Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-28 / 248. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 248. szám. Szerda, deczember 29-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur uyomdájába.i. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautnlvanynva'. Egy kis statisztika. ii. Budapest, deczember 23. A rosz termés persze egy megmásithatlan szomorú jelenséget képvisel évrőlévre az utóbbi években. Tavaly télen hallatlan nyomorúságról beszéltek nálunk, mely nyomorúság mostoha felvidékünk lakóit sujtá. Az is köztudomásu tény, hogy régibb jómódú közbirtokosságunk a sanyarú termések miatt — ejtsük el egyelőre a rosz gazdálkodás, bő költekezés, a fiskálist ós a zsidót ! — mondom a rosz termésű évek során egészen kivetkezik már patriarchalis jóllétéből. Ez mind igaz és tagadhatlan tény. De lássák uraim, a külföldön a gyári munkások égető nyomorát elhallgatva, mert ezek nem földmivelő, mint a mi népünk — ilyen nyomort nem érnek meg az emberek. Nem pedig azért, mert ott egyrészt nem csupán azt a néhány hold földet szántják, munkálják meg az emberek, hanem űznek okszerű baromtenyésztést és az ipar sok más nemét. Nálunk az év legnagyobb részén át kedvére pipál a paraszt, ha jó termés van. néhány hónap alatt könnyen megszerzi _azt az eleséget, a mire újig szüksége van, ha pedig rosz volt a termés, 110 akkor emlegeti aztán derűre borura a teremtőt. Mit szóljak a z>idóról ? Ujabb időben az lett a bűnbak. P'elhoznak ellene tücsköt bogarat és csinálnak róla olyan ijesztő képet, a mitől minden hivő elijed. Én csak arra kérem önöket, hogy ismerjék be azt, miszerint a zsidó nagyon is ért az üzlethez, hogy nemcsak szorgalmas és fáradhatlan, hanem okos és spekulál, nemcsak józan, de takarékos is. És vájjon ki fogja tagadni azt a nagy igazságot, hogy a munka és szorgalom mindig megnyeri ju talmát ? Az élet egy nagy kenyérmezei viadal egy küzdtér, mely a XIX. században máinem a nyers erő és ököljog szintere és a melyben nem csupán a nagy és erős, de az okos és józan is elnyeri a babirt. Ha valaki uzsorát és csalást akar a zsidók anyagi és szellemi gyarapodásában észrevenni, azt én egészben nem is fogom megczáfolni, habár módomban volna. Ilyen üzelem a társadalmi erkölcs és fegyelem nevében kárhoztató. A ki csaló és uzsorás az — okos ember szemében — se nem zsidó, sem nem keresztény immáron, hanem gazember. Avatott orvosi kéz nem sérti meg az „elevenjét" a fekélyes helyében; a gondos méhész jól megkülönbözteti a herétől a munkás méhet. Józan népünk figyelmébe ajánljuk a közmondást, hogy szemesé a világ, sőt elfogadjuk még a bolond Istóknak azt az ,előfizetési jelmondatát" is : magyarom légy nauyobb zsidó, zsidóm légy nagyobb mag\ ar. Sokszor a bolond is mond okosat, de csak akkor — ha elszólja magát Okuljunk belőle ! Szegény fiskálisokra is nagyon jár a rúd! ők maguk sopánkodnak, hogy nem tudnak megélni és váltig az államot nógatják, unszolják, hogy csináljon már olyan törvényt, a mely az ő megélhetésüket biztosítaná. (Sokszor el is felejtik, hogy az állam és társadalom, avagy a peres lelek nem az ő kedvükért existálnak. hanem épen megfordítva) Szóval általános a panasz az ügyvédek ellen, a kik a mondás szerint mindenébül kiforgatják azt a szegény embert a ki véletlenül a kezük ügyébe kerül. Erre nézve csak azt mondó vagyok, hogy az a szegény ember, a ki a fiskális elé kerül, —már akA „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bünügyi regény.— Irta,: C. 3K. ID. (Folytatás.) A tábornok mitsem válaszolt, érezte, hogy mily igaztalan volt Margit irányában. Bosszantotta, hogy idegességén uralkodni nem tud ós ez még idegesebbé tette. Meghajtotta magát és szó nélkül távozott. Szobájába érve régi idegbaja lázas erővel íjult meg. Behivatta komornyikát. Ez ember 10 évig szolgálta a tábornokot és ígyes fondorlatai által nélkülözhetetlenné tudta magát tenni. Pedig csak rá kellett nézni és a lelki slvetemültség arczárói leolvasható volt. Ravasz nosolya, mit képmutatása sem tudott elrejteni, s nely arczát koroukiut eltorzitá felette alkalmas volt jnkényteleu borzadályt ébreszteni a szemlélőben Mindamellett oly mérvben sikerült magát a táborlok bizalmába befúrnia, hogy az végrendeletében 5000 frtot hagyományozott neki. Mióta azouban Margit a háznál volt, a tábornok igen ridegen bánt rele, mert Margit felfedte a tábornok olőtt gonosz jellemét, sőt tényekkel bebizonyította, hogy több izben meglopta. Kléber ezt igen jól tudta s azért titkon boszszút forralt Margit ellen, kiről bizonyosan tudta, hogy a tábornok végrendeletében nagyobb összeggel emlékezett meg. Midőn belépett, a tábornok egy ideig megvárakoztatta s csak aztán szólt hozzá : „Fogass azonnal be és menj el 0. . . ba Terey orvosért. Rosszul vagyok. Lehetőleg siettesd, mondd, hogy rögtöni jövetelét kéretem." „Tábornok ur, igen fel van izgatva'' --jegyzé meg Kléber alázatos hangon — „de nem is csodálom, mióta a kisasszony a kastélyban van, mindennap felizgul. Nagyon sajátságos ápolásba részesül." „Ki kérdezett? — viszonzá a tábornok, kinek ingerült hangulata viharosan tört ki e szemtelen megjegyzésre. — „Azt hiszed talán, gazságaid nem ismeretesek előttem, hogy ily hangon mersz beszélni. Köszönd nyomorult, bolond jószívűségemnek. hogy tetteidhez, méltóan már rég ki nem korbácsoltattalak házamból. Takarodj I Tedd, a mit parancsoltam. Kléber semmisülten távozott. Érezte, hogy ralamit tennie kell, mert különben 10 éri képmutatásának eredménye minden pillanatbau koczkáztatva van. Látni fogjuk, hogy aljas lelke a legszörnyűbb bűntől sem riadt vissza 0 . . . helysége 4 óra járásnyira feküdt a kastélytól és Kléber kora hajnalkor ért oda. Terey kinek személyére és viszonyaira olvasóim még emlékezni fognak, igen csodálkozott a tábornok ezen meghivásán s komoly bajt sejtve azonnal kocsira ült. Délelőtt pont 10 órakor érkezett meg a kastélyban, hol a tábornok által azonnal fogadtatott. Miután annak életmódját illetőleg a szokásos kérdéseket megtette s a tábornok betegségével megismerkedett komoly, nyugodt hangon igy szólt hozzá : „Tábornok ur I nem habozom kijelenteni, hogy a veszély nagy s én csak egy gyógymódot ismerek, mely radikálisnak mondható." „És melyik az?" „Az ön idegbajához, egy konok csúzbántalom is szegődik. Ezek okozatos összefüggésben állnak egymással. Ön arzenikuni cseppeket fog szedni, melyeknek sava el van távolitva. Ez az egyedüli hatályos szer, mely azonban rendkívüli óvatosságot igényel. — A diaetikus életmód mellett különösen arra kell ügyelnie, hogy semmi ételt, mely csak egy csepp eczetet tartalmaz is, ne Ízleljen." A tábornoknak az ifjú orvos egyenes jelleme annyira megtetszett, hogy ráállott a diaetára és