Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-01 / 106. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 106. szám. Csütörtök, szeptemberlió 1-éi BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdádat! és vegyes tartalmú lap. Megjeleniíí. liotonltéiit háromszor: vasár-nap, kedd, (lóliven) és osiitÖr*tÖliön ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : ilaasensteiu és Vo^ler c/,ég iiées, Prága, Budapesten, iSéme'K szag es a tivájez inindeu fővárosaiban. Kövezett utak! i. A „Pesti Napló" f. é. augusztus 8-án e szavakkal kezdi vezérczikkét: ,,A magyar nemzet ereje ós jövője a nagy alföldi városokbau fekszik." Ez ép oly szépen hangzó jelszó, mint a mennyire régi és igaz; nincsen gondolkodó ember, a ki ezt be ne látná. És honnan van az mégis, hogy ugy a sajtó, mint a politika és irodalom oly ritkán emlékezik meg egyegy alföldi nagy városnak szellemi, vagy anyagi kulturmozgalmairól ? Csakis a legritkább esetben találkozunk az országgyűlési tárgyalásokon, vagy a központi hirlapok hasábjain az „alföldi parasztvárosokkal* —- mint a „Festi Napló" szemrehányóan megjegyzi. Honnan e nagy közöny, honnan van az, hogy az erőteljes alföldi városok állami és társadalmi közéletünkben csak a mostoha gyermek szánalmas, szerepéoeu tűnnek elő? Hiszen a „P. N." is bevallja, hogy a „magyar czivilizácziója az alföldi városok czivilizácziójától függ Az idézett, igen figyelemrbinéltó vezórczikk elismeri azt, hogy a mi a népoktatást, a szellemi kulturát általában illeti, a nagy magyar alföld e téreu nagy haladást tett; mi ehez még hozzá tesszük, hogy a mi a közoktatást illeti, a magyar alföld e téren méltán vetélkedik a kontinens legműveltebb országaival. Mi hát a baj, hogy az alföldi városok fehér hollóként megjelentek a „P. N." hasábjain ? A „P. N." — miután szépen lefestette volna az építkezési mód stylszerűtlenségét, lazaságát, az utczák terpedtségét, ízléstelenségét, azt a közismert indolenA BÉKÉSMEGYEI MIAáM" TAftMÁJA. Egy vo!t barátom arczképéiiez. (Szonett.) Hát a barátság szint oly hervatag. Mint a tavasz rövidéltű virága ? — — Sajog a seb, mit hűtlenséged vág*. Hűtlen barát! — maradj, szivem, magad ! Féltél, hogy a fuldokló megragad? . . . Aludj' k

;, pisla Ián?, szivem világa, Lelkemnek fénye ! — ugy van az hiába. Minden kezdődik, tart és megszakad! . . . A tűzbe kép! — szivem soh's>m hivé, Mint fáj szegény; a köny esorog szeinembfil, — Mit emlékeztetsz-rá ? 1 légy semmivé! Ugy űzöm én emlékit el szivembfil, Miként a szél ez elhamvadt lapot, Melyet haraga, tőlem elkapott . . . Kontúr Béla. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: V a c a n o Emil. (Folytatás.) „Drágáin ! d<> Krisztián gróf — — ?" szó'ot Myrtha grófnő, miközben a mellette ellebenft grófnőt száraz karjaiba ssoritá. Főszerkesztő : GARZO GYULA. szsRK.ssz;rosáti ás KIADÓHIVATAL = Ápponyi-utcza 891. száma ház, uová a lap szellemi és ínya^i részét íúeró minden közleményt zimezni kérnní. Kéziratok tiem adatnak, vissza. cziát, a mely irtózik az újításoktól, a tanyai életet stb. : — kimondja, hogy az alföldi városok civilizálatlan voltának egyik főoka, hogy nincsenek kövezett utczáik. Ki — úgymond — Törökszentmiklóson töltött egy telet, Ozegléden pedig egy nyarat — az tudni fogja, mit jelent a sár és a por. Oh mi jól ismerjük — minden demonstráczió nélkül is, azt a két elemi csapást és előttüuk a „P. N." komikus festése, hogy a sarban „az emberek a szűk deszkapadlón szorongnak s nem mehetnek keresztül az utczan s be a Házakba ; asszonyoknak czipőik és szoknyáik lehetetlenné teszik a kimenetelt, hogy az urak sáros csizmáknál járnak" stb. — mondom a mi emlékeinkben tragikus színe van e komikus vonásoknak. Tudjuk mi jol azt is, hogy a sár mennyire megbénítja az alföldi városok bel-és külforgalmat, ipart és kereskedést, sőt a tarsadalmi életei'is; tudjuk azt is, hogy mind e mizériákon a kövezett utak ós utczák segíthetnének : hanem szomorúan tudjuk ós érezzük azt is, uogy e bajok eihanthatlau elemi csapásokként súlyosodnak a uagy magyar alföldi ép ugy mint az árvizek, vagy az aszály. A. „P. N." uiai a mind szélesehben kiterjedi vasúthálózatra, az eiőterbe nyomuló polgárosodásra, a polgárok áldozatkészségére, Arad, Szeged ós Debreczen példájára és meg van győződve, hogy csak akarni kell ós meg lesznek a kövezett utak. Nem inoudom, nogy az akarat meg van. de azt határozottan kimondom —hogy eltekintve egyes, kedvezőbb helyzet által előidézett kivételektől — a képesség még nincs meg, a minthogy ezt jövő czíkkemben behatóan demonstrálni is fogom. B. A. Egyes sztrn ára 10 kr. A. ke Ili szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát Kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség es kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjéba I, de Povázsay IJAUU úr nyomd íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetés k; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalváuynyal. Politikai események. * London, aug. 29. Az egyiptomi kormány a hadsereg feloszlatásának eszméjével foglalkozik, ti hidsereg helyére aztán a britek terve szerint közös angol, franczia és török megszálló csapat lép. * Lemberg, aug. 29. A Przemyslben elfogott orosz kémek elöhada utan uj rajok érkeznek; tegnap is két másik orosz főtiszt jött Brodyból Leoibergbe. Még azon éjjel polgári öltözetet vásároltak s tovább utaztak Przernysl leié. * Az erdélyi-román határsértásnek vége van. A komíszszió megvizsgálta az ügyet — es ugy tlálta, hogy hatátsértes nem történt. * Berlin, aug. 29. Pol C>rr.; Jól értesült forrásból jelentik, hogy ez időszerint, sem Berlinben, sem Rómában nem kívánják az eddigi konfliktus elmérgesedését. üyula vára bukása 1566-ban. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Kányaföldi Kereeséuyi László, Zala vármegyei s tótorszagi birtokos nemes család ivadéka, a katonai palyan Zrínyi Miklós ós i'assi Ferencz oldala mellett nevekedett s ezek ajaulasara nyerte el a szigetvari kapitányságot, melyoen ót 155d-bau Horváth Márk valtotta föl. tííső neje, az Í5b2-beu tiyulán eJhalt iSotnlyai tíáthon Erzsébet, Peüri Lajos özvegye, tíithon István ós Kristóf testvére, gazdag hozományával ősi jószágait tetemesen szaporította, s azokat az akkori zavaros időkben erőszakos foglalásokkal is gyarapította. Birtokaihoz 15j8-bau szerezte Nikolsburg várat Morvaban, melynek megvótelere Ö0000 forintot vett kölcsön , ez összeget később mint gyulai kapitány az alföldi vármegyék népétől egy pár óv alatt kizsarolta.*) *) Forgáeh, Commentarii, Mouum. Huug. Hist. Scriptores, XVI köt. 305. 1. „Krisztián! Valóban; majd magfelediíeztara róla," — kiáltott fel gyermekes hanglejtéss 1, s összecsapva kis kezeit. „Hol lehet csak ? S ilyen későn ! „A fáiránkertbon." „Au'y fairé ? válaszolt könnyedón s thiasztalhoz tánczolt. Ugy kérdezett, mintha felelet sem várt volna; padig várt. „Csak lövöldözi" vig isztalódott Myrtha grófnő. „Hiszem megbocsátasz neki." „Megbocsátok" válaszolt nevetve n gyermekes Din a grófnő. „Csakhogy nélküle kell kezdonníink. Nagy szerencsétlenség." „Kezdeni! Krisztián nélkül ?" „I^on kezdeni" nyafogott közbe Maza. „Madmoiselle ? — kórdé a fiatal háziasszony —jól viselte magát ma is Maza" ? „M'nt mindig, ma is olyan volt, akár egy angyal" — válaszolt gyengéden a nevelőnő. — „Ki ne tanulna Oanél angyal lenni" — szóla mosolyogva Dina grófnő. Nevelönök ritkán hallanak ilyen szeretetre méltóságot urnőiktól. Lefourtair kisasszony égett a boldogságtól. A lovag o közben a kandallóban piszkált. A mint meghallotta a theás kannák ezüst csengését, felkiáltott: „Ah itt a thea." A lovag körülbelül 32 éves, de azért már kopasz, arczczán ránezok láthatók, s mindenütt unja magát. Legjobb, ifjukoru barátja Sarno Krisztián grófnak s az őszt rendesen nála tölti. Egész nap — ásítozik, szobájában, az asztalnál, theánál — szóval mindenütt. Némelykor koczkáztat egy-egy linóm megjegyzést. Egyike azon ártatlan barátoknak, a kik csak azért vannak, hogy látogassanak, unatkozianak a a vén nagynénékkel — piketirozzanak. Már sokat élt és most — keveset él. „Mennyire szeretem a tüzet!" ábrándoz Mrytha nagynéni, zsebkendőjével, játszva. „Ha künn zúg a szél, s idebenn jó meleg van. Épen eszembe jut. Ilyen őszi estén esküdtetek meg oda át a kápolnában. Jól emlékezem raá ; a fák levele' már mind lehullottak. „Igen" mondá Dina grófnő két findzsa theát elkészítve. „Emlékszem még, hogy a szél hajfiirtjeiraet össze-vissza kuszálta." „Ugy van, majdnem megfordultál" — szólt Krisztián gróf, ki éppen akkor lépett a szobába s revolverét átadta az inasnak. „Jaj ! — szólott megfordulva Dina — mennyire megijesztettél Bibi !" Krisztián gróf megfogta két kezét s össze-vissza csókolta. „No hát nem ugy van ? Nem akartál visszafordulni a kápolnánál ?" „0 csak azért, hogy öltözékemet rendbe hozzam, mosolygott Dina. „De most már fogjunk a theázáshoz, roajd meghalunk már mindnyájan az éhség miatt." „Magam is éhes vagyok. Jó estét nagyuéni; Üdvözöllek Vinaco! Jó est vét kisasszony! Maza hol van?" Az bizony egy mély karszékben — elaludt. Krisztián gróf kényelmesen elhelyezkedett a karszékben. Szép fiatal, 30 éves ember volt; szőke hajú, piros arczu, vidám, előkelő modorral. Vadász ruhája jól állott rajta. (Folytafása köv.) L