Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-06-05 / 67. szám

lel léklet. Békésmegyei Közlöny" 1881. 73. szám. sági és kulturszükségeit a modern iránylatok szerint rendezni és nem tántorodott el az ujabb idők magasztos eszméjétől, a szabadelvüségtól. Miért vonnók hát meg tőlük a bizalom lélekemelő szavát ? pusztán azért mert vannak modern ifjú geniek és hangosan izgató felforgatók, akik országszerte az proklamálják, hogy csak náluk található az egyedül üdvözitö igazság, esek ők a honmentők ; azok pedig akiknek kezében van a hatalom, azok megcsökönösödött zsarnokok, korrumpált önhaszonlesők, hazaárulók!! Uraim, egy ország, egy nagyratörő nemzet nem arra való, hogy experimentáljanak rajta, hogy bizonyos sokat igérő politikusoknak alkalmat adjunk arra, hogy rajta próbálnák meg — mit tudnak? A politika nem a kísérletek tana, hanem az érdekeké. Így történt, hogy az ellenzéki politikusok, amikor belátták, hogy minden kis futó lidérezfényre hiába verik félre a harangot, hogy hiába minden izgatás és hűhó : akkor uj fortélyhoz folyamodtak, azt kezdték rebesgetni, hogy Tisza Kálmánt felülről fogják megbuktatni, mert elvesztette a felség kegyét. Ezek az urak jól számítottak, ismervén a magyar embernek rendithetlen bizodalmát koronás királyában és a korona iránti odaadó hűségét. Hanem, amidőn a felség, méltányolván Tisza Kálmánnak hazája iránt tanúsított önfeláldozó üdvös munkásságát, őt a SzentIstván rend nagy keresztjével tüntette ki: akkor elnémult a szó ajkukon. Újból felültek tehát a régi vesszőparipára, emlegetni kezdtek ménkű sok adót, a kormány erélyét zsarnoksággá qualifikálták, mé-* a rósz termést, és a sujtoló elemi csapásokat is felhasználták arra, hogy bebizonyítsák, miszerint a kormány az, amely az országot a pusztulás és végelszegényedés örvényébe tereli. Ezeknek az uraknak ne higyjen a józanul gondolkodó választó polgár, hiszen láthatja, hogy épen ők azok, akik minden hibáért és hiányért a kormányt okolják, azt a kormányt, amelytől megtagadnák a pénzt, az adót, azt a kormányt, amelynek erélye mentette meg a közelmúltban is az áldásdű-s alföldet az árviz pusztításaitól. Magyarország pénzügyi bomlásában se hihet a józan ember. Ha rövid időn helyre akarjuk pótolni hosszú és szomorú idők mulasztásaitokkor ne sajnáljuk az áldozatot. Aki nagynak akarja látni hazáját, az ne csak politizálni, de áldozni is tudjon. Amint hogy a modern államok kulturszükségletei mindenütt nagy államadósságokat involválták, Magyarország sem maradhatott azok nélkül. De most fényesen be lett igazolva a külföld által hazánk élletképessége. ezen körülmény folytán nyugodt lehet minden magyar ember, hogy hazája nem áll a nyomor örvényének szólén, de igenis az anyagi felvírulás küszöbén. A pénzügyminiszternek ugyanis az államadóságok egy részének konverziójára 140 milió forintra volt szüksége és a kiboc sájtott aláírási iveken huzszorosan lett a kölcsön felüljegyezve. «Szép Lenke)). (Vége.) Esteledett. Siép, csillagos őszi este volt, s mikor a szedők, kiváuva a gazdának nyugodalmas jó éjszakát, csendesen ballagtak haza felé, hogy jókor reggel folytassák a félbehagyott munkát, — a domboldalban elcsendesedett minden, csak a jegyző piuczéjéből hangzott föl a pohár mellett mulatozók vig zaja, — meg a hajlék előtti terebélyes dióla alatt sikongatott a tíatalóág, egy-egy sustorogva fölszálló röppentyűre, mikor épen felettük szórta szót tüzcsillagjait. Lent a dombtövében, egy keskeny völgyecskét középen hasítva zúgott a hegyi patak. Partját buja fii födte, és egy szeszélyes kanyarulatánál egy vén fáz hajtogatá tagadó \izébe gályáit. — Tövénél a patak fölé hajolva ült a szép Lenke. — Fejét, ölébe támasztott karjára nyugasztá, míg jobbja önfeledten nyugodott az ifjú tiszt knzében. Sóvárgó szemekkel szemlélte ez őt, — majd szenvedélytől szakgatott hangon suttogott fülébe. Es a szép Lenke visszafojtott lélekzettel hallgatott. — Hallgatta őt, — mint suttog édes, édes hangon szerelemről — boldogságról neki . . . Hallgatta a patakot, locsogó habjaival, az is azt susogta neki, a mit kedvese. . . . Hallgatta a szellőtt, mely, míg íllattelt leheletével körüllengedezte, — olyan édes kéjről suttogott ! . . . Hallgatta őket, aztán boldog kábultságban engedte át magát az ölelő karoknak, a kéjszomjas ajkaknak. S aztán nem hallott többé semmit! — Pedig, a TÓU Akinek 140 helyett 2800 milliót kínálnak a hi

: telezők, az uem bukott ember, annak rendben van a szénája. Azok a pénzemberek, mint bárki más, nem ismernek pénz dolgában tréfát, sőt igenis éles szemük van az adós hitelképességének és életrevalóságnak megbirálására. És nagy részben ez is a Tisza-kormány érdeme; az rendezte Magyarország pénzügyeit ós csak igy volt lehetséges a kedvező pénzügyi áramlatokat javunkra fordítani. Nos uraim, nem nyílván szóló tények ezek arra nézve, hogy ha az urnához megyünk, bizalmi szavazatunkat meg ne vonjuk ama hazafiaktól, akik jó és balszerencsébeu támogatják önfeláldozó készséggel hazánkat ?! A választások közelednek. Ne hallgassunk az izgatók szavára, akik fűt-fát ígérnek, hanem a döntő perezben tegye szivére minden magyar ember kezét es szavazzon hazafias meggyőződése szerint. B. A. A „Részvét-ünnepélyi" újdonságok. — A „ Részvét-Album"-ban mint értesültünk, a gyomai árvizkép azért jelent meg szöveg nélkül (talán inkább kivonatos rövid szöveggel?) mert a rendezőség elfeledte a kérdéses szöveg megirásására felkérni az e czélbol kiszemelt férfiút, Garzó lelkész urat. Ez biz egy kis baj, de hát mégis nem olyan nagy baj. — A „Részvéf-ünnepély bazárszakosztályában nagyban folynak az előkészületek a holnapi ünnepélyre. Mennyire hivek maradtak hölgyeink azon elvi elhatározáshoz, hogy a közönség n zsarollassék ós tisztességes árak mellett alkaloui nyíljék mindenkinek fillérjével járulni vészsujtott lakostar -saink enyhítéséhez — mutatja a buffetben kiadott étlap, melyet terjedelménél fogva nem közölhetünk, de tekintetbe véve az étkek ós italok kiváló jóságát, meg vagyunk győződve, hogy a torgalom nagysága kedvező végeredményre fog vezetni. — Zsilinszky Mihály úr, ki — mint a „Részvét"-ünnepélyt rendező bizottság elnöke, — a vizkárosultak ügyében mind a két ünnepnapon el van foglalva Csabán, nem pönkösdkor, mint óhajtotta, hanem csak jun. 12-én tog menni Gyomára választói közé, hogy a lefolyt országgyűlésről beszámoló beszédét megta^sa. Ugy értesülünk, hogy azután a gyomai választókerülethez tartozó többi községet is meg fogja látogatni, s eddigi szokásához híven mindenütt meg fogja tartani beszámolóját. (r.) A „lijszvéf-ünuepély „Bizár" szakosztályának felhívására ujjolag a következő urak ós hölgyek küldtek emléktárgyakat: Gártner Adolf ur, 17 drb „Csabai emlék és Tarosai Részvét felirattal" levél nyomok; Nagy István, 1 emlék pohár, 1 munka kasár ; Asztalos Irina, ós Híd vig, 1 gombostű párna, 1 toll törülő, I levél nyomó, I katrinoza kötő, 4 drb, asztal táleza kézi munka; 1 üveg tenta tartó, 1 szivar állvány, fölszerelt szivarokkal, 1 ékszer doboz ; Dit/>el Etelka, 1 dívány párna; Saelle Káhnánné, ezukor sütemény, 2 drb diszes fejkötő, 1 lámpa festő ; Korosy Mariska, d drb notes, 6 drb faszivarszipka, 2 drb gyufa tartó ; Soltz Gusztávné, 1 papir táleza kézimunka. 2 gyümölcs takaró; Molnár Györgyné, 1 névjegy táleza, 1 ékszer tartó ; Garzó / Gyula és Takács Árpád 100 drb „Gyakorlati biblia magyarázat" ; Povázsay Mari 1 dohány tartó, 1 hamu tartó, 1 gyufs tartó, 1 befőtt tányér; Sztaricskay Berta, 1 gyufa tartó, 1 könyvjegyzék, 5 drb fogvájó kézi munka ; Tafler Kálmánné 1 szivar állvány, 1 pénz tárcza, 1 hamu tartó ; Fülöp Janka 25 drb 5 kros sziv-ar, 2 arczkép, Reck Stáfinia ; Disztl Mihály, 2 dohány szita ; Rosenthal Zsígmondné, 3 drb notess 6 drb gyermek pénztárcza, 6 drb fa szivar szipka, Stiassnj Jozsefné, 1 emlék pohár, 1 munka táska ; Stiassny Matild 1 diszes doboz sálon czukorkákkal: Frey Lípotné, 1 virág váza, 1 kép ; Stiassny Matild, 1 könyv Hevessi J „Ibolyák ' Havran Pál, 3 drb virág létrácska. 6 drb virághoz fácska ; Fridenstein Józsefné, 3 drb. melltü; Kiss Vilma, 3 drb pénztárcza, 3 drb gyufa tartó, 3 drb notes; Schvartz Salatnonnó, 1 gyufa tartó, 1 hamu tartó, 1 varróeszköz tartó : tízolár Mátyás, 1 női diszes lak czipő; Bugyinszky Jánosné, 35 drb 4-es szivar, 1 doboz trapesunti; Vidovits Istvánnó, 1 fánakanál-villa, 1 hamu tartó, 1 szivar tárcza, 1 tű párna, 1 fövény óra; Pálus Ferencz, 1 drb 2-os Kosuth bankó; Molnár Oelesztina. 2 párna betét, 1 doboz sálon ezukorka, 1 gyula tartó, 1 dohány tartó, 1 tü tartó, 1 diszes táleza; Kubek Mariska, 2 notesz, 2 pénztárcza,, 1 fabicsak legyezővel, 1 béiyeg nedvesítő; Hajnik Béláué, 20 drb londresz s/.ivar, 20 drb Tompoucze, 6 drb szivar szipka: Ungár Nándor, 20 drlu lin. szivar; Reisz Nina, 3 üveg veres bőr, 2 sótartó, 6 doboz iámpa por, 2 játék magyar kártya, 12 kávés kanna, 1 tajték szipka; Denholf Károly, 5 drb kép; Kovács Józef, 1 drb bádog thea tőző; Petz Janka, 1 pár fehér harisnya; Petz Emma 1 névjegy tartó; Andrássy Lila, 1 tü párna, 2 harisnya kötő, egy ora tartó; Stern testvérek, 1 enveioppes; Klein Mór egy fa szivar-szivó, 1 ólom síp, 1 pár harisnya kötő, 1 pénz tárcza, 1 inggomb garnitur; Yalentinyi Sámuel, 2 tejes csupor; üozmány József, 12 drb inggomb, 1 garnitur inggomb, 1 ürosoh, 1 pár fülbevaló, 1 tűtartó, 1 szivar tárcza; Bouyhai Benjámin 1 pénztárcza, 1 kép keretbe; Baranyai János, 2 réz gyertya tartó; Haty Ilonka, 1 kagylóval kirakott hamutartó, 1 óra tartó; Muecz Pálné, 1 virág váza, 1 dohány zacskó, 1 kézimunka táleza; íázabó Ninuska, 1 laska vágó gép ; Végh István, 2 köt. szegedi szakács könyv, 10. könyv, békés-csabai emlék; Végh Miklós, 2 kép ráma, 1 drb gyufatartó l ezukor tartó, 1 óra tartó, 1 tok tisztító, 1 papir csíptető, 1 naptar, 1 gyertya tartó, 1 gyertya gyufatartó, 1 szivar táleza, 1 notesz, 1 toktartó; Petrovits Károly, 1 doboz csukoládé. — A bazár, mely holnap reggel 9 orakor veszi kezdetét, kétségtelenül igen érdeses része lesz a „Részvét" ünnepélyességeinek. A négy sátorban együtt találja közönségünk a meglepetést, élvezetet, szórakozást és gyönyört. — Alkalmunk volt az egyes áruezikkeket látni, s mondhatjuk, hogy az adakozók mind izlés, mind értékre nézve a szó szoros értelmében versenyeztek egymás közt. Ki ne sietne oda, hol a jótékonyságot oly szép kis kezek közvetítik a szívtől a — pénzes liókig. Es e nemes verseny mögött nem maradhat el a — részvét 1 — Azon szerencséseket, a kik szinházi jegyek birtokába jutottak, figyelmeztetjük, hogy lehetőleg 8 óra előtt elfoglaljak helyeiket; mert az előadás tekintve, hogy vendégművészeink még azon éjjel távoznak körünkből, pont 8 órakor kezdődik. A későn jövök a játékot zavarják és saját élvezetökot fognák csorbítani. — A rendezőség két elnöke : Zsilinszky Mihály és Vidovszky János urak és a titkárok Launer Károly és Hajnik Béla urak egyenlő fehér csokraikról lesznek fölismerhetök. — Vendégművészeink fogadtatása után, mely alkalommal a város nevében Szemián Sámuel főjegyző ur üdvözli beszéddel az érkezőket, Prielle Kornélia urnő Omazta fűz olyan metsző sikolylyal rángatta vissza a ragadó ár kapdosó hullámaiból hajlós gályáit ! ... A szellő olyan komoran zúgott most ott a fejük felett. . . . s a patak kavargó örvényében épen most tűnt el egy belehullott rózsalevél! . . * * * Husz év telt el azóta, — és a „szép Lenke" a falu nyelvén már csak gúnynév vala 1 — Husz esztendő ; — és i-zalatt a szép Lenkét megtörte a sok Iste.i csapás ! Eltemették az édes apját, — s mikor már kigyepesedett a sir felette, . . . akkor az anyját kisórte melléje ki, s azután olyan egyedül volt, — olyan rideg volt az a nagy ház neki, úgy fázott benne a szive ! . . . Megszánták hát a „jó emberek", s egy szép napon eldobálták onnan a leje felől. — Elviselte azt is, — olyan szép kézimunkája volt, ellátták érte a jó falusiak örömest hajlékkal. S aztán megint csak elvolt. Napokig ráhajolva kézimunkájára, ült ott a kis ablak előtt, s aztán éjjel mégis boldog volt. . . . mert róla álmodhatott. Hanem egyszer, egy hiriap került a kezébe, a melyiken olyan fekete betűkkel állott ez a négy sor: „B. cs. kir. lovas százados ma tartá esküvőjét, bájos arájával, N. . . kisasszonnyal." Csak egyszer olvasta el, akkor aztán kihullott kezéből az a papiros, — és csöndesen hanyatlott le a székről, — onnan a kis ablak mellől. Mikor föllocsolták, földörzsölték, már mosolygott megint. Mosolygott! de minő mosoly volt az! . . . Súgva járta be a hir a falut, hogy a szép Len Ke, elvesztette az eszét. Azóta csak tengődik, — Isten kegyelméből, jó emberekéből. — Ellátogat sorba a régi ismerősökhöz, elbeszélget velők, eldolgozgat nekik, — egy-egy darab rongyért, — egy betevő falatért, . . . egy pohár kábító italért .... azt mondja, ezt szereti legjobban a földön, ettől olyan szépet álmodik, — olyan szépet ébren 1 A vőlegényét látja, azt a szép daliás főhadnagyot, . . . a mint eljön érte, — paripája hátán, . . . fölöleli oda maga mellé, ... 8 aztán együtt vágtatnak fel, oda messze-messze, . . . a csillagok közzé! . . . Szegény „szép Lenke!" * # * Unokahúgom szemeit elfutották a könyek, mikor befejezte, — magam is éreztem, ott bent, az a valami olyau nehéz! . . . hirtelen felugrottam tehát. . . . s aztán addig üztük együtt a pillangókat, — inig kivertük fejünkből ezt a szomorú történetet. Rég elfeledtem már szegényt, mikor egy ősszel ismét meglátogattam a kis falut. Szüret ideje volt, épen mint akkor! ... s a szép Lenkét, épen akkor temették el. Megölte a bú , meg a búfelejtő, — s most ott nyugszik a kettős sírhant alatt, — mig lelke ? felszállott oda, hol majd jegyesével bizton találkozik. ... az örök biró elé. Uchatius. Folytatás a mellékleten.