Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-24 / 36. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 108. szám. sirva fognak haza járni a vásárokról! mert nem lesz kinek árulni: ha azonban tehetségesebb ifjaink lépnek az iparos pályára, természetesen olyan czikkek gyártásának megtanulására fordítván tehetségüket, melyek kelendők, melyekből nagy a luxus, (mert mindig ez marad a fődolog); és a mit egykori mesterlegényeink megtettek a vándorbottal kezükben nehezen, azt megteszik most a vasutakon könnyen, szétnéznek a világban s eltanulják az idegentől az ügyességet, figyelemmel kisérik a szakukba vágó tudományok haladását; adnak azok azután kenyeret olyanoknak is a kiknek a fejőkbe nem ment ugyan a declinálás, de azért meg van karjaikban az erő és ügyesség; mert kétségkívül az ilyen iparos is jó és szükséges — de csak közkatonának vagy legfelebb káplárnak; a nagy iparos tudo'nány nélkül belebukik, ha még anynyi pénze van is, tudománynyal ésigyekezettel ellenben keresztülvágja magát nehezebb körülmények között is. Tehát mindenekelőtt félre az előítélettel! mintha az iparosnak kevesebbet kellene tanulni más tudományos pályát végzett embernél; mert bizony egy nagy iparos akár tudományra, akár műveltségre, akár gazdaságra és jólétre, akár társadalmi állására nézve egyáltalában igen tisztességes helyet foglal el. A pap holtig tanul, — ha akar; a nagy iparosnak holtig kell tanulni, mert — muszáj; különben elmarad a világtól s a konkurrenczia leveri. A jó hadvezér azonban éppen annyit ér jó hadsereg nélkül, mint a jó hadsereg jó hadvezér nélkül. — A jó gyármunkás a gyáripariak szintén múlhatatlan előfeltétele; honnan te- : -emtsiik a jó gyármunkást? ezen akadályon is nár nem egy életrevaló vállalat szenvedett hajótörést; pedig itt sokkal könnyebben lehet segíteni, mintsem első pillanatra gondolnók, csak j — ismét egy előítélettől kell szabadulni; mert íagy előítélet ám az, melynélfogva nem egy párosunk inkább nyomorogva járja a vásárodat s keserves nélkülözések között tengeti éle-; ét, csakhogy a „magaura" maradhasson; mintsem oda csatlakozzék, hol nálánál ügyesebb és! írtelmesebb vezetés alatt, mint jó munkás maazért „mert egyébre van szüksége — mit a te jó munkás mester arczod verejtékével gyártasz!" Szóval tagadhatatlan, hogy mi kaputosok és nem kaputosok, napról-napra inkább és inkább beállunk a nagy világ fogyasztói közzé — s iparunknak, ha tönkre menni nem akar be kell állani a nagy világ termelői közé. Akarjuk élvezni, a mit a nagy világ dolgozik, tehát magunknak is kell dolgoznunk a nagy világ részére; vagy legislegelébb arra kell törekednünk, hogy szükségleteink nem mint most, úgyszólván legkisebb, de — lehető legnagyobb részét a hazni ipar terményei fedezzék; — s ha luxust űzünk, üzztík azt a magunk terményeivel. Azt fogja rá mondani a szives olvasó, hogy „ez mind szép és szent igaz, de az a bökkenő: hogyan? Hát úgymint mások, aty ámfiai! gyáriparral. Ámde itt ismét előáll a: hogyan, és pedig - a nehezebbik. Gyárak felál itására sok pénz kell, nekünk pedig nincs — ez bizony áll, de a mi még inkább áll, az az, hogy a gyári iparhoz sok tudomány kell, nekünk pedig az bizony szintén nincs — és ezt tartom én a kettő közül a nagyobbik bajnak, ezen bukott meg nem egy gyári vállalatunk, a hol már a pénz meglett volna; és csakis ezen fogunk mi pénzt is szerezhetni. „Csak a tudománynyal szövetkezett ipari ügyesség az, mely nagyban és olcsón, mennyiségben és minőségben a keresletnek megfelelőt előállítani képes.

