Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-08 / 152. szám

Egy szó ifjainkhoz. ' Napról-napra sűrűbbekké lesznek a Í panaszok, hogy milyen nehéz nemcsak a megélhetés, hanem még a pálya-választás j is, hogy a tanult és művelt ember nem i igen talál képzettségéhez mért alkalmazást, s hogy mindenütt több a konkurrens, mint i a betöltendő állomás stb. Tény, hogy nálunk ferde irányban, ; vagy legalább is nagy aránytalanságban i halad a fiatal nemzedék neveltetése, minek a természetes következménye, hogy egy- i két életpályára tömegesen tódul a fiatal­ság, mig a többi életpályákat elhanyagol- < ja. — És igy keletkezik azután az úgyne­vezett szellemi proletáriátus, melynél na­gyobb csapást müveit államra nézve kép­zelni alig lehet; mert a foglalkozás nél­küli proletárok mindent a legsötétebb szín­ben látván, nem csak maguk elégedetle­nek, hanem másokban is szítják az elége­detlenséget. Nekünk valahára arra kell töreked­nünk, hogy helyes arányt létesítsünk a kü­lönböző életpályákra készülő fiatalság kö- , zött. Az államnak nem csak prókátorokra orvosokra, pi*ofessorokra, hanem sok más téren működni hivatott egyénekre van szüksége. Különösen két pálya az, mely noha igen fényes carriere-vel kecsegfcett, reánk magyarokra úgyszólván semmiféle vonzerőt sem látszik gyakorolni. Ezek a diplomatia és a katonai pálya. Panaszkodni, eleget panaszkodnak, hogy a külállamokban levő konsuli állomások és a közös hadseregnél az előkelőbb helyek majdnem csupa németekkel, csehekkel s s pánszláv érzelmű granicsárokkal vannak betöltve, — de hiányzik bennünk a kellő enerzsia ezen egyenlőtlenség megszünte­tésére. Évenkint jelenik meg felhívás a hiva­talos lapban a cs. és kir. keleti akadémiá­ban felveendő növendékek tárgyában, de csak elvétve akad egy-kettő, a kinek haj­lama lenne ezen alkalmat megragadni, mert ifjainkban nincs meg a kellő ambi­tió, legnagyobb részük megelégszik, ha a gymnasiumból kilépve azonnal valami ki­csike hivatalt kaphat, vagy ha elvégezvén a jogot ügyvéd-segéd lehet, vágyainak netovábbját képezi, peclig ha ügyvédi ok­levélre tehet szert, nem törődve egyelőre semmit sem azzal; lesz-e majd foglalatos­sága is, vagy sem ? Konzulságra, vagy ka­tonai pályára senki sem gondol. Az alatt folytonosan idegenek hódít­ják el magunk előtt a bennünket jogosan megillető pozitiokat, s mi észre sem vesz­iszük, mennyit szenvednek ezáltal speciális hazai érdekeink! •v. Politikai hirek. — Teheráni tudósítások szerint az ottani angol követ és a perzsa kormány között beható tárgyalások folynak aziránt, hogy egy perzsa had­osztály Heráthba nyomuljon s ezáltal visszatérés­re kényszerítse Ayub khánt. — A görög kor­mány értesülése szerint az albáu liga több emisz­száriust küldött Görögország északi tartományai­ba, hogy az ottani albán lakosságot felkelésre bírják. i/j erkölcsi nevelés elvei, tekintettel <i gyermekkorára és nemére. Miután az erkölcs teszi az embert emberré, miután az erkölcsiség fogalma alatt valamennyi erények értetnek, melyek az istennek tetsző dolgokban nyilvánul­B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 152. szám. Vasárnap, augusztus 8-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az agglegény. (Folytatás.) De liát nem is ezt akartam. Nem a szőkét, nem ám! Ilisz a szőkét életemben Én ki nem állhatám Be bolondul cselekedtem Ejnye be bolondul! Az a barna az, ki értem Már régen bolondul. Nosza rajta, a barnához, El, szaporán hozzá! Léptem a gyors elhatárzás Szaladásra hozá. Ah a bnrna csak a leány. Drága szép szerelmem ! Alig várom, hogy már lássam, Csókoljam, öleljem. És nincs kétség : eped értem Régóta hiába. No de eljött immáron a Boldogság órája. Uramfia! hisz ez liba. Kereken kimondta : Hogy nem szeret és nem is fog Szerethetni soha. Ilyen az a rosz nevelés. Kényen-kedven tartva Elbizottan szerencséjét A lány elszalasztja. No de gombház, ha leszakad Mindjárt leszen másik. Kérő kezem a többihez Aztán sori a benyit. De mintha csak valamennyin Osszeszóltak volna : Kosarakat aggatnak rám Egytől-egyig sorba. FurcBa istenteremtése Ez a Icán) féle 1 Eldobja a jó szerencsét 8 vakon rohan vészbe. Mintha bizony mai napság Oly nagyon lehetne Kedvünk szeriut válogatni Fiatal legénybe.' Köszönjék meg, hogyha kérik Tiz leány jut egyre. Hogyha kérőt kap valaki : Igazi szerencse. Aztán — nézze meg az ember, Mi hiba van bennem? Mi kivetni valót lelnek Becses személyemben ? Nem vagyok-e jó állásban? Nem vagyok-e gazdag ? Ilyen finom gavallérra Ugyan hol akadnak? Nincs-e elég műveltségem? Nincs-e befolyásom ? Művészeti készültségem? Elég tudományom ? És ha magam a tükörben Jól szemügyre veszem, Azt találom : szép az arezom, Elegáns termetem. Egy kissé meghájasodtam, No de ez nem hiba. Aki ilyesmin fönakad Bizony, bizony liba. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents