Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-29 / 145. szám

„Békésnitígyei Közlöny" 1880. 145. szám. aratási kilátások, de annyi ott is lesz, hogy az odessai és nikolajevi kikötőkből közepes mennyiségben leendő kivitelre biztosan számítanak a gabona-kereskedők; a mi pedig Besarábiát és Podoliat illeti, ott kitűnő termésre várnak, csakis északon és a Don környékéről jeleznek a gabona-kereskedők rosz aratást. A mi Amerikát illeti, az oly bőtermésü évnek néz eléje, hogy 25°/

0 többet hozhat a tengerinneni tartományokba, mint tavaly. Francziaország — a hol az őszi vetésekben a rendkívüli hideg nagy mérvű károkat okozott — ma már jó termésnek néz eléje s igy van Németország és Olaszország is. S noha ez államok szükségleteiket saját termelésükből aligha képesek kielégíteni a legjobb aratás mellett is, annyi bizonyos, hogy nem szereznek akkora keresletet, hogy a magyar gabona magasabb ára állandósíthatná magát. Igy nincs egyéb hátra, mint a körülménj'ek s szerencsés helyzetünkben fekvő kedvező alkalmat felhasználni. Gyorsan végezni az aratást és cséplést 8 vinni a gabonát a piaczra addig, míg a kevesebb termelési költségekkel termelő államok által a világpiaczokról le nem szoríttatnak. Politikai hirek. — A porta elküldte a választ a hatalmak jegyzékére. Visszautasítja a berlini konferenczia által megállapított határvonalat, de kész ujabb tárgyalásokba bocsátkozni. — Taafe gróf a jövő Reichsrathban törvényjavaslatot fog beterjeszteni, hogy a nyelvháborunak véget vessen. Szoktassuk gyermekeinket nemes tettekre. Délelőtt fél kilenczre volt. A tanítás a legjavában folyt egy vidéki izraelita iskolában. Épen a szegények iránti könyörületről volt szó. Több kérdezés és példázás közt ezt hozta fel tanítványai előtt a tanitó; „Volt nékem egyszer egy tanítványom. Igen jó gyermek volt. Szót fogadott s világért sem tett volna valamit szülői vagy tanítója belegyezése nélkül. — Egyszer egy szegény öreg, reszketős fejű és kezű ember lépett a szobába alamizsnát kérni. — A mamája kielégítette az öreg koldust s az már távozni akart, midőn az én tanítványom felkelvén helyéről, anyjához sietett, megkérni, hogy engedje meg neki, az ő zsebpénzét az öreg embernek odaadni. — mamája megengedte s ő a legnagyobb örömmel nyujtá azt az öregnek ezen szavak kíséretében: Bácsikám ! nincsen most több pénzem, ezt ma kaptam gyümölcsre apámtól; vegye el ezt tőlem s ne haragudjék rám, hogy csak 4 krt adhatok." Az öreg koldus könnytelt szemekkel fordult a gyermekhez, elfogadván a nemes ajándékot isten áldását kérte a gyermek fejére, és távozott. Ezután nem sokára ozsonnára került a dolog. Az én tanítványom egy darab vajas kenyeret kapott s már épen enni akarta, midőn egy kis nyomorult leányka lépett a szobába, panaszkodván, hogy még ma i egy falatot sem evett. — Tanítványom e szavakkal fordult felém; Tanitó ur kérem, | én szeretném a vajas kenyeremet e leánynak oda adni, ha meg engedné. — „Én örülök ennek, édes gyermekem, — de nem marad neked ozsonnád." —Nem tesz semmit. Hisz én reggeliztem és ebédelni is fogok. De ő se njpm reggelizett, se nem lesz ebédje. —• Azután meg egy kis éhséget szívesen eltűrök, ha szegény gyermeken segíthetek. — No hát gyermekem add oda neki, és kérj a mamától másikat. — Azt nem teszem felelt a gyermek — ha már oda adom, hát nélkülözni akarom a a mai ozsonnát; hisz különben nem érne adakozásom semmit! Jól van hát, tégy a hogy jónak látod. Ugy tett. Oda adta vajas kenyerét a leánykának es semmi áron sem akart másikat elfogadni mamájától. „Ki van köztetek gyermekeim, — kérdé a tanitó — ki nem tenné szívesen azt, a mit az a tanítványom tett?" E kérdésre néma csend lón az iskolában. Egy hang sem felelt. Szigorúan vizsgálván a gyermekek arczvonásait, ugy találtam, mintha nehezökre esett volna e hozzájuk intézett kér| dés. — Mintha a tanitó őket nem tartaná képeseknek arra, a mit a másik tett. Kis vártatva mondá a tanitó: „A ki jót szeretne tenni a szegényekkel, emelje fel a mutató ujját." Valamennyi mutató ujj a magasban állott és „én is!" „én is!" „én is!" felkiáltások voltak hallhatók. — Jól van gyermekeim, mond a tanitó — majd meglátom. — E pillanatban, mintha a sors is ugy akarta volna, egy agg koldus, lassú léptekkel, reszkető kezekkel és sáppadt arczczal lépett az iskola ajtaja elé. Feszült figyelemmel néztük a történendőket. „Szegény öreg, tehetetlen vagyok, segitsenek rajtam valamivel, az isten is megáldja jó lelköke^!" könyörgött az agg koldus. — Tizenkilencz gyermek volt az iskolában ; de mind a tizenkilencz egyszerre rohant ozsonnájának felével az öreg felé s segité azt tarisznyájába tenni. Azután botját adták kezébe s szépen vissza indultak ; helyökre, miközben az öreg szüntelen kérte az isten áldását a nemes szívű gyermekekre, mit ők szépen meg is köszöntek. Az ihlettség, az öröm, mely az ártatlan gyermekek arczán azon tudatnál, hogy ők is jót tettek, látszott, leirhatlan. Volt gyermek, ki mind az uzsonnáját oda adta s inkább éhen maradt. A tanitó gyönyörködve a látványon s örülve a történteken elmondá nekik, hogy miután jót tettek a szegénynyel, számithatnak a jó isten áldása, ki a jókat mindig megjutalmazza és szereti —• De — folytatá — ha jót teszünk valaki * vei, azt senkinek sem szabad elmondani, mert ez által a szegény ember megszégyelhetné magát, mely esetben rosszul esnék neki a kapott ajándék. Azonban ha valamit adni akartok, meg kell kérdezni Ezzel elváltunk. Jolánka e párbeszédet boltbal ványan hallgatta végig » megvető tekintetet vetett rám. Mikor K... elment igy szólt hozzám-' — Mi jogon tette ön ezt ? — Bocsánat.. . . őrült voltam. ... de mit mond a világ . . igy egyedül . . . s a rosz hír .. hebegtem zavaromban. — Sajnálom, hogy csalatkoztam önben, — mondá — s elsietett. Meg valék semmisülve, csak most tünt föl őrültségem egész nagyságábau Ezen kihívással igen különös módon szerelmet vallottam Jolánkának, tudtom és akaratom ellenére, egyedül a vak indulat által vezettetve. . . De most már vége mindeunek. A párbaj holnap okvetlen végbemegy. Jolánka, ki a kihívásnak tanuja volt, nem szólhat senkinek, mivel önmagát CDm promitiálná. Én vissza nem léphetek, mert nevetségessé tenném magamat; 8 K....1Ó1 nem teszem föl, hogy nyilvánossá tenné a dolgot. Igy hát az annyira óhajtott halál közeleg, s nekem csak az fáj : hogy Jolánka csalódott bennem ; s én is csalódtam önmagamban. Mert ne hidd kedves bátyám, hogy én csak egy perczig is hittem azt azelőtt, hogy Jolánkába szerelmes vagyok. Nem! S most sem tudom megmagyarázni, mért történt meg rajtam ez őrült eset. Elég az, hogy őrült voltam s tulán vagyok is; s ez még áldás rajtam, mert igy nem fáj az öntudat. Tóni. Ötödik levél. Kedves bátyám! Sz. T. 18. Márcz. 18. Mikorra e sorokat megkapod, nem leszek többé: érzem és tudom. Bocsáss meg a fájdalomért, melyet okozok neked : de nekem jobban fáj az élet. Fiatal életem csupa szenvedés és hullámzás volt a végletek között: miért örülnék tehát az életnek? Mit vesztek? Semmit f Mit nyerek? Nyugalmat! Ne sajnáld tehát tőlem e nyugalmat 1 —Ennyit csak érdemiek eddigi szenvedéseim dijában ! ? Emlékezzél olykor-olykor; de ne könyezd halálomat, mert sírni csak életem fölött lehetett. Nyugodtan nézek a halál elébe, mert tudom : hogy Jolánka, ha meghaltam: megbocsájt. Oh, bár áldását vihetném a túlvilágra szószólóul tévedésemért!,.. De képe igy is lelkembe vésve szálland föl velem az égbe, a hol csak az ő boldogságaért könyörgök szüntelen!... Bátyám! Élj boldogul, s imádkozz szerencsétlen testvéredért Tóniért. A párbaj megtörtént, s a szegény nevelő szíven találva : pár perez alatt meghalt. Egy óra múlva már az egész vidék azt beszélte : a T. . . család nevelője öngyilkos lett. Az okát senki nem tudta, csak Jolánka, — ki mélyen megrendülve ez eset felett, forró lázba esett. Hónapok multával a szegény nevelő végső vágya is beteljesült- mert Jolánka boldog lett. K.... gazdatiszt ártatlansága kiderült, sőt tanukkal lett bebizonyítva, hogy nem ő, de ellenkezőleg G... volt az aljas és gyáva; mivel G. ..ét K. . . . hitta ki, s G. . . könyörgött K . . előtt térden állva bocsánatért; sőt ő volt az, ki e történetet ily ferde alakban — adott szava ellenére — híresztelte. Jolánka szülői visszahívták K gazdatisztet házukhoz, s most már a szerelmesek el is vannak jegyezve egymással. Igy aratott diadalt Jolánka igaz és hű szerelme. Áldás övezze frigyüket ! Béke lengjen a nevelő sírja fölött I