Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-13 / 133. szám

,Bekésmitígyei Közlöny" 1880. 142. szám. kabinetek aggódnak, hogy a párisi, londoni, pé­tervári kormányok által lefognak főzetni. — Az angol kormányválság valószínűségének jelei nap­ról-napra szaprodnak. — Montenegro katonai helyzete ez idő szerint még kedvezőtlenebb mint volt a háború előtt Antivari erősen fenyegetve van az albanoktól. — A görög király berlini látogatása is politikai jeleggel bir. Szorgalmasan érintkezik a vezérférfiakkal és diplomatákkal. A íuételyfii (marsilia quadrifolia) búza között. Dr. Borbás Viuczétöl. Vésztő, juliushöban. A magyar gazdák nagyon jól tudják, hogy a vetéseket egész