Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-12 / 84. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 84. szám. Kedd, juliushó 12-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk száraára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaasenstein és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, ISémetország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO 6/ULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető miadea közleményt ozimezni kérüuk. Kéziratok nem adíítnak. vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felhivás. Mindazon tisztelt előfizetőket, kiknek előfizetese mult hó vegevei lejárt, kérjük annak mielőbbi megújítására, nehogy a szétküldésben akadály merüljön fel. Előfizetési díj: fél évre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. A kiadóhivatal. * A szőlős-csabai templom orgonája jul. 9-kén lett egy népes bizottság szakszerű megvizsgálása után hivatalosan által véve. Bemutatták az orgonát művészi jétékukkal Venich Károly, Uhrin Pál, Szomora Tivadar tanító urak, maga az orgona épitő s különösen Kis László járásbiró ur, a ki kitünö játékával a legkeilemessebben lepte meg a bizottságot. Az orgona általában kifogástalan műnek s árát tekintve — 2500 frt — leiette olcsónak ítéltetett, mely után Saskó Márton orgonaépitö urat a maga szakmajában a b.-csabai evang. egyház a legmelegebben ajánlhatja. Feljegyzésre méltó körülmény hogy B.-Csabán ez az első Orgona, melynek utolsó porczikája is helyben készült. A hivatalos aktusra Linder Károly lelkész ur paplakán kedélyes ebéd következett, malynél a nap höso Saskó ur, a szíves házigazda s gondos neje megérdemlett pohárköszöntökben részesültek. * Hány darabból áll az orgona '? E kérdést veté fel a megejtett orgona-átadásnál valaki. Én — ugy mond az építő — nem tudom, apám azonban (ki tudvarevőleg szintén e szakmában tekintély) azt szokta mondani, hogy az orgona, minden egyes részét 1 krajczárral számítva, meg van űzetve. A csabai uj orgona ez alapon 250,000 tehát 1/

4 millió részeskéböl van összeállítva. * A békési evang. esperesség utolsó közgyűléséről. Minthogy az esperes és ügyész 3 évi hivataloskodásának ideje letelt, felhivatnak az egyes egyházak hogy e két hivatalra az előirt kellékeket nt. Sárkány János lelkész úrhoz Szarvasra küldjék be. — Az újonnan megalakított esp. konsistorium elnökévé Kemény Mihály, alelnökévé Zsilinszky Mihály volt orsz. gyül. képviselők lettek szótöbbséggel megválasztva. A legközelebbi bányakerületi gyűlésen az esperességet Szeberényi Andor, Zsilinszky Mihály világiak képviselendik. A Szinovicz-féle ügyben Szeberónyi István ügyész ur jelentvén, hogy az evang. egyetem bizottsága a rokonokkal egyezséget kötött, mi megnyugtató tudomásul vétetett. A közgyűlésié közebéd közetkeaett, melynél Áchim Ádám, esperes a távollevő, egészségébea megingatott szeretett főpásztor dr. Szeberényi G. superintenüonsre — Csermák D. komiósi leliusz egyháza nevében az esperosi elnökségre, Petrorovics Soma Tatay Istvánra üritó poharát, mint aki az esperesség szarvasi főiskolájának élén igazgatói minőségben immár 25 év óta működik, országszerte ismeretes kitűnő eredménynyel. — Az „Arad. és Vidéke" a következőket irja a Csabán működését ma kezdődő fantoche színházról: „Kendkivüli ügyességgel és meglepő fénnyel van rendezve s majd minden egyes mutatvany bámulatot keltett. Mindjárt az első szám („Blonslin és Blauctie, üires kötéltánezosok") elragadta a közönséget. Két aprónyi kis báb tarka kötéltánczos ruhában előugrik a színfalak mögül s a kifeszített kötélén olyan gymuasztikai mutatvauyokat tesz, hogy a közönség szeme-szája eláll. A bábok a csalódásig hű mozdulatokkal rnngattatnak s a félbomályu, derengő világitásban csak néha-néha látszanak a vékony zsinegek, melyeket a zsinór padláson Holdén művészi keze dirigál. A változások gyorsan es meglepően történnek. A díszletek gyönyörűek, a gépezet rendkívül gyorsan ós hatásosan működik. A színpadra a rendezés kedvéért soha sem jó senki. Mintha mindenek lába támrlna, a díszletek is jönnekmennek a színfalak mögül s a jelenetek gondolat gyorsan változnak át. Az elethűséget rendkívül ügyesen utánozzák. A híres kotéilaaczosok például a közöusóg zajos tapsaira kiugranak a színfalak mögül ós agy hajtogatják magukat a közönség előtt, mely minden egyes szám után nagyobb kíváncsisággal és derültséggel nézte az előadást. A kötéltánezosok után jött a falabu reszeg clowa s olyan bohóezkodást vitt végbe, ugy ugróit, bukfenezezest, tánczolt s dobálta a pezsgős palaczkot egyik kezéből a másikba, hogy majd minden pillanatban fel-felcsendült a közönség kaczaja. Következett azután a lábmüvész, majd a villanyos csontváz, mely szintén igen érdekes látvány volt, — a mint a csontváz feje el-eirepült, tagjai széthullva tánczoltak a levegőben, majd villámgyorsan ismét egész lett a váz, mely a „hatásvadászat kedvéért" ugyancsak csattogtatta a fogait. Jöttek azután a etiiniai tánezosok ós liarangozók s ciyau csengő-pengő ütemben járták a tánezot, olyan kecses mozdulatokkal hajlongtak-lengedeztek, mmtha valódi tánezosok lettek volna. Még érdekesedéit ennél a néger hangverseny. * A lapunkban a b.-csabai posta az állam által tőrtént átvételére vonatkozó közleményekre nézve a következő helyreigazítást vettük. Az átvétel Sipos Kálmán helyettes postafelügyelö ur közreműködése mellett és jelenlétébeu történt meg, ki a pénztárt és hivatalkezelóst átvette s ez által a b.-csabai postahivatal többé nem postamesterség, hanem kincstárilag kezelt hivatal lön. A személyzet pedig a követvetkező : Surányi Imre postatiszt-/ó«ó'& ; Fáy Sándor postatiszt, Traversz István, posta-hivatali gyakornok, Dutka István volt posta-kiadó, napdijas. — líekiildetett. Mély tisztelettel alulírott értesítem a t. cz. közönséget, miszerint helyben Kliment Z. János ur 1950. sz. a. házában (Launer Pál ur kereskedésével szemben) táncziskolámat folyó hó 10-én megnyitottam, a hat hétre terjedő tanfolyam tartania alatt a bel- és külföldön jelenleg divatozó tánezokat a legalaposabban tanítani fogom. Táncztanitási díj az egész hat heti idényre 6 fr. Zenepénz hetenként 30 kr. Tanórák hetenként ö-ször d. u. 5—7 óráig gyermeke*: részére ; — 8 —10 óráig felnőttek részére ; továbbá elvállalalok magánórákat akár háznál, akár saját helyiségemben, egy magánóra egyes egyénnek 1 frt, többeknek együtt 50 kr. Jelentkezni lehet naponta d. e. 9—12 óráig, d. u. 3—7 óráig. A t. cz. közönség becses pártfogásáért esedez mélytisztelettel: ftroszmann József, tánezmester. — Megjegyezzük hogy Groszmann ur már két ízben működött Csabán közmegelégedésre. — A szarvasi főgymnasium idei értestője gazdag tartalommal és szokott átnézetes és tömör berendezéssel jelent meg Tatay Istváu igazgató urnák szerkesztésében. A évi részletes jelentést Moravcsik Géza tanárnak jeles értekezése előzi meg, mely a szarvasi főgymnaziumban eddig használt költészettani tankönyveket ismerteti és birálja, névszerint Tatay István „Bemekei"-t, Zsilinszky Mihály „Költészet ós szonoklattani kézikönyvét1, Torkos László „Költészettanát", s Greguss Á. Költészettanát", ép oly bő irodalmi aeszhetikai s különösen költészettani ismerettel, mint a mily elfogulatlan és biztos Ítélettel. A főiskola 180/,-iki történetéből a következőket emiitjük meg: 4 gymnazium igazgatója most is a középiskolai tanügy körül halhatatlan érdemeket szerzett, s a szarvasi főiskola felvirágoztatása által is maradaudó emlékű Tatay IstA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCMJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) — Hogyan ? — kérdem. — Uram, neki egy nagyon szerencsétlen teremtménynek kellett lennie. En többször láttam és hallottam. Már néhány nap múlva, hogy ide jött. Egyszer egy sötét zivataros éj volt, midőn a halászásban elkéstem és sajkámon egyedül tértem haza. Midőn a zárdához értem, szorosan fala mellett megálltam; itt a szél meg nem ragadhatott. Hirtelen magam fölött halk sírást és fájdalmas panaszhangot hallok. Látni, semmit sem láthattam, az éj hollófekete volt. A sírásra annálinkább összeszorult szivem : mert közben e szavakat halIám: „Oh igazságos, örök Isten, nem akarsz, nem bírsz engem megváltani ? Meddig, meddig szenvedjek még ? Oh légy kegyes, légy irgalmas hozzám 1 Add nekem a békét, add nekem az örök nyugalmat!" — Igen, uram, igy panaszkodott é

s jajgatott és egész testemet jéghidegség szállta meg. Itt, itt volt az, csaknem a zárda közepén, n«m messze a halvány Valburga czellájától, kit ön előbb látott. Itt állott sirt és panaszkodott a szegény Marczella testvér, és egyszerre a zivataros felhőből egy villám czikázott, és a vidéket megvilágitá, a falat és az ablakot, és ekkor láttam öt az ablakban állani, kezeit tördelni, szemeit az ég felé emelve, arczárói a konyakét lefolyni. Arcza még halványabb volt, mint Valburga testvéré, ki pedig valóban olyan, mint a halott . De szép volt ö uram, nagy és szép, minden fájdalma és nyomora mellett. — A villám engem is megvilágított és ö látott engem. Mire czellájában eltűnt. Nem is hallottam többé valamit s haza menék. Senkinek sem szóltam valamit, mert különben egy idősb apácza zárdájába tették volna őt, és többé nem sirhatott — az Istennek nem panaszkodhatott volna, pedig csak az volt az egyedüli, mivel az életben még birt. Da néhány éjen ismét ablaka alá húzódtam és ismét hallám halk sirását és a szegény teremtménynyel az Istenhez kellett imádkoznom, hogy szabadítsa öt meg. Az öreg ember elérzékenyült, könyek voltak szemeiben. Vájjon megtörtént-e ? Vájjon megszabadult-e ? — mondá azután. Es ezután inkább az érzékenység, mint a türelmetlenség nyitá meg szivét. — Uram, — mondá, — ha nem akar ön engem elárulni, és ön nem fogja tenni, a szegény Marczella testvér végett sem, — ily vidéki ur a világon mindenütt megfordul, és igy Ön is hallhat róla valamit és igy én is előbb megtudnám — én az előbb mondám önnek, hogy Marczella testvérnek nyomát sem találták többé. Ön hallhat mégis valamit róla, de nem szabad önnek azt senkinek sem elárulnia; a főnöknő szigorú, és a derék embereknek még most is, hét év után bajuk lehetne. Ha holnap reggdl világos lesz, akkor ön itt fönt a hegyen, a zárda fölött két nagy boglárfa között egy kicsiny, elhagyott házat látand; menjen ön oda, ott a házban egy öreg nőt találand, ki ott egyedül lakik férjével; Márta asszonynak nevezze öt, s nevemben a diessenhofeni öreg Siedler nevében üdvözölje öt, és kérdezősködjék Marczella testvérről és a sebesült menekülőről és ő többfélét fog róluk elbeszélni. De ne áruljon el valamit; és most uram már régen elmúlt éjfél s ön nyugalmat kíván. Lakására evedzek ? — Igen. A part felé kormányzott ós én a vendéglőbe menék. Valóban a nyugalom után kívánkoztam, de nem találtam. A szerencsétlen, szép, fiatal s idegen Marczella testvér állott előttem, és vele a szerencsétlen, fiatal sebesült ós üldözött fölkelő tiszt is mint villám ötlött fejembe : vájjon az elbeszéltek után ki más lehetne az, mint — Roth Sándor ? Bizonyossággal kellett bírnom. A következő nap korán elhagytam Diessenhofent ós a zárdán felül fölmentem a hegyre. Már messziről láttam két boglárfa között egy kicsiny faházacskát s lépteimet arra irányzám. A hegy sűrű erdővel volt födve és mindig ezen át vezetett az ut föl, egész a kis házig. A ház csöndesen, rejtve feküdt ott az erdő közepén ; a három boglárfa magasan a ház fölött emelkedett; a házat kis kert környezé. Otthon találtam a ház lakónöjét, ő még erőteljes volt, férjét ápolá, ki betegen az ágyban feküdt. — Én a városból az öreg Siedlertől jövök, ki üdvözli önt, — mondám. (Folyt, köv.)