Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-14 / 45. szám

B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasenstein és Vogler ezég üées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÜ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem. adatnak, vissza. Egyes sz m ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható (jriinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkes/.tőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébej, de Povázsay László úr nyomdijában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetés k; vidéken a postahivatalokig nál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának másociilt negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre ..... 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben postautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „Békésmegyel Közlöny" kiadóhivatalához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békfamegyei Közlöny" kiadóhivatala. A pei-varsántíl „telegrainin." ii. Gyula, april 6-án. Ha akkor, midőn Gyula létéért küzd, Békés pedig a végpusztulás küszöbén áll, akkor a midőn egy pár czentiméternyi áradás menthetetlenné teszi e községeket, itt Gyulán a megyeházánál annak jutnak tudomására, hogy a nagy péli zsilip emelkedik, — hogy minő erők befolyása alatt, arról számoljon önmagának az illetők lelkiismerete — egy hatalmas vétó közbeszól s e vétónak még karhatalommal is A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAKCZAJA. Hajaimból im' egy kis fürt . . . Hajaimból ím' egy kis fürt, Mely égő agyam fölött Mint fűszálak a Vulkánon — Nőtt búm s bánatom között Lehet hajam minden szálát, Kitépi a bú — vihar, Lehet, talán igen korán, Siromhalma eltakar. Lehet, hogy az életgondok Miatt hamar őszülök, Lehet, ha ezélom nem érem — Még tán meg is őrülök. Minden lehet, csak az egy nem: Hogy téged feledjelek I Habár közénk sziklát, bérezek. Álljanak, vagy tengerek. Vedd e fürtöt változhatlan Szerelmemnek jeléül, S hogy szivem mindig ugy érez, Mint most, mig csak meg nem hül. (Septbr 7-én 1858.) Petőfi István. *) Az elhunytnak kéziratban talált költeményeiből. Szerk. érvényt szereznek, a zsilipkulcsot érdektelen emberekre bízzák, a zsilipet katonasággal őriztetik: mi béüésmegyeiek csak köszönettel tartozunk azon férfiúnak, ki létünk felett igy őrködött, köszönettel azon miniszternek, ki ez intézkedéseket helybehagyta, kiben volt elég önzetlen nemes érzék nem hallgatni senki érdekeinek jajszavára, volt elég igazságszeretet oda utalni mindenkit s a magánérdekeiben legközelebb érdekeltet is, hogy tűrje békével az általános csapásból azt, mi neki jutott osztályrészül, de a maga osztályrészét ne zuditsa mások nyakába, — Egy gróf Wenkheim Frigyes, Apponyi, Wenkheim Károly s b. Wenkheim József s számtalan mások, kiknek egy évre jóformán mindenük odaveszett, s azok között e sorok Írója is, nemes rezignaczióval tűrik mit a sors reájuk mért, és épen önök követelik maguknak azon kiváltságot, hogy mások rovására ép bőrrel meneküljenek s ha e menekülést önökre nézve az osztó igazság nem teszi lehetővé, még bele fúnak önök a rágalom kürtjébe s eléggé lovagiatlanok azt a minisztert oly nemű bárgyusággal vádolni, hogy^az egyedül a békésmegyei főispán tanácsára hallgat. — Na de hiszen, hogy nem hiába hallgatott tanácsára, még ha az önöknek — pél-varsándi telegrammnak — nem tetszik is, annak legerősebb bizonyítéka az: hogy mióta az államtitkár itt volt bajuk csak fokozódott. Természetes, az az államtitkár érdektelen és független ember, személyesen volt alkalma meggyőző J ni mindenről s beláthatta, hogy ott hol oly sokan s oly mérvben szenvednek, önökre is elfér még az a kevés s hogy nincs joguk követelni senkitől, hogy az önök osztályrészét akaratuk ellen is mások vállalják el. gyorsvonaton. — Winterfeld A. után : Chrisztó Miklós. — (Folytatás.) Mikor