Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-28 / 91. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 91. szám. Csütörtök, juliushó 28-án. BEKESMEGYEI KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helybea házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt íjét évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Iliasensteiu és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, uová a lap szellemi és anyagi részét úieto minden közleményt czimezni Kérünk. Köziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. 1 keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-b«n egy sor közléaL4y» 2» kr. Előfizethetni helyben a szerkes/.toség ás kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. ír íí i! VIII. évfolyamának másodilt félévér©. Egy evnagyedre í frt 50 kr. Feléve 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalvunynyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békésmegyei K_Özlöny» kiadóhivatalához czimzendők. j

y Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur prograinmbesaédjére. VII. A választások lezajlása után legfőbb feladatunkhoz, megyénk társadalmi mozgalmainak megbeszéléséhez visszatérni óhajtunk, miért is, nehogy t. olvasóink türelmével visszaéljünk, ezen már is hosszura nyúlt észrevételeinket a lapunk következő számában közlendő utolsó czikkel befejezendjük, megbeszélve csupán még a t. gróf ur programmbeszédjéből azon részeket, melyek az országgyűlés tekintélyének helyreállítása és a kormány által a választások alkalmával gyakorlott presszióra vonatkoznak. Szemére veti a t. gróf ur azon pontnál, melyben az országgyűlés tekintélyének helyreállításáról beszélt, a kormány vezérének, hogy nem tartotta érdemesnek a legutóbbi választások előtt „csak egy szóval is felvilágosítani az ország népét, hogy mik az ő törekvései" a jövendő ó óvi országgyűlési czyklusra. „Halottunk-e egy árva szót is arra nézve" — igy kérdi a t. gróf ur — »hogy mit várhatunk ezen kormány politikájától ?" — Ezen kérdésre mi is egy kérdéssel felelünk. Azt vagyunk ugyanis bátrak kérdeni, vájjon, ha a t. gróf ur és a t. mérsékelt ellenzék többi vezérfiai valaha kormányra jutnak ós öt éven keresztül kormányon lesznek, szükségesnek fogják-e tartani, minduntalan ós minden országgyűlés előtt újra meg újra felvilágosítani a követendő irány felől a népet, midőn hisz öt óvi működés után úgyis ismernie kell mindenkinek egy kormány főbb intenczióit? Vagy van-e ember széles Magyarországon, ki csak némileg figyelemmel kiséri a Tiszakabinet politikai működését, Ki ne hallotta volna azt, hogy ugy a beireformok, az igazságügy, a kereskedelem, forgalom, ipar, a vasutak, mint a nemzetiségi kérdés, Fiume sorsa stb., szóval az országlás minden irányában kifejtendő, lehetséges működés képezi a jelen kormány programmját, oly működés, mely túlzásokba nem esik, az ország állapotának fejlesztésében sem, mert rohamos, költséges ós sikerüKre nézve nem biztos újítások által nem koczkáztatja az ország lassú, békés, de biztos fejlődését ? Ezt tudja mindenki s ezt újra meg újra ismételni nem kell, annál kevésbé, mert hisz ismerjük mindnyájan a resszort-miniszterek által még a mult országgyűlési szesszió alatt e tekintetben előterjesztett sok spoczialis törvényjavaslatnak még tartalmát is ós nagy számát, tehát jogosan egyáltalán még azt sem lehet mondani, hogy a kormány nem nyilatkozott a legközelebbi teendőkre, s hogy az, ki akarja, ne tudhatná, rni a kormány főtörekvóse a jövő 3 évre, hac-ak azt nem érti alatta a t. mérsékelt ellenzéK, hogy az egész bárom évi cziklus minden napjára előre kellett volna meghatározni a teendőket. «— különben is ugy vagyunk meggyőződve, hogy e kérdésben is ugy járt volna a kormány a t. mérsékelt ós nem mérsékelt ellenzékkel, mint sok másban. Ha ugyanis a választások alött vagy azok folyama alatt, részletes programmot ad a népnek jövendőbeli törekvéseiről: a t. mérsékelt és nem mérsékelt ellenzék alkalmasint megfordítja a dolgot és azt veti szemére a kormánynak, hogy lám, most a választások előtt korteskedik a kormány ígéretekkel, arról mit fog tenni, mily nagyokat fog művelni; lám mint hajhássza a népszerűséget, hogy a választások előtt prozelytákat szerezzen ! Valószínűleg ez lett volna ennek a botnak is a másiK vége, Jobb volt tehát közvetlenül a választás előtt, midőn ugy is mindenki a múltból ismeri a jelen kormány intenczióit, a jövőre nézve nem szólani: legalább az utóbbi, sokkal terhesebb szemrehányással nem léphetett elő az ellenzék. Hisz az ország többsége úgyis azért támogatja a jelen kormányt, mert csábszerül, mézes madzagul nem igér sokat és még a választások előtt sem tart kortesbeszédeket, hanem ezek előtt és után tesz a mit tehet! * * # Másod sorban megemlitó a t. gróf ur, miszerint az is alaasa az országgyűlés tekintélyét és a népnek a törvényhozó testület iránti bizalmát, hogy sok népképviselő a reá ruházott bizalmat nem tekinti egyébnek, mint lépcsőnek, mely valamely jövedelmező hivatalba bejuttatja. „Ki kir. táblai biró, ki kanonok, ki főispán, álladalmi jószágigazgató akar lenni" — A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCMJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) — Te itt fogsz maradui, — mondá futólag, nálam biztonságban vagy. E szobában is, mely az enyém lel van öszizeköttetésben. De nagy, sürgős dolgom van. Legkésőbb egy )ra múlva reményiem, hogy ismét nálad leszek. Bocsáss meg. Feleletemre sem várva, elttint a szőnyegajtón, melyen ött. Sajátságos fogadtatás volt, mely egyináshozi viszonyunkíál s váratlan érkezésemnél fogva értelmezhető nem volt. Küönben a kastélyban valami különösnek kellett történnie, vagy nég történendő volt. Gondolkoztam felőle. Feltűnt előttem, togy barátom fölindult, sőt dúlt kifejezési! volt. Hiába tűnődéin a fölött, hogy mi történhetett. Hallgatództam de semmit em hallottam, A szoba ablakából kísértem, de semmit sem allottam. A kastélynak két kiugró szárnya volt, ezek egyiében valék én. Az ablakból az átellenben lévő szárnyat és z egész főépület első részét láthatám, minden csöndesen és ijtéten, mintegy kihalva feküdt. Félóráig vártam. Hirtelen gy tetszék nekem, mintha egy mellettem levő bzobában zajt allottam volna. A rejtett szőnyeg ajtó mögött volt, tehát vaiszinüleg baráfam szobájában melyről beszólt. Valakinek oda a kellett lépnie. Ezután néhány gyors lépés tétetett ide-oda. Majd valami hangot hallottam, mintha valaki hivatott volna. Minden halk, nagyou halk volt. Hirteleu felnyittatoct a szőnyegajtó. Egy nő jelent meg benne. Egy pillantást vetett szobámba, meglátott és visszaszaladt. — Mindenható Isten! — kiáltott tel. 0 fölismert és én fölismerem őt. Nagyon megijjedtem, talán inkább mint ő. Miért tudott és miért kellett tőlem megijjedni és futnia? Utána siettem, kellet tennem. Ő egy hazámbeli főerdész leánya volt. Atyja és az én szüleim háza alig kétszáz lépésnyi távolban voltak egymástól. Mi körülbelől egykorúak valánk, együtt nőttünk és együtt neveltettünk föl. Mint gyermekek együtt játszánk és közös oktatásban részesültünk. Vidéken lakiunk, egy várostól távol s elválasztatánk egymástól midőn ón az egyetembe mentem. De ismét láttam őt, midőn a szünidőkben ha,.átértem utoljára, mintegy fél év előtt. Azóta semmit sem hallottam róla. 0 mind'g a legjobb, a legnemesebb, a legtisztáb és a legelfogulatlanabb szívvel birt és tiszta, világos elmetehetsége volt. Mi mindig szoros benső öszszeköttetésben vahink egymással. Hogyan jött ő ide, barátom kastélyába ós mily állásban volt itt? Azt tudtam, hogy atyja néhány év előtt meghalt ós vagyont nem hagyott hátra. Anyja csekély nyugdíjból élt, még három fiatalabb gyermekkel. Hogy Ida — igy neveztetek a legidösb gyermek, kit most oly hirtelen viszont láttam — valami életpályát választott, hogy anyján könnyítsen, ezt gondolhatára. De milyet találhatott itt barátom kastélyában? Gyermekei ha voltak, még nem lehették olyan korban, hogy nevelőnőre szükségük legyen. Talán neje társalkodónője vala? De mindenek előtt miért ijjedt meg és szaladt el tőlem ? En a szobába követém, melybe futott. Ez barátom, a háziúr dolgozó szobája volt, ez mindenről látszók tudni. A leány még a szobában volt, tovább akart futni. Én nevén szólitám. Megállt, de mintha az ijjedtség zsibbasztotta volna le. Arczát tőlem forditá. — Ida, íe föliemerél engemet! — Igen, — rebegék ajkai reszketőleg. — És miért futottál előlem? Nem felelt. Hozzáléptem s megfogám kezét. Jéghideg, reszkető kéz volt az. De átengedó. Arczával annál inkább elfordult tőlem. — Ida, nem nézhetsz rám többé ? — Hagyjon el, mondá. — Ön, Ida? Neveztük-e egymást másként mint tenek? — Kérem önt. — Az égre, mi történt itt ? kérlek Ida! Mi ez? Hirtelen összeszedőzködött s arczával felém fordult. Holthalavány vo't az. Eám nézett, de oly szemekkel, melyek fénytelenek, meredtek valának. Beszólni akart hozzám, de képtelen volt. Hideg iszony szállott meg. — Ida, Ida, itt valami nagy szerencsétlenség történt, vagy egy . . . — Nem valék képes a szót kimondani. — Mondd KÜ — kiáltá. (Folyt, köv.)