Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-14 / 239. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 239. szám. Kedd, deczember 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál f> kros postautnlványnval Eredendő bün. „Az emberiség története világosan mutatja, hogy n faj és különféleségéből eredt ellenségeskedes még gyönge ahoz 1- épest, mely a nézetek különtéleségéből támad: azt csökkentheti a talalkozás és érintkezés, emozt csak fokozhatja." Zewes György Henrik. Nem gyermekkorát éli már az emberiség. Kivált földrészünkön ott állunk már ma, hogy a népek megértek a legnemesebb eszmék elfogadására és követésére. S mégis egy gonosz szellem ólálkodik emberi nemünkben. Ott fészkel ez titkosan a lélek gyökerén, beeszi magát s helyet keres a sziv legmagasztosabb érzelmeinek szentélyében. És utat tör onnan homályos rejtekéből mindig, valahányszor az ördögi sugalat megszállja. E rosz szellem — a türelmetlenség. Az emberiségnek valóban legátkosabb eredendő bűne, s javithatlan hibája. A nagy angol tudós szomorúan mutat idézett soraiban a társadalom e régi kórtünetére, mely megvolt eleitől fogva, s fájdalom, meg van ma is, a műveltnek dicsekedve nevezett korszakban. Érezzük mindnyájan. Gyermekies dolog pedig ez nagyon. Örökre száműzni kellene már a kiskorúság e nemtelen maradványát a társada lomból. Mily elpiritó például, midőn a jelen időben is még dicsekedve emlegetik az ujságlapok, hogy itt és ott egy „katholikus"-t beválasztottak törvényhatósági bizottsági tagnak, s erényül hozzák fel, hogy egy „református" korteskedett mellette, vagy hogy mégis sikerült itt vagy ott egy zsidót polgármes térnek, jegyzőnek választatni meg. Nem szégyenli-e a felvilágosodottabb ember azt, midőn ma is „szép példa kint" hozzák fel, hogy ebben, vagy abban a községben zsidó birót választottak ? Mintha a községi ügynek volna valami köze a valláshoz ! Mintha a közügyek terén használna, vagy ártana az valamit, hogy ki milyen ruhában imádja az ő istenét ! Távol legyen tőlünk, hogy a világpolgárság útját egyengessük a hazai társadalom rovására. Oh nem. Sőt épen azért, mert mindnyájan egy hazának gyermekei vagyunk: legyünk méltányosak egymás iránt. Legyen hála a gondviselésnek, ma már oszlanak is a vallási különbözetek. De egy ördöngös szenvedély lappang bennünk eszeveszetten, kiolthatlanul, mely a felebaráti szeretet dicső eszméjét is sárba tiporja. A nézetkülönbség türhetlensége ez. Itt nem ismerünk kíméletet; készek vagyunk a türelmetlenség áldozatául dobni a barátságot is. Ez a mi társadalmunk eredendő bűne, mely pokollá változtatja a legnemesebb törekvésű életet is. Megtagad ez istent s embert egyaránt. Nem néz becsületet, nem tekint az igazságra, nem ismeri el a mások jogait az övéivel egyenlőknek. Vakon megy, mint a megdühödött vadállat, mely csak akkor áll meg, ha falba üti fejét, sőt a türelmetlen ember újra elől kezdi a futást. Pedig e nélkül ellehetnénk. Hiszen a ki nem tiszteli a más nézetét, meggyőződéséi", az józan észszel nem is kívánhatja, hogy az ő nézetét is tisz• telje más. A kölcsönös türelem itt a legbiztosabban eligazító ut. És ha levetkcztük ez „eredendő bünt" melyért kiűzettünk a józan társadalmi élet ragyogó édenébül: akkor leszállván hozA „BÉKÉSME6YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta: C. H. 3D. (Folytatás.) Az őrnagy heUgsóge, szabadságidejének lejárta orra készték, hogy tervéről, szándókáról egyelőre lemondjon, de megírta Margitnak, hogy szereti őt ós hogy nem mond le reményéről Margit e levél visszaküldésével és azon nyilatkozattal válaszolt, hogy ezentúl ilynemű küldeményeket szándékos sértéseknek log tekinteni. Egy szolgálati uta zásában, mely szabadsággal volt egybekötve, Boroszlóba vetődött, elfogadta egy, boroszlói bajtársa meghívását annak atyai birtokára, ós megjelent a Seebach palotábau barátja kíséretében a nélkül hogy sejtette vjlna, kivel fog ott találkozni. Holin ur — igy hittak a földbirtokost, a kinek fia Boroszlóban volt a katonaságnál — már hoszzabb idő óta nem volt Seebach városában, leánya csak nem rég tért v,ssza atyai házába, nagynénjét ápolta, ó volt az a fiatal hölgy, a ki a Wildenfels családnál volt, és oly nagy bizalmat tanúsított Terey Ede irányában. Nem szívesen vette, hogy nagybátyj a a beteg gyógykezelését az egészségügyi tanácsos kezébe tette és Klára aggodalmai megvalósultak; Wildeafels grófné nemsokára a boroszlói orvos látogatása után hirtelen meghalt. — Klára és anyja gyászruhában jelentek meg Seebachban, Holm ur, Egbert és vendége csak később érkeztek meg ; a szomszédban befordultak egy ismerősükhöz. Klára igen meg volt lepve, midőn a tábornok bemutatá neki Margitot, ki pirulva vállá be, hogy Terey orvos az ő bátyja. Margit, észrevevó hogy e kijelentése nincs ínyére a tábornoknak, annál jobban estek neki Klárának bátyjáról mondott elismerő szavai — rokonszenvesen vonzódott egymáshoz a két leány, bizalmas beszédbe ereszkedtek, ugy hogy Margit elfelejtő az érkező vendégeket fogadni és a tábornok erre fel is szólitá Ekkor megpillantá Guidot, és a meglepetés észrevehetőleg tükröződött vissza arczán. A tábornok komoran voná össze redőit. Láthatta a meglepetésből, melyet Guido sem tudott elrejteni, hogy ismerik egymást. Visszavonult Holm úrral, és mialatt folytonosan Margitra tekintett, megtudta Holm úrtól, hogy Guido fia egy gazdag és vállalkozó bankárnak, a ki G.-ben lakik. A tábornok mosolygott, de szemeiből komor harag volt észrevehető, és mosolya annál mesterkéltebb volt, minél hevesebb volt az indulat, a melyet elrejtett. Látta, hogy a fiatal tiszt egész bizalmas módon szólitá meg Margitot, hogy ez aggódva tekint reá (a tábornokra), mintha sejtené, hogy a tábornok észrevesz mindent — meg volt arról győződve, hogy most rég tervozett légyott valósult meg. Világos volt előtte, hogy itt köztük régi, benső viszony forog fenn, hogy Guido Margittal egyetór ve kereste Holm barátságát, hogy mint vendég Seebachban megjelenhessen. A tábornok felébredt gyanúja tovább combiuált. Hiszen Margit csak ámitá őt, midőn neki azt mondá, hogy nála maradandó menedéket óhajtna találni, bizonyosan G.-ben nem igen volt alkilmuk találkozniok ; azért Margit kényelmesebbnek találta Seebachban találkozni vele, el lehet tehát arra készülve, hogy egy napon felmond azon egyszerű oknál fogva, mert házasodni akar. A tábornok nem kérdezte ugyan szerelmi viszonyait, mégis csalásnak s árulásnak hélyegezte azt, hogy neki erről initsem szólt, ós a választás, melyet Margit tett, még növelte keserűségét. Az öreg aristokrata már rég zsémbeskedett, hogy a tiszti rangot polgári rendüeknek is adományozzák, egyszerű kereskedők fiainak ; meg volt arról győződve, hogy ezen elem befogadása által a tiszti kar sokat veszt a gavalléri gondolkozásában és ez utoljára is enyészetnek indul. (Folyt k)