Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-11 / 217. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 217. szám. Csütörtök, november 11-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évuegyedre 2 frt. Szerkesztőségi: Apponyi-utoza 891. számú ház. Fgyes szálll ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek iel. „Nyilttér"-ben ejjy sor közlési dija 2f> kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájába.t, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvanvnynl. Egy megyei szabályrendelet. (III-ik és utolsó közlemény) (*) Az orainozus szabályrendelet 4. §nak második bekezdése azt mondja,! hogy a a mérlegezés a városi vagy községi inérjgházban eszközöltetett, akkor vevő kötees a kifogástalan ólomjegygyei ellátott Bákokat a zsáksuly leszámításával a méregjegyen előtüntetett mennyiségben átmenni." Ez a tétel meglehetős homályos. Azt londja; köteles a zsákokat, a zsákuly leszámításával átvenni Tehát nem azt endeli, hogy mi a zsákokban van, hanem , zsákokat tartozik csupán átvenni. Hisz irteni értjük, de azért elég homályosan van ógalmazva, mert ily szabályrendelet, ott íol foganatba lép, ugy szólván törvényerővel Dirna, azt kell megtartani, a mi benne fogaltatik, szó szerint, sem többet, sem keveebbet és nem a mit netalán odagondoltak, nikor csinálták. No de nézzük az érdemét ennek a téelnek. Tehát nem akkor köteles átvenni evő a zsákokat, illetve a benne levő ternényt, ha az alkunak minőségileg és menylyiségileg megfelel, hanem ha ólomjegyjyel van ellátva. Ezek egészen uj magánjogi elvek. Hogy a sok be- meg felmérés, az ólnozás felesleges időtöltést és esetlegesen negtakaritliató kiadást is ró az érdekeiekre, az mellékes dolog. Ha drága a térné ny, egy-két krajczárral több vagy kevesebb nem számit; ha olcsó és jó gsefret isinál: hadd fizessen a nyerészkedő méternázsája után még két krajczárt! Uraim! Legyünk méltányosak. Az a szegény ember, ki a maga számára vesz, hogy tovább adja, vagy ki alkuszként működik: sokszor 2—3 krnál többet nem igen nyer métermázs;ijánál! Mért kell a mérlegnek, mely vevő birtokában van — mint a 4. §. harmadik bekezdése rendelné — „utolsó évben" hitelesíttetnek lennie, mért nem elég, hogy egyszersmindenkorra hitelesíttessék: azt belátni képesek nem vagyunk. Ez ismét oly kiadás, melylyel a forgalom és kereskedelem megnehezittetilc és a termény megdrágittatik. Hisz szabadságában áll az illetékes hatóságnak bármikor váratlan vizsgálatot tartani, vájjon az egyszer hitelesített, mérleg törvényszerinti állapotban vane? Miért az esztendőről-esztendőre való hitelesítés dijával is megterhelni a feleket? A 6. §. némileg jóvá teszi a 4. §. hiányait, mert itt mégis az mondatik ki, hogy esak akkor köteles átvenni a vevő czég a bevásárlója által megvett gabonát, ha az a bevásárlójegybe bevezetett minőségnek megfelel. De itt megint az a bökkenő, hogy közönséges jogfogalmak szerint, ha az egyik fél állítja, hogy megfelel a minőségnek, a másik fél pedig tagadja: a bíróság van hivatva köztük igazságot tenni. Közigazgatási uton ki is fogja azt eldönteni, hogy megfelel-e a minőségnek vagy nem? Megbizható, megesketett szakértőket fog-e kirendelni a me<?ye ? Mert csak ha ezt teszi, ha nem is a felek érveinek perrendszerü meghallgatása mellett, de ha legalább ily módon biztosítja a feleket, arról, miszerint helyes és igazságos vélemény keletkezik az átveendő termény minőségének meghatározására nézve: kívánható igazsággal, hogy a felek ezen §-t szem előtt tartsák. Az ily intézkedések felforgatják az egész czivilizált világon elfogadott jogrendet, a szabad adásvételről észszerűen megállapítható szabályokat, és ha tán azt eredményezik is, hogy az eladó egy-két liter búzával ii eg nem károsodik: a kereskedelem és forgalomnak egészben véve inkább kárára, mint hasznára vannak, mert a ki teheti, különösen az idegen, távol fogja magát tartani oly piacztól, hol ily indokolatlan kényszerszabályoknak van alávetve. Indokolatlanoknak mondjuk azért, mivel a törvény védi azon felet, kit a maga kötelezettségét teljesiti, mert a szerződéstszegő fél [teljes kártérítésre szorítható, s ha az a kártérítésre akarja magát szoríttatni, nem kényszeríthető a termény átvételére, és ha igazsága nincs, csak a maga kárára nem veszi át. Indoktalanok továbbá azért, [mert; mint már emiitők, hetivásárok alkalmával ... a bíróság, mint vásári hatóság a lehető legrövideb

#b idő alatt tehet igazságot a perlekedő felek közt. Azt nem is akarjuk feszegetni, hogy a sok megterheltetésen kivül, mily roppan! adó az, hogy a bevásárlónak a megbízótól minden nap uj meghatalmazást kell vennie. Arra persze ott a megyénél nem gondoltak, kogy mindennap 50 kr. bélyegbe kerül a meghatalmazás,' akár újonnan állíttatik ki naponkint, akár csak napról-napra meghosszabbittatik is — hacsak az illetők annak a veszélynek ki nem akarják magukat tenni, hogy a finánczok háromszorosan veszik be rajtuk a meghatalmazás bélyegilletékét. Annyi bizonyos, hogy Írásbeli meghatalmazásra, annyiszor, a mennyiszer 50 kr. bélyeg kell, s hogy a financzoknak joguk van előkérni és megleletezni, ha nincs rajta bélyeg. Hogy egy ily rendelet, mely ott hol fennáll, oly erővel bír, mint bármely törvény, igazságos és tapintatos legyen, hogy senkinek jogát ne sértse és senkit szükségen felül meg ne terheljen: ahhoz annak megalkotása előtt terjedelmes tanulmány, minden idevágó tényezők figyelembe vétele kell. Az általunk ismertetett rendelet nem árulja el a fontos kérdés alapos, szakszerű tanulmányozását. Jobb lett volna tehát csakis rendőri kérdésekre szorítkozni s csak azt akadályozni meg, hogy senki vásáron kivül ne foghassa el az eladókat és hogy a mérleg — legyen az akár eladóé, akár vevőé — a törvénynek megfeleljen. A többit bizzák a bíróságokra, a többi magánjogi kérdés. A csiilleugiiövéiiy és készitméuyei. Irta : Sarlai János. (Folytatás.) Eljárásom lehetővé teszi, hogy tökéletesen felszerelt nagy gyárban 20—25 nap alatt egy • mértföldnyi területről = 10 ezer katastrális holdról indigóvá gyárthatom a csüllengnóvényt. Ha például nem 10, hanem csak 6 darab akkora edénynyel dolgoznám, mint Bengáhában vannak, hanem szerintem berendezve, mivelhogy félóránként ereszthetem le mind a hat edényből az indigóelválasztásra érett folyadékot, — egy nap alatt, 12 munkaórával számítva. 144 gyártást végezhetek; feldolgozható lenne tehát 32112 mázsa csüllcnglevél, mely 0.41°/oval számítva, 13166 font indigót eredményezne, tehát egy nap 666 fonttal többet, mint Bengáliában 10 edény-párral egy teljes nyárszakon keresztül. Ha pedig az iní digóeredményt 0 355% számítjuk, akkor az