Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-14 / 45. szám

B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasenstein és Vogler ezég üées, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÜ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem. adatnak, vissza. Egyes sz m ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható (jriinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkes/.tőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébej, de Povázsay László úr nyomdijában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetés k; vidéken a postahivatalok­ig nál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának másociilt negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre ..... 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben postautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „Békésmegyel Közlöny" kiadóhiva­talához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békfamegyei Közlöny" kiadóhivatala. A pei-varsántíl „telegrainin." ii. Gyula, april 6-án. Ha akkor, midőn Gyula létéért küzd, Békés pedig a végpusztulás küszöbén áll, akkor a midőn egy pár czentiméternyi áradás menthetetlenné teszi e községeket, itt Gyulán a megyeházánál annak jutnak tudomására, hogy a nagy péli zsilip emelkedik, — hogy minő erők befolyása alatt, arról számoljon ön­magának az illetők lelkiismerete — egy hatalmas vétó közbeszól s e vétónak még karhatalommal is A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAKCZAJA. Hajaimból im' egy kis fürt . . . Hajaimból ím' egy kis fürt, Mely égő agyam fölött Mint fűszálak a Vulkánon — Nőtt búm s bánatom között Lehet hajam minden szálát, Kitépi a bú — vihar, Lehet, talán igen korán, Siromhalma eltakar. Lehet, hogy az életgondok Miatt hamar őszülök, Lehet, ha ezélom nem érem — Még tán meg is őrülök. Minden lehet, csak az egy nem: Hogy téged feledjelek I Habár közénk sziklát, bérezek. Álljanak, vagy tengerek. Vedd e fürtöt változhatlan Szerelmemnek jeléül, S hogy szivem mindig ugy érez, Mint most, mig csak meg nem hül. (Septbr 7-én 1858.) Petőfi István. *) Az elhunytnak kéziratban talált költeményeiből. Szerk. érvényt szereznek, a zsilipkulcsot érdektelen emberek­re bízzák, a zsilipet katonasággal őriztetik: mi béüés­megyeiek csak köszönettel tartozunk azon férfiúnak, ki létünk felett igy őrködött, köszönettel azon minisz­ternek, ki ez intézkedéseket helybehagyta, kiben volt elég önzetlen nemes érzék nem hallgatni senki érde­keinek jajszavára, volt elég igazságszeretet oda utal­ni mindenkit s a magánérdekeiben legközelebb érde­keltet is, hogy tűrje békével az általános csapásból azt, mi neki jutott osztályrészül, de a maga osztály­részét ne zuditsa mások nyakába, — Egy gróf Wenk­heim Frigyes, Apponyi, Wenkheim Károly s b. Wenk­heim József s számtalan mások, kiknek egy évre jófor­mán mindenük odaveszett, s azok között e sorok Író­ja is, nemes rezignaczióval tűrik mit a sors reájuk mért, és épen önök követelik maguknak azon kivált­ságot, hogy mások rovására ép bőrrel meneküljenek s ha e menekülést önökre nézve az osztó igazság nem teszi lehetővé, még bele fúnak önök a rágalom kürt­jébe s eléggé lovagiatlanok azt a minisztert oly ne­mű bárgyusággal vádolni, hogy^az egyedül a békés­megyei főispán tanácsára hallgat. — Na de hiszen, hogy nem hiába hallgatott tanácsára, még ha az önöknek — pél-varsándi telegrammnak — nem tet­szik is, annak legerősebb bizonyítéka az: hogy mióta az államtitkár itt volt bajuk csak fokozódott. Termé­szetes, az az államtitkár érdektelen és független em­ber, személyesen volt alkalma meggyőző J ni minden­ről s beláthatta, hogy ott hol oly sokan s oly mérv­ben szenvednek, önökre is elfér még az a kevés s hogy nincs joguk követelni senkitől, hogy az önök osztályrészét akaratuk ellen is mások vállalják el. gyorsvonaton. — Winterfeld A. után : Chrisztó Miklós. — (Folytatás.) Mikor látta, hogy vonakodom felelni, ujolag feltette e kérdést; de már sokkal hevesebben és türelmetlenül. — Természetesen — dadogám — megvagyok győződ­ve, hogy ön őrült. — Megfogom győzni. Mit gondol hogy? — Nem tudom — felelém félénken. — Ha ha ha ! megölöm önt is, mint öt! Csaknem gon­dolta, hogy élve hagyom, mikor már mindent közöltem vele ! Tán hogy eláruljon s vissza vigyenek abba a házba ! Ohó ! az őrültek előre látók és erősek ! . . . Beláttam, hogy ellenállásra gondolnom sem lehet és hogy egész lólekjelenlétemre szükségem van, ha menekülni akarok. — Da hiszen még nem beszélt el mindent — szólék nyugodtan s erősen szeme közé néztem. Ha már egyszer életem után vágyódik, csak méltányol, hogy előbb élete tör­ténetével megismertessen. Igaza van ! válaszolá az örült, de hát rait nem emii­tettem ? — On előbb Palmerston lord és a piqueászröl beszélt. — Nem gondolnám, hogy ez érdekelné önt — szóla gyanakvólag. — Éppen ugy, mint a többi. A lámpa pislogva égett a koupéban s künn sötét volt, hogy a vidéket Iehetlen volt felismernem. Annyit gondoltam, hogy Londontól már nem messze lehetünk. Ha egy pár pil­lanatig még eltartom szóval, ugy mentve vagyok. Önök ott egy pár ezeren csak duzzoghatnak, mert nem megy minden ugy, mint önöií óhajtják; de Gyu­la, Csaba, Békés, Tarcsa, Gyoma, Endrőd nyolczvan­hatezer főnyi lakosa, a vandháti, gerlai és ládányi uradalmak, ha már futó délibábbá vált előttük egy év reménye, önök kedvéért talán tűzhelyének elpusztulá­sáért jajveszékeljenek? — Szép követelés az önérdek szempontjából, de nem emberies. De hát ahoz mit mondanak önök — pél-varsán­di telegramm urak — hogy ha Békésmegye főispán­ját az egész megye mint egy ember fogja követni s azt kérdezi, hogy minden emberi számítás daczára a zsilip felett a három méter koronával biró s egy ál­talában semmi erősebb nyomásnak ki nem tett töltés csak beszakad, beszakad akkor midőn Csaba segélyért kiált, Békés fuldoklik, Tarcsa háromnegyedében el­pusztult, Gyoma létéért küzd, azt kérdezzük mondom: hogy szakadt be a gát?! E beszakadásnak itt senki sem hisz, a szakértők határozattan gonosz kéznek tu­lajdonítják. — Békésmegye főispánja nem kereste ez ideig a gonosz kezet, vette a dolgot ugy, mint a meg­jelent, a beszakadás elzárására erőt küldött, megtette kötelességét, ha Isten és ember előtt felelőssé nem akarta tenni magát, megyéje területén ennek folytán beállható még nagyobb mérvű pusztulásokért. — De ha mi békésmegyeiek e tényt nem fogadjuk el mint egyszerű tényt s ha majd kutatjuk az okokat, keres­sük a gonosz kezet s ha azt megtalálva, sújtani is kérjük illetékes helyen ós illetékes birája előtt, akkor ha majd fájni fog önöknek valami: ám tűrjék! Bé­késmegye idáig nevéhez méltólag magát békésen vi­selte, ne töltsék önök teli a már ugy is csordultig Az örült gondolatokba merült. — Palmerston lorddal kezdődött s a pique ássál vég­ződött. — Osmerte Palmerston lordot ? Hám bámult, mintha nem értett volna meg. — Hogyne ösmertem volna, hiszen neveltem birtokai­mon, istállóm legszebb lova, disze volt. — Mit mond ? — Esküszöm rá ! — Esküszöm önnek, ugy szerettem mintha gyermekem lett volna . . . még jobban, sokkal jobban . . . mert ha gyer­mekem lett volna kitekertem volna nyakát. Rám nézett s idegas mozdulatot tett kezeivel, mintha meg akarna fojtani. — Palmerston lordnál maradtunk. Arcza visszanyerte előbbi kifejezését. Ah 1 valóban keserű csalódás volt. — De hisz ön még nem beszélt erről 1 — Elveszett. . . elveszett . . . Fél vagyonomat tettem rá; de elvesztettara. De mit érdekli ez önt? Hisz már nem is figyel. — Ellenkezőleg, csúpa fül vagyok, csak folytassa. — Az az egész — viszonzá az örült gyanakvó pillan­tással, ö is elveszett, én is elvesztem, elvesztünk mind a ketten! Ez a vége a történetnek. — Hát a piqueászszal mi történt ? — A piqueászszal ? miköze hozzá ? . . — Hisz megígérte, hogy elbeszéli. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents