Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-18 / 113. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 113. szám. Vasárnap, szeptemberlió 18-án. YEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, koz^azdászati é^ vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként h írom Í»ZOP : vasárnap, kedd, (íólivea) és osütortökon, ELOFIZETESI DÍJ Iwl/boií lií'.luí hn'dva vagy postán bérauatve küldve : Egész évre G frt Fél évre 3 , Éviiegyedre 1 „ 50 kr. Litpuak számára hirdetések feivételéra fel van jogosítva : ILiasmisteiu és Vo, rler e/.ég Uées, Prága, Bilapestea, Néma >. szág ós a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : G \RZ0 G/ÜL4. SZKRKSSáXOSSGr JSS lUAQáíiIVAÍ'A.L : Apporiyi-atcza 891. száma híz^ aová a lap szeliaiai és anyagi részét illető mialei közié níiyt c-i.nézni íérüas. Itozlratolt au.a alitnvtc rlssta. Egyes Sí^m íra 10 kr. A kelli szám ára 5 kr. Kapható Bieaer Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Ilirdetésak jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér '-bán egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helybaa a szerkesztőség ós iiadóhivatalbaa és Biener B. ur aagytőzsiéjéba i, de Povázsay Wív/Aó úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetés ^k; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalváuynyal. Elöíketési felhívás a „BÉKÉSMEGYEI KŰZLÜNY" 1881. évi 4-(lik évnegyedére. Évnegyedre I frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Csabán a kiadóhivatal­ban, a nyomdában, Biener J3. urnái, vidékről legczélszerübben postautalvánnyal. B.-Csaba, szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. A békésmegyei régész- és művelődéstörté­neti egylet egy évi míUMéséuek vázlata. — Titkári jelentés. — (Felolvastatott a B.-'jryulán f. hó 12-én tartott gyűlésen.) II. Egyletünk alelnöke szintén igen érdekes felol­vasást tartott a csabai gyűlésen a megyei muzeum­ban találtató „némely régi pénzekről", mely felolva­sás különösen az által lett érdekessé, hogy az ille­tő pénzek részint természetben, részint pedig nagyob­bított alakú rajzokban lettek felmutatva a közön­ségnek. A mai értekezést, melyet egyletünk nagyérdemű elnöke az imént olvasott fel, méltán sorakozik az előb­biekhez. Aki az abban felnordott mirőbon uj és ér­deues adatok becsét fontolóra* veszi: aki meggondol­ja, hogy hazánk és megyénk' XV-ik századbeli törté­nelme sok tekintetben még ina is mily homályos, az bizonyára nem fogja sokallani azt az összeget, melyet egyesületü ik a müncheni'áll ami levéltárban őrzött bé­kés-megyei okmányok letnás oltatására fordított. Elte­kintve attól, hogy e lemásoltatás roppant nehézségek­kel járt'; de mivel egyleti pénztárunk, mely ma is 262 frt többletet mutat, jó rendben volt, erkölcsi kö­telessége volt egyletünknek ezen történelmi okmányok megszerzése. Semmi sem biztosítja műkidésünk sike­rét és hasznát a jövőre nézve annyira, mint az ily irodalmi, illetőleg történelmi emlékek megszerzése, s a meglevőknek megőrzése Muzeumunk valóban szerencsés, hogy ilyenekkel gyarapszik ; s midőn ezt örömmel jelentem, ugyan­akkor nem hallgath ltom el, hogy a mult évben mu­zeumunkba eltűnt aranyérmek é.s pénzek szerencsé­sen viszakerültek, s a kár teljesen visszatérítve van. E részben teljes elismerés ífiet'i a muzeum t. őrét és egyleti elnökünket, mint a kik fáradhatlan buzgal­mat fejtettek ki a ritkán előforduló darabok vissza­szerzésében. Teljes reményünk lehet, hogy ezen bal­eset után hasonló baj nem fog többé előforduhi. Tagjaink száma a lefolyt év alatt csak néhány taggal szaporodott, alig pótolva ki azoknak számát, ki­üet a hálái kiragadott koziilüik. EA utóbbiak közül ki kell emelnem Szabó Imre tiszteletbeli tagtársunkat, a nagymiveltségű és emelkedett szellemű főpapot, aki a kózmivelődésnek buzgó apostola volt, s Vasmegyébe a mienkkel hason irányú egyesületnek megteremtője volt. Vele együtt elvesztettük a korán elhervadt Ka rassiai Kornélt, a tevékeny Kovács M. Istvánt és Oláh Sándort, kik nem tartottak ugyan igényt a tudósok czimére, mind a mellett tehetségükhöz képest a tár­sadalom terén buz^ó terjesztői és ápolói voltak ügyünk­nek, s éppen azért megérdemlik, hogy róluk kegyelet­tel emlékezzünk e helyen azon őszinte óhajunk kísé­retében : vajha helyükbe özv. gr. Dessewfy Emilnét, szül. Wenckheim Paulinát követve, ki legújabban ala­pitóink közé lépett minél több ügybuzgó tag csatla­koznék seregünkhöz e megye minden vidékéről. Az egymást követő kedvezőtlen évek ugyan so­kakat visszatartanak az anyagi áldozatok hozatalától; de bizton remény lem, hogy e helyzet javultával az alsóbb ós felsőbb körök egyiránt sietni fognak azon egyesület tagjai közé, mely távol az önzés ós haszon­vágy közönséges szenvedélyétől, csak azon nemes czélt tűzi ki magának, hogy e ungyónek múltját felderítvén élénkebb ösztönt ébresszen a jelenkor fiaiban azon erények iránt, melyek mind-e napig fentartották szá­munkra e hazát, melyeknek ápolása és hirdetése an­nál fontosabb, mennél több akadály merül fel a ha­zafias ós családi erények gyakorlásában. Nekünk a mult története kétszeresen drága, mert hamisítatlanul tünteti fel elődeink cselekedteit, erényeit és bűneit, szenvedélyeit ós törekvéseit. Rajtunk áll, hogy meg­tanuljuk belőle a legfőbb életbölcsességet : okosan fel­használni a jelent, ós biztosítani utódainknak a jövőt. Zsilinszky Mihály, főtitkár. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZIÁW" TÁRMÁJA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: V a c a n o Emil. (Folytatás.) A mészárosfiu, szégyenkedve feleié: „Kérem alássan azt — — nem tudom." „Ott jön a korcsmáros fia" kiáltott fol Béza. Most min­dent megtudunk. E szavak hallatára mindannyian kirohantak a konyhából, csak a vastag szakácsné maradt karszékén, melléhez szorítva a rumos üveget, és sóvár pillantásokat vetve az — elaludt vastag kocsisra. * * * Az étteremben ma első volt Dina grófné, tíeggeli öltö­zéke oly rendetlenségben állolt rajta, hogy nyugtalanul töltött éjjelére lehetett következtetni. Második volt a — lovag. ,llj sokáig aludt!" — mondá a grófué, majdnem elibe szaladva a lovagnak. „Bocsánat gróíné, de Krisztián még nagyobb álomszuszék mint én." „Talán sokáig volt ébren?' Meglehetős sokáig De ma nagyszerű idő van — kirán­dulásra. Az út száraz, kemény. Mit gondol a grófné ? J „Azt hiszem, Krisztiánnak le kell menni a faluba," vá­laszolt ugy könnyedén. „Tudja Vinaco, a tegnapi kaland ?" „Igaz, igaz, no akkor együtt megyünk. De épen itt jön ő is." Krisztián belép. Vadászöltözetben, nagy csizmában. Utána b-Tolnn Myrtha grófnő. Arcza kellő toilette ben ragyog. üsz­sze-vissza csókolja a grófnét, mintha a halál torkából szaba­dult volna meg. „ 4propos, et la continuation de i'aventure!" kiált kí­váncsian „J-t crois, que la voilá" felel Yinaco. Az inas belép s ezüsttálczán hcz összehajtott papirt, me­lyet átad a giófnak. „A korcsmáros fia hozta a faluból," min lá. Mindnyájan, telve kíváncsisággal, a gróf köré állottak. His/. nem volt titok. Az öreg grófnő villán pillantott át, mi­közben nyaka, — hattyu-nya'cnak bátran bevállt volna. Vi­n icon kíváncsian — hallgatott; Dina grófné két lépésnyire közeledett férjéhez, azután egyszerre megállt. A gróf nevetve bontá fel a czédulát s haugosan akart olvasni; de eg/szerro elsápadt, ajkai elhalványodik ; a papirt gyorsan összehajtá, oly kézmozdulatot tett, hogy az egész társaság elkotródott mellőle. Pár pillanatra nejére, azután a többiekre nézett. „Eh bien!" kérdé Vinaco. Myrtha magáöa, sziszegett valami franczia floskulust, Dina mozdulatlanul, némán állott; arczán, mély sötét fenye­gető árnyak borultak, szeme lángolón férjén nyugodott. Férje már visszanyerte nyugalmát. Mosolygott; a czé­dulát kabátja belső zsebibe dugta. „Jelentéktelen dolog." szóla végre. „Megoldása igen egy­szerű Egy asszony, kit régebbi időtől fogva ismerek, itt meg­betegedett." Myrtha grófné majd megmeredt a — meglepetéstől. „Es te le fogsz menni hozzá" mondá Dina grófné, gyor­san és barátságosan. „Igen, — valószínűleg." Le kell mennem. „De kicsoda azon " „Mondtam már, nagynéném, isin ere a azon nő nevét." Krisztián gróf nejéhez megy s megcsókolja. Ez elfordítja arczát; tréfál. „Mi van abban a titokteljes levélkében édes férjecském ? Meglásd, féltékeny leszek." „Dehogy lész'sz, ne neheztelj. Tudod becsületbeli dolog." A gróf egynéhányszor fel s alá jár a teremben, valami nyomja szivét. A társaságon kedvetlenség vett erőt. A franczia kisasszony teljesen elnémult. Legelőször a grólné szólalt meg ismét. Viuacóhoz fordult. „Vinaco! mi tehát kilovagolunk. Az idő gyönyörű ; gon­goskodjék minden szükségesről. Én öt perez mulva készen le­szek öltözékemmel." Beszéd közben, elvétve férjére pillant; de az ugylátszik nem is hallotta mit mondott.. M<g mindig fel s alá sétál. Fél óra mulva készen állott a kastély udvarán a három paripa, türelmetlenül kapálták a keményre fagyott földet. Vi­naco lovag épen inast akar küldeni a grófnőért, midőn ez a folyosón megjelenik. Gyönyörű jelenség; szebb mint valaha. Aranyhaja hosszan ömlik le derekán, felsője pompás, mély­zöld kasch uirból van; kalpagján szürke fátyol leng. Vidor, mosolygó, ellenállhatatlan. Mintha mindenkit megakarna ma hódítani. Az inast felküldi férjéért. „Megfogjuk a grófot magunknak" szól pajzánul. Krisztián gróf hamar megjelen; Épen húzzi fel szarvas­bőr keztyűit. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents