Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-21 / 244. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 244. szám. Kedd, deczember 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik heteuként ötször: vasárunp. kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891. számú ház. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szánt ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Píyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvanynyal Egy Bákésmegyében felállítandó szeszgyárról. Egy külföldi nemzetgazdász alig hinné el, hogy a gyáripar mostani előhaladott századában Európa szivében egy 186.000 lakosságot számláló megye létezzék, melynek egyetlen egy gyára nincsen. Mékésmegyében pedig néhány malmot kivéve, a gyári iparnak semmi nyoma nin csen. Ez oly nemzetgazdászati mizéria, mely hiven jellemzi fatalista voltunkat és nem igen vall élelmességünk mellett. A nemzetgazdászat arra oktat bennünket, hogy csak akkor állhatunk meg biztos alapon az európai konczertben, ha annak haladásával párhuzamos lépést tartani képesek vagyunk, ha a természet produktív erőit, a viz és gőz erejét igénybe tudjuk venni. Ha csak felületes vizsgálódás tárgyává tesszük is megyénk gazdasági és kereskedelmi viszonyait, azt fogjuk találni, hogy gazdáink és kereskedőink minden szellemi és anyagi tőkéje a buza fogalma köré konczentrálódik. Igaz, hogy e téren európai nevezetességek vagyunk s hogy mindent elkövettünk, mi az adott viszonyok közt lehetA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bünügyi regény.— Irta,: C. EC. X). (Folytatás.) VI. A teremben Margit távozása után nyomott volt a hangulat, bármennyire igyekeztek azt elburkolni. Mindenki tudta, hogy már sokan vezették a tábornok háztartását, hogy egyik sem tartotta ki nála sokáig s hogy már alig akadt valaki, kivel az állást betölthette. Margit valamennyi vendégre igen kellemes benyomást tett s minthogy könnyen rájöhettek arra, hogy a szükség kény»zeriti őt ez állás elfoglalására, az csak fokozta a Margit iránt tanúsított részvétet — mindenki tudta, hogy a magát megsértettnek érező leány állásával egyszersmind jövőjét, existentiáját adja fel. Holm ur valamint neje is jól tudván azt, hogy a tábornok nem türi, ha házi ügyeibe avatkoznak, és hogyha Margitot párfogólag védelmeznék, ez még izgatottabbá tenné őt — rövidebbre szabták látogatásukat, és midőn Klára azon szándékának adott kifejezést, hogy előbb fel szeretné séges volt: de épen ezen egyoldalú irány oka annak is, hogy anyagi haladásunk meg van zsibbasztva s hogy néhány egymást követő rosz esztendő a legfatálisabb helyzetet képes teremteni olyan megyében, mely az anyatermészet által legpazarabban van megáldva. Valóban ideje annak, hogy ezen egyoldalúsággal szakítsunk és pedig mielőtt az magát rajtunk megbosszulná. A haladó társadalmi egyén igényei napról-napra szaporodnak. E bizonyításra nem szoruló tény komolyan int bennünket arra, hogy jövedelmeinket is szaporítani igyekezzünk. Ha valaki a hon nyugati határait elhagyja és például a morva földre lép: egy minden izében más alakú élet tárul elé. A gyárak magas kéményeinek örök füstje fennen hirdeti, hogy az eló'haladott ipar és kereskedelem hazájának földjére léptünk. A kis, csinos városkák hemzsegő utczáiról az anyagi jólét fényes jeleit lehet leolvasni. Mintha nem is szomszédok volnánk, mintha legalább is a nagy indiai oczeán választana el bennünket. Pedig e nép — és itt nem az ultra keresni Terey kisasszonyt, anyja intett neki, hogy eiről épen Margit érdekében kell lemondania. Honnan a tábornok e durvasága ? kérdé Ed gár Guidotól, félre hiva öt. „Nagyon természetesnek találom a dolgot," válaszola ez, „de természetesen én nem vagyok egészen pártatlan. Azt tartom, hogy egy nő, a ki nem elég büszke arra, hogy alárendelt, függő állást vállaljon fel, köteles alkalmazkodni annak következményeihez és nem szabad nagyon érzékenynek lennie." „Terey kisasszony állása," válaszola Edgár, „aligha nevezhető alárendeltnek, ő a háziasszony jogaival van felruházva; hogy körülményei tiszteletdíj elfogadására kényszeritik őt, az nem változtat a dolgon." „Kedves Holm, ön nem ismeri e nőt, kinek szerénysége esak álarcz. Époly büszke és nagyravágyó, mint a mily szép ós kedves. Szóval — házassági ajánlatomat ridegen utasitá vissza, mert reméli, hogy a tábornok által Ízlésének jobban megfelelő „álláshoz" juthat, hogy még a tábornok örökösévé, sőt nejévé is lehet. Hogy a tábornok szétoszlatá illúzióit, annak szivemből örülök." „Sokkal kevésbé ismerem Terey kisasszonyt, válaszola Edgár „semhogy önnek egyenesen ellentmondhatnék; de ha a tábornoknak volna is oka, illupatriotizmus beszél belőlünk — nem áll a mivéltség azon fokán sem, melyen mi. Alig van számbavehető irodalma, a művészi érzék pedig csaknem teljesen hiányzik. De annál élelmesebb. Bizon, helyesebbet alig tehetnénk, mintha szegre akasztva ázsiai indolencziánkat, e tekintetben tőle tanulni igyekeznénk. Nincsenek kész statisztikai adatok rendelkezésünkre, hogy megyénkben mennyi szesz fogyás ztatik el évenkint, de annyi bizonyos, hogy e mennyiség tekintélyes. Milyen két oldalú siker volna tehát elérendő egy szeszgyárnak megyénkben való felállításával, mely mig egyrészről fényesen kamatoztatná a befektetett tőkét, másrészt a népnél életszükségletté vált czikket olcsósitana és jobbá tenné, és ez által évenkint tömérdek pénz maradna megyénkben. Persze minden ilynemű vállalat megvitatásánál a legelső ellenvetés az szokott nálunk lenni, hogy drága a napszám. De ez ellenvetás hatályvesztetté válik a szeszgyáraknál, hol az előállított termeléssel szembe nagyon csekély munkaerő szükségeltetik. A kivitel akadályai legkönnyebben az által volnának legyőzhetők, ha részvénytár——— ziót szótoszlatni, ezt finomabb módon és négyszem közt tehetné; de ha tudta, hogy minő viszonyban áll ön a kisasszonyhoz, úgy bánásmódja kétszeresen brutális vo't. Guido elpirult. „A vélemények — mondá — különbözőek lehetnek, a mint felfogjuk a dolgot. De a tábornoknak bizonyára voltak okai azon bánásmódra." Edgár nem válaszolt, de abból, hogy inegszakitá a beszélgetést, kivehette Guido, hogy a barátság, melyet avval kötött, aligha nem vesztett bansöségében. A társaság elhagyta a Seebach-palotát. A tábornok igazán meg volt lepve, midőn a vendégek minden oldalról kérték, hogy Terey kisasszony előtt őszinte részvétüknek legyen tolmácsolója; de különösen csudálkozott akkor, midőn Holmnó őnagysága kijelenté, hogy a házban minden mutatja, mily ügyes ós mindenről gondoskodó nő végzi a háztartási teendőket. Megkórdeztetó Margitot, hogy szíveskedjék hozzá fáradni, vagy engedje meg, hogy ő menjen hozzá, hogy kérdezősködhessék egészségi állapota felől. (Folyt, köv.)