kastély tele van a beszédekkel. Sajnálnak, siratnak téged. Azt mondják, a kocsis legdühösebb a grófra. Vinaco természetesen férjed pártján van. Maza marad­jon Krisztiánnal, — talán az idegen nő gyermekében — nővérre lel. Csak légy nyugodt gyermekem, két-három na­pig. A városban — tudóin — mindenki pártunkon lesz. Oh te mennyire elkényosztetted; szerencse, hogy most már min­denen tul vagyunk. Neuide ? Do mondd meg mégis, miért gyűlölöd öt annyira? Ez feltűnő s hiúvá teszi őt." „Miért gyűlölöm ?" válaszolt Dina lángoló tekintettel. „Mondtam már neked, mert megtaláltam — szerelmemet, azon lényt, melynek egész valómat oda adtam, a mert ópjn e pillanatban ismertem fel férjemet teljes — értéktelenségé­ben. Elfogott a gyűlölet, a bosszú! 0 nyomorult! - Di én boldog akarok lenni." A nevelőnőt még az nap magához hivatta Myrtha grófnő s tudtára adá, hogy előre nem látott körülmények folytán Mázát rövid idő múlva intézetbe fogják adni, minél fogva gondos vezetésére többé szükség nom lesz. „Méltóságos grófné bizonyára ama körülményre tetszik czélo?ni melyről tegnap Mertens gróf urnái is beszóltok" — válaszolt édeskés franczia nyelven a nevelőnő. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents