Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-10 / 43. szám

B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi,^közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hétenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre G frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasenstein és Yogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kcsilratok nom. adatnak -vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „Jíyilttér"'-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagy tőzsdéjébe de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII évfolyamának második, negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fái évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legozélszerübben postautalványnyal eszközölhető. Az előfizetésük a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendők. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A pél-varsándi „telegram." i. Gyula, april 6-án. A „Pesti Napló" f. évi 94-ik számábaa egy G-yuláról keletkezett, t. Bánhidy képviselőhöz intézett, azonban egész nagy-péli szagú s igy nagy-péli keltű távsürgöny jelent meg. E sürgöny olvasásánál akaratlanul eszébe jut az embernek azon gyújtogató, ki midőn más házára üszköt dob, s egyszerre csak saját házát égni látja, éktelen lármájával akarja elhitetni a világgal ártatlanságát. Ez önérdek sugalta felfogását az illetőnek nem bolygatjuk, specziális Ízléséhez semmi közünk ; hanem akkor, midőn azt látjuk, hogy az általános veszély követelte és parancsolta védekezés terhes küzdelmébe, még a pártérdekek ékA „BÉIÍÉSMEGYEÍ ÍÍÖZLÖXY" TÁIIC/Á1A. A. gyorsvonaton, — Wintorfeld A. után : Chrisztó Miklós. — rr — Őrültnek látszom ? A legkellemesebb gondolatokba voltam merülve, midőn a szemközt ülö útitársamnak eme éles hangon kiejtett szavai üték meg füleimet. Ijedten tekintettem rá. Halovány, Ízléssel öltözött férfiú volt, nagy köpenybe beburkolva. Hangja csengő és nyugodt, valamint vonásai is. — Ilyen gondolat eszemben sincs — válaszolók — miközben nem palástolhatám el bámulatomat. — Pedig csakugyan örült vagyok ! — tevó hozzá ugyanazon nyugodt, meggyőző hangon. Az egész dolgot tréfának vettem, röviden válaszoltam s ki tekintettem az ablakon. Gyorsvonaton utaztunk s minden pillanatban messzebbmesszebb távoztam szeretteimtől. Ha vágytam valaha nyugalomra, ugy ez most volt. De mivel átellenesem nem hagyott fel „tréfáival", kénytelen voltam meghallgatni. Valóban kelnmetlen állapot egyetlen egy útitárssal utazni. — Ha-ha.... — ismédé — én csakugyan őrült vajyok. Most szabadultam ki felügyelőim körmei közül... még így órája sincs. Elbeszéljem önnek, mikép ? telen haugja is bele rikácsol, az ily czynizmus felett csak bosszankodással kell térnünk napi rendre. Hogy azonban tisztelt aradmegyei barátunk azt ne higyje, hogy mi békésmegyeiek a P. N. által kilátásba helyezett interpellacziótól legkevésbé is megrökönyödünk : hát ezennel kijelentjük, hogy igenis az interpellacziót mi békésmegyeiek a legnagyobb készséggel várjuk és üdvözöljük, mert ez interpellaczió, az erre adandó válasz, de még inkább az ezen válaszhoz szükséges adatok leplezetlen meztelenségükben fognak feltárni bizonyos dolgokat, melyek tovább tűrhetők nem voltak; lerántják a leplet bizonyos üzelmekről, melyek iránt itt Békésmegyében nem többé hit, de eiős meggyőződés uralkodik. Mióta a magyar Alföldön az árvizek, mintegy permanens baj ütöttek tanyát, azóta Békésmegye közönsége, mely Aradmegye mellett aránytalan túlsúlyban volt a vész által sújtva, folyton ós egész erélylyel mutatott a baj egyik ós főforrására, elmondá számtalanszor, hogy a rendszeresen s folyton ugyanazon ponton, nevezetesen Székudvarnál ós fentebb megujuló kiszakadások, oly hanyagságra mutatnak a gátrendszer kiépitése ós fentartása körül, mely óhajtandó vá teszi, hogy elvégre az az ügy elvonassók azok hatásköréből, kik azt kezelni nem tudják, vagy nem is akarják — s hogy általában a szabályozás, mint országos ügy, szorgosabb gondozás alá kerüljön. Hogy az aradmegyei érdekeltség silány gátjainak csekély pónzáldozattal és erővel fentartható kényelmessége tetszhetett az aradiaknak, ezt megengedhetjük, de nem tetszhetett nekünk bókésmegyeieknek, kik a szabályozásra forditott óriási áldozatok mellett, évről-évre voltunk kénytelenek aradi szomszédaink szívességéből elúszni, ezt ugy hiszem minden jozanon gondolkozni tudó ember nemcsak belátja, de természetesnek is találja. Ha már most Bókésmegye főispánja a helyi En állhatatosan kinéztem az ablakon, mintha nem hallottam volna kérdését. — Nem voltam ám mindig örült, isten őrizzen — folytatá — már nem emlékszem tisztán rá, hogy vesztettem el eszemet; de annyit tudok, hogy Palmerston lorddal és a piqueásszal összefüggésben van. Szép házam, kertem, lovaim, szolgaszemélyzetem és egy szép — ragyogó szépségű feleségem volt. És hogy szerettem ... arról embernek nincs fogalma I.. De meg kellett ölnöm 1 .. Annyira szerettem, hogy kénytelen voltam meggyilkolni. Nem érdekes, íxii ? Most már kellemetlenné kezdett válni a dolog. Az est beállott s útitársam arcza mindinkább kezdett nem tetszeni. — Nem beszélhetne talán másról — kérdóra aggodalommal, ha épen mulattatni akar, válasszon legalább valami vigtárgyat. — Vigat ? Én azt hiszem, ennél már vigabb nem is lehet. Mindjárt meglátja. Sokáig tartott mig kitaláltam s eltudtam palástolni. Jól tudtam ugyan hogy a kisértet, melyet én fűben, fában és levegőben látni vélek, nem kísértet, és nem maradt más hátra, minthogy megörüljek. Tulajdonképen gyermekkoromtól fogva elvoltam rá készülve, már akkor is voltak napjaim mikor nem voltam egészen tisztán ... de senkinek sem szóltam róla, annyira előrelátó voltam . .. Később két ember jött kertembe, az én tulajdon kertembe ... ós elvittek az örültek házába. Óh! ez nagyon házias intézmény volt. Egy kis hideg szobába vártak, a mely daczára a nagy hidegnek sohasem fűlt. Az ablakok erös rácscsal voltak ellátva, a melyen a nap sugara érdekek felébe emelkedv^att'- hol azt eredmónynyel teheté, reá mutatott azon kaiamitások forrására, melyek az ország egyik legtöbb adót fizető megyéjét végre is adófizetési képességében támadják meg, s igy nemzetgazdászati folytonos károkat okoznak, vádolható-e Kicsinyes pártérdekek hajhászásával — vádolható-e azzal, hogy ellenszevvel viseltetek Aradmegye iránt vagy a mint a távirat magát kifejeai, irántunk. Ha Békósmegye főispánja oly dolgok iránt ellenszevvel viseltetik, melyek át tapasztalhatók, ha nem tűri a hanyagságot, még kevésbé bizonyos érdekek bűnös legyezgetósót: ez ellenszev csak érdemes s ez ellenszenvet mi bókésmegyeiek csak tisztelni tudjuk és tiszterni is fogjuk. A másik még égetőbb sebe közvetlenül Gyulának, Csabának ós Bekésnek, a mennyiben pedig az itt elvonuló viztömeg a többi községeket is érinti, az egész megyenek, a hírhedt élővíz-csatorna. — Jegyezze meg magának a pél-varsándi telegramm, hogy nincs Bekésmegyében egyetlen ember sem, iu ne tudná először azt: minő bajokat okozott már közvetlenül Gryuia, Gyaba és Békésnek, közvetve pedig az egész megyének ez a famozus élővíz-csatorna, másodszor pedig azt: kiknek érdekében tartatott fenn idáig is a csatorna s minő áldozatosat követeit mi tőlünk évenkint a pél-varsándi telegramul küldőjének érdeke. — És mert egyesek érdekeinek a közérdekkel szemben élni jogusuit kora kezd lejárni, s ez egy férfiú erélyes fellépésének köszönhető: hiszi a pól-varsándi telegramm, hogy akadjon a megyében csak egyetlen bárgyú is, ki egész odaadással ne támogassa e nemes törekvést'? Tudjuk mi bókésmegyeiek nagyon jól, hogy jelenlegi főispánunknak köszönhetjük azt, hogy reámutatott árviz-veszólyetnk ezen második és pedig igen bő forrására, tudjuk hogy az ő sürgetéseinek köszönmegtört és minden éjjel hold (eljöttekor egy kisórtet látogatott meg. Egyszer aztán, mikor már nem tűrhettem, összevesztem vele. a zajra a felügyelők előjöttek, elválasztottak és erős kötelekkel ágyamhoz kötöztek. Hallottam, a mint beszélték, hogy öngyilkos akartam lenni, csak én tudtam, hogy a kisértet akart meggyilkolni; de hát ök ezt nem láthatták. Ezután nagyon sokáig alhattam s mikor felébredtem a kisértet már nem volt ott. Sirtain örömömben, hogy megszabadultam tőle. Hét hét után mult s mivol már nagyon unatkoztam, szökésre gondoltam. Mit gondol, hogy képzeltem azt ? Tetettem, mintha kigyógyultam volna. Az orvos jövetelét előre hallottam és igy elkészülhettem rá. Egyedüli szerencsétlenségem csak az volt, hogy uiíndanfélét összebeszéltem ; de ha az orvos belépett, udvariasan meghajtottam magamat s az elöro botanultakat csendes, nyugodt hangon mondtam el. Minden egyes alkalommal erősítettem hogy jobban vagyok s azon reménynek adtam kifejezést, hogy nem sokára kiszabadulok s meglátogatom nőmet. Nemde okos gondolat volt ez tőlem, mi ? Egy napon nöm látogatott meg. Oly félónk, halovány ós mégis oly szép volt... mellé ültem s beszéltem vele, kezét kezembe fogtam s megcsókoltam s mennél jobban imádtam, annál inkább vágytam öt megölni, — de nem öltem meg. Nem tudom miért, elég az hozzá, hogy bizalraatlankodtak s nem bocsátottak szabadon. Most kiéhoztetésem és igy betegségemmel akartam öketorn kijátszani. Nemde okos gondolat volt ? ha ha ha 1 . . . (Folyt, köv.)