Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-25 / 227. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 232. szám. Csütörtök, deczember 25-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^jeleiiik hetenként öts/Jr; vasát nap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 Ur A szerdai és szombati szám ára b kr. Kapható GrünfVld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyiltt<''r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyb.en a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában vidéken a THi3>Hl}iy:itiil.oknál 5 l<ros jrostautulvai.ivnyal A németországi zsidókérdés. Midőn e sorok iratnak a táviró még nem Hozott tudósítást, ho;jy Híinel interpellácziójában a porosz alsóház minő határozatot hozott. Különben nem annyira a hozandó határozat, mint inkább maga a 7 '/

2 óráig tartott debatia hivja fel figyelmünket, mert e vita szomorú tanúságot tesz arról, hogy a világrettegett Németország belügyeben mily rémes pusztulás létezik s hogy — Hamlettel szólva „valami rothad Dániában." Hírlapírói kötelességet vélnénk mulasztani, ha e fontos mozzanatot ignorálnánk, mely most egész Európa figyelmét osztatlanul birja. Annál rosszabb Németországra nézve. „Azon honban, hol Mendelssohn, Heine és Borne született, a Simsonok, Laskerek, Auerbachok és Nordbergek hazájában, néhány héttel a Spinoza-emlék leleplezése, 10 évvel a német birodalom újjáalakulása, s 15 évvel a szerecsen rabszolgáknak emanczipálása után, most midőn a nagy világnak egy hitvány zuga sincs, hol a faj ós valláskülönbség a törvényhozás szemében létjoggal birna, a német kormány indítva érzi magát a porosz országgyűlés előtt odanyilatkozni, hogy esze-ágában sincsen a zsidók emanczipáczióját visszavonni", igy irja egyik legjelesebb hirlapirónk. Sejté-e a német kormány, ho^y e nyilatkozatában, mily mélyen szégyenitő érzés rejlik? Alig hihető. A tünetek legalább azt látszanak igazolni, hogy maga a kormány is ré-zes e kérdés szőnyegre hozatalán 1. Azt régen tudjuk, hogy a porosz kormány nem igen válogatós eszközeiben. Nem ő volt-e az, ki egy jdó'ben a szocziál-demokratákkal is kaczérkodott, sőt ha bizonyos esélyek be nem következnek, nem szövetkezett-e volna azzal, hogy czéljait létesítse? A fényes sikereiben tulbizakodoit vaskanczellár vakon tör előre, s nincs hozzászokva az útjában véghez vitt pusztításokra visszatekinteni. Ép azért nagyon valószínűnek látszik, | hogy a bomladozó németországi belügyek némi maszkirozása bírta őt arra, hogy a zsidó-kérdést ily alakban vette fel. Persze ez esetben a hozzá intézett zsidóellenes petitió egy minden következményt nélkülöző komédiás jelenet, sőt maga, e kérdés legszájasabb ^vitatója: Stöcker udvari hitszónok, e_'y pathoszszal deklamáló bóhócz. A kenetteljes pásztori hang, melylyel a zsidók ellen dörg, nagyon erre vall. De legyen bármiként a német belügyeket ós kormányzatot nagyon setéten illusztrálja. Mi magyarok, bármint "igyekezzenek is bennünket németfalóknak fester", nem vagyunk a német nép ellenei, sőt határozott rokonszenvvel viseltetünk azon kulturvivmányokért, melyet e népnek köszönhetünk. De ily jelenetek felette alkalmasak arra, hogy e rokonszenv, nem csak nálunk, hanem a kontinens összes müveit lakóinál, meglazuljon, mert Európa csak oly Németországgal fog mégbarátkozni, melyet s z er e t h e t, de nem olyal, mélytől félni kelljen. Ép azért e nagy nemzet vezetőinek, kik a jezsuitákat oly kérlelhetlen szigorral bírták üldözni, nem volna szabad azok elveit vallani. Ezeket az elveket a modern szellem meg nem tűri. Megtanulhatják azt a leg^utóbbi parlamenti vitából, hol a zsidógyülölettől elvakult szónokok őrült liandabandázásai közben nem átallották Lessing kegyelt emlékét bemocskolni. A ki kísértetet idéz, annak legyen bátorsága vele szembe is szál'ani. Németországban megtették; meggondolatlanul, vétkes könnyelműséggel idézték elő a barbár századok előítéleteit. Ám lássák, hogy bírnak vele. De annyi bizonyos, hogy minden erkölcsi bün m hébeu hordja büntetését. És e büntetés erkölcsi méltóságukat fogja legérzékenyebben sújtani. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fővárosi levél. (Előkészületek a bálokra, papiros a sziv, Szeghalom dicsősége és „Békésmegyei kör" a fővárosban.) A farsang előpostái niár megérkeztek. A clubbok tánczestélyei napirenden vannak s az egyetemi bálbizottságok már megalakullak. Lesz hát dáridó elég! Folyni fog a pezsgő, szólni fog a zene, tombolni a jókedv, mig a kivilágított paloták előtt falat kenyérért esdő koldusgyerek áll! . . Jah ilyen az élet! hodie mihi! . . . . Nagy az öröm Izraelben t. i. a megválasztott bálbizottsági tagok közt! A nagy napra való előkészületek már javában folynak. Meg talán Kóródinál is boldogabb emberek ezek, már pedig ez tudvalevőleg a világ „legeslegboldogabb embere", ha ugyan eddig valami csapás nem érte. Hej mit is érez ezeknek a beválasztott „salonmássig" gyerekeknek a kebele!, azt csak ők tudnák megmondani! Profán ember azt még elképzelni sem képes. . Mert az a pelyhes állu diák gyerek öröme, ha professorai kezébe nyomják a „testimonium maturitatis"-t, vagy mikor az Offizierstolvertreter arany portupét bigygyeszt kardja markolatára,vagy midőn a piruló kis leánynak szerelmet vall szive bálványa, mindez csak bliktri! Bliktri az ő örömük, az ő dicsőségükhöz képest! .... A fővárosi élet sokat változtat az emberen. Itt ha egy kis pénzmagja van, ellehet sajátítani azt az u. n. ,rhic"-et. Az Alföldről vagy nem tudom én honnan magunkkal hozott bambaságot levetkezzük, a szögletességét annyira-menuyire eltakarja a legújabb divat szerint való öltözés, a dupla r-nek uiiígnáso8 racscsolása és az a nagy gonddal idomított 66 er frizura. S hogy a máz tökéletes legyen, bevágjuk anuak a magasrangu hölgynek „Illem"tanát. Igy aztán kész a „gentlman." Az ilyen elegáns ember aztán a bálok alkalmával még jó partlút is csinálhat. Ki tudja? Az ördög sohasem alszik s a bír kalapálását nem lehet ám egykönnyen elnémítani. Élő példa erre az a katholikus főpap (neve még titok) kit Tliália egy papnéja mézédes szavaival, csábos mosolyával s talán tüzes csókjaival annyira elbűvölt bájolt, hogy a páter a talárból megválik, hogy szive bálványának esküdjék uj hitet. Lám lám a talár alatt is érző szív lakik! — Az egyetemi liálrendező bizottság tagjainak öröméből még nekünk is jut osztályrész. Igen ám! mert a gyógyszerészettan hallgatók bálbizottmányának elnöke Diccsel Lajos megyénkbeli szeghalmi gyerek. Innen van a mi nagy örömünk!.. Igaz ugyan, hogy az egyetemi bálok statistikájában a gyógyszerészeké az utolsó helyen szokott állani s többnyire nem sikerül; de egy életre való ügyes rendező sokat tehet ám ! . . . Szeghalom, Szeghalom ! még megérjük, hogy dicsőségre teszel szert, habár bálelnök révén is De mégis van mi bennünk Békésmegyeiekben az igyekezet. Lesz már körünk is itt a fővárosban, legalább a verebek ezt csiripolják. C/.élja: társas összejövetelek, felolvasások és hónap elején — generál murik rendezése. Denique is a „magnum áldomás" el marad hat lan. Jah! az ősöktől öröklött hagyományokat kegyeletesen kell őriznünk ! Olvriszto In^EüsIós.