Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-06-19 / 73. szám

lel léklet. Békésmegyei Közlöny" 1881. 73. szám. keze munkájával, szűrét meg bekecsét pedig szeme láttá­ra a szarvasi szűcsök csinálják. Eltévesztett argumen­tum ez és csak nevetésre inditó, a minthogy erre a fenkölt mondatra a várt „Effect" helyett, volt is nevetés a publikum soraiban. Hermann Ottó ur végzé beszédét, Nosza felállott a hordóra — pardonnez: emelvényre! — neves kí­sérője Mocsáry Lajos. Mocsáry ur nem „uj firma" már — mint Bukovay Absentius, a Borsszem Jankó diákja mondaná, ő vén csataló, a ki elmondhatja ma­gáról a költővel „száz csatán, ezer veszély közt vív­tam éretted hazám." Mocsáry ur sok kortescsatát kiáliott már, prédikált örök igazságokat a magyar al­föld sok korcsmaállása alatt, mondott már sok prog­rammbeszédet, sok ezer gyújtó és beszámoló beszé­det, szavai édesdeden folynak ajkairól, szónoki heve ós népies példái egyaránt nagy hatással vannak: ta­gadhatlanul nagy szolgálatot tett barátjának Hermann Ottónak. tf Ok, úgymond — nem akarják „elcsapni u az uralkodóházat. (Nagy hazafi, ilyen „népies" hangon nem ildomos a loyalis magyar ember előtt beszólni, a mely szentül tiszteli királyát; „elcsapni" a kis bé­rest és a kanászbojtárt szokás nagy Magyarországon nem a dynasztiat, — a kinek joga szent és sért­hetetlen !) Azután — folytatja Mocsáry ur —• mi nem aka­runk forradalmat. De az a hernyó is, a melyet elti­pornak, felfordul és óvja magát. (Nagy hazafi, ez nagyon hatásos példa, bár a Schiller Ewige Rechte­jére emlékeztet, hanem az ilyesmit nálunk népies nyel­ven ugy hívják, hogy izgatás. Mocsáry ur most nem képviselő és immunitást csak az ország háza nyújt, nem a szarvasi vásár állás! No de azért se baj!) Nunc venio ad fortissimum! Kán Pál ö, kit tollam harmadikul vesz fel. Nem országos kapaczitás, neve csak itt-amott tűnik fel egy-egy ujságczikk aláírása alakjában, me­lyet az ember esakharaar elfelejt, ama czikkekkel együtt. Legutóbb egy röpiratban olvastam tőle egy rövid czikket, a melyben ügyeden védte a — zsidó­kat; nem tudom jó ajánlólevel e ez a szarvasi szél­baloknál ? Ezt a jó urat bemutatóba hozták le ma­gukkal a mesterek oly czélból, hogy ha Herrmann urat Szarvason is és Szegeden is „netán 1 1 — mint egy szélbali kortes nekem bizalmasan megsúgta — megválasztaná*: ő legyen Szarvas függetlenségi kép­viselő-jelöltje. Kun Pál ur professzori tempóval hosz­szú lére eresztó beszédjét, a mely után merem állí­tani, hogy ő igen ártatlan ós nagyon becsütetes em­ber, nem sok vizet zavar és azon ritka halandókhoz tartozik, a kik a légynek se ártanak. Kellemes hatásra talált az igénytelen és szerény Kún Pál urnák azon szakszerű érve, miszerint a kormány csak azért ál­doz nagyobb összeget a lónevelésre, mint a népne­velésre, mert attól fél, hogy ha a népet oktatnák, felvilágosítanák, a nép menten átpártolna a szélső­balhoz. (Ez nem nagy bók uram, mert ez által nyil­ván általa mondatott az, hogy a szélbali választók még kevés műveltséggel dicsekedhetnek, oktatni kell még őket I) Megfoghatlan merészséggel jó Kún Pál ur még a Móricz-párt bizonyos csengő argumentumaira is mert reflektálni. Sajna! a kathedrai műszavakat nem érté meg az állás alatti publikum. Hanem az már sokkal élénkebb hatásra talált, a mikor Kún Pál ur kijelenté, hogy ő nem veszteget több okból, az első ok az, hogy pénze — nincs. (Háromszoros éljen.) E szép mondá? valamit juttat eszünkbe. Egyszer a Bach-korszakban Piripócsra egy magas hivatalnok­érkezett. Az egész falu ki volt rendelve az ünnepélyes fogadásra. A helység birája nagy beszédben bocsá­natot kórt a nagy úrtól azon körülmény miatt, hogy a fogadtatás alkalmára miért nem kongatták meg a harangokat. Erre nézve úgymond ő nyolcz okot hoz fel; az első ok az, hogy Piripócson harang — nincs. Jól van barátom — mondá a nagy úr, a többi 7 okra nem vagyok kíváncsi. Igy vagyunk mink a Kún Pál urék vesztegetésével is, „Nem adom 100 forintért hogy semmim sincsen!" Evvel véget ért az ünnepély, az esernyők kibon­tattak, az eső hullott, az éljen dörgött, a szól zúgott. Az állás kiürült, ismét csend lett, a verebek, melyeket Herrmann Ottó ur már harmadszor zavart ki nyu­galmuKból (bosszúból jövőre tán el sem fognak jövőre), — most visszatértek fészkeikbe és vidám csicsergéstől visszhangzott a fészer ismét. Nyilván azt rebesgették ez ártatlan madárkák, hogy milyen irigylésreméltók azok az emberek, a kikneK a Pestről lejött urak valóságos Eldorádót ígértek ! JÜ. A. Politikai események. * Szófia, jun. 15. Este. Sándor bolgár fejedelem teg­nap délután, katona szemleutjában Vraezába érkezett, a hol öt 20,000 emberből álló tömeg élénk kiáltásokkal fogadta. A fejedelem fogadta Berkovácz, Orhanie és Vracza közsé­gek küldöttségeit, melyek kinyilatkoztatták, hogy ök válto­zatlanul elfogadják a fejodelem által javaslatba hozott fölté­teleket. * Hamburg, jun. 16. A polgárság 106 szavazattal 46 el­lenében, tehát a szükséges két harmad többséggel elfogadta a vámterülethez való csatlakozásról szóló szerződést. * Berlin, jun. 16. A birodalmi gyülós ülésszakát tegnap este berekesztették. * Róma, jun. 16. Strossmayar diakovári püspök ide ér­kezett, hogy a nagy szláv buesujárást, mely junius hó vége felé fog megtörténni, előkészítse. Egy ellenzéki észrevételei a „Békésmegyei Közlöny" 67-ik számában megjelent „A választások" czimü czikk egy passzusára. A „Békésmegyei Közlöny" 67-ik számában megüt­közéssel olvastam B. A. aláírás alatt egy a „választá­sokról" irt czikket, melyre bátorkodom megjegyezni, hogy a tisztelt czikkező ur nagyon elvetette a sulykot akkor, midőn állítja, hogy a ki „a mostani szabadelvű kormányt nem pártolja, az sokkal elfogultabb, és sokkal inkább zsákmánya volna az egy oldalú pártszenvedélynek, semhogy tisztán tudna látni, és higgadtan itclni." En azt hiszem, hogy a czikkező ur a vak, s gondolkozni egy­általán nem tud, mert ha látni, s gondolkozni tudna, be kellene ösmernie, hogy soha rosszabb kormány nem ült Magyarország bársonyszékén, mint épen a Tiszakor­mány; bizonyítja ezt az a tömérdek adónem, melyet csakis olyan agyafúrt kormány volt képes kigondolni, mint a Tiszá-ó, — az a egynehány száz millió adós­ság, mely mindig csak növekszik, s melyet a hires Ti­szakormáuy az ő még híresebb mamelukjaival egyetem­ben a nép számára készít, s a kamatokat azzal fizetteti meg, azon különbséggel, hogy a felvett kölcsönök nem fordíttatnak valami magasztos czélokra, s nem is a haza javára, hanem pánczélos hajóra, Boszniára, bécsi arzel­nálra, Horvátországra, Lloyd-subvenczióra, s Isten tudja még milyen más érdekekre, csak magyar érdekekre nem. Láthatja tehát czikkező úr, hogy nagyon is átlátunk a szitán, és hogy már eddig is torkig vagyunk a tisztelt czikkiró ur által istenitett Tisza kormányával, és ő sze­rinte kipróbált embereivel, mert érdeme vajmi kevés, ha csak azt nem számítja érdemnek, hogy az adóbehajtást annyira vitte, hogy nem hiszem, miszerint lY-ik Béla királyunk alatt Batukhánnak csordái többre vitték volna. De boldog ország is vagyunk mi, Istenem! rágódik a nemzet testén vagy 50 ezer végrehajtó, azonkívül egy pár ezer bukott, kormánypárti követből lett adó- ós is­kolafelügyélő, ós a manó tudja milyen mindenféle czi­men nevezendő honboldogitó. Ahhoz kell vakság be nem látni, hogy rosszul teszi ez a honboldogitó Tiszakormány, hogy ezt a szép „haderőt" reánk pocsékolja, ily gyö­nyörűséges haddal az egó-z világot meghódíthatná, mert a merre csak menne: a nép mindenütt elszaladna elő­lük, mint hajdan a bólpoklosoktól. A ki a szabadságot ugy mint a czikkező úr nem szereti, az meghajolhat a mai honboldogitó kormánynak; de a ki azt önzetlenül szereti s ebből kifolyólag, a ki a kincstári javakat nem akarja potom áron elveszteget­ni engedni holmi üzéreknek — a ki Ausztria felsőbb­ségét Magyarország felett el riem ismeri: az nem hajol meg előtte soha és mégis lesz józan belátása ós higgadt Ítélete, habár czikkező ur kétségbe vonja is, inert szive és józan esze sugalatát követi akkor, midőn meggyőző­désének ad kifejezést az urnánál. Ne Ítéljünk, hogy ne Ítéltessünk, mondja az irás a Legyen czikkező úr azon, vagy bármely nézetnél, s h. ez meggyőződése, ón eme meggyőződóst tisztelem és be­csülöm, de viszont megkívánom ón is, hogy az ón ineg t győződósemet is tisztelje ós becsülje s ne törjön pálezá azok felett, kik nem azon nézeten vannak, melyen ön, mert erre nagyon sokféleképen tudnék felelni, de ezúttal elégelje meg ezt; s ha már minden áron kortese akar lenni e megyében azon elvnek, melyet fennen hirdet: tegye azt más alakban, ós oly modorban, mely senki jellemét és becsületét nem sérti, ne hogy : „Wie der Schelm ist, so denkt er" példabeszódot épen czikkező úrról keljen feltenni. E kis leczke talán nem ártott, kívánom, hogy a tisztelt czikkező úr hasznát is vegye. K. K.*) Mózes egészségügyi törvényei. Irta: Or. Széli Lajos. X . (Utolsó közlemény.) A hosszú életkor természeti okain kívül még más körül­mények is közreműködnek-. Azon tény, hogy a zsidóknak a zsidó és keresztyén, valamint a politikai ünnepeken kívül he­tenként két vasárnapot (a szombatot és vasárnapot) kejI meg­ünnepelniük, a zsidók részére kétszer annyi ünnepnapot nyújt, iniut a mennyi van a keresztyéneknek.— Az zsidók nein fog­lalkoznak bányászattal, erőmüvi és más veszélyes iparokkal. \ bibliai és hagyományos eltiltása bizonyos élelmi szereknek ked­vező a hosszú életkorra. S végre a zsidóknál a családi ér­zék sokkal erősebben ki van fejlődve, mint a keresztyéneknél, iniből az következik, hogy nálok a gyermekek, betegek, gyá­moltalanok és szegények sokkal erőteljesebben gondoztatnak, támogattatuak. Jótékonyságuk majdnem hasonhthatlan; erköl­csös voltukat a törvényszéki statisztika bebizonyította. Különö­sen kitűnnek óvatosságuk és akaratszilárdságuk által, melyet változhatatlan bizalommal ápolt mély hitükből merítenek. Rit­kaság köztük részeget látni, a szeszes italok túlságos élvezeté­től tartózkodnak ; vallásos szokásaik a tisztaságot követelik és pedig ugy testöket, iniut lakásukat illetőleg, ós nem igen le­het találni oly esetet, hogy két zsidó család egy közös lakás­ban lakjék ! Ellenben a bosszú életre kedvezőtlen az, hjgy a zsidók csaknem kívéte.i uólkül városokban szeretnek lakni ós periig a nagyobb városokban, és csak igen ritkán foglalkoznak fötd­mioeléssel Ez a régi zsidók szokásai eredményéül tekiufhető ; a bibliai zsidó kiválóin pásztor- és harczi nép volt. A mózesi törvény gondoskodása minden egyes zsidó életbentartására annyira megy, hogy a háztetőkön párkányzat létesítését rendeli, hogy a gyermekek a leeséstől megvédes­senek. iVIózes egészségügyi törvényeinek futólagos áttekintésé­ből íme oly szabályzati rendszert tanultunk ismerni, melyek a levegő, viz es talaj beszenyezésének és az ebből szármaró fertőzési betegségeknek meggátlására szolgálnak, és a melyek *) Politikai toleráneziáuknak, ugy hisszük, tűzpróbáját állottuk ki, midőn e felszólalást majdnem szóról ugy adtuk, mint az hozzánk bekül­detett, nem azért mintha a benne foglalt „érvek" hatásától tartanánk, hanem mert olyasmit czáfolgat, mit a megtámadott ezikk egyszerűen nemis mondott. Aztmondja ugyanis beküldő ur hogy a választások eziinü czikk irója elvetette a sulykot, midőn állítja, hogy a ki „a mos­tani szabadelvű kormányt nem pártolja, az sokkal elfogultabb és sokkal inkább zsákmánya egyoldalú pártszenvedélyének, semhogy tisz­tán tudna látni vagy higgadtan Ítélni." Csakhogy épen ezt uem állítot­ta. A megtámadott czikk e paszuja (lásd „B. K." 67-dik szám, f-dik be­kezdés, 4-dik sortól kezdve; szórul-szóra igy hangzik: „A ki pedig a Tiszakorniány vaserejét, erélyét és kitaitását nem tudja eléggé mél­tányolni: az sokkal elfogultabb" sat. — Már pedig ezen valóban ott olvasható és beküldő ur által polémiája alapjául felállított tétel között oly külömbség van mint ég és föld között. Nem az mondatik elfogult­nak és egyoldalú partszenvedély zsákmányának, ki a Tiszakormányt nem pá r t o Íja, de ki, ha ellenfele is, legalább erélyét, vasakaratát kellőleg nem méltatja, mert azt az igazságos érzetü, lovagias ellenfél­től is elvárja az ember. A czikkiró tehát nem vétett más pártiak meg­győződése ellen, mert csak azt kívánja, hogy ha más meggyőződésű is valaki, legalább méltassa a jelen kormány erélyét és kitartást (hisz e „kitartást" leginkább szemére veti épen az ellenzék li — A dolog érde­mére, illetve beküldő ur állításai ellen nem akarunk vitába bocsájtkozni. Kinek a pap, kinek a papné. Beküldő ur roszabb kormányt nem is­mu' a mostaninál; az ország túlnyomó többsége más véleményben van, s igy a kormánynak, mint csekély magunknak is, ilyenek ellenében ez­zel kell beérnünk. Persze már előre is hirdetik az ellenzéki lapok, hogy a kormányé a többség csak vesztegetés és presszió folytán lesz, tehát már előre gyanúsítanak, a nélkül hogy csak még lehetséges is volna nekik egy konkrét esetet hozni fel, no de azért ők föltétlen tisz­teletet követelnek a maguk meggyőződésüknek, más nézetiiek­nél pedig még e meggyőződés lét.zését is tagadják, mert az ő szemük­ben előre is mindenki megvesztegetett „mameluk," ki szabadelvű párti. Mi tehát szinte a biblia után azt mondjuk ; „A mit nem akarsz, hogy neked tegyefiek, te se tedd másoknak." Szerk. Folytatása a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents