Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-11 / 110. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 110. szám. Vasárnap, szeptemberhó 11-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVlegjeleniti liotenl^eiit háromszor: vasárnap, li.ed.dL, (íéliven) ©s osütörtöliön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaaseusteiu és Vogler ezég 3ées, Prága, Budapesten, Néme'j. szag és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO G/üLA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház,'hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közle nényt zimezni Kérünk. Kéziratok nem. adatnak, vissza. Egyes sz un ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér '-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe í, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetésik; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. Körlevél a békesmegyei gazdasági egylet valamennyi tagjához. A szarvasmarhának tenyésztése nezőgazdaságunk­ra nézve sok tekintetben igen hasznos. 1. Olcsó vonóerőt szolgáltat gazdaságunk belső vezetésére, sőt gyakran külső fuvarozásra is. 2. Kényszeriti a gazdát, hogy takarmányt ter­meljen és igy üdvös megszorítását idézvén elő a szem­termésnek, a föld 'termőerejének kímélésére vezet. ' 3': Trágyája által a földet javítja. 4. Tejével bő és fontos élelmi czikket szolgáltat. 5. Mustraállatjainak sovány, vagy hizott álla­potban eladása által tetemes jövedeiniet nyújt. E hasznok összesége felette kívánatossá teszi, hogy a szarvasmarha megyénkben lehetőleg nagy, az eddiginél mindenesetre nagyobb mérvben űzessék. Több marhát kell tartanunk, mint eddig tartottunk, mért a takarmány-termeléssel megkímélt és a trá­gyával megjavított föld nagyobb termést fug adni, mint eddig adott ós a megszaporodott mirha tejével bővebb táplálékot, több mustraállatnak eladásra ke­rülése által nagyobb jövedelmet fog szolgáltatni. A fenebbi hasznoknak elsejét, t. i. a föld termő­erejének gyarapítását, akármelyik marhafajnak te­nyésztése által elérhetjük. Átnde a gazdának, midőn a tenyésztendő szarvasmarhának fajtáját megválasztja, még a következő három haszonra is kell tekintenie, hogy t. i. szarvasmarhája. 1. mínól nagyobb vonóerővel bírjon, 2. minél több tejet szolgáltasson, ós 3. ha mustraállatnak, akár soványan, akár hiz­lalva eladja, érte mennél több pénzt kapjon. E három utóbbi haszon kell, hogy határozza meg, melyik faj marhát tenyéssszük. A melyik faj mind a három hasznot a legna­gyobb mértékben egyesíti, az megyénk számára a| legtökéletesebb faj, azt kell választanunk. Melyik ezen faj ? G-azda.iági egyletünk kutatja éi e czélból 9 évre megállapitott programmal évenként rendszeres állat­kiállitist fog'tartam, milyeken a külön fajokat gon­dosan meg fogja figyeltetni ós;ö-sszeha3onlittatni, hogy azon fajt, molyról azt találja, hogy a fenebbi 3 hasz­not legjobban egyesíti, azontúl a gazdaközönsógnek tenyésztésre ajánlja. Lássuk e 3 hasznot egyenként Közelebbről, hogy fontosságuk még inkább kivilágoljék : 1. Vonóerő. Megyénkben jelenleg mintegy 12000 ökör van, a moly igát huz. Az ökörigát helyette­sitheti ugyan a lóiga, aminthogy ez utóbbi az előb­binek rovására folyton szaporodik is, sőt a művelt külföldön azt végkép le is szorította ; mindazonáltal az ököriga nálunk habár apadó mértékben, de még soká fog használtatni ós e tekintetben általános a vélemény, hogy minden szarvasmarhája közt a leg­jobb vonóerőt a tiszta magyar^ faj szolgáltatja. Nincs azonban kizárva a lehetőség, hogy a kísérlet és ta­pasztalás valanniyik külföldi fajban, vagy annak a magyarral való keresztezésében hasonló jó vonóerőt fog felfedezni. A magyar fajban azonban a jó vonó­erő az egyedüli jó tulajdon, mert azt mind tej, mind hus tekintetében a külföldi fajok messze túlszárnyalják. 2, Tej. Megyéuübm jelenleg mintegy 2),000 te­lién fejetik. Tapasztalás szerint, jól táplálva: ad egy magyar tehén évente 800 liter tejet, 20,000 tehén tehát ad 16 millió litert, egy külföldi (schweiczi, hol­landi, angol) 2000 liter tejet, 20,000 tehén tehát ad 40 millió litert, a különbség 24 millió liter, vagyis, ha megyénk lakosai a magyar faj helyett külföldi te­heneket tenyésztenének, évenként 24 millió literrel többet fejnének, a minek értéke 8 krjaval 1.920,000 frt. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁitMÁJA. « IVlarislia napra.» Ude, kristály habjaival csermely locsolja földjét, — je­genyék állnak őrt ajtajánál, — gesztenyesorok hüsitik utait, .... fülemile dal, rózsaillat teszi bódítóvá levegőjét a kertnek, melynek virágai ma oly szép ünnepet ülnek. Nagy ünnepet. — Királynéjok „a fehér rózsa" nóvün­nepe van ma, — s a kis birodalom minden lakója s ösme­rője siet lábaihoz rakni hódolatát a bájos királynénak. A harmat volt az első. Megelőzte a napsugarat üditö­leg borulva a rózsa hókeblére s aztán ott tündöklött, mint megannyi odatüzött gyémántdarab. Mikor a nap sugarai a rózsaszín hajnallal egyszerre keresve fel öt. • . . . mag­aranyozták, dicsfénnyel övezik szép fejét, — a jázminbokor­ban pedig felébredt a fülemile is, és remek dalt zeng fülébe szerelemről .... boldogságról Mikor elhallgat, . . . méhecskék jönnek, zúgva, dongva csendes öröm és elégedettségről — mig a pillangók tarka sergo egymást kergetve repdesnek felé. . . meg-megpihenve édes kéjre föltárult keblén. . . . besziva részegítő, édes him­porát. . . . hogy aztán mámorosan tovább vigyék. . . . vi­rágról-virágra, a királyné csókjót. Aa ünnepi zajra, a meleg napsugárra aztán felébrednek édes álmaikból a kert virágai, —s hólolata kifejezésére ün­nepi ruhát ölt mindenik. A jázmin hófehér ruhája, hitvány sárga disszel, . . , az ibolya halvány kékje, azúr fénynyol ékeskedik. — A liliom szirmain ol^ átlátszó a lepil. ... a árvácskán olyan bíborvörös. — Es közvetlen környez jté'oen a rózsák oly szinpompát adnak, mintha királyné volna mindenikük. Aztán jött a szellő. ... az édes, lanyha tavaszi ze­fír, .. . végig leng a virágok kelyhén, s aztán megállott ott a királyné csodaszép kelyhén hogy reá lehelte bóditó il­latjukat igy tólmácsolva hódolatjukat. Minden, de minden hódol noki — mindenki siet bol­doggá tenni öt névünmpén. A napsugár, a harmat, — a madárdal, virágillat, színpompa ós szephir ós a szép királynő édes-édes kábulatban- fogadja, . . . kéjmámorban ringatva hókelyhét. * * * Rózsa vagy te is! . . . . virágok királynéja, — miért, hogy én nem lehitík harmat, hogy kebledre borulnék, — nem lehetek szellő, hogy körül lebeghetném göndör fürtidet ; — miért hogy nem repkedhetek ajkadra mézédes csókért, tarka pillangóként, nem csókolhatom fel könyeidet égő napsugárként, nem dalolhitom el érzelmimet a fülemtlév el, miért hogy csak azt rebeghetem feléd gyönge emberi szóval : „Légy boldog! — Áldjon meg az Isten!" „Én." 3. Hús. Megyénkben jelenleg mintegy 50,000 d. különféle korú és nemű szarvasmarha létezik. Ta­pasztalás szerint a külföldi marhafaj,, minden kort ós nemét összevéve, átlag 1 mmval nehezebb. Ha te­hát a fenebbi 50,000 darabunk nem magyar, hanem külföldi fajú volna (pl. a legnehezebb és leghizéko­nyabb shorthorni), akkor ma 50,000 mmval több husunk volua állatjainkban, mint van jelenleg, és 1 mm. hús árát csak 30 frtra téve, állatjainkban hús tekintetében, 1.500,000 frttal nagyobb vagyonnal bír­nánk, mint bírunk jelenleg. Látni való, hogy a faj megválasztása igen fon­tos. Hogy e tekintetben minél előbb tisztába jöjjünk, el kell vinnünk sikerült marháinkat ama 9 évre meg­állapitott rendszeres állatkiállitásokra, el kell pedig viunünk nemcsak a tiszta magyar fajút, hanem a kinek van, és már soknak van, a külföldi fajtákat ós azoknak a magyarral törtónt keresztezését is, hogy a gazdaközönség azokat megismerhesse és egymással összehasonlíthassa. A magyar gazdában, dicséret a kivételelrnek. helylyel-közel még sok ázsiai közöny van: restelünk megmozdulni, kórkedósnek vesszük a kiállítást. Le kell vetkőznünk e közönyt és álszemérmet, mely haladá­sunknak, gyarapodásunknak egyik főhátráltatója és egymással nemes versenyre kelnünk, mert ezzel a magunk hasznát és a közjót mozdítjuk elő ! Közölve volt már a 9 évre megállapitott állat­kiállitásainknak rendszere, mely szerint már az idén, október 2. és 3-án Orosházán az első rendszeres ál­iatkiállitás meg fog tartatni. Állítson ki mindenki, a kinek arra való jószága van és minden gazda nem­csak élvezetes, de tanulságos dolognak is tartsa ezen kiállítást megtekinteni. Végül még arra kérjük egyletünknek tagjait, hogy rendszeres állatkiállitásainknak közölt pro­Ii.onli.oly a búzában. Elbeszélés, irta: Y a c a íi o Emil. (Folytatás.) „Itt van pénz, megfizetem fáradságát" mondá türel­metlenül. „Igen de, —" „Nem ért németül?" A vastag, közönséges korcsmáros újra bámult, a sötét büszke arezon, s az elhasznált selyem ruhán. „Igen" s elvette a pénzdarabot. „De mit mondjon a fiu?" „Sarno Krisztián grófot kérje, szíveskedjék ide fáradni." A korcsmáros udvariasabb lett. Kezdte érteni a dolgot. „De hát neve — kihez fáradjon ide a gróf ur" ? „Egy asszonyhoz" válaszolt a nő, haragos tokintettel, érti ?" A kapu alatt várt, mig a fiút elmenni látta. A havazás megszűnt. A kastély körvonalai ide látszottak. IV. Odafen már vacsoráltak. Az étteremben beszélgetett a társaság, midőn az inas lépett be, jelentve, hogy egy falu­beli fiu van itt. A társalgás azonnal megszűnt. Mert ilyen­kor az esemény volt, ha valaki megjelent a faluból. „Falubeli gyerek kérdi a gróf. „Mit akar, kit ke­res?" „A korcsmáros fia ós oly vakmerő a gróf uc után kérdezősködni.*

Next

/
Thumbnails
Contents