Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-23 / 225. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 230. szám. gróf a párisi gróf javára lemondani szándékozik. — Európa még csak tiz napig fog várni a Dulcigno kérdés megoldására. .Magyarosítsunk és magyarosodjunk. Hazáukban legújabb örvendetes mozga­tom indult meg a kereskedők magyarosítása tárgyában, mely mozgalomban már nem csak a sajtó, de a nagy közönség is tevé­keny részt vesz. Nem tagadható azon kívá­nalom jogosultsága, hogy a hazai kereske­dői osztály, mely a magyar törvények vé­delme, de egyszersmind annak ellenőrzése alat is áll, könyveit az állam hivatalos nyel­vén — magyarul vezesse, de szintoly jogo­sult a magyar fogyasztó közönség kívánalma is, hogy a kereskedő, a kitől szükségleteit beszerzi, a ki jövedelmét nagyobbrészt ezen közönségtől várja, vele akár szóban, akár irásbelileg magyarul érintkezzék. Az elsőre a kereskedői osztály törvény által is szorít­ható lenne, a másikba csak mi magunk szoríthat iuk az által, ha németül beszélő kereskedőnek magyarul felelünk, tó'le min­-dent csak magyarul kérúnk, és — ha ve­lünk így beszélni nem tud, ott hagyjuk ke­reskedésével együtt. Meg vagyok győződve, hogy a sajtó e részbe.ii felszólalásának czélja itt nem egye­dül az, hogy kereskedőinket a magyar nyelv elsajátítására ösztönözzük, mit különben sa­ját érdekök is követel, hanem egyúttal az, hogy a magyar nyelvvel együtt, ezen tes­tületben a magyar szellemet is meghono­sítsuk. A magyar sajtó, minden igaz érzelmű magyar ember és a nemzet bizalmát bíró magyar kormány valódi és legfőbb cz 'lja csak ez lehet. Hogy azon kereskedő (vagy iparos), ki eddig magyar érzelmű nem volt azzá lesz-e, ha könyveit magyarul vezeti, az nagyon kétséges, s én azt hiszem, hogy ezen testületben a magyar szellemet csak mi honosíthatjuk meg, át csak akkor, ha mi is nem csak magyarul beszélünk, de magya­rul cselekszünk és teszünk is. Mu' ássuk magyarságunkat mindenek előtt azzal, hogy pártoljuk a magyar ipart, s tegyük fóire azon ferde előítéletet, hogy a magyar iparczikk rosszabb mint a bécsi, s ne vegyünk néha csak csupa negédesség­ből vegy épen utánzási v igyból külföldi árut, ha azt itthon is megkaphatjuk. •— Hála az égnek, iparunkban már annyira fej­lődtünk , hogy szükségleteink legnagyobb részét itthon is beszerezhetjük, ne kérjünk tehát a kereskedőtől vagy iparostól béc^i munkát, hanom ha ilyennel megkínál is, azt utasítsuk vissza, ez által a kereskedő vagy iparos kényszerülve lesz csupán vagy leg­nagyobb részben csak hazai iparosainkkal érintkezni, függetlenebb lesz Bécstől, nem tekinti — mint most — Budapestet Bécs külvárosának, és végre is azon öntudatra jut méga nem magyar szellemű kereskedő is, hogy hiszen ő a magyar haza fia, s nem csak a nyelvben, de érzelemben megmagya­rosodni fog. Ha igy cselekszünk, akkor hazánkban nem csak a magyar szellemet fejlesztjük, de a nemzeti jólétet is előmozdítjuk. — Nekünk nagy kivitelünk van nyers terményekben, de mit sem használunk vele a közjólétnek mind addig, még az azokért bevett tőkék két­sőt háromszorozva ismét a külföldnek ad­juk iparczikkekért. Ha ellenben a bevett tő­két hazai iparosainknak adjuk, ez által saját nemzetünk egy nagy részét segítjük anyagi jólétre, sőt gazdagítjuk az egész nemzetet, amennyiben a pénz mindég köztünk marad folytonos vándorlásban az iparostól a ter­melőhöz, a kereskedőtől az iparoshoz, és a termelőtől ugy az iparos, mint a kereske­dőhöz, ami a nemzcttestben ép oly műkö­dést képvisel, mint az emberi testben az egészséges vérkeringés. Legyünk tehát ne csak szóval, de tettel is igazán magyarok, pártoljuk saját iparun­kat, mert csak igy lehetséges valóban ma­gyarosítani és nemzeti jólétünket elérni. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának nov. 9-én tartott gyűlésén. (Folytatás.) 2. A hosszufoku szabályozási társulat gátjait október hava ehő felébeu megszemlélvén, ezekre vonatkozólag megjegyzem, hogy a 150 kilonieter a kisasszonynak bátyján, egy sokat igórő fiatal or­voson kivül, nincsenek rokonai, «tyja életéről lemondtak az orvosok, igen kívánatos tehát reá nézve valami jó állás. A tábornokot a levél nem nagyon elégité ki. Már hat hete volt, hogy utolsó társalkodónéja, unokatestvére, a kivel nem tudott megférni, heves szóváltás következtében, elhagyta, és még ma sem akadt utódja; bár több növel kezdtek meg alkudo­zásokat, melyek azonban eredménytelenek vaiának. Most már találkozott egy alkalmas hölgy, azonban ez csak akkor jöhet, ha az ég atyját magához vette, aztán is gyászruhában jelenik meg. bizonyára meg­törve a fájdalomtól és a tábornok szórakozás után vágyott, egy társalkodóné után, a ki őt felvidítaná, mert épen most nagy mértékben gyötörte a kösz­vény. A palotában nagy volt a zavar, semmi sem vala a szokott rendben. Ha vendégek jövének, ez meg az hiányzott, a tábornok szidta a szolgasze­mélyzetet, ennek meg az volt a következménye, hogy az emberek felmondták a szolgálatot . . Hisz ahhoz hozzá volt szokva, hogy nála a szolgák foly­ton változtak, de mások előteremtésével ós meg­választásával eddig nem volt dolga. Az az öröm tehát, melyet a levél első sorai okozának ntki, hamar eltűnt, arcza ismét sötétebb lőn, még tovább is azt az állapotott kell tűrnie, mig a kisasszony jelentkezik, a ki bizonyára még három hétig lesz elfoglalva örökségének rendezé­sével. Önfejű, türelmetlen természetű, könnyen fel­hevülő emberek, minő a tábornok is volt, mihelyt akadályokkal kell megküzdeniük, mindenféle kelle­metlen eshetőségeket gondolnak ki, a mi által aztán felizgatják magukat s az izgatottság okozta csele­kedeteikben a legkedvezőtlenebb feltevést való­színűnek vélelmezik. „Ez a fiu bolondozik velem," mormolá a tá­bornok, a ki unokaöcscsét még most is ugy titu­lálta, mint harmincz év előtt, „ö nagyon könnyen beszélhet." Én most várjak, mig egy öreg ember meghal, és aztán minden nap egy megtört, szomorú arczot lássak közelemben. És minő hölgy lehet az! Apja nyugalmazott tiszt, bátyja orvos — ez a Károly igazán okos egy ember. Mit ért ez a hajadon a reprezentáláshoz. Bizouyopan kávét főzött ama kis város nagyliasu kapacitásainak, a hol a polgármes­ter a legnagyobb állat, hisz az csak szatócs-plety­kákhoz ért." (Folyt, köv.) (21 mtfóld) kiterjedésű ezen védtöltések a czélba vett munkálatok befejezése után védképes állapotba, helyeztetnek, külöuösen pedig kiemelem, hogy a védtöltések mindenütt 3 méter koronájú padkával ellátvák, és a mi legfontosabb főkép Dobozra nézve, a niagsári szakadások 8 méter koronájú töltés és 8 méter koronájú padkával szilárdan helyre álli­tattak. — Az idei árviz okozta gátrongálások min­denütt kijavítva nem lévén, ezekre nézve a társu­lati méruök azon megnyugtató nyilatkozatot tette, miszerint ezen rongálások a már évek előtt meg­kezdett füzfasövényezés további fejlesztése által fognak ártalmatlan karban