u A furmányos mesterségével kezet fogott a tudomány s — vasút lett belőle, melyet ugyancsak megbámulhat a régi híres furmányos, ki három-négy kocsival szállította a portékát s eljárt egész Párisig is, és azt hitte, hogy ő az ország első furmányosa. A takács mesterségével kezet fogott a tudomány s a chemia a leggyönyörűbb anilin festékeket szolgáltatja számára. Elmultak azon idők, midőn az aggódó apa elbúsulva mondá fii felett „nem megy ennek a fejébe a nominativus meg a genitivus, menjen mesterembernek"! — mert bizony ha csak olyanokat fogunk adni mesterségre, akkor azok maholnap gának és családjának kényelmesebb existencziát szerezhetne; tehát csak ismét egy előítéletet kell legyőzni s meg van a gyármunkás is. Hozzájárul még az is, hogy a gyármunkásnak több alkalma van arra, hogy belőle gyárvezető s nagy iparos válhassék, mint egy némely majszternek a ki mint „maga ura" tengődik jól rosszul azon, a mit inaskorában megtanult. Arról ne is álmodjunk, hogy a szétforgácsolt erőkkel, kis iparral a külföldi nagy iparnak hazánkba özönlő olcsóbban és jobban kiállítható termékeit kiszoríthatjuk, — ezt ellensúlyozni ismét csak nagy ipari termeléssel lehet; fiatal iparosainknak ennél fogva ezen irányra kell fordítani főfigyelmöket, mert a kisipar elől mindig a nagy ipar szedi le a tejfölt; s ki nem térhetünk az elől, hogy azt hazánkban is meghonosítani iparkodjunk. De befejezem már is hosszura nyúlt csevegéseimet azon meggyőződésben, hogy ha szavaimnak sikerült az illetőkben gondolkodást ébreszteni: talán még sem volteczikksorozategészen hiába való — luxus. Politikai események. * Pétervárott számos elfogatás történt. Egy fogolynál 700.000 rubelt találtak. * A nihilista végrehajtó bizottság ujabb proklamácziót adott ki. * A merénylet intézője Zelabov fél óv óta Pétervárott időzik, * Lorisz Melikov lemondásáról A czár mitsem akar tudni s igy az megmarad. * A második bombavetőt Tuisevnek hívják. * A polgári házasságról szóló törvényjavaslat a király előleges jóváhagyásával ellátva a kabinetirodából már eérkezett az igazságyügyminiszteriumhoz s a közelebbi napokban a képviselőház elé terjesztetik. Rendőri ta-psisztala/tols:. II. Midőn fölvett tárgyam fmabín tovább haladnék, szükségesnek találom megjegyezni, hogy mindama hiányokat, melyeket saját tapasztalataim és részbeit meggyőződésem folytán, régibb és ujabb jegyzeteimből ide igtatok, egyátal .n nem patologusokó, — rongyrul-rongyra koldusi, melynek nincs semmi joga a tragédia klasszikus keretében és a színpadon megjelenni, hanem a kórházba vele, hol ha tetszik, ám nyújtóztassák ki a patologusok a bouezoló kumara asztalán és mikroszkóppal a szemükön, éles kaczorral a kezükben kutassák, vagdalják magsejtről magsejtre, (micrococcus) csirmagról csirmagra, idegszálakról- agy ós koponya-szálakig, hogy fölfedezzék benne, mennyi bolond gomba, nadragulya és hagymáz található a vén király szervoiben, de tartsák meg maguknak a magukét és hagyják meg a színpadnak Shakspere Learjét 1 Oly kedveuez eszmévé vált Shakspere Learjét kórházi embernek elvitatni, hogy ezért Shakspere-t magát is meghamisitják, elferdítik. E hamis prófétáknak sokan, — még oly nagy művészek is, mint Rossi — felültek, mert könnyebb és hálásabb a patologusok Learjét, mint a Shakspere-ét megérzékiteni. Bámulatos azonban, hogy Greguss is elhagyta magát csábitatni a divatossá vált patologiai buvárlattól és búvárokból, midőn Shakspere pályája czimü könyvében Lear őrülését szintén kórházi alapon magyarázza, tanítja és hirdeti I De még bámulatosabb az, hogy idézeteit Learből ferdén értve, hamisan alkalmazza. Kitűnő szolgálatot tevő könyvében sok egyéb közt, melyek szintén meg mm állnak és Shakspere helyes értelmezésének valamint a lélektannak is ellentmondanak, azt állítja Greguss, ('2 77. lap) hogy: Lear „érzékeiben, eszében, saját személyében kételkedik, (!) midőn Goneril ráméri kegyetlen csapását" 1, 4. „Leányom vagy te ?" kérdi tőle. „mert nem hiheti, hogy szemével őt látja, fülével őt hallja (!) Majd önmagát nem leli föl" (!) midőu igy szól: .Ismer engem itt valaki? Hisz ez nem Lear I Igy jár Lear ? Igy beszél" stb. Mily nagy eltévelyedés a patologia sötét kamarájába a lélektani tudomány tiszta, világos medréből ?! A lelkiálínpotbeli és gyermeki kegyetlenség fölött való megbotránkozás keserű, gúnyos, fagyos szavát, hangját, kifakadását — testi, szervi, érzéki hibulásnak tartani! Ez idézet minden szava ellentmond Gréguss állításának, mely, mint kórházi beteget, a Moliere-i tudósok patiensét akarja a lelkében, szivében, érzései és nem érzékeiben, tragikussá és nem beteggé tett Lear királyt bemutatni. Ép az bizonyítja ós mond ellent Greguss állításának, hogy az idézett helyen Lear igen ép-eszü, sőt önnön magán uralkodni is bíró egyén, — tehát nem beteg — midőn a lovag, ki kötelességből nem hallgathatva tovább, figyelmezteti a királyt, hogy Gonerilnél nem ugy bánnak vele, mint megilletné és erre Lear igen bölcsen, igen józanul ezt feleli: „Saját tapasztalatomra emlékeztetsz Igazi kiszámolt hanyagságot vettem észre most legutóbb stb. Majd végére járok." Ha Lear már itt az, és olyan volna, a kinek ós a milyennek Greguss könyve állítja, nem vette volna észre ! az rigazi kiszámolt hanyagságot," nem tudna hivatkozni saját tapasztalatára és nem volna képes akarni, hogy végére járjon a sértő bánásmódnak. Erre kevés ;dő multán jön a betegséget színlelő Goneril, ki homlokát kendővel köti be ürügy gyanánt, hogy kikerülje apja elfogadását. Lear ezt megérti és szenved is a leánya által ily módon rámért csapás alatt, de magát fékező türtőztetéssel (tehát igen józauul) elfojtja e fölötti fölháborodását, elébe j siet és a tapasztalt sértéseket, —• melyekre már szolgái is i figyelmeztetik s melyet ép ezért is nem tűrhet és hallgathat el az ország felosztásánál a király név és czimeket j magának megtartó fejedelmi agg — megtámadólag ugyan, de magát tüstént fékezve, inkább a guuy mint harag hangján kezdi szemére hányni Gonerilnak, mondván ! ,Nos, nos lányom? Mit keres e párta fejeden? Ugy látszik egy idő óta igen komor vagy." A ki a Greguss által idézett e helyen, ily józanul tud beszélni, de föl is ismeri, meg is nevezi leányát, az ugy hiszem nem lehet bolond, nem lehet érzéki s olyan kórházi beteg, hogy valaki azt állithassa róla, miként „sem láuyát, sem magát nem ismeri föl." De hiszen maga Goneril bizonyít legjobban Greguss ellen, -— midőn az idézett helyen ezt mondja atyjának : „óhajtanám, hogy józan eszeddel élnél, melylyel áldva vagy, s vetkeznéd le ezen szeszélyeidet." stb. Tehát csak szeszélyeket mond, Goneril is, a ki különben ráfogásokkal él, csakhogy igazolja kegyetlen bánásmódját ; okokat keres és nem találva mindent ráfog apjára, de a kórházi betegséget mégsem, pedig inkább megtenné a saját érdekéből és czétjából, mint Greguss könyve teheti. Miért kegyetlenebb Greguss még Gonerilnél is ? I Bizony itt még nagyon ép-eszü ember Lear, nemhogy mint Greguss könyve mondja : „nem hiheti, hogy szemével lányát látja, fiilével őt hallja." (!) Nagyon is látja és igen jól hallja, de persze nem a betű, hanem a szó, és az érzelmek mély értelmű jelentőségében. Lear nem érzékeiben kételkedve s megháborodva teszi e kérdést: „Leányom vagy te ?" hanem a sértett, a gyermekétől leczkéztetett apai érzelem és lélek méltó háborgásával, földindulásával, a leányát megszégyenítő gunynyal, melyet Goneril is csak szeszélynek nevez