Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-22 / 115. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. is! AZ állampénztár is nagyrészt ezeknek a koldusa. S mégis, jóllehet sokan figyelmeztetnek rá, hogy a vasutakhoz még más egyéb is kell, a minek előbb Kell létesülnie, a mi azotc forgalmát eiősegiti, értékét emeli, s mielőtt az a „más egyéb" meg nincs, kár oly mohón kapni az „olcsó" viczinális vasutak után is — hasztalan, a közönségnek csak vasút kell! Nem akarunk példát felhozni, megyénk közönsége legközelebbi időről is tudhat több vasúti „komoedia" lejátszásáról. Azt hallottuk, hody Ordódi közm. és közi. miniszter ő esczellecziája nem barátja a vasutaknak, vagyis jobban mondva, hogy ő valamikor azt mondotta, Békés vármegyének nem vasutakra, hanem kövezett utakra van szüksége. Igaza van! A vasutaknak csak fél-, vagy semmi értékőK sincs, ha nem lehet hozzájok jutni. Azért előbb kőutakat! De még ezek előtt is más valamit ! Politikai események. * Róma, szept. 19. Róma városának az olaszok által történt elfoglalása évfordulóját 20-án fogják ünnepélyesen megtartani. A hatóság minden előkészületet megtett, hogy a vatikán elleni esetleges demonstráczióknak elejét vegye. * Tunisz, szept. 18. M.nap Sabatie ezredes egyik őrjáratát az arabok megtámadták. A írancziák 7 holtat és 15 sebesültet veszítettek. Az utolsó hétea körülbelül öOdO ember gyalogság ós 1200 lovasság érkezett La-Golettába. Hirlk, hogy a francziák megszállják városunkat. * Athén, szept. 19. Thesszaliának teljes átadása folytán a göiög kormány elhatározta, hogy a hadsereget 30,000 emberre redukálja. Gyula vára bukása 156ti-baa. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Ismerjük továbbá Bdnrévi Péteri, Békés és Zaráud vármegyében gazdag birtokost, Földvári Istvánt, 1560-ban ós 1561-ben az alföldi vármegyék adójának összeírásában működött biztost, a vasvárinegyei Keledi György gyalog hadnagyot és tiszttársát Balázsdeák Mártont. A vár védői közt találjuk Brebiri Melit/i Györgyöt, Zcmpliu, Ugocsa, Szathmár, Bihar vármegyében előkelő birtokost, az akkor 26 éves lktári Bethlen Farkast, Zaráudban Bethlen-Ősi urát, később a dicső Bethlen Gábor fejedelem atyját, a dunántuli birtokos Zicsi Györgyöt, 14 év múlva Moson vármegye alispánját; a Sáros vármegyei ősnenies családból való Kapi Andrást, ki Erdélybe szakadva a család ott egy ideig virágzott főun ágát alapította, ismerjük a csanád-vármegyei de Zarándban is birtokos Serjényi Miklóst, és az ifjú Ősi Gáspár bihari nemest, ki a vár falán tört részen elszánt védelme közben dicsőén esett el. Istvánfi Miklós, ki Gyula vívásának részleteiből legtöbbet hagyott emlékezetben, méltónak tartotta e többnyire uri rendű tisztek nevei mellett megörőkitni a kapuőrök tizedeséét, Fekete Demeterét is, ki midőn a várból ki kellett vonulni, elkeseredésében egy kulacs jó bort öntött lova torkába, s neki tüzesedett paripáján keresztül vágta magát a rablásnak, fosztogatásnak eredt törökök tömegen. Végre a máig is virágzó Gyulai Pál család levéltárában föntartotta a derék Gyulai Pál András emlékezetét, ki Kerecsényinek julius 14-én irt segélyt sürgető levelét az ostromló török hadakon át, élete veszólytetésével Miksa királynak Bécsbe megvitte, s a király julius 25-én kelt biztató válaszával a bekerített várba nem Kisebb merészséggel és ügyességgel bejutott; mely érdemeért 1572-ben Eadecius István váradi püspöktől a váradi hegyen egy terjedelmes szőlőt nyert adományban. A Gyula védelmében részt vett német gyalogok tisztjei közzül ismeretesek az ostrom alatt elesett ltapparot Vilmos, a Swendi által beküldött s török fogságba került báró Jörger Farkas, és a mészárlásból menekült Reittenau Bernát.*) Még Szolimán hadai számára az Eszéknél a Dráván vezetett híd el sem készült, midőn Pertáf basának korábban megindított tábora junius utolsó napjaiban Gyula alá szállott s a vár teljes bekeritósét julius 2-dión megkezdette.**) Az akkori forgalmak *l Istváufl 1685 — kiadása 308—310. 1 — Ő csak Bethlen Farkasról és Kapi Andrásról nem szól, kiknek említését Böjti Gáspárnál talaljuk, Engel Monumenta llngarieza 242. 1. **) Fessler, Gesck. d. üngern VII. köt. 38. 1. a megszállás kezdetét, a nélkül liogy forrásra hivatkoznék, Sz-Iván napjára (junius 24-re) tezzi; az egykorú Forgács és Istvánfi szerint az ostrom csak julius 2-án veUe kwlstét. szerint egy vár megszállását kitörés nélkül bevárni gyávaságnak tartottak, s Kerecsényi lovassága javával még az nap kirohanást intézett, Kétegyházán innen a törökökkel véres csatát vivott, s csak estve felé vonult vissza a var sanczai közzé ; Pertáf basa pedig a Készen hozott sáuczkosarak mögött ágyú telepeit a következő éjjel felállíttatta. Forrásaink a török sereg számára nézve egymástól igen kiilöinbözueK. Forgács szerint Pertáf tábora 70,000 főből s ezek közt 4000 jancsárból állt; eliez járult a temesvári basa 10,000, a havasalföldi vajda 12000 embere s a bolgár végvárakból 3000 ember. Forgács a 40,000 főnyi tatárságot is a gyulai megszálló sereghez számítja, holott tudjuk, hogy ezen száguldozó lovasság a vár vívása alatt a felső Tisza vidékén Beregszászig és Kassáig dnlt, és igy az ostromló sereghez nem tartozhatott, Zsámboli János s utána Ortelius a megszálló tábort 80,000 emberre teszi; Istvánfi szerint a szultán Pertáf vezérbasát és a görögországi beglerbéget Driuápolyból 2000 jancsárral s 25,000 einberrei indította Gyula alá, s e táborhoz csatlakozott a belgrádi és temesvári basák hadereje; végre Bizarus Péter a török haderőt 40,000 emberre számítja. A törökök, ha a roppant tábornak körülbelől felét számítjuk is vaiódi harczosnak, és igy a fegyveresek számát legalább is 40,000 emberre tesszüK, ha nagy aldozatok árán is, biztosan számíthat az aránylag csekelv őrség ellenállásának megtörésére és igy a vár buKasára, melynek őrsége 2000. Forgács szerint csak 1500 magyar és 600 német fegyveresbői állt; a benrekedt városi lakossag, melynek száma nőkkel s gyer nekekket együtt mintegy 2000 tőre ment, ha vegszüKsóg esetén erejét a latba vetette is, az a mérlegben nem sokat nyomhatott. Gyula 9 hétig tartott ostroinárol egykorú irók csak annyi részletet sem jegyeztek föl, mint Szigetváréról, mely iránt Zrínyi ós bajtársai hősi halála nemcsak hazánsban hanem az egész keresztyén világban mély érdeklődést keltett; ós igy a Gyula falai alatt vivott küzdelem képét a ránk szállott s olykor egymással alig egyeztethető adatokból nagyobb körvonalaiban is csak hézagosan vázolhatjuk. Pertáf basa az első napokban, midőn a megáradt vizek a vár megközelítését tetemesen nehezítették, az ostromot csak gyengén folytatta; a vár teljes berekesztése mellett legelső goudja volt, hogy a Körös vizét elfogja s a var sánczaibói csatornákon levezesse; mi közben a külvárosi palánkok védőit támadásaival folyvást nyugtalanította. Kerecsényi a tarthatatlan külvárosokat a megszállás ötód napján, julius 6-ikán fölgyújtotta, s őrségót ós lakosait a külső várba költöztette.*'"*) Igy a törók ágyútelepek a várhoz közelebb nyomulhattak, s azok fedezete alatt a viákok, melyek készítésében a török gyalogság gyakorlott volt, a külső vár sánczaihoz napról-napra közeledtek. (Folyt, köv.) Ujabb adatok, Békésmegye s különösen Gijulaoárosa XV. és XVI. századbeli történetéhez. — Értekezés. — A békésuiogyei régészuiiivelődéstörtéuelini egyletnek B.-Gyulán, 1881 . szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : Göndücs Benedek, e. elnök. (Folytatás.) Njjének halála után brandenburgi György — 1525-ben — visszaköltözött Németországba, s magával vitte a megye levéltárának egyrészét, a birtokaira vonatkozó okmányokat is, s ezek az ansbachi levéltárban tótettek le. Ansbachnak Bajorországba kebeleztetésekor, az ansbachi levéltár Münchenbe vitetett; — s igy kerültek a Békósmegyére vonatkozó okmányok a müncheni bajor állami levéltárba. Ezen előzmények — szükségesnek látszott — előrebocsátása után, térjünk át végre a Münchenből másolatban megszerzett okmányok tulajdonképeni ismertetésére. A többször érintett részint latin, részint német nyelven irt okmányoknak legtöbbje, történészeink előtt eddig teljesen ismeretlen volt, s csak egyrésze vnla még eddig „ansbachi levelek" czimén, rövid tárgykivonatilag felemlítve. Ezen okmánygyüjtemény érdekes és egészen uj világot vet az itt szerepelt egyénekre, birtokos földesurakra, gyulai várnagyokra, egyházi-, katonai-, közigazgatási-, törvénykezési-, pénzbeli ügyekre, s az akkor virágzott, de most már névszerint is alig ismert helységekre. ***) A Körös lecsapolását, s a külvárosok fölgyujtását és oda hagyását emliti Zsimboki, De Giulao et Zygetlii eiitu cziinü rövid emlékiratában, inely legelsűbeu Bonfiui 1581-iki kiadása mellékletei közt jel«at »eg. Lássunk tehát tartalmilag és idösorrend szerint néhányat az érdekesebb okmányok közül. Mindjárt első oklevelünkben egy érdekes, eddig ismeretlen és igen nevezetes adatra találunk : — ugyanis — Zsigmond király, 1403. évről kelt királyi adománylevelóben hoszszasan és szépen felsorolva kitűnő hadvezérének Maróthy Jánosnak érdemeit, felemlítve különösen a cservégi (most Cservik, Szerémmegyében,) ütközetet, melyben Horváthy János ellen oly vitézül és saját vérének kiontásával küzdött, -továbbá a törökös ellen nagy áldozatokkal és hősiesen nyert nagyolaszi (most Mangyelos, a Szerómségben, a Dunapartján,) és nagyengi győzelmeit, — s azt a nagy szolgálatot, melyet a nikápolyi csata (1396.) alkalmával az által tett, hogy Bajazeth zultán rettentő seregét már jó előbb, Tornou (alkalmasint a mai bolgár főváros: Tyrnava) mellett kikémlelte és Zsigmondot tudositotta, — a horvát lázadókkal 1403-ban saját költségén ós nagy erőfeszítéssel vivott küzdelmeit ós harczait, — mindezen hűséges szolgálatok jutalmául, Zsigmond király Maróthy Jánosnak adományoza a gyulai ura dalrnat. Az oklevél szerint, az uradalom összesen 44 — részint Bókós-, részint Zarándmegyéhez tartozó Községből állt, — s ezen uradalom előbb Losonczy László erdélyi vajda János fiainak a tulajdona volt; — tehát Gyulának első ismert birtokosa a Losonczy család volt. (Zarándmegyóben már 1389oen és később is gazdag birtoüos zarándmegyei család.) Maróthy János 1415-ben Garayval és Csuporral együtt torok fogságba esett, és csak 1418-ban válthatta ki magát. Alikor visszajött, bevádolta az Abraháuiffyakat, Istvánt ós t.urót, Zsigmond király előtt, hogy ezek — az alatt mig ü rogságban szenvedett, a Fábiáat'oka (az 1525-iki összeírás szerint Csaba és Ajtós közt, Vesza mellett feküdt) mollett levő kaszálóját élték és használták és — mint az oklevélben van — móg most is foiyvást kaszáltatják. — Amrah*mlíy István és Imre azonban azt álliták, hogy a Fábiánfoka körüli kaszalós az övék, a mint ezt a szomszéd nemesek is oizonyithatják. Da Maróthy határjáró levelet kivánt tőlük, tuncn ezt nem tudták előmutatni, —• e helyett azt álliták, hogy ők is épen ugy kapták helységeiket és birtokaikat Magyarország dicső királyaitól, Zsigmond elődeitől, mint a hogy Maróthy kapta „Gyula városát" ós a többi helységeket Zsigmondtól, — kérik azért, hogy a király határoltassa meg és üülönitse el birtokaikat a Maróthyétól. Ezen oklevél reánk njzvo azért novezetes, mart ebből .íitünik, hogy — Gyula nem Mátyás király alatt, hanem meg 1418. előtt lett várossá. (Gyulavárosa régi pecsétjén Maróthy neve, czimereival együtt mult óvi évkönyvében közölt ábrán látható.) Mátyás király — 1482-bin Gyulavárát ós városát, minién más hozzátartozó városokkal (mint Békés, Simánd stb.) Helységekkel, pusztákkal és vámokkal együtt (melyeiset előbb mind Maróthy Mátyás birt vala, ki is 1476-ban halt meg, tehát Gyula 6 évig királyi birtok volt,) természetes fiának Corvin János herczegnois adományozta. A következő oklevél századokra kiható jelentőségű mozzanatot képez Gyula és a megye történetében, érdemes tehát, hogy szósaerint magyarra fordítva, egész terjedelmében ismertessük, amint kövotkezik : „Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya — Békésmegye összes és minden egyes nemeseinek és bárminő más állású ós állapotú birtokos emberinek, üdvöt és kekegyelmet ; — Mivel mi bizonyos fontos okokból, Bókésvárnegye tisztségét — (honor, mert régen a közszolgálat csak tisztelet volt) Gyulavárára és az e várban kinevezett vagy a jövőben kinevozondő ispánokra, (várgróf), várnagyokra (casfellanus) és tisztviselőkre ruháztuk, — ós mindazon joghatósággal együtt, am lyet eddig köztetek fő- és alispánjaitok

) szolgabiráitok gyakoroltak, azokhoz csatoltuk, — tovább á beneteket és mindegyikötöket kivettünk 03 fölmentettünk főós alispánjaitok, úgy szolgabiráitok Ítélete, büntetése, és bármi más hatalma ós joghatósága alól, valamint jelen sorainkkal is kiveszünk és fölmentünk. Ezen levelünkkel szigorúan megparancsoljuk nektek, híveinknek, és külön mindeniteknek, hogy ezentúl mindig a nevezett Gyulavárának mostani és jövendőbeli ispánjaira ós várnagyjaira halgassatok, őket — mint a ti fő és alispánjaitokat tiszteljétek, bocsüljótek az ő itéletökre ós bíráskodásukra megjelenjet ;k, és minden szabad és szokásos dologban, amelyet ők a mi nevünkben parancsolnak, minden nehézség ós vonakodás nélkül engedelmeskedjetek, szót fogadjatok és úgy cselekedjetek. — Budán, olajba főzött János után való legközelebbi szo ;baton. 1484."" Ezen királyi rendelet értelmében — Gyula, aszószoros értelmében Békésmegye fővárosa lett — a közigazgatás egyenesen ós egyedül Gyulára helyeztetett át — a megye eddigi tisztikara és fönhatósága megszűnt, — s a gyulai várkapitányok — várnagyok - - későbbi nagy hatalma innen származik. (Folyt, köv.)