látta, hogy vonakodom felelni, ujolag feltette e kérdést; de már sokkal hevesebben és türelmetlenül. — Természetesen — dadogám — megvagyok győződve, hogy ön őrült. — Megfogom győzni. Mit gondol hogy? — Nem tudom — felelém félénken. — Ha ha ha ! megölöm önt is, mint öt! Csaknem gondolta, hogy élve hagyom, mikor már mindent közöltem vele ! Tán hogy eláruljon s vissza vigyenek abba a házba ! Ohó ! az őrültek előre látók és erősek ! . . . Beláttam, hogy ellenállásra gondolnom sem lehet és hogy egész lólekjelenlétemre szükségem van, ha menekülni akarok. — Da hiszen még nem beszélt el mindent — szólék nyugodtan s erősen szeme közé néztem. Ha már egyszer életem után vágyódik, csak méltányol, hogy előbb élete történetével megismertessen. Igaza van ! válaszolá az örült, de hát rait nem emiitettem ? — On előbb Palmerston lord és a piqueászröl beszélt. — Nem gondolnám, hogy ez érdekelné önt — szóla gyanakvólag. — Éppen ugy, mint a többi. A lámpa pislogva égett a koupéban s künn sötét volt, hogy a vidéket Iehetlen volt felismernem. Annyit gondoltam, hogy Londontól már nem messze lehetünk. Ha egy pár pillanatig még eltartom szóval, ugy mentve vagyok. Önök ott egy pár ezeren csak duzzoghatnak, mert nem megy minden ugy, mint önöií óhajtják; de Gyula, Csaba, Békés, Tarcsa, Gyoma, Endrőd nyolczvanhatezer főnyi lakosa, a vandháti, gerlai és ládányi uradalmak, ha már futó délibábbá vált előttük egy év reménye, önök kedvéért talán tűzhelyének elpusztulásáért jajveszékeljenek? — Szép követelés az önérdek szempontjából, de nem emberies. De hát ahoz mit mondanak önök — pél-varsándi telegramm urak — hogy ha Békésmegye főispánját az egész megye mint egy ember fogja követni s azt kérdezi, hogy minden emberi számítás daczára a zsilip felett a három méter koronával biró s egy általában semmi erősebb nyomásnak ki nem tett töltés csak beszakad, beszakad akkor midőn Csaba segélyért kiált, Békés fuldoklik, Tarcsa háromnegyedében elpusztult, Gyoma létéért küzd, azt kérdezzük mondom: hogy szakadt be a gát?! E beszakadásnak itt senki sem hisz, a szakértők határozattan gonosz kéznek tulajdonítják. — Békésmegye főispánja nem kereste ez ideig a gonosz kezet, vette a dolgot ugy, mint a megjelent, a beszakadás elzárására erőt küldött, megtette kötelességét, ha Isten és ember előtt felelőssé nem akarta tenni magát, megyéje területén ennek folytán beállható még nagyobb mérvű pusztulásokért. — De ha mi békésmegyeiek e tényt nem fogadjuk el mint egyszerű tényt s ha majd kutatjuk az okokat, keressük a gonosz kezet s ha azt megtalálva, sújtani is kérjük illetékes helyen ós illetékes birája előtt, akkor ha majd fájni fog önöknek valami: ám tűrjék! Békésmegye idáig nevéhez méltólag magát békésen viselte, ne töltsék önök teli a már ugy is csordultig Az örült gondolatokba merült. — Palmerston lorddal kezdődött s a pique ássál végződött. — Osmerte Palmerston lordot ? Hám bámult, mintha nem értett volna meg. — Hogyne ösmertem volna, hiszen neveltem birtokaimon, istállóm legszebb lova, disze volt. — Mit mond ? — Esküszöm rá ! — Esküszöm önnek, ugy szerettem mintha gyermekem lett volna . . . még jobban, sokkal jobban . . . mert ha gyermekem lett volna kitekertem volna nyakát. Rám nézett s idegas mozdulatot tett kezeivel, mintha meg akarna fojtani. — Palmerston lordnál maradtunk. Arcza visszanyerte előbbi kifejezését. Ah 1 valóban keserű csalódás volt. — De hisz ön még nem beszélt erről 1 — Elveszett. . . elveszett . . . Fél vagyonomat tettem rá; de elvesztettara. De mit érdekli ez önt? Hisz már nem is figyel. — Ellenkezőleg, csúpa fül vagyok, csak folytassa. — Az az egész — viszonzá az örült gyanakvó pillantással, ö is elveszett, én is elvesztem, elvesztünk mind a ketten! Ez a vége a történetnek. — Hát a piqueászszal mi történt ? — A piqueászszal ? miköze hozzá ? . . — Hisz megígérte, hogy elbeszéli. (Vége köv.)