Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-18 / 242. szám

B.-Csaba, 1880. co 6 « VII. évfolyam, 242. szám. Szombat, deczember 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnal Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájába,!, vidéken a postahivataloknál 5 kro

s postnutnlvái ynval. Téli estékre. — Gazdáknak. — Sokszor ugy el szokott telni az egész téli idő, hogy az ember azon veszi észre, mikép itt a tavasz, s dolgozni kell. Beláthatlau körülmények tolulhatnak ekkor a gazdálkodó, a földmivelő ember utai és számításai elé. Gyakran egy pillanat lohasztja munkakedvét, sőt ha érzékenyebben érintik lelkét a csapások, a csüggedés veszélyes érzete szállja meg. Különösen feltűnő a mi népünknél, hogy itt csaknem mindenkinek külön gazdálkodási rendszere van, s ugy hajtja azt végre évenkint, nem gondolva sokszor az időjárással, vagy más ily tényező körülményekkel, a mint szokták mondani, a lőcsei kalendáriom szerint, a mint csinálta azt hajdanában öreg apánk valamennyi öreg apja. Pedig más időket élünk. Más viszonyok közt mozgunk. És isten ingyen kegyelméből ma már nem száll annyi jó adomány a béKés emberekhez, mint hajdanában. Most kezdjük igazán érezni a paradicsomi átok súlyát: verejtékekkel keresd kenyered ! Temérdek bajjal kell ma már a gazdának megküzdeni. A föld termőképessége lassanként fogy, mert nem tudják a legtöbben czélirányosan használni. A földbirtok adója"óriási. Az állattenyésztés nem mehet oly könnyen, mint hajdan. Árosabb a cselédtartás. Magasabb a napszám, kivált városokon. Ott van Dámokles kardjaként feje felett a legszebb reményeit bármely perczben tönkretehető elemi csapás. És még ezer más. Az elemi csapások ugyan ma már a biztosító társulatok által meglehetősen fe-1 deztetnek. De biz arra is kiadás kell. Különben az csekélység. Mert bolondság volna azért nem építeni házat, hogy az hátha leég ?! Hanem azért nem következik, hogy a gazda az idők viharos járásának megnehezülte miatt a kétségbeesés felé tekintsen. Oh nem. Itt a hatalmas ut a menekülésre. Csak meg kell keresni. Ez az — okszerű gazdálkodás. Régóta hangoztatják már ezt az elvet, a boldogulás e jelszavát az avatott gazdák. Az elméleti tudomány férfiai ott állanak a síkon. Nem teszik holt anyaggá tudományaikat. Módot, adnak az embereknek arra, hogy az ő ismereteiket mások is elsajátítsák. S azokat sajtó utján közre is bocsátották. Valóban, nincs a gazdálkodásnak ma már oly ága, melyre nézve hazai irodalmunk jó könyvekkel ne rendelkeznék. Ott vannak azok készletben a közönségnek — a könyvárusi boltokban. De fájdalom, csakis ott vannak! Pedig minden gazdálkodó és földmives házánál a biblia és a zsoltáros könyv mellett ott kellene lenni legalább azon szakkönyvek főbbjeinek, a melyik ággal az illető a gyakorlatban foglalkozik. A papnak, orvosnak, jogásznak, mérnöknek, gyógyszerésznek stb. més.' a űnáncznak is van szakkönyve. Csak a gazdálkodó maradna el ? Hiszen ó' van hivatva a föld népének kenyeret adni. Ipar, kereskedelem, tudomány, művészet, mind e nemes foglalkozás minél nagyobb virágzásától várják a tápanyagot. Figyelmeztető szó akart ez csupán lenni, a jóakarat legnemesebb indulatából. Van foglalkozás — téli estékre ! Étsresztő. Politikai hirek. * A prizrendi liga-bizottság részére a durazzói kikötébe ismét nagy fegyverszállitmány érkezett. — Petrám, a Iiratianu elleni merénylet elkövetője, nem rég bocsájtatott el a pénzügyminisztériumból s személyes bosszú folytán követte el a merényletet. — Londoni politikai körökben az a hir van elterjedve, hogy Glndstone visszalépni szándékozik. — Lyonban szoczialista agitátorok izgatásai foh tán ezer meg ezer munkás van foglalkozás nélkül. Hirlik, hogy a belügyminiszter személyesen fog odautazni. A „BÉKÉSIEGYEI KÖZLÖNY" TiRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta: C_ H. ID. (Folytatas.) „Nagysád" mondá, „látom, hogy rosszul van, ós hogy tájdalmát leküzdeni törekszik. A tisztelt társaság megfogja engedni, hogy az asztalt elhagyja." Margit azonnal felkelt. „Igen," mondá, „roszszul érzem ntagam." — Klára is felkelt és kijelenté, hogy Terey kisasszonyt szobájába fogja kísérni. A tábornok most már belátta, hogy milyen durvaságot követett el ; azt nem gondolta, hogy oly előkelő fiatal hölgy, mint Klára volt, oly rövid idő alatt barátságával, rokonszsnvével ajándékozza meg Margitot, ez csak növelhette a Margitnak tartozó tiszteletet. Aztán eszébe jutott, hogy Margit e bánásmódot hallgatagul tűrte el ugyai, de rögtöni felmondással fog felelni ; és ez a legborzasztóbb, a mi őt élheti: hisz akkor ismét magára marad. Oylan fürgén ugrott fel ülőhelyéből, mintha a köszvény sohasem gyötörte volna. „Ha szükséges — mondá — magam ajánlom fel karomat Terey kisasszonynak. De remélem, nem veszélyes a baj. különben nagyon meg kellene bánnom hogy az imént valami szemére vetettem." „Nincs szükségem kísérőre," igy szól Margit. | „Főfájásom van és bocsánatot kérek, hogy nem tudtam magamon jobban uralkodni." Megköszönő Klárának az iránta tanusitott részvétet, kéré, hogy i ne zavartassa magát, aztán elhagyta a termet a nélkül, hogy a tábornok szavaira ügyelt vagy őt csak pillanatra méltatta volna. De a mint szobájába • érkezett, lankadva roskadt székébe és szemeiből megindult a könyek árja. Jól tudta, hogy a tábornok durvaságát nem a véletlen idézte elő. Midőn Guidónak kijelenté, hogy nem jár el lovagia san, ha örökös vallomásával ostromol egy leányt, ki a tábornok oltalma alatt áll s a ki szükség esetén e védelmet igénybe fogja venni : fenyegetőleg mondá ugyanakkor Guido, hogy ne épitsen olyan sokat állása tartósságára, hogy ne legyen olyan büszke arra a kenyérre, melyet a szeszély minden pillanatban elvehet tőle ugy a mint ad

fa, hogy bizony mégis csak szegény, de nem ismeri még a szegénységet, különben nem utasítaná vissza egy Gömörei, egy gazdag tiszt ajáidatát. E szavakra Margit csak azt felelte, hogy ilynemű sértegetéseket nem tür el abban a házban, melyben lakik ; de nem kerülte el figyelmét, hogy Guido ezután hoszszasan beszélgetett a tábornokkal és eléggé ismeré ez utóbbit, hogy arczkifojezéséből azt következtesse, miszerint szenvedélye fel van izgatva. Igaz, nem volt alkalma a tábornokot felvilágosítani, még mielőtt az aszt ilhoz ültek, de hiszen a durvaság ilyen nyers kitörésére nem volt elkészülve. A mi megtörtént, többé megváltoztatni nrm lehetett. A tábornok vele, idegenek és azon férfiú előtt, ki őt megsérté, mint egy szolgával bánt: az asztaltól utasitá el; nem a megsértett nő, hanem a vendégek iránti tekintetből akarta „udvarias" fellépésével a dolgot szépíteni. Ily körülmények közt Margit csak a felmondásra gondolhatott, nem Í3 remélheté, hogy esetleges kieengesztelődés a jövőre nézve biztosítja hasonló bánásmódtól. Önérzete is parancsolta, követelte annak kijelentését, hogy ily bánásmódot nem tür el és azért követelnie kellett elbocsáttatását; aztán tudta, hogy — ha a tábornok bocsánatot kér tőle — ezt büszke természete, előítélete megaláztatásának fog jatekinteni, a mit aztán sohasem bocsátana meg neki, a legjobb tehát feladni állását, akár kér bocsánatot a tábornok, akár nem. Nem volt könnyű ezt elhatározni, keserűen gondolt arra, hogy első állása idegen házban ily rövid tartamú legyen, de jobb volt, ma távozni, midőn még udvarias formák között töiténhetik, mint várni, míg a tábornok még kellemetlenebb jelenetre ad alkalmat. (Folyt, köv.)