Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-20 / 34. szám

* délután pedig Lipták Lukácsik bíró ur kíséretében a fényesi veszélyeztetett pontokat vette szemügyre. * Patay Pál csabai lakos, 54 éves napszámos, több gyermek atyja, folyó hó 13-áu as orosházi uton levő városi közkutban befulva találtatott. A megtartott vizsgálatból kitűnt, hogy az egyén sülyedt anyagi helyzetében maga mint özvegy három gyermekével azon házban mely egykor az övé volt, magára hagyatva lakott. F.lőhaladott korában kézi munka utáni csekély keresetéből élősködött; igen nehezen élt csaknem éhezett, 8 ruházkodni alig tudott — magát betegnek nyilvánította a mely betegség inkább búskomorságban jelentkezett. Mint beteg orvosi segélyt is keresett, de bajában gyógyítható nem volt. A nála volt három gyermek legidősbbike 18 éves leány szolgálatba ment, a 10 éves fiút az apa különlakó fia magához vette, ugy hogy csak végre a 14 éves leány maradt az apánál. E nehéz körülményeknek tulajdonitható, hogy a lelki beteg apa elunván életét, annak önként vetett végett. Házi gazdája Pap Mojsza, kivel egy fedél alatt lakott, de a kivel hetek óta nem beszólt, az egyén eltűnéséről semmit sem tudott. — Csupán a 14 éves leány, Mária, ki egyedül volt atyjánál, adja elő, hogy atyja még márcz. 5-én éjjel, midőn már ő aludt a házból észrevétlenül eltűnt. Másnap mindenütt kereste, de seholsem találta. A következő napokon a gazdája is kereste de siker nélkül. Mig végre márczius 13 kán a város utkaparója Meliska Mihály egy az utczán lévő községi kőzkutból az eltűnt Patay Pál hulláját kihúzta s rögtön a városi kórházba szállította, hol felbonczoltatott és márczius 14-én reggel 10 órakor eltemettetett. fl: Gyuláról az árvizt illetőleg e hó 16-iki kelettel a következő tudósítást vettük: A nagyoláhváros végén levő úgynevezett „tyukmajor"-nál a veszélyen nagyobb részt tul vannak. A veszély elhárítását a nep lankadatlan munkásságának, de különösen az ide érkezett utászoknak (pionireknek) lehet köszönni. A veszedelem legnagyobb volt 15-kén virradóra 2 órakor. Ha a nép s katonaság egyesült erővel nem küzd az ár ellen, ugy a nagyoláhváros, mely Gyulának fele részét képezi — nincs többé — A sarkadi ut felé eső tanyák mind viz alatt állanak, továbbá a Lelikféle s Licsmann-féle majorok félölnyi vízben úsznak. Nem hagyhatjuk említés nélkül, miszerint az öreg Lelik, mint a major tulajdonosa, már 2 napja fekszik egy szénával megrakott kocsi tetején, s nincs ember, kinek szavára onnan elmenjen, „ha vagyonom elvész, mondja, vesszek el én is." A „kis város" hátsó részeiben eddig 20—25 ház omlott össze. A mentő csolnakok s hajók a tanyákra mennek, hogy az oda szorult népet behordják, de többnyire oly konokok, hogy nem akarják tűzhelyeiket elhagyni. A „Bárdos" vize már 6 napja, hogy önti ki hullámit a vásártérre, s ezzel aztán az úgynevezett „Bika" korcsmát, vágóhidat, szélmalmot, gőzmalmot, s a szőlőket árasztotta el, mely vizet a gőzmalom közelében levő — kényszerből kivágni kellett — gátnál átömlő viz is nagyban szaporít A német hídnál a városszélén a vizet idejében elfogták, de a .törökzugi" jó szőlőket elöntötte, úgyszintén az epreskertet is. valamint a nagyoláh temetőt, s a „szegények földjét," a rajta újonnan épült gyepmesteri lakással egjütt, melynek már e perczben helye sem látszik meg. A Galbácskert s a gyulavárii szőlek szintén viz alatt vanuak, melye -uek csős/e alig tudott megszabadulni. A város most is lázas izgatottságban van. Utászok, s az aradi honvédek, valamint matrózok is még Gyulán dolgoznak, de az aradi „tűzoltók" haza mentek már. A kárt még eddig megközelítőleg sem lehet kiszámítani. Emberélet eddig még nem esett áldozatul. -j- Szarvason, ama rohamosan fejlődő 22 ezer lakosú városban, csak egyetlen egy ütött-kopott postai levélszekrény van, a mely annyira megtelik a feladott levelekkel napoként, hogy a későbben érkezők már csak nagy nehezen csömöszölhetik belé leveleiket. És ezen egy szekrényhez kell még a város legtávolabb részén lakóknak is elzarándokolni Azonfelül levéljegyek is csak a postán kaphatók ós hónap vége felé már nem a közönség, hanem a postamester ur szabja meg. hogy mennyit adhat. Annyiszor interpelláltuk már meg ez iránt a postamester urat eredmény nélkül, hogy most már városi elöljáróságunkat kell figyelmeztetnünk, miszerint e mizériák elhárítása tekintetéből tegyen felsőbb helyen jelentést. -(- Szarvason márczius 15-én Grimm Jakab ur házában családias estély volt. A háziasszony lekötelező figyelme és szivélyessége nagyban emelte a mulatság kedélyességét. Hajnalig tartó táncz fejezte be a mulatságot. + Beküldetett. A napokban a szarvasi haladó izr. hitközség egy nem régen kiállított okmánya került kezünkbe. Az okmánynak magyar nyelvű szövege volt, de pecsétjéről a következőt olvastam le: „Bezirks-Rabbinat" Szarvas. Figyelmeztetjük e derék, magyaros és hazafias hitközséget a sötét korszakok emez emlékére, a mely most már nemcsak az okiratot, hanem annak kiállítóit is megbélyegzi. Kétségkívül szívesen dobják majd a lombtárba „Bék és megyei Közlöny" 1881. 103. szám. azt a Bach-korszakbeli ereklyét, ha arra figyelmessé teszszük az illetőket I — Békésről irják nekünk: „Békésen az árvízzel már tizennégy nap óta folytonosan küzdenek. Éjjel nappal a viz partján dolgoznak munkások és sikerült is megmenteni városunkat s már azt is véltük, hogy tul vagyunk a veszélyen, mivel mind bel- mind pedig a külső vizünk apadásnak indult s daczára ennek 15-én arról értesittettünk, hogy a Körös-Tarcsán kirohanó viz 1800 méter szélességben ömlik Békés felé. Kormánybiztos ur azonnal rendeletet adott ki, hogy 16-án reggelre mintegy 1500 munkás állíttassák ki a viz elé s készítse a védő gátat, melyet Szeghő Atilla mérnök ur javaslata előkészít — ezt két nap alatt az itt levő utász katonák Begedelmével hangyaszorgalmú lakosaink meg is csinálták s most már erről a részről mentve volnánk, hacsak ujabb áradat nem jön közbe. Városunk másik részét — a gyulai részt is sikerült megmenteni, de a gyulaiak nem voltak eléggé vigyázók 8 a határgátat keresztül törte s igy a békési Maró s Kászmán nevezetű földrészünket borította el az ár — e szerint tehát körül vagyunk véve vizzel mindkét oldalról; de városunk még áll. Szántóföldjeink azonban körülbelül 20,000 hold terűlet viz alá került és hasznavehetetlenné vált. Budapestről mentő-csolnakok érkeztek. Adja Isten hogy ne legyen reá szükségünk ! Időnk csendes és tiszta, mi a vizek apadását nagyban elő fogja segíteni. — Most tűnik ki milyen jó lenne, ha körgátunk készen volna — ez utóbbiról majd adandó alkalommal bővebben fogunk beszólni." * Csabán az árvízveszély elmúltnak tekinthető. Péntek délután volt ugyan lárma, hogy Gyula felől csak most közeledik az igazi nagy veszély, de ez hál' isten, vak lármának bizonyult. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az izgalom ós tulajdonképeni veszély napjai alatt Vidovszky János ur, a b.-csabai takarékpénztár igazgatója, ki okleveles mérnök, fontos szolgálatokat tett e minőségében a városnak, szintúgy Kristóffy Károly csabai földbirtokos ur, ki szinte nem üres szónoklatokkal rontotta a levegőt, hanem ernyedetlen munkával járult hozzá a vad elem fékezéséhez. — Hymen. Lerner Jakab, a b.-csabai izr. hitközség derék tanítója f. hó 15-én jegyezte el a kedves Sonnenfeld Róza kisasszonyt. Fogadják szerencsek ivánataikat. — Auerbacb Miksa aradi fényképésznek Császár József nevü üzletvezetője ós Chromotipy arczkép-szinelője Csabára érkeztek s ma vasárnap együttlegesen fogják a felvételeket eszközölni Ajánljuk közönségünk figyelmébe. * Sztraka Ernő, B.-Csaba városa mérnöke az árvízvédelmi munkálatoknál kiváló tevékenységet fejt ki, annyira hogy bátran mondhatni, miként a város megmentésénél az oroszlánrész őt illeti. Nevezett mérnök ur a vész kezdete óta, mondhatni folyton talpon van éjjel nappal s a legveszedelmesebb helyen működött a közönség megelégedésére fáradhatlanul. — Körös-Tarcsán, hová Csabáról az első élelemszállitmányt Zsilinszky Mihály úr vezetése alatt vitték, a viz a házak több mint már romba döntötte. A viz, a vész éjszakáján őrületes sebességgel rohant, ugy hogy a lakosok v igyonmegmentósre nem is gondolhattak, A munkaképtelen rész ijedten futott a templomba, melynek kórusai csakhamar el lettek lepve menekülőkkel. A férfiak azonban han a veszély legborzasztóbb pillanataiban is megőrizték lelki éberségüket s utolsó kapavágásig küzdöttek a rohanó habok ellen. A templom melletti utczák egy részét, melyek pedig lapályosabban fekszenek elpártolták s mintegy szigetet rögtönöztek. Tették pedig ezt minden instrukezió nélkül az öufentartás ösztönéből. Eddig élelemmel dúsan el vannak látva. Berény és Körös-Tarcsa között a viz egy ölnél magasabb. A Gyoma felé levő tanyákat oly rohamosan lepte meg az ár. hogy máig sem tudni, hogy az ott levő emberekkel mi történt. — A főispán úr ő méltósága tegnap Gyuláról a Körösen ment Békésre s mint egy magánsürgönyéből értesülünk, onnan vissza Csabán keresztül vette útját. — Csabai színház. Tegnap Molnár György első vendégjátékául „Coriolanus" adatott. Ma „Bánkbáu" czimszerepébeu lép fel a vendégművész. Holnap Latabárnó jutalmául a már hirdetett „Liliomfi" adatik. — Az alföld i vasútról. Mint értesülünk, a gyulacsabai forgalmi akadály tartama alatt a Nagyvárad-SzajolCsabai segélyirány ugy a közvetlen, mint az áruforgalomra nézve is, az alföldi vasút állomásaira és viszont az alföldi vasútnak fennálló díjszabása szerint használható. Elvártuk volna az alföldi vasút igazgatóságától, hogy a megyei közönséget a forgalom beszüntetéséről a hírlapok utján értesítse. Felkérjük a tisztelt igazgatóságot, szíveskedjék jövőben közleményeit hozzánk beküldeni. Ingyen közöljük a közönség és iránta való szívességből. — Ingyenjegyet sem kérünk érte. Felelő: szerkesztő: dr. Báttaszéki Lajos. Főmunkatárs: Garzó Gyula. 2ST3rilt-tér.*) A közönség és magam iránti kötelességet vélek teljesíteni, midőn eltekintek attól, hogy a „Békésmegyei Lapok" vasárnapi márcz. 13-iki számának nyílt terében ellenem megjelent közleményt egy válaszra sem érdemes egyen irta és arra a közönség tájékozása végett mégis reflektálok. Leplezetlenül fogok szólani, mert ugy hiszem, hogy az igazság nyelve leginkább hat a becsületei emberek eszére, szivére. Stern Mór, ki engem érthetlen gyanúsításokkal akarna a közönség előtt diskreditálni — sajnos — sógorom. Egyetlen nővéremnek férje. Mert szüleink szegények : csekély erőmtől kitelhetőleg, tisztességes munka által szerzett megtakarításaimból, én házasítottam ki szeretett nővéremet, és ezer forint hozományt adtam készpénzben férje kezébe, kit mivel jóravaló egyének ós jó rokonnak hittem, máskép is, tőlem kitelhetőleg támogattam. Többek közt közvetítésemre egy Öcsödön lakó nagybátyám, Kóhn Tóbiás, a Csabán és kórnyékén kötendő üzletekre nézve társaságba lépett vele. Azonban nemsokára nem kellemetes meglepetésünkre megtudtuk, hogy a kedves (?) sógor tivornyázik, kártyázik, és hogy épen Öcsödön egy éjjel közel 300 frtot veszített kártyán, hogy szegény feleségével a legbrutálisabb módou bánik, ki azonban türt és hallgatott. Midőn ezt mult hó vége felé nagybátyám, Kóhn Tóbiás meghallotta: 15—20.000 frt erejéig lévén vele angazsálva, a köztük fenforgó ügyek tisztázására hivta fel és neje is mondotta nekie, hogy velem és nagybátyával csináljon rendet, de ő erre szokott brutálitással azt felelte, hogy majd „behúzza" ő még mind a kettőt. Midőn tehát felesége előtt egyenes szándékát fejezte ki, hogy sógorát — engem — ós nagybátyát meg fopja károsítani és még azt is hozzá tette, hogy parasztoktól fog már most pénzt kölcsönbe felvenni (a fizetést pedig majd teljesítse a jó isten): az egyeneslelkü nő e férfi lelkületének romlottságától megborzadt és — elhagyta. Mindenki igen természetesnek fogja találni, hogy ezután részemről, mint ki családomac fentartom, lépéseket kellett tennem, nővérem, illetve az időközben született gyermek vagyonának ez ember kezéből leendő kivétele iránt. Az 1000 frt hozományi p«'nzre foglalá* történt tehát, mely alkalommal néhány rosta és még néhány bútordarab találtatott, a természetben meg lévő hozományi bútorok pedig elvitetlek. Azonkívül, minthogy a Kóhn Tóbiás úrral csinált üzletekre szükségelt 800 frt kaueziót én adtam Stern Mórnak kölcsön : az ebből még fennálló 400 frt követelésemet is érvényesítettem. Minthogy ily módon az én pénzemmel segélyeztem és ezt az üzletemberek tudták: a vele való összeköttetés megszűnte után, kénytelen voltam rövid, tárgyilagos „nyilt-teremet" saját és mások megkárosítását meggátlandó, közzé tenni. Nem tettem sem többet, sem kevesebbet, mint a mi szükséges volt t. i. óvtam mindenkit, hogy nevemre ne adjanak neki többé pénzt. Egyebekben a törvény utján elvégeztem volna a többit. De nyílt-terében még nekie, ezen minden bírálat alóli egyénnek áll feljebb 8 igy el kellett és kell mondanom a tiszta igazságot. Ezen minden jobb érzésből kivetkőzött egyén jellemzésére — hogy a róla rajzolt kép teljes legyen, — még meg kell említenem, hogy midőn nagybátyám Kóhn Tóbiás észrevetta kivel van dolga és vele rendezkedni akart, hogy megkárosításoktól óvja magát, még egy üzlet volt függőben. Stern Mór, bátyám pénzével ós az ő megbízásából vett ugyanis Lőwy Zsigmond csabai lakostól 400 métermázsa árpát 2450 frt vételárért, melyre a 200 frtnyi foglalót is nagybátyám fia, Kóhn Zsigmond adta Sternnek, a 2250 frt vételárt pedig nagybátyám fia fizette személyesen eladó kezéhez, miért is teljes összeszámoláskor az erről szóló kötlevelet is át kellett adnia nagybátyámnak. Mindennek daczára azon körülményt, hogy a kötlevél nevére lett kiállítva, és nagybátyám fia azt formailag engedményeztetni — nem ismervén még kivel van dolga — elmulasztotta, később arra használta fel Stern Mór, hogy nagybátyámat megkárosítsa és ha lehet pénzt teremtsen magának. Midőn ugyanis bátyám az általa kifizetett és a kötlevél átadása folytán is teljes tulajdonává vált árpa átvétele iránt Öcsödről Csabán megjelent : Stern az eladót kártérítési perrel való fenyegetéssel akadályozta az atfldasban azt mondván, a kötlevél az ő nevére vau kiállítva s ó alkudta ki az árpát, tehát az övé ! Arra számított, hogy miután az árpa csak vevő veszélyére volt ezentúl eladó magtárában tartható, másrészt, mert nagybátyám mint idegen, sokáig itt nem tartózkodhatott és nem koczkáztathatta pénzét addig, mig egy rendes per elhatározza kié és kinek tartozik Lőwy Az itt foglaltakért nem vállal felelősséget szerk.