Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-15 / 112. szám

„Békésmegyei Közlöy" 1881. 112. szám. esesse teszi, az hogy Haaa Lajos alelnök tanulságos ós népszerű előadást tartott a néptanítók előtt, s ehez képest a tapasztalt érdeklődés következtében a főid népe számtalan régi apró bögrét hozott elő, melyek a mondott helyen találtatván, most a régiség kedvelők által megvásároltattak. Eizton reméljük, hogy a nép ezentúl nagyobb figyelemmel lesz a talált régi sógek iránt, ós hogy azokat a tanítók és lelkészek utján a megyei muzeumba fogja juttatni. Tudományos és irodalmi érdekű gyülésünk ezenkívül egy volt B.-Osabán aug. 17-kén. Ekkor Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár, akadémiai tag ós egyletünk tiszteletbeli tagja egy nagyérdekü és na gyobbára a bécsi titkos levéltárból merített, uj adatok alapján készült értekezést olvasott fel „Gyula várának 1566-ban való elfoglalásáról." Azt hiszem, hogy nemcsak a jelenvolt nagyszámú közönség nyert szellemi élvezetet ezen tartalmilag és alakilag kitűnő értekezéz által, hanem a tudományos világ szaktekintélyei is örvendetes irodalmi nyeremény gyanánt fogjak azt tekinteni. Ha semmi egyebet nem volnának képesek felmutatni ez évről, ezen értekezés maga elég nyeremény volna. Azonban van még más eredmény is. Politikai események. * London, szept. 12. A ozár kinyilvánította, hogy óhajtana Ferencz Józseffel találkozni. Az összejövetel állítólag a logröviclebb idő alatt megtörténik. * Szófia, szept. 12. A konzervatívok azt kívánják a fejedelemtől, hogy az államtanács kinevezése ne választás utján képeztessék. A fejedelem e tervet nem helyesli. A politikailag kompromittált egyének általános amnesztíálására és a külön biztosok intézmények hatályon kivül helyezésére vonatkozó ukáz Bzerdán jelenik meg. Gyula vára bukása 1566-bau. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Mind ebből tisztán kitűnik, hogy Gyula vára 1566-ban rendes ostromra kellően fölszerelve teljességgel nem volt, s Kerecsényinek, ki csak junius első felében érhetett vissza, nem csekély erélyt kellett kifejteni, hogy a vár rendes magyar őrségét toborzás utján annyira emelje s a várat oly karba helyezze, hogy a húszszoros, harminezszoros erővel folytatott ostromot 9 hétig becsülettel kitarthatta. Miksa király környezetében, mint Kerecsényinek Augsburgból apr. 12-én irja, „hadban jártas, háborúhoz értő jeles férfiak" ugy vélekedtek, hogy a török roppant hadi készületeivel szemben csak védelmi háborúra lehet szorítkozni, s erre nézve legczélszerűbbnek hitték a török hódoltság terűletét tűzzel vassal pusztíttatni, hogy az ellenség onnan semmi erőt ne nyerhessen, eleséget takarmányt ne szerezhessen, fi tanácsot a király elfogadta, s bár mennyire sajnálja is, a mint irja, a nyomorult köznépet, s bár jól tudja, hogy igy egyes főurak és nemesek nagy kárt vallanak, minthogy két rosz közül a kisebbiket kell választani, meghagyja Kerecsényinek, hogy Schwendit, ki parancsot kapott a pusztítást azonnal elkezdeni, mihelyt az ellenség királyi területre lépend, a pusztításban Gyulából támogassa. Ugyanily parancsot intézett Mágócsi Gáspár egri kapitányhoz is. Kerecsényi, mint kelet nélkül fönmaradt véleményadásában alaposan kifejtette, e sikerre nem vezető tervet, mely csak a török s tatár elől menekült bujdosók most is tömérdek számát s az ország nyomorát fogná gyarapitni, határozottan elejtendőnek tartotta; hasonló meggyőződésben volt Mágócsi is, valamint minden magyar hazafi, kivel ez ügyben Schwendi értekezett. S ennek lehet tulajdonitni, hogy maga Károly főherczeg, miután Swendi május 11-én megírta, hogy elérkezettnek látja az időt a török hódoltság dúlására, s az összevágó működés iránt levelezést folytat Mágócsival és Kerecsényivel, tudatta Miksával, hogy ő ez ügyben Schwendinek sem parancsot nem adott, sem tilalmat nem küldött, s legjobbnak látta magát a királyt kérni föl, hogy határozzon, érdemes-e a pusztítást az ábból remónylhető haszonért elkövetni. Igy e halva született terv abba maradt; a helyett egy pár hónap múlva már a kassai kapitányság területét 40000 tatár száguldozta be, kiknek rablását, dúlását akadályozni s megtorolni a Kassa falai közzé zárkozott Schwendi egyetlen egy mozdulatot sem tett. A mint a tavasz nyilni kezdett, mind bizonyosabbá vált, hogy a török Sryulát nem sokára nagy erővel megszállja. Horváti Ferencz mart. 25-én tudatta Schwendi vei, hogy i mint kémei jelentik, a temesvári basa a baj rám ünepe (apr. 19.) után indul Gyula felé, melyet 12 szncsákkal fog ostromolni. Sokan azt beszélik ugya, irja hogy, a szultán a meghódítandó vidéket Jáns Zsigmondnak adja, de ő inkább azt hiszi, hogy Ásiában tul a tengeren ad majd neki birtokot Ugyaő április 12-én jelenti Kerecsényinek, hogy a törö. Gyula ellen Temesvárnál gyülekezik, könyörög ho<y éjjel nappal siessen haza, hol jelenlétére oly nagy süksóg volna, hozzon s küldjön röKtön hadi szereket, különösen magyar ós német puskásokat, pattantysokat, épitő mestereket, tegyen intézkedést a városlakosai biztosítására, mert az ostrom alatt a sok nő és gyermek jelenléte csak káros lehetne. Ekkor már megkezdetek Gyula vidékén az apróbb csatázások, melyek i magyar és török végvárak őrségei közt béke idejéi sem voltak szokatlanok. Horváth Ferencznek Schvendihez apr. 17-ón irt jelentése szerint, a gyulaiak Osanadnál egy török csapatot szétvertek; azután ipr. 10-én a Tisza felé Szeged alá küldött Lómjáiat ismét szerencsésen csatázott a törökökkel ; apr. 14-ikói pedig a világosvári uj várnagyok beigtatására áküldött 300 gyulai lovas és gyalog mintegy 600 törököt, k'ik Lipparól Temesvárnak tartottak, megrohant, 100-at levágott, 11-et elfogott, mig közülök csat egy esett el s egy jutott fogságba. Egy hónap múlva, május 17-ikén, Dobó Istvánnak Erdélyben járt embere azt hozta hírül Schwendinek, hogy a szultán Pertáf basát 100,000 lovassal s 2000 jancsárral küldi Gyula ostromára, ki annak bevétele után Egert ós Tokajt fogja megkísérteni, s hogy János Zsigmond is nagyban készül, s mielőtt a törökök Gyulát megszállják, azt a maga számára fogja fölkérni. Horváth Ferencz is május 26-dikan arról tudósítja Schwendit, hogy a temesvári basa 7 faltörő ágyúval megindult Gyula ellen, s pünkösd (jun. 2.) után a Maroson innen lesz hadaival, Pertáf basa pedig rettentő nagy sereggel közelget. Más nap, május 27-ón Erdélyből Schwendi azt a tudósítást vette, hogy a szultán elhatározta Gyula megszállását, melyet a toroicoK a varai körRjcm* viaok ievp.7,etósóvel fognak ostromolni: Gyula vívásával egyik vezérét Pertáfot s a temesvári basát bizta meg, kik már nagy készületeket tesznek s a megszállást még ezen vagy a jövő héten szándékoznak megkezdeni. (Folyt, köv.) Elnöki meyny t.j beszéd és értekezés a békésmegyei régész- művelödéstörténelmi egyletnek B.-Gyulán, 1881. szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : Göndöcs Benedek, egyleti elnök. Mólyen tisstelt közgyűlés 1 Lelkes honleányok ós hazafiak ! Midőn szívből és örömmel üdvözölni sietek a megyei közművelődési egyletünk iránt nemesen érdeklődő megjelent tisztelt közönséget: van szerencsém a közgyűlést ezennel tnegnyitottnak nyilvánítani. Egyleti alapszabályaink értelmében: az évi közgyűlés hivatva van az elmúlt egyleti óvi működésről, tevékenységünk főbb mozzanatairól, s az egylet szellemi és anyag ügyeinek miként állásáról beszámolni. Elnöki beszédemben ez alkalommal mellőzni fogom az elmúlt évre vonatkozó egyleti állapotok részletezését, — s egész általánosságban és röviden csupán annyit említve, hogy egyletünk ügyei minden tekintetben eléggé kedvezők, s több érdekes és maradandó emlékét vagyunk képesek felmutatni egyletünk mult évi tevékenységének — igy — hogy csak futólag érintsem — egyletünk folyó évi julius hó 20-án Mezö-Borénybon, a megyei tanitó-egyesület közgyűlésével egyidejűleg ásatást rendezett, és pedig nem sikertelenül, mert ennek folytán muzeumunk több érdekes — többnyire avarkori — bronz és kőtárgyakkal gyarapodott, melyekről n?gy tiszteletű Haan Lajos egyleti alelnök ur a tanitó-testülot előtt ós nagy érdeklődése mellett, régészeti ismortetö előadást tartott; — továbbá ez év augusztus 17-én B.-Csabán vándorgyűlést és felolvasást rendezett egyletünk, mely alkalommal megyénk jeles szülötte, Szabó Károly, a hírneves történész 8 egyletünk tiszteletbeli tagja, nagybecsű és érdekes felolvasást tartott „Gyulavára bukásáról 1566 ba>i,

u mely kitűnő mü évkönyvünk méltó diszéül fo_; szolgálni ; ugyanekkor Haan Lajos ur a legrégibb pénzeket ugy eredetiben mint nagyított rajzban ismerteié, — az egylet ügyei- és működéséről szóló részletes jelentést az egyes tisztviselők, s különösen a tisztelt főtitkár urnák jelentésére bízva, részemről szabad legyen a mélyen tisztelt közönség becses figyelmét kikérnem, egy felolvasás szüli keretébe szorított történelmi értek zésemre, melynek tárgya és czirne : Ujabb adatok, Békésmegys s különösen Gyulavárosa X V. és XVI. századbeli történetéhez. — Értekezés. — Békésmegye múltjának felderítésével foglalkozó jeles történészeinknél általános a panasz, hogy megyénk teljes, részletes, oknyomozó történetének megírása mily nehéz, sőt majdnem lehetetlen, — azért, mivel megyénkben nincsenek régibb, nagyobb levéltáraink, melyeimek okmáuygyüjteméuyei, a rég ietüut századok eseményeiről felvilágosítást s biztos adatokat nyújthatnának, — s igy természetes, hogy megyénk történelme helyenként nagyon is hézagos, s inkább egybevetések és következtetések, mint pozitív adatok nyomán halad; — s egyletünknek épen az képezi egyik lőfeiadatát, hogy a uiegye múltjára vonatkozó minden legkisebb adatot lehetőleg felkutasson, összegyüjtsöu, s történelmünk megírásához átadjon, megőrizzen. Annál élénkebb volt tehát örömünk, midőn értesültünk ama szerencsés felfedezésről, hogy hazánk kitűnő történésze s egyletünk tiszteletbeli tagja: Fraknói Vilmos úr, történelmi kutatásai közben, a müncheni állami levéltárban egesz halmazát találta a Bekésmegyére vonatkozó nagyérdekü okmányoknak ; — ennek folytán Zsilinszky Mihály úr, 1877-ben, olaszországi útjából visszajövet, nem késett az emiitett okmányokat átnézni, s a mondott évben tartott közgyűlésünkön, titkári jelentésében, lelkes szavakban hívta fel egyletünk figyelmét e nagybecsű okirat gyűjteményre. Egyleti közgyűlésünk már akkor elhatározta, hogy ezen okmányokat, ha lehetséges eredetiben, vagy iegalabb hiteles másolatban meg fogja szerezni. Ez ügyben érintkezésbe léptünk a magyar tudományos akadémiával, s a nemzeti inuzeum igazgatóságával, — minthogy azonban ezeK egyikenek sem sikerült az eredeti okmányok megszerzése, a költséges iemásoltatás ós kiadás eszközlését pedig egyik sem akarta elvállalni, igy tehát ennek kivitele, egyletünk feladatául marad. A mult év loiytáu Thaly Kálmán, a Rákóczyak dicső Korának jeles történetírója s egyletünk tiszteletbeli tagja, személyes megjelenésével és nagyérdekü felolvasásával szerencséltetve egyletünket, ez alkalommal kegyes vaia megígérni, hogy a kérdéses okmányokat Münchenben átnézendi, azok kö'zül a legérdekesebbeket kivaiogatja, s ezeknek — az egylet költségén leendő lemásokatása iránt, a levéltári tisztséguél intézkedni fog. Egyletünk, Thaly Kálmán urnák jóakaratát ós szolgálatkész barátságát hálás köszönettel fogadva, szives közvetítése folytán, Bachmau János müncheni levéltári tiszt bízatott meg a kiválasztott okmányok lemásolásával, — s az 59 darab hiteles másolatban megküldött okmány, egyletünknek összesen 207 frt 2 kr. kiadásába került. Az ily módon másolatban megszerzett s jelenleg megyei muzeumunkban elhelyezett okmányok czimét, illetve tartalmi rövid kivonatát elsorolni, ezúttal — nehogy e miatt értekezésem túlságos bosszúra terjedjen — mellőzhetőnek vélem, minthogy évkönyvünkben ez különben is Közölve leend. (Folyt, köv.) Nagyvilági események. * Pera, szept. 12. A császári istálók leégése alkalmával a lovak négy embert megöltek ós számos kocsi elégett. A kárt 200,000 török forintra becsülik. — Az összes hírlapok parancsot kaptak, hogy Egyiptomra vonatkozólag semmit se közöljenek. * Washington, szept. 12. Az örök felváltása alkalmával egy Mázon nevü altiszt rálőtt Guiteau merénylőre. A töltény horzsolta a merénylő fejét és a czella falába fúródott. Mazont elfogták. * Basel, szept. 12. A Plattenberg részben maga alá temette a Rentt-völgyben levő Elen hegyi falut. Százötven embert temetett el a leomló föld. Teljes lehetetlenség a szerencsétleneken segíteni. Az egész falu, ezer lelket számláló lakosaival vészéiben forog. A viz elöntötte a völgyet. Fővárosi dolgok. * A hulla-égetés ügye újra napirendre kerülvén, kilátás van arra, hogy az uj temetőben hulla-égető kemenczét is fognak felállítani. Már is akadt vállalkozó is, egy Hermán nevü bécsi ember, a ki a fővárosnak a kemencze berendezése s építése végett ajánlatot tett. * Éjjeli megtámadás a fővárosban. Drági Ferencz 27 éves asztalos f. h. 12-én éjjel több társával mulatott a Terézvárosban. A raint reggel felé a szerecsen utczában társai tói elvált, ogy kapu alól több ismeretlen egyén támadta meg s