Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-25 / 247. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 247. szám. Szerda, deczember 29-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttél'"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájáliaa. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Egy kis statisztika. L Budapest, deczember 23. A statisztika nálunk egészen uj tudomány. Mikor 10 óv előtt törvénybe igtatták a népszámlálást, — sok ember szemében nagyon különös szinben tünt fel ezen uj állami intézkedés. Hogy is ne?! Avagy pediglen mi köze is vagyon Paczal Gábor komposzeszor urnák Jász-kis-kun-hétházágotán ahoz, hogy Trencsén városában hány lutheránus ember és hogy Aradon vagy Fehérváron hány süketnéma és Temesváron hány sánta ember lakozik. Jobb is ennél sokkal politizálni a népkörben, vagy az uri kaszinóban, ahol párolgó fekete kávé és bodros, kék pipafüst mellett olyan világosan kiolvasható az újságokból, hogy az átkos kormány hány milliom forint íidóssctggal terhelte meg ismét az ország vállait, meg osztán emlegetni az Egek Urát — hol jó, hol meg rosz kedvvel — a szerint, amint sok vagy kevés eső jár, vagy ahozképest, amint jó vagy rosz termésű esztendő jár. Többnyire pedig keserűen sóhajtunk fel a nagy nemzeti lantossal, l'.ogy megnehezült az idők viharos járása felettünk! Bizony megnehezült; —• de vájjon hogy is ne nehezült volna meg az élet, amikor mi vezérczikkezni, —beszélgetni, — bankét1 tirozni és közvacsorázni tudunk csak minden nagy és fontos nemzeti intézmény érdekében. Hiába is tartja azt a közmondás — amire józan magyar ember oly nagyon szeret hivatkozni — hogy segits magadon és az Isten is megsegít: általában csak az a mi szomorú és közös vonásunk, hogy tenni vajmi keveset, hanem dikcziózni sokkal többet szerelünk. A tékozlónak és rest embernek pedig váltig kész a kifogása, hogy nem ő, hanem a körülmények, azelőtt a robot, a dézsma, azután a német, meg a fináncz, meg a pap legújabban pedig az úgynevezett ménkű sok adó, a vosz termékek, a zsidó, no meg a fiskálisok okai mindennek. Pedig ne feledjék édes jó politizál j uraim, hogy mind a legutóbb emiitettem intézmények és személyek korántsem okai ám a sok mizériának, hanem inkább okozatai. Mikor a métely ki üt a gulyában, akkor a dögszagra előbújnak a fércek. Pedig nem azért van métely, mert sok a féreg, hanem azért kerülnek felszínre a férgek, mert nagy a métely, hosszú a dögrovás. E drasztikus hasonlatért bocsánatot kérek jobb izlésü olvasóimtól, hanem nekem elvem az, hogy áltatni és dédelgetni nem senkit és semmit, súlyos viszonyok közt erő szóval, erős argumentummal kell szólni a nép hez, hogy értsen róla. Shakespeare, a magas szenvedélyek hs talmas szószólója, a tragoedia magaslatán s átallotta fenkölt hősének szájába adni ama ismeretes zord szavakat, hogy — „valan rothad Dániában." Igen is ménkű sok a adó, azért, mert 1 emcsak az állam szegónj hanem — mi is szegények vagyunk. Sze gény embernek pedig a fillér is vajmi nag pénz. Azt mi sem tagadhatjuk, hogy a lehet legmagasabbra van már nálunk felcsigázv az a mérték, a melyet az állam adózási szem pontból a polgárokra rovott. A könnyeim adósságcsinálást, a pazar állami költekezés mi is roppant veszélyesnek tartanok az 01 szágra és erősen is agitálnánk ellene, ha mostani kormány élén álló hazafias embe rekben nem látnánk teljes garancziát. Kii lönben, ha a „Statistik Internationál" szerinl Magyarországot a külfölddel összehasonlítjuk azt találjuk, hogy a legvirágzúbb államol polgárai sokkal nagyobb mérvben vannal megróva egyenes és közvetett adókkal, min mi. Hanem a különbség kettőnk között csal az, hogy azok a polgár >k sokkal munka A „BÉKÉSIEM KÖZLÖNY" TiRCZÁJA. Karácsony estéje. zott gyümölcseit, midőn családja körében, mint vidám gyermek azt kérdezé : „Mit hozott a Jézuska?" Obi csak az, ki ezen sajgó fájdalmakat elképzeli, — csak az tudhatja, hogy a hívőnek mily magasztos ünnepe a karácsony. Négy szűk fal közé záródik az egész világ boldogsága. Az angyalfejii gyermekek arczán, mint a verőfény napsugara, úgy tündököl ez ünnep geKis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál édes gyermekem. Arany. A nagy világ minden zugában, hol csak keresztények laknak, ünnepet ülnek ma. Palota és gunyhó lakóit, koldus czondra és biboros palást viselőit azonos érzelmek hatják át A boldogság ragyogó tündérei ép úgy átölelik az aggot, mint a fiatalt. A sötét indulatu bűnös, a vásott szivii atheista, a rideg, — lelkiismeretével rég leszámolt — czinikus kinosau feszélyezve érzi inagát. — A kétely gyötrelmei marczangolják keblét Zúgolódó ajkai uem mernek panaszra nyilni. Jövőjére nézve, hitevesztett kebeléből a reménynek egy sugara nem dereng. Borzadva fordítja el onnan tekintetét. Viszszatekint múltjába. Felcsigázott képzelme előtt megjelennek az ártatlan gyermekkornak tündér évei. Visszaképzeli a Megváltó születésnapjának szeplőtelen örömöktől átlengett ünnepét, midőn még gyönyörittas szemekkel bámulta a karácsonyfa aranyoüldöz balvégzetük. S ha rágondoltok, siessetek jótékonyság oltárához, melynek soha ki nem alv füstje fényesen bizonyítja, hogy a Megváltó a nyo mor fiaért ép úgy szenvedett, mint a kényelem pazar fény környezte potentátokért. Egy világváros félreeső utczájának — leg nyomorultabb pinczelakásába vezetem az olvasói Karácsony estéje van. Künn nz utczákon a lámpa sorok ezrei alig győzik megvilágítani a tündökl pompát, melyet fényes kirakatokban a Megvált születésnapjára, a művészi ipar előállított. E ra gyogó látvány képes volna a szivárvány szineit meg szégyeniten'. Minő szivszorongató látványt nyújt e hival kodó fénynyel szembe az elcsigázott nyomor, mel e pinczelakban tanyát ütött.. A megfogamzott apaátok nem nyújthat réme sebb látványt Egy fiatal nő ül az asztalnál, remeg kezei fehérnemű varrással vannak elfoglalva. Mel lette egy ócska kendőbe burkolva hat éves leány gyermeke ül. A nő arczán a hosszu-hosszu fájdalmak töröl g$gfr Lapunk mai számához félív melléklet van csatolva.