hozatni. A társulat gondoskodás ról tanúskodik azon eljárása, hogy gátrendszerének teljes és tökéletes kiépítése czéljából az államtól 300 ezer forint köl­csön előleget kért és kapott. Különben a gátakon két gátbiztos ós csak 15 gátőr van alkalmazva, 10 őrlakkal; — a viz mérczék rendszerint felállitvák. A társulat következő szerszámokkal bir, u. ni. 4 r)611. darab karó, 1897 drb kisebb nagyobb fenyő gerenda és czölöp 3839 db fenyő padló, 2297 db fenyő deszka, 44 db targoncza, 105 db saraglya, 129 db furkó, 77 db kézi bak, 80 lámpás, 123 db zsák, 14 hajó, két czölöpverö gép — s egyéb mű­szerekkel rendelkezik ; védanyag még kellő meny­nyiségben a partoknál fellialmazva nem lévén, an­nak beszerzéséről a társulati u órnrk gondoskodik 3"anosovios P41, alispán. (Folyt, köv.) MEGYEI HIREK. — Csabán vasárnap tartatott az aradi keres­kedelmi- és iparkamara csabai választmányi tag­jainak választása és pedig a következő eredménynyel. I. Az ip.rosok közül: Áchim János 83, Fikker Antal 71, Klenk József 57, Frnda Jáuos 57, Po­korny József 55 ós Karácsonyi József 52 szavazattal. II. A kereskedők közül: B irtóky László 29, Lővinger Lipót 23, Vidovszky János 23, Schvarcz László 21, Bartóky István 18 és Stark Adolf 17 szavazattal. — A csabai nöegyletnek vasárnap délután tartott közgyűlésén méltó-ágos Beliczey István ur is megjelent szószólója lévén a Csabán felállítani szándékolt nőipar tanműhelynek. vid,tartalomdus beszédében felhívta a nőegyletet ezen nemes czelu intézet segélyezésére, hangsúlyozván, hogy Csabán a viszonyok tekintetbe vételével a nőegylet tevé­kenységét áldásosabban aligha értékesítheti, mint ez intézet segélyezésével. A beszéd igen élénk be­nyomást tett és a nőegylet bővebb megbeszélgetós után határozni fog ez ügyben — A csabai rabbi-választás vasán ap délelőtt megejtetett és mint előre jeleztük Kóhn duna földvári rabbi ur lőn megválasztva. Az or­thodox párt azon része, mely fanatikus gyűlölettel viseltetik minden modern eszme iránt, érezvén ki­sebbségben maradását távol tartá magát a szava­zástól s igy egyhaugulag választatott meg. A rabbi ur a hozzá menesztett küldöttségnek érzékeny s szivhez ható beszédben köszönte meg a beléje he­lyezett bizalmat. Egyelőre csak 3 évre szól a meg­választás. Reméljük azonban, hogy ez idő alatt sikerül neki betölteni azon csekély hézagokat, mik magyar szónoklatában mutatkoznak s akkor biztou számit­hat rá, hogy élethosziglani megválasztatása ismét eg) hangú lesz. — Cagliostro vasárnap este diszes és nagy­számú közönség előtt tartá meg a „Fiume" étter­mében bűvészi előadásait és pedig fényes sikerrel. Ő nem ama sarlatán iskolának növendéke, mely csodákat akar minden áron produkálni és az opti­kai csalódtatást nagy apparatussal és segédlettel hozza létre. Minden force-a ügyességén alapszik, melyet nála a gyakorlat bámulatra méltó tökélyre emelt. Mutatványai, bár nagyrészt nem ujak, meg­lepően hatuak. Varázslatainak legfőbb varázsát azon humoros hang képezi, mely előadásán végig vonul. A közönség kitűnően mulatott, s különösen a spi­ritualisztikus asztal tánczoltatásánál csapongó {lett a jó kedv. Hétfőn tartá második és utolsó elő­adását. — Mult héten gróf Wenckheim Frigyes ur által a szöllősi pusztán rendezett vadászat me­lyen legtöbbnyire békésmegyei urak vettek részt, kitűnően sikerült 16 vadász által 2 nap alatt ösz­szesen 797 nyul, 5 fogoly és 1 róka teríttetett le.

Next

/
Thumbnails
Contents