Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-03 / 40. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 40. szám. Láttuk ugyanis a legutóbbi évek árvizei alkalmával, hogy minden vármegye tőle kitelhető erővel saját partjait érintő vizek ellen védekezve csupán mintegy arra működött, hogy a másik nyakába tolja a vizet. Igy Arad és Békésmegye, illetve azoknak valamennyi viz által érintett faluja és városa, valóságos guerillaharczot folytatott egymás ellen, melyben az volt a tábori jelszó, hogy : ha a szomszéd úszik, mi megmenekülünk. A hadviselésnek, vagy mondjuk vízvédelemnek ezen módja pedig már manapság Chinában sem járja meg, annál kevésbbé pedig egy oly jogállamban, mely európai niveaun akar állani. De különben is, ha radikális óvintézkedésekre akarunk gondolni — mit pedig az utóbbi évek szomorú tapasztalatai hangosan követelnek — úgy a vízvédelmi munkálatoknak minden egyes folyónál csak akkor képzelhetünk értéket, ha elkezdve a forrástól mindaddig, mig a hon határait el nem hagyja, szabályozzuk azokat. Fájdalom, nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy arról szóló konkrét javaslattal állhassunk elé, mint lehetne termőföldjeinket, városainkat és falvainkat hollandi gátakkal egyszersmindenkorra az árvízveszélytől megóvni. Erre nincs pénzünk, ez még a jámbor óhajok sorába tartozik: de azt igenis mondhatjuk, hogy ha az évenként rendszer, tehát czél nélkül is, elpazarolt vízvédelmi munkaerő és pénz helyesen, műszaki felügyelet alatt kormányílag, a központból és egyöntetűen alkalmaztatnék: kiszámithatlanul kevesebb pusztításokat csinálna az árviz. A külföldi szakértők erre nézve igen határozottan kifejezték nézeteiket s mi is ezen terv által véljük egyedül a veszélyt kikerülui s azt tartjuk, hogy a vármegye ezen fontos közigazgatási kérdéssel, — már szervezeti sajátságánál fogva is — megbirkózni nem tud. Erre egyedül a kormány, melynek hatalmas segédeszközei mellett, önáiló s nem korlátozott intézkedési joga van, hivatott. Az olyan ellenséggel szemben, minő az árviz, a vármegyének még oly nemes erőlködése is, csak üres erőlködés marad. Ahhoz vas fegyelemmel felruházott tábor kell, mely szisztematicze s nem esetről-esetre kormányoztatik. E tekintetben, bármily érzékenyek legyenek is alkotmányos érzelmeink, még abszolút hatalommal is szívesen felruháznók a kormányt, mert mindenesetre jobb ily uton megszabadulni a vésztől, mint alkotmányos tanácskozások között — elúszni. Ne feledjük, hogy Paleokapa — a hírneves velenczei mérnök — már 40 évvel ezelőtt megjóHjaja 1 Obsidia Körös-Tarcsiána 1 Nem tudott téged megmenteni a hosszú beszédek árja, melyből pedig ha gátakat ópitenek vala, Noénak bárkára sem lett volna szüksége, urasan elszigetelhette volna magát a bábali torony csúcsán. De csak jó inzsellér az &z árviz, milyen műszakilag megnivellirozta most Békésmegyót. Ha jövöro ismét meglátogat a kegyes gondviselés egy kia árvízzel, legalább tudni fogjuk, hogy hová álljunk a partra. No de olmegy az ombernek kedve a tréfától, ha látja azt a tömérdek szépen zöldetö vetést viz alatt; sok ember reményét kenyerét elmosta. Fájdalom, azonban nemcsak Köröa-Tarcsának, de Csabának is vannak árvízkárosultjai, vagy helyesobben kárvizárusultjai : a színészek. Az ezek megvédésére alakult vészbizottság, ámbár beszédességre volt olyan, mint bármely más ár- vagy viz —• avagy vészbizottság, hiába gyűjtött lelkes buzgalommal védelmi anyagot (bérletat), a defiozitnek, hullámai könyörtelen elsodorták őket s roint halljuk „magasabban" fekvő helyre kénytelenek oionekülni. Tisztelt vészbizottság! Nyujtsunk a menekülőknek segélyt, nehogy podgyászuk elússzék. Mig néhány előadást rendeznek csak s kedden már elvitorláznak. Szomorú tanaságot merítettek az árvizból. Itt volt az ország legügyesebb Molnárra s még az sem tudta a malmára hajtani a bérletek ós közönség tömeges megjelenésének árvizét. De hiába 1 Olyan czudar dolog is az, molynek még a tűzoltók sem tudják hasznát venni. Parlagi. solta, hogy a ferdén szabályozott Tisza az egész Tisza-völgyet egy óriási temetővé fogja átalakítani. Tudjuk, hogy jóslata teljesült. Tanuljunk tehát, ha máson nem, saját kárunkon. A vízvédelem Ingyen az egész országban egységes, rendszeres és nem partikuláris, megyei. xg. Politikai események. * A német birodalmi gyűlés legutóbbi szocziálista vitájában Putkammer miniszter Lipcsének ostromállapotba helyezését jelentette be. * Egy czári ukáz adatott, ki, moly arról intézkedik, hogy a merényletek meghiúsítása czéljából Pétervár lakosaága egy ídeiglones rendőri tanácsot válasszon. * Konstantin nagyherczeget a nép egyenesen vádolja a czárgyilkossággal, házmotozás is volt nála; minden méltóságától meg fog fosztatni és száműzetni. * A menedékjog megszorítására vonatkozó javaslatoknak a német birodalmi gyűlés által való elfogadására nem sok kilátás van. Az emberi cselekedetek erkölcsi alapja. (*) Nem mindig, de rendesen az észlelhető, hogy az angagi sülyedéssel erkölcsi romlás is jár. Lazul a szigorú felfogása a jó és rosz közti ki'ilömbségnek ós a tiszta erkölcsi jó áldozatul esik a megélhetés ós nyerhető siker, sokszor nem válogatós eszközeinek. Pedig nem a sikernek kellene koronáznia a müveket, hanem épen csak azt kellene társadalmilag tekinteni, vájjon bármely sikeres munkának, eljárásnak megvan-e a tiszta erkölcsi alapja ? A mai divatos társadalomnak azonban legnagyobb tóviránya, hogy nem az erkölcsi alap, hanem az elért siker szerint itéli meg embereit. Nem tartozunk azok közzé, kik a „régi jó időkért" epedünk és mindenáron visszakívánjuk a barbárkor azon éveit, melyekben néhány ember, a uem privilegizáltak fölött korlátlanul uralkodott, de egyben mégis sajnáljuk e korszak 'eltüntet, mert ezer fogyatkozásai és kárhoztatandó szokásai mellett, azon egy, sok rosszat kiegyenlítő jó tulajdonnal bírt, hogy a becsületszó többet ért száz írásnál, hogy a társadalom színe-java nem tűrte, miszerint oly égvén, kinek erkölcsi tökéletessége nem áll fölötte minden kifogásnak, kinek jelleméhez köztudomásúlag jogosan fér megrovó szemrehányás, hogy ily egyén vezérszerepet játszók körében. Szigorú mértéket alkalmazott a közvélemény és áthatlan válaszfalat emelt a morális tökéletesség és az erkölcsi gyarlóság Között. Száműzve volt a hivatottak köréből kiméiet nélkül mindaz, ki nem volt „tiszta." De ki Jehet ma tiszta, kit nem szennyez be a rágalom, az alaptalan gyanúsítás t e 1 h e 11 e n, bujkáló, százfejü hydrája? fogja kérdozni, és méltán, a t. olvasó. Hát nem divat-e az is, a legtisztább szándékot beszennyezni ? Nem divat-e még jellem dolgában sem ismerni el tekintélyt ? Kétségtelen, hogy nehéz mai napság megkülömböztetni a jót a rosztól, a tiszta erkölcsöt a tettetéstől, de az egészséges közvélemény többnyire ösztönszerűleg találja el"a helyes utat ós kikutatja, melyik a talmi és melyik a tiszta arany. Mily szabályokat kövessünk embertársaink igaz jellemének kikutatásábau, megítélésében, azt meghatározni igen nehéz. Az emberi méltóság megkívánja, hogy mindenkit becsületes, jellemes embernek tartsunk, addig mig az ellenkezőről meg nem győződünk. Ezen általános szabály tapintatos és körültekintő keresztülvitele, meg íog óvni bennünket attól, hogy el ne kárhoztassuk azt, kit a nagy, gondolkozás nélküli tömeg nem kedvel, mert talán kegyét nem tudta hajhászni, mert nem tudott népszerűségre szert tenni, lóvén épen a népszerűség oly csalékony, fura dolog, mely sokszor csak a jellem, az elv feláldozása árán érhető el. Van a mai divatos társadalomnak egy zsánere, kiről első találkozás után azt szoktuk mondani, hogy „jó gyerek." Svádája olyan, hogy három asszonyon túltesz, kellemesen tud csevegni, mindenféle régi és uj adomát elbeszélni. Krt mindenhez; tud tarrokozni, billiárdozni; beszél Arany Jánosról, ki neki pajtása; Tisza Kálmán a komája; mindig első, ki a nők zsebkendője után hajlik le, vagy a felöltőjüket adja fel ; nyilvános lakomákon mindenkor tud valami szép, hiaelgő toasztot mondád; majd megöl százféle apró szivélyességgel s alig veszed észre magad, tebarátocl lett. Szóval ,,jó flu." A társadalom ezen zsáneréhez tartozó egyénektől, ha származásukat és vagyoni állapotukat kifogástalanoknak nem tudod, leginkább óvakodjál. Ne hagyd magad félrevezetni a külmáz által, mert nekik e külsőnek fittogtatására szükségük van, hogy bőrödön megélhessenek. Első találkozás után testestül-lelkestül a tieid, de a legelső alkalommal, ott hol czélszerűbbnek látják, a máséi is, mindenkié ós senkié sem igazán, tehát mégis csak testestűi, de nem lelkestül. Azt, ki azonnal a tied, a nélkül hogy magadat is előbb kiismerni tanult volna: méllán gyanús szemmel nézheted s mindenesetre bizzál inkább annak jellemébe, ki nehezebben közeledik hozzád, ki nem a veled való ivás és evés vagy játszásnak akarja köszönni barátságodat, hanem csak idővel, állhatatos, hasznos tevékenysége által akarja tőled kierőszakolni a becsülóst és jóindulatot. Bármily fény, bármily műveltség vagy tekintély környezze is azt, ki veled szorosabban barátkozni akar, vagy kivel magad közelebbi összeköttetésbe lépni óhajtasz : ne hagyd magad félrevezettetni a külszin által, hanem tekintsd, vájjon egyéni foglalkozásában, hiven, kifogástalanul teszi-e meg kötelességét, mert az tőled is hasonlót fog kivánni, hogy veled barátkozzék s az ilyent bátran befogadhatod azon társadalomba, melynek te is tagja vagy, inert a kinek kötelességei teljesítése iránt van érzéke, annak minden egyéb cselekedete is erkölcsi alappal szokott birni. Nem mondjuk azt, hogy sohasem fogsz csalatkozni, de mindenesetre — ritkábban. Az országos nőiparkiállitás elnökségétől.*) Körlevél a vidéki bizottságokhoz. Több vidéki bizottság felszólított bennünket az iránt hogy teendőinket utasításokba foglaljuk össze és küldjük bo nokik. Van szeréncsénk t"hát mindenekelőtt a t. bizottság ügyeimébe ajánlani, hogy a kiállítás határnapjai a végrehajtó bizottság 1881. február 14-én tartott ülésének határozata szerint a következőképen változtak : Bejelentések elfogadtatnak . . 1881. julius 1-jéig. A tárgyak beküldondök . . . jul 1-töl julius 16-ig. Megnyitás augusztus 14-én. Bezárás oktober 16-án Tárgyak elszállításának záros határideje november 1-je. A vidéki bizottságok föladatait általában a következőkben lehet összegezni : 1) Felszólítandó minden leányiskola és nevelőintézet a kiállításban való részvételre. 2) A bizottság minden tagja agitáljon személyes ismorősei körében a kiállításban való részvétel érdekében. 3) Minden oly iparág űzői, melyben nök foglalkoznak, felsaölitandók a kiállításban való részvételre. 4) Azon szegényebb sorsú nök, kik óhajtanának a kiállításban részt venni, de erre sem kailö idővel, sem az anyaghoz szükséges pénzzel nem birnak, a vidéki bizottság által olyképen támogatandók, hogy nokik egy-egy drb munkára megrendelő szerzendö. Igy az X. varrónő, szabó, vagy himZÖDŐ által Y. urnő számára készített munka darab, mint Y. urnö tuiajdona, do mint X. varrónő, szabónö vagy himzönö készítmény ! lesz kiállítva, 5) A vidéki bizottságok becses figyelmét felhívjuk újból is azon kincsekre, melyek az egyes vidékek pórnöinek etnográfiai szempontból érdekes munkáiban (hímzés stb.) s általában házi iparában rejlenek, s mivel alig hisszük, hogy a szegényebb sorsú pórnök felismernék e kiállítás jelentőségét s az abban való részvételre bármily csekély anyagi áldozatot is hoznának : bizalommal kérjük a t. vidéki bizottságot, hogy a kiállítás általános érdekességének omeléso szempontjából ezeket a kiállításba vonni egyik főczéljának ismerni a a tárgyaik kiállításával járó költségek fedezéséről akár társadalmi uton, akár az egyletek, esetleg a városi hatóság igénybevétele által is gondoskodni méltóztassék. 6) Figyelmeztesse a vidéki bizottság a II. csoportba tartozó kiállítókat, hogy a sorsjáték számára ajándékok szívesen fogadtatnak ; ugyancsak a sorsjáték számára az I. csoportba tartozó és szegényebb nök által készített kézimunkák vagy házi iparczikkek közül egyes darabok megvásároltatnak. 7) A bejelentéseket fogadja el a bizottság és nem egyenként, hanem tömegesen küldje fel őket a központba. Időről-időre értesítést várunk a bejentések mennyisége és ezek alapján a bejelentett térigények iránt. 8) A bejelentett és elkészített tárgyakat szintén a vi> *) Közlés végett hozzánk beküldetett. Szerk. Folytatás a mellékletem