Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-14 / 98. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. jelent Krieshaber orvos ur, a ki szintén mindent meg­tett körülte, de ő is hasztalanul, miután éjfél után a szenvedő meghalt. Másnap az orosházi ref. lelkész ur s — a für­dővendégek kérésére — alolirott a koporsóbatételi gyászszertartást megadván a boldogultnak a hulla szükséges hatósági engedély mellett, a szentesi teme­tőbe szállíttatott. E temetéssel kapcsolatban történt móg csak az­tán egy nagyon furcsa dolog! Egy részeg suhan­czokkal megrakott kocsi érkezett a gyászhelylyé vál­tozott vendéglő elé, italt kérve rettentő lármával. „Nem lehet, halott van!" válaszolt a korcsmáros ne­kik. Mire ezek égbekiáltó durvasággal kezdték a ha­lottat szidni és tovább hajtottak. De utolérte őket a büntetés. Alig 15—20 lépésre, a fordulatnál leborult a kocsi, s az egyik vitéz balkeze a saráglya által vállban kiüttetett helyéből. Volt aztán jajgatás! Mit tegyünk ? „Küldjük be László orvoshoz" — mondá egy hang. „Nem ér rá; az asszonyhoz se jött, oda van politizálni", felelt rá f cegy másik. Egy asszony meg a gyomai pap tehát, helyre tették a kifordult kezet, azon gondolatban, hogy talán nem követnek el valami égbekiáltó vétket, ha eltérve rendes hivatá­suktól, egy kissé ök is politizálnak ós helyreteszik a bár érdemetlen, de szerencsétlen ember kezét. S hála az égnek ! oly siker követte a rögtönzött operácziót, hogy a siheder másnap már kaszált. (Utolsó közlemény következik.) Glarzó Gyula. Politikai események. * A főrendiház tagjaihoz a belügyminisztérium már el­készítette a királyi meghívókat, melyek közelebb szét fognak küldetni. * Konstantinápoly aug. 11. Hír szerint, a szultán sürgöny utján utasította az „lzzedin • -gőzös parancsnokát, hogy a szul­tángyilkosok elleni pörben elitélteset hozza vissza Konstanti­nápolyba. A gyomai plébánián. [A papgazdasszouy. — Az aranyszájú Szt.-János. — A két testvér. — Ho­gyan ment kántor Gyuszi a színpadra.) Irta: Molnár György*) (Vége.) Magába fojtva eszményét, többé nem szólott er­ről bátyjának, az ellenkező, ellenmondó akarat össze­ütődött mint két pólus, mint negativ és pozitív erő s tüzet adott, szikrát hányt s ott a kebel, a sziv fene­kén móg jobban lángolt mint addig. Már kora ifjúságában oly természetű volt, hogy ellenakaratra hajolni nem tudott, sőt az akadályok ütközésében nagyobb és nagyobb kitartásra, akcziókra hevült. Bátyjának e látnoki intése éve* multán, épp midőn Szarvasra is elvitte vándor utja, csodálatos módon és egész plasztikusan tárult szeme elé, éppen a pap barátja házában, egy más, egy korabeli s az ő helyét elfoglaló fiu rendkívüli boldog és szerencsés családi életében. Már minden el volt készítve a szarvasi útra, kán­tor Gyuszi megérkezésének napja is bejelentve a tiszt­tartónak, mikor a plébania ajtajában áldogálva látja a sok szekeret és taligát a váradi urnapi nagy vá­sárra maga előtt elrobogni. Kántor Gyuszi másik bátyja, a kit páduai szent Antalra kereszteltek, Váradon üveges volt és mint váradi polgár szokta, nagyon szerette a színészetet. Meg is üzente hát titkosan öcsének, hogy a Kilónyi­Csabai igazgatása elfogadja színésznek, jöjjön hát mi­nél hamarább ! Buesut sem véve bátyjától, de szívből fakadó könyes szemmel egy hosszú mély pillantást vetve a kis parókiára, egy taligára föulgrott és a váradi uton sebesen elhajtatott. Zokon vette ezt a bátya de nagyon, mert öcscsét szerette és jó módba, biztosságba óhajtotta segíteni, ez pedig a már előre kicsinált helyen tiszttartó ba-. rátja előtt még kompromitálta is A testvéri szeretet láncza fölbomlott, de kántor Gyuszi szivében e seb mindig élénken sajgott. Bátya, bátya — édes jó bátya! Mit tehetett a *) Mutatvány a .Világostól Világosig" cziraű mű 2 dik kötetéből. Szerk. szerencsétlen öcs, ha keble istennője másfelé vonta, ragadta, mint a bő testvéri szeretet által kijelölt „Szar­vas" paradicsoma ? Az eszmény fényes oszlopa világított a váradi úton, mig a szarvasi zöld mezőkről csak a jólét zsí­ros mécse pislogott! Szük kebellel, lohadt lélekkel megnyugodva, ma­gát megadóan élni itt, ós tudni előre az élet kimes­gyézett utján — melyből kilépni nem szabad, nem lehet — hogy a végső kimenetel ugyan az a mi amott a másik utou ; uzsorás ós szatócsként számlálni ós hallgatni az ágyban, vagy a tehetetlenség földön mászásának gyalog utján a nagy kaszás harangkon­gatását, hogy mint tompul, mint kopik el az idő fo­gán a paradicsomi életű ember is, ki az édenkert gyönyöreit csak szemével szedheti már, ám kinos gyötrelmekkel érezvén ott az akarat fészkében, a ló­lek gyupontján, a mozgató erőü szálainak góczcso­mójában, hogy az iszonyú útra nem vihet belőle sem­mitsem, hogy az egész élet ép oly álom volt ő reá is, mint amazé, ki a bizonytalanság ingó mértékrud­ján szárazabban s küzdelmesen lábolta át az élet nagy folyóját; amott pedig a váradi uton, mint egy­kor vándordiák útjában a rakonczátlan Maros balpart­ján, Gyulafehérvár hosszan elnyúló napest árnyékában a dicsőséget látván maga előtt integetni, melyhez most a honvéd táborozások, a szabitdöágnarczokban lelkébe vésődött eszmék társultak, hogy ezeknek a csatamezők után a színpadon adjon kifejezés és éle­tet, — bizony kántor Gyuszi inkább ezt az utat vá­lasztotta, mely eszményéhez vezeti, a mi lelkében ós gondolkozásában évek óta trónolt! Nem tudta fölfogni, megsern értette, hogy a szín­pad is rablánczot veretett, hogy a szabadság Tlialia oltárán sem türetett, hogy a czenzura bilincsét a szürke óiom helyet a vörös ón pótolja. Az ő szeme előtt Zrínyi, Bánk-bán, Rákóczy s ehez hasonló történeti müvek és szerepek lebegtek, melyeket az utolsó pozsonyi országgyűlésen látott s a melyekben ő is, mint az azon időbeli színésznek va­lamenyien, a közönséghez, a nemzethez óhajtott beszólni a színpadról! Politikai tribünné vált 1850-ben a magyar szín­pad ós ez a czél vezetett sok tehetséges ifjút, honvé­det a színészethez, kántor Gyuszinál is ez volt most az első szempont. Igy jutott végre 1850-ben a színpadhoz, mielőtt már mint diák néhány hónapig a színészetnél ide-oda csak hányodott-vetődött! MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáiii jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatásnak aug. 8-án tartott gyűlésen. (Folytatás.) III. Közmunka- és vízszabályozási ügyek. A körutak kö rül a doboz-vésztői, doboz-békés-csabai utak, az ár és faka­dó vizek miatt járhatlanok. — A doboz-sarkadi és gyulai országutakat, a mult hó 25-iki záporeső felette megrongálta. — Ellenben a liétegyháza — kakucsi, valamint a gerlai ha­tárban a gyula-békési ut jó karban van. A csabai határbeli utak a kedvező időjárás mellett pa­naszra nem adtak okot. — Szintúgy eléggé jókarba hozattak a békési utak ; s az azokon alkalmazott utkaparok működése a mennyire a kezdet nehézségei engedék már is szép ered­ményt mutat fel, s hova tovább több sikert látszik ígérni ; azt azonban kétségtelenül igazolja a tapasztalás, miszerint az ottani utkaparők számára kijelölt útszakaszok aránylag tete­mes hoszszuságok miatt erejöket felülmúlják. A gyomai járásbeli utak a körülményekhez képest szin­tén meglehetősek. A Gyomáról M.-Berénybe vezető községi ut azonban az árviz által móg mindég elöntve levén : ez idő szerint járhatatlan. A szarvasi járásban az árviz által elöntött utak, habár csak ideiglenesen is helyre hozattak ; a tervszerű útépítések most vannak folyamatban. A szeghalmi járásban a közutak járhatók, söt a hol az árviz rongálásokat nem okozott, az utkaparók által telje­sen jó karba helyeztettek. — Nem mondható ugyanez a Kö­rös-ladány- Békés és k.-ladány-vésztöi utakra nézve, melye­ten habár a közlekedés meg is nyílt, az nem rendes, hanem csak a mellék kerülő utakon van biztosítva. A kiöntött árvizek még csak most kezdvén az anya medrekbe vissza folyni, a védtöltések helyre hozatala ez ideig munkába vehető nem volt; csupán a Sebes-Körös szabályo­zási társulat van azon helyzetben, hogy a védgátak építését a Sárrét jobb partján fokozott erővel folytathatja. Egyébiránt megyénk közönségére rendkívül kedvező és megnyugtató benyomást tett azon kegyes és már magában véve is jótékony részvét, melylyel Ordódy Pál közmunka ós közlekedési m kir. miniszter ur Ö kegyelmessége, főispánunk kalauzolása mellett s Hyeromini államtitkár, Horváth Gyula töltés épitési kormánybiztos, Kiszely Károly miniszteri osztály­tanácsos urak, továbbá a helyi államépitészeti és folyammér­nőkségi hivatalok főnökének kíséretében vizveszélyezett köz­ségeinket magas látogatása által julius hó 17-én és a követ­kező napokon szerencséltette ; ujabb biztosítékát találván kö­zönségünk e körülményben arra nézve, hogy helyszinileg is felismert szerencsétlen helyzetünk a kormány gondozásának még inkább méltányolt tárnya leend. (Folyt. köv.J MEGYEI ÜIREK. * Meghívó. A bókósmegyei régészeti és mi ve­lődóstörténelmi társulat, f. hó 17-én d. u. 4 órakor Csabán a közbirtokosság disztermóben nyilvános fel­olvasással egybekötött gyűlést tart, következő tárgy­sorozattal: 1. A b.-csabai dalkar megnyitó éneke után elnöki beszéd Göndöcs Benedektől. 2. Gyula várának elfoglalása, Szabó Károlytól. 3. Néhány régi pénznek és ujabb régészeti leletnek bemutatása. Haan Lajos­tól. 4. Einöki zárszó, Göndöcs Benedektől. (Zártülés­ben külön a folyó társulati ügyek ós netaláni indít­ványok fognak tárgyaltatni.) Midőn egyletünk czóljá­nak és a megyei közmivelődós ügyének előmozdítása érdekében szerencsénk van a közönséget e gyűlésen való részvételre felkérni, hazafias tisztelettel vagyuns, Gyulán, aug. 10. 1881. Göndöcs Benedek, elnök. Zsilinszky Mihály, főtitkár. - Nem mulaszthatjuk el részünkről is B.-.^saba város közönségét e közérdekű és tanulságos felolvasáson való részvételre figyelmez­meztetni. Meg vagyunk győződve, hogy különösen Csaba minden szép és jóra lelkesülő hölgyei szép számmal fogják a hallgatóság sorait díszíteni. * A békési ágostai hitv. ev. esperesség utolsó köz­gyűlésének jegyzőkönyvéből. Ambrózfalva 2425 forinttal isko­lát emelt ós leiszerelt, mihez a derék község 1915 frttal já­rult. Ugyancsak ez a község az evang. egyháznak az esperes­sogi pénztáraknái levő összes tartozásainak cörlesztéséi'e éven­ként 360 forintot szavazott meg. Az illető buzgó községi elöl­járóság e nemes törekvése kiérdemelt méltánylásban részesült. Arad utolsó 800 frtnyi adósságát törlesztette, mig a gyüleke­zetbe hölgyek gyűjtés utján 100 forintot adakoztak keresztelési edényekre. B.-Csabán Brozmann Dáuíel volt lelkész özvegye az egyháznak 800 forintot hagyományozott. Az özvegy-árva pénztár számadása 10,053 frt bevételt ós 10,013 frt kiadást tüntet fel.. Vagyoni állása e jótékony intéz'tnek 37,603 forint s igy s íult évi összeggel egybe vetve 2365 forintnyi szapo­rulatot mutat. Segélyezésre kiadatott 1880-ban 1637 forint. A pénztár fenáliása óta összesm 19,707 forint fordíttatott öz­vegyek és árvák gyámolitására. Több b.-csabai eo. tanító fo­lyamodványa érkezven be, melyben a reájok az esp. özvegy­árva intézetbe történt bekebeleztetésök folytán eső bekebelezési dij elengedését vagy leszállítását kérik, a közgyűlés a folya­modványt mint indokolatlant ós az intézet alapszabályaiba üt­közőt mellő/te. A mennyiben azonban a nagyobb egyházakbau újonnan rendszeresített tanítói állomásokkal kapcsolatos lizetes jelentékenyen csekélyebb az azon egyházbeli régebbi állomá­sokkal kapcsolatosokénál, mely régibb fizetések az özv. árva pénztári illeték megállapításánál az emiitett egyházakra nézve irányadókul vettettek ki, az uj állomások fizetési osztályzása a számvizsgáló bizottságra bizatik. A Zisedényi Ede-féle alapít­ványból nyerendő segélyezésre (100 frt) az esp. közgyűlés Gál Dániel tótkomlósi, Mocskonyi Ágoston szarvasi, Galli János csabai tauitót ajánlotta. (i) A békési csolnakázó társaság f. hó 15-ón a csa­bai zenekar közreműködése mellett Untervóger István nyári­helyiségében tánczvigalmat rendez. Beléptidij személyenként 1 frt. a rendezőség. — Körös-Tarcsa elöljárósága a „bókósmegyei árvíz­károsultak javára rendezett f£észvét"-ünnepély rendező bizott­ságához B.-Csabára a következő köszönöiratot intézte : „ Bé­kés-megyében K.-Tarcsa községe az, a hol a folyó évi árviz teljes nagyságában tárta fel a pusztulás szomorú képét; pár óra alatt ezerak maradtak hajlék és élelem nélkül; elvesztve midenöket, jóakaratú emberbarátok szives kőnyörületességére jutották. — Hála a gondviselésnek, hogy ily nagy csapás tei­3ét viselve, képesek voltunk szomorú sorsunk felett — erős íitünkben s egy jobb jövő reményében megnyugodni, sze­rencsétlen helyzetünket kitelhetöleg elviselhetővé tenni. Mindezt azonban, az isteni gondviselés után, olső sorban nemes szívű emberbarátaink meleg részvétének, szives gondozásának s gazdag adakozásának köszönhetjük. Igen, már a vész első perczeiben, az első betevő falatokat is az emberbaráti szere­tőt és könyörületesség gyakorlásából nyertük és vettük. B.-Csaba város mélyen tisztelt közönségének meleg részvéte s gazdag

Next

/
Thumbnails
Contents