Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-07 / 95. szám

B.-Csaba, 1881. YJLn. évfolyam, 95. szám. Vasárnap, augusztushó 7-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]Vlegjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helybea házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler ozég Bécs, Prága, Budapesten, Néme'o. szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezai kériiuk. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szím ára 10 kr. A keddi szám ára 6 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség ós kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. A „Gyepáros." i. A könyv képezte a vita tárgyát, mikor azt mondta az ogyik zsidógyerek : „ez khönva másik pedig: „tietn kiiöuv, hanem khinvÉs a tanítónak kellett a kérdést eldönteni, a ki igy szólt hivatali állása fenségének teljes érzetével: „az se nem khönv, se nem khinv, hanem — khenv.

u Ilyenformán vagyunk Orosháza e gyógyvizével is. Az egyik azt mondja: Gyopáros; a másik; Gyapáros. ÉÜ pedig csak a mellett maradok, hogy biz ez a viz, sem nem Gyapáros, sem nem Gyopáros, hanem: Gyepáro*. Vagyis: ár a gyepen, ama szőlős hal ni alatti völgyteknöben, melynek ugy látszik, nagyobb hivatása van, semminthogy megtartva régi rangját, jövőben is lóusztató és kenderáztató legyen. De hát mi közöm e tóhoz, a kinek itt semmi érdekem? Ebben gyökerezik éppen szólási jogom, ellenkezőleg hallgatnom kellene. E jog gyakorlatához szükséges képességet kívántam részben mégszerezni, midőn három hetet töltve e gyógyhelyen, önmegtagadással vetettem alá magam az itteni még igen nagyon primitív berendezés minden kényelmetlenségeinek. Közvetlen forrásokból merítettem, hallottam, láttam, tapasztaltam. Ily dolgokat elmondani tehát, olynemű ismeretterjesztés a szenvedő emberiség érdekében, a mely e gyógyvíz jövője kérdésének megoldásához, eshetőleg még a közérdeklődés támogató hozzájárulását is biztosithatja. Ennyit bevezetésül. A mi e több mint negyven holdas tó múltját illeti : szépen megénekelte ezt Székács járásbiró ur, ha jól tudom az „Orosháza" hasábjain. Ez ihletett versben nemcsak gazdag költői ér ragyog, de oly tapintat is, mely a tóról szólva, társadalmi képeket is megragadó vonásokban rajzol. A költői varázstól tündöklő lapokra neua .kívánom ráöntoni prózám hig levét. Az maradjon a mi meg van írva .érintetlenül. Én a dolognak csak prózájához szólok. És van-e ridegebb próza a kerek nagy világon, mint a minő a beteg ember sorsa, ha egykori boldogsága magaslatáról a szenvedések porába hull alá ? ! Ilyforma sorsa volt — mint értesültem. — Lübeck orvos urnák, s őt megelőzőleg ama mészárosnak, a ki a Bokor-féle tanyából járván e gyógyvízbe, nagy nyavalyájától, valamint az említett orvos is megszabadult. Ez idő volt az első figyelem, észrevétel és észlelődés hajnalkora a Gyepáros körül. Es ez nem maradt titokban. „A rosz hír szárnyon jár; a jó hír csak lábon" — mondja a példabeszéd. Mégis jó időben végezi el rendesen az útját. Igy történt itt is. Mint számtalan példában mutatja az élet, az ilyféle hirnek missziója van. A kikhez megy, megértik reüdesen. Es. lassan-lassan seregleni kezdenem a viz körül a vidék szegényei, a betegek, a csonkabonkák, a nyomorultak, gyógyulást remélve. Igy lesz azután csakuem minden gyógyforrás először is a szegények nusdóvize, melytől mindenféle nyavalya gyógyulását várja a természet beható gondolkodásra még nem képes egyszerű gyermeke. Ez azután az áldott kezdet, a mely sokszor világhírré növi ki magát, midőn a szaktudomány a gyógyvizek valódi értékét megállapította, és a helyiséget a szenvedő emberiseg javára berendezte. . . Kinövi-e magát ide Gyepáros valaha ? A jövő kérdése. Látva a sok gyógyulási esetet, ez ügyben egykor elég buzgalmat fejtett ki dr. László Elek orosA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖiXY" TÁRCMJA. Tusnád. Álom volt csak, sohase hitten . . . S megadatott — megállnom itten — Keblem szűkül, remeg . . . Alant az Olt csörtet a mélyre, Fent a Kárpát törtet az égre — Körül fenyű-keret. S mint gyöngéd hölgy, és szilárd férfi — Küldetését mind ki megérti, S úgy tenni hivatott: A völgy enyelg virággal, fűzzel, Az orom meg a villám-tűzzel Daczolva tölt napot. Ali emberek meg szerte-szórva, S össze-jötten is hivó-szóra Itten csak porszemek . . . Eltörpülünk, mint a hangya s bolyja, Vélt nagyságunk' is elrabolja Ez alkotás-remek. Honunk' őre is itt ez éden — Kard ha villan székely kezében Hazát védelmezőn . . . De béke most, s gabona-érten Sarlóval a kard kicserélten — Aratás a — mezőn . . . Félkeressük mind a mi jó itt, A mi hódit, és a mi gyógyít — A forrást, illatot; Irral e hely dúsan megáldott, Am! az ember ha lábra állott — felejteni szokott . , , De az, kinek leikébe vésve J£ táj' minden szent jelenése — Halátlan nem leszen : Porba hajlik hát ez a homlok Buzgó imán a mint leomlok, S reád emlékezem I Tusnád, 1881. jul. 22. Eördögh Lajos. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) A gróf üzente, hogy csak másnap fog hozzám jönni. De Ida az ő látogatását még estére Ígérte. Vártam őt. Lázas fólindultságban vártam rá. 0 nem jött. Senkisem jött hozzám. \z egész éjen át minden nyugodt maradt a kastélyban. Midőn a nap világosodott, egy kocsit hallók elindulni, tiz perz múlva egy másodikat, negyed óra múlva egy harmadikat. Másegyebet nem hallottam. A reggeli idején az öreg Frigyes a reggelit hozá. Kimerültnek s egyszersmind kisirtnak látszék, az .egész éjen virrasztania kellett és az öreg szolga szivét valaminek nagyon kellett nyomnia . .. — A gróf ur bocsánatot kór — mondá. Neki ma reggel hirtelen el kellett utaznia, anélkül, hogy öntől elbúcsúzhatott volna. — A gróf elutazott? kellett kérdeznem, e szót elutazott hangoztatva. — Igen. — Egyedül? -- Csak szolgaszemélyzettel. házi orvos, sőt álmodottj^^ tó jövőjéről. Ezt az álmot sokan megmosolyogtak. Igy járt az a vállalkozó is, a ki a svábhegyre fogaskerekű vasutat tervezett. És ma jár a fogaskerekű mozdony! Ki mondhatná meg, ha nem valósu,nak-e meg, legalább részben László álmai is ? Én részemről nagyon óhajtanám, eltekintve a szenvedő emberiség nagy nyereségétől, már csak azért is, hogy ez esetben Orosháza, ez a minden jóra érdemes, iparkodó derék magyar község, annak a kincses ládának kulcsát találná meg, a mely öt a jövőben minden békésmegyei testvérközség felett, a legboldogabbá tenné. Garzó Gyula. (II. közlemény következik.) Politikai események. * A jövő' évi hadügyi költségvetés emelkedésének okairól jelentik a következőket: A hadügyminisztérium részéről mindenekelőtt a központi fzemélyzet állandó és igen lényeges szaporítása határoztatott el. A megkívántató költségtöbblet már a jövő évi budgetben szerepelni fog. A személyzet szaporítását főleg a számvevői osztályban tervezik, hol összesen hetven különböző rangfokozatú számtisztet készülnek alkalmazni, mely czélra évi 100.000 frt szükséges. A szaporítást a hadügyi kormány azzal indokolja, hogy teendői Bosznia állandó megszállása folytán igen lényegesen szaporodtak. Ez a százezer írt természetesen csak legkisebb része azon költségtöbbletnek, melylyel a közös hadügyminisztérium debütálni készül. * Minisztertanács. Augusztus 4. Több óráig tartó minisztertanács volt, melybeu valamennyi miniszter részt vett. E tanácskozáson a jövő óv költségvetési előirányzatának megállapítása kezdetett meg. * London, aug. 4. A „ Daily News" arról értesül, hogy Ferencz József császár-király Maiaauban időzóse alatt bizouyos délnémetországi dynasztikus változásokat fog jóvá hagyni. — És hová? — A gróf nagyobb utazásra akar indulni. Ön gondolhatja, hogy neki lehetetlen tovább e kastélyban maradnia. — Én három kocsit hallottam elmenni. — A harmadikban volt a gróf ur. — És az elsőben ? — A törvényszéki tisztviselők. Ők az egész éjjel tárgyaltak. — És a másodikban ? — A fiatal grófnők nevelőnője. — Ő is elutazott? Csaknem emberfeletti erőt kellett gyakorolnom, hogy iszonyú felindultságomat el ne áruljam. — Igen, feleié halkan. — És 5 hová? Az öreg ember szemeiből a könnyek kihullottak. — A fenyitőfogházba. — Frigyes! — A grófné megmérgeztetett. A kisasszony, a nevelőnő, a méregkeverő, a gyilkosnő. — A kisasszony —? — Neki kell lennie. Nem, nem, ő az. Csak 6 lehet az. Csak 6 maga volt a beteg körül. Ő ápolta és nyujtá neki az orvosságot, a theát, ezukort, a levest. — De miért ? Miért lehetett a szerencsétlen gyilkossá ? Vállat vont. — Én nem tudom, semmit sem tudok. És semmitsem akart tudni. — Vallomást tett? kérdém még. — Nem. Egy kő mégis leakart esni szivemről. Nem kórdezém tovább. Még két napig maradtam a kastélyban és csak az öreg Frigyest láttam, ki azonban többet nem beszélt és kitől többé én sem kérdeztem valamit.