Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-06 / 108. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 108. szám. Kedd, szeptemberhó 6-án € BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és osíitörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég líées, Prága, Budapesten, Német K szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS, KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, uová a lap szellemi és anyagi részét illető miudeu közleményt zimezai kérünk. Köziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkes/.tőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalváuynyal. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatot Békésmegye közigazgatási bizottságának f. hó 5-ikén tar­tott gyűlésén. Tekintetes közigazgatási bizottság ! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak folyó óvi augusztushavi állapotáról szóló rendszerinti jeletósemet, az 1876. évi VI. t. cz. alapján van szerencsém tisztelettel követ­kezőkben előterjeszteni. I. Közegészség. A közegészségügy megyeszerte kielégítő és megnyugtató állapotban van, B.-Csaba község kivételével, hol a vörhenyjár ­vány még mindig szedi áldozatait. Ugyanis a járvány kezdete óta, f. évi augusztus 31-ig megbetegedett összesen 679, meg­gyógyult 379, meghalt 208, további gyógykezelés alatt ma­radt 92 egyén. A megye tiszti főorvosa a közigazgatási bizott­ság f. évi 1065. szám alatt nyert megbízatásához képest, a helyszínén megjelenvén, a járási szolgabiróval és a helyi köz­egészségi bizottsággal egyetértőleg a kór lefolyásának szelidi­tése érdekében megtette ugyan a szükséges óvintézkedéseket, igy az utcza-biztosi intézmény óletbeléptettetett; a lelkészi kar felhívatott, hogy a népet a gyermekegészség ós élet iránt tar­tozó kötelességének szentségére figyelmeztetvén, ugyan azt egyúttal a betegség korlátozására és elfojtására irányuló ható­sági intézkedések tiszteletben tartására buzditólag oktassa, — továbbá a gyermekeknek, a temetkezési szertartásoknál leendő alkalmazása eltiltatott, a hullák eltakarítása körül igényelt óvatosság, megfelelő intézkedések által biztosíttatott s mind­ezen rendszabályok áthágói ellen a törvény büntetési határoz­mányai szigorúan érvényesíttetni rendeltettek; mind a mellett a járvány ha nem is terjed, de mérvéből nem is vészit, a mennyiben az utolsó heti kimutatás szerint is 57 ujabb bete­gedési eset merült fel, minek folytán ugy az algymnáziumban ós felsőbb leányiskolában mint az összes népiskolákban a f. évi tanfolyam megnyitását kénytelen voltam elhalasztatni, mi­ről egyébiránt az 1876. óvi XIV. t. cz. 33. ós 34. §§-aihoz képest a bel- és közoktatási miniszter urakat is értesítettem. A fennebbiekből kitüntetvén, hogy a hatóság részéről a járvány elfojtására uezve szükséges intézkedések megtóiettek, ezen intézkedések további eredményének bevárásával, ez idö szerint külön óvrendszabályokat j nem javasolhatok ; íőteendő azonban mindenesetre, hogy az elrendelt hatósági intézkedések végrehajtása a legszigorúbb ellenőrzés tárgyát képezze. ü hasznos házi állatok állapota, leszámítván egyes antrax­eseteket, ragalyos és járványos betegségek által nem háborít­tatott. (Vége köv.) - MEGYEI HIREK. — A gyomai ref. központi iskolában, az I—11. oszt. tanítói allomásra, Kis.os János hód uezővésárhelyi segéd­tanító választatott meg. — Két villámcsapás. Foiyó hó 2-án, midőn a sze­mélyvonat d. u. 3 órakor a gyomai pályaudvarba berobogott, a villám a közvetlen szomszédban levő ev. temetőbe csapott, a 2-ik osztályú váróterem ablaka előtt. Midőn pedig a Gyo­mároi utazók eppen beszállni akartak, rágyújtott a másik is, s a kupék melletti távsjdrouyba kapott, olyan megrázó dör­dület kisóretóbeu, hogy csaknem *sóbálváuynyá változott az egész utazó közönség. Sőt — mint mondjak — belátogatott a távíró szobába is; de a gépezet zárva levén, kár nélkül távozott. -- Gyomán a in. h. 28-án tartott műkedvelői előadás szép jövedelmet hozott a tárcsái árvízkárosultaknak, s e mel­lett élvezetes estet nyújtott a közönségnek. A gyomai derék ifjúság valóban elismerést érdemel, azon nemes buzgalmáért, melyet e téren már eddig is kifejtett. — Beküldetett. A budapesti állami középipartanodában (Vili. ker. Bodzafa utcza 28. sz.) a beiratások e hó 1-ső nap­ján megkezdődtek ós 15-óig tartanak, — a felvételt vizsgála­tok pedig 13. ós 14-ón lesznek. * Ugrai József b.-szt.-audrási közgyám, hivatalos szá­madásai a járási szolgabíró áltál oly zavarosnak találtattak a mult héten tartott vizsgálat alkalmával, hogy bizonyos dolgok felvilágosítására és számadásainak rendezésére nézve 8 napi határidőt volt kénytelen neki adni. Most — mint uekünk Szar­vasról irják — a b.-szt.-andrási póstamester böngész bennök, ki meg van bizva azokban a hibákat feltalálni. — B.-Csaba városának népmozgalmi kimutatása az 1881. augusztus hónapban: Született összesen 185. Fiu 100, leány 85, ezek közül 3 törvénytelen, 6 halva született. Meghalt összesen 192. Férfi 93, nő 99. 0—1 évig 43, 1—5 73, 5-20 évig 49, 20—30 évig 6, 30—40 évig 2, 40 -60 évig 8, 60—80 évig 9, 80 éven felül 2. Kiváló kórnemek vörheny 70, roncsoló toroklob és hártyás torokgyik 5. hökhu­rut 2, gyermekágyiláz 1, víziszony 2, gümőkór 9, bólhurut ós bóllob 31. Tüdő ós mellhártyalob 3, 1 felakasztotta magát, 1 vizbefult. * A Csabán uralkodó vörhenyjárvány ügyében a csabai közegészségügyi-bizottság Dr. Kovács István megyei főorvos ur elnöklete alatt mult hó 14-én a következő határozatott hozta. „Kiirt czikkek az 1881-ik évi augusztus hó 14-ón tar­tott egészségügyi-bizottság gyűlésének jegyzőkönyvéből. 9. B.-Csaba városában a vörhenyjárvány három hónap óta fön­tartva magát, a szűnni nem akaró betegség korlátozására, ille­tőleg elfojtása érdekében e mai napra összehivotb-egészsógügyi' bizottsági gyűlésen Dr. Kovács István m. főorvos ur mint a központi közegészségügyi bizottság küldöttje megjelenvén, a vör­henyjár ványra vonatkozó intézkedésekre nézve következőleg nyilatkozott: tekintettel arra, hogy a lakosság eddigelé az óv­rendszabályok iránt közönyös lévén, azokat kellőleg nem tel­jesiti, szükségesnek véli az utczai biztosok életbeléptetését, kik­nek kötelességük lenne a kerületeikbe eső utczákon naponként minden házhoz betekinteni, — a hol beteg van, az illetőket betegjeik gyógyíttatására figyelmeztetni, azon házhoz az idegen gyermekek bemenetelót tiltani, mind ezek teljesítését ellenőrizni, mig a nem engedelmeskedőket a városi hatóságnál bejelen­teni; ugy a halálozási eseteknél, hol az konstatálva lett, a koporsót azonnal lezáratni és a temetést a rendes időnél előbbre rendeztetni. — Továbbá felkérendők a helybeli lelkész urak arra, hogy a népet oktatás utján gyermekeik gondozására figyel­A „BÉKÉSMEíiYEI KÖZLÖNY" TAROMJA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: Vacaiio Emil. (Folytatás.) „Ma, vagy holnap havazni fog" szólalt meg valaki. Vinaco ur hangja volt, ki lomhán egy fiihoz támaszkodott. Dina grófnő nem vette észre. Megijedve felserkent. Ijedtsé­gében azonban volt némi öröm. A magányban a legtöbb meg­lepetést örömmel fogadjuk. „Lovag ur, Önnel van a gróf?" „Nincs itt" — felele s közelebb lépett. „Valószínűleg ismét lövöldözni ment." „Mindig csak lövöldözni" szólott mosolyogva. „Oh nem mindig ; de ha elmegy rendesen betér a va­dászhoz. Óhajt vele beszélni, grófnő? Küldjek inast utána? „Oh nem lovag. Csak épen kérdeztem. A vadászhoz betér ? Igen, igen mondta nekem is, olt kis uzsonnát szokott enni. Csinos a vadászlak?" „Gyönyörű; valódi sveiczi modor. Még nem látta a gröfné ? Vinaco e pillanatban valódi házi barát. Lába kétfelé áll, mint a rhodusi kolosz. Vagy elalszik, vagy unalmas. „De azt hallom, elhagyott?" „No, nem épen. A vadásznak van leánya, ki jó gom­bóczot tud főzni. Valóban azt hiszem, hogy Krisztián némely­kor azokra a gornbóczokra — lövöldöz.' 1 „Nem tudtam, hogy Krisztián annyira szereti a gom­bóczot. A szakács is készíthetett volna." „Természetesen" felelt Vinaco B szivarra gyújtott. A grófnő felsóhajtott. „Hideg van; megyek szobámba. A lovag mellette járt, mint a lehullott, barna őszi levelek lábaik alatt. Egész uton szivarjával volt elfoglalva. Végre meggyuladt s ekkor bámulva veszi észre a lo­vag, hogy a grófné az egész uton hdlgitott. „Ön gondolkozik grófné" mondá, „szomorú ön ? " „Szomorú?! Miért? Csak azt godoltam, hol marad Krisztián oly sokáig ? Nincs kendő nyakán — meghűlhet, de kerestetni — nem lehet nem-e ? „De hol? Majd eljön" szólt a lovag. „S aztán a lövöl­dözésnél felmelegszik az ember." „De oly sokáig !'• „Sokáig ? Hisz alig van még három óra. Az igaz, senki sem késik oly soká, mint azok, kiket várunk. „Mily borzasztó unalmas az idö" szólalt meg ismét a grófnő, dideregve. „Itt a tél, ma köszöntött be ; okvetetlenül játékokat kell rendeznünk, külömben megöl bennünket az unalom I" A lovag csodálkozva nézte a szép asszonyt, a mint to­vasietett. Oly komolyan mondta mindezeket. Nem affektált legkevésbé sem. * * * Midőn a grófné szobájába lépett, zongoróhoz ült s ját­szott erőteljjel, de mintha zokogást akarna elfőj tani; ujjai vé­gig nyargaltak a billentyűkön; nem játszik rendszeresen ; a hangok össze-vissza zugnak ujjai alatt. Karjai lehanyatlanak ölébe, s feje a szék támlájára sülyed. „Istenem!" kiált fenhangon. „Hol rejlik a méreg, mely éltemet hervasztja? Hol a nő, kit jobban szeret, mint enge­met? Mert engem soha sem szeretett. Én csak neje vagyok. Az illem, a családi terv adott bennünket egymásnak. Oh én első pillanat óta forrón szerettem. De ö — mindenütt elhagy engem; akármelyik katonával szivesebben elbeszél­get, mint velem; bármely leánykával inkább eltréfál mint velem ! Bizonyosan szeretett és szeret valakit, kinek emlékét én folyton zavarom, ki lehet ez ? Pedig, hogy mosolyog, hogy csókolt s egyetlenének mint nevez! S mégis ugy ér­zem, mintha terhére lennék. Gyűlölöm, avagy szeretem-e inkább ? Agyonszúrhatnám szememmel, — de megölni nem tudnám. Hisz férjem s én felesége vagyok. Ki az, ki folyton közibónk áll. Csak távol volnék innét; anyámnál, —otthon. E boldogságnak minden pillanata gyötröbb, mint a pokol. Pedig mily boldogok lehettünk volna ! Csak menekül­hetnék. S azt mondják: szeretjük egymást! A szegény fiatal asszony feje a zongora billentyűire ha­nyatlót, a mi irgalmatlan diszharmóniát adott. A vén komorna ijedten rohant be. Méltóztatik valamit parancsolni, méltóságos grófné ? Dina — felserkent. „Én ? csengettem ? Nem." „Nem" de én ugy hallottam. A komorna szemtelen bizalmassággal beszél. Nincs ki ­állhatatlanabb, mint az ilyen fehér kötöjü, szürke ruháju ós deres fejű komorna. Valóságos sárkány. Dina grófné ismeri. Felkel. „Igen, tehát azt akarom kérdezni, Szűzi ismeri a va­dászt ? (Folytatása köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents