Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-25 / 227. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 232. szám. Csütörtök, deczember 25-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^jeleiiik hetenként öts/Jr; vasát nap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 Ur A szerdai és szombati szám ára b kr. Kapható GrünfVld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyiltt<''r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyb.en a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában vidéken a THi3>Hl}iy:itiil.oknál 5 l<ros jrostautulvai.ivnyal A németországi zsidókérdés. Midőn e sorok iratnak a táviró még nem Hozott tudósítást, ho;jy Híinel interpel­lácziójában a porosz alsóház minő határo­zatot hozott. Különben nem annyira a ho­zandó határozat, mint inkább maga a 7 '/ 2 óráig tartott debatia hivja fel figyelmünket, mert e vita szomorú tanúságot tesz arról, hogy a világrettegett Németország belügye­ben mily rémes pusztulás létezik s hogy — Hamlettel szólva „valami rothad Dániában." Hírlapírói kötelességet vélnénk mulasz­tani, ha e fontos mozzanatot ignorálnánk, mely most egész Európa figyelmét osztatla­nul birja. Annál rosszabb Németországra nézve. „Azon honban, hol Mendelssohn, Heine és Borne született, a Simsonok, Laskerek, Auerbachok és Nordbergek hazájában, né­hány héttel a Spinoza-emlék leleplezése, 10 évvel a német birodalom újjáalakulása, s 15 évvel a szerecsen rabszolgáknak emanczi­pálása után, most midőn a nagy világnak egy hitvány zuga sincs, hol a faj ós vallás­különbség a törvényhozás szemében létjog­gal birna, a német kormány indítva érzi magát a porosz országgyűlés előtt odanyi­latkozni, hogy esze-ágában sincsen a zsidók emanczipáczióját visszavonni", igy irja egyik legjelesebb hirlapirónk. Sejté-e a német kormány, ho^y e nyi­latkozatában, mily mélyen szégyenitő érzés rejlik? Alig hihető. A tünetek legalább azt látszanak igazolni, hogy maga a kormány is ré-zes e kérdés szőnyegre hozatalán 1. Azt régen tudjuk, hogy a porosz kor­mány nem igen válogatós eszközeiben. Nem ő volt-e az, ki egy jdó'ben a szocziál-de­mokratákkal is kaczérkodott, sőt ha bizo­nyos esélyek be nem következnek, nem szö­vetkezett-e volna azzal, hogy czéljait léte­sítse? A fényes sikereiben tulbizakodoit vas­kanczellár vakon tör előre, s nincs hozzá­szokva az útjában véghez vitt pusztításokra visszatekinteni. Ép azért nagyon valószínűnek látszik, | hogy a bomladozó németországi belügyek némi maszkirozása bírta őt arra, hogy a zsidó-kérdést ily alakban vette fel. Persze ez esetben a hozzá intézett zsidóellenes pe­titió egy minden következményt nélkülöző komédiás jelenet, sőt maga, e kérdés leg­szájasabb ^vitatója: Stöcker udvari hitszó­nok, e_'y pathoszszal deklamáló bóhócz. A kenetteljes pásztori hang, melylyel a zsidók ellen dörg, nagyon erre vall. De legyen bármiként a német belügye­ket ós kormányzatot nagyon setéten illusz­trálja. Mi magyarok, bármint "igyekezzenek is bennünket németfalóknak fester", nem va­gyunk a német nép ellenei, sőt határozott rokonszenvvel viseltetünk azon kulturviv­mányokért, melyet e népnek köszönhetünk. De ily jelenetek felette alkalmasak arra, hogy e rokonszenv, nem csak nálunk, ha­nem a kontinens összes müveit lakóinál, meglazuljon, mert Európa csak oly Német­országgal fog mégbarátkozni, melyet s z e­r e t h e t, de nem olyal, mélytől félni kelljen. Ép azért e nagy nemzet vezetőinek, kik a jezsuitákat oly kérlelhetlen szigorral bírták üldözni, nem volna szabad azok el­veit vallani. Ezeket az elveket a modern szellem meg nem tűri. Megtanulhatják azt a leg^­utóbbi parlamenti vitából, hol a zsidógyü­lölettől elvakult szónokok őrült liandaban­dázásai közben nem átallották Lessing kegyelt emlékét bemocskolni. A ki kísértetet idéz, annak legyen bá­torsága vele szembe is szál'ani. Németor­szágban megtették; meggondolatlanul, vét­kes könnyelműséggel idézték elő a barbár századok előítéleteit. Ám lássák, hogy bír­nak vele. De annyi bizonyos, hogy minden erkölcsi bün m hébeu hordja büntetését. És e büntetés erkölcsi méltóságukat fogja legérzékenyebben sújtani. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fővárosi levél. (Előkészületek a bálokra, papiros a sziv, Szeghalom dicsősége és „Békésmegyei kör" a fővárosban.) A farsang előpostái niár megérkeztek. A club­bok tánczestélyei napirenden vannak s az egyetemi bálbizottságok már megalakullak. Lesz hát dáridó elég! Folyni fog a pezsgő, szólni fog a zene, tom­bolni a jókedv, mig a kivilágított paloták előtt falat kenyérért esdő koldusgyerek áll! . . Jah ilyen az élet! hodie mihi! . . . . Nagy az öröm Izraelben t. i. a megválasztott bálbizottsági tagok közt! A nagy napra való elő­készületek már javában folynak. Meg talán Kóródi­nál is boldogabb emberek ezek, már pedig ez tudvalevőleg a világ „legeslegboldogabb embere", ha ugyan eddig valami csapás nem érte. Hej mit is érez ezeknek a beválasztott „salonmássig" gye­rekeknek a kebele!, azt csak ők tudnák megmon­dani! Profán ember azt még elképzelni sem képes. . Mert az a pelyhes állu diák gyerek öröme, ha pro­fessorai kezébe nyomják a „testimonium maturi­tatis"-t, vagy mikor az Offizierstolvertreter arany portupét bigygyeszt kardja markolatára,vagy midőn a piruló kis leánynak szerelmet vall szive bálványa, mindez csak bliktri! Bliktri az ő örömük, az ő dicsőségükhöz képest! .... A fővárosi élet sokat változtat az emberen. Itt ha egy kis pénzmagja van, ellehet sajátítani azt az u. n. ,rhic"-et. Az Alföldről vagy nem tudom én honnan magunkkal hozott bambaságot levetkez­zük, a szögletességét annyira-menuyire eltakarja a legújabb divat szerint való öltözés, a dupla r-nek uiiígnáso8 racscsolása és az a nagy gonddal idomí­tott 66 er frizura. S hogy a máz tökéletes legyen, bevágjuk anuak a magasrangu hölgynek „Illem"­tanát. Igy aztán kész a „gentlman." Az ilyen elegáns ember aztán a bálok alkalmával még jó partlút is csinálhat. Ki tudja? Az ördög sohasem alszik s a bír kalapálását nem lehet ám egykönnyen elnémí­tani. Élő példa erre az a katholikus főpap (neve még titok) kit Tliália egy papnéja mézédes szavai­val, csábos mosolyával s talán tüzes csókjaival annyira elbűvölt bájolt, hogy a páter a talárból meg­válik, hogy szive bálványának esküdjék uj hitet. Lám lám a talár alatt is érző szív lakik! — Az egyetemi liálrendező bizottság tagjainak öröméből még nekünk is jut osztályrész. Igen ám! mert a gyógyszerészettan hallgatók bálbizottmá­nyának elnöke Diccsel Lajos megyénkbeli szeghalmi gyerek. Innen van a mi nagy örömünk!.. Igaz ugyan, hogy az egyetemi bálok statistikájában a gyógyszerészeké az utolsó helyen szokott állani s többnyire nem sikerül; de egy életre való ügyes rendező sokat tehet ám ! . . . Szeghalom, Szeghalom ! még megérjük, hogy dicsőségre teszel szert, habár bálelnök révén is De mégis van mi bennünk Békésmegyeiekben az igyekezet. Lesz már körünk is itt a fővárosban, legalább a verebek ezt csiripolják. C/.élja: társas összejövetelek, felolvasások és hónap elején — generál murik rendezése. Denique is a „magnum áldomás" el marad hat lan. Jah! az ősöktől öröklött hagyományokat ke­gyeletesen kell őriznünk ! Olvriszto In^EüsIós.

Next

/
Thumbnails
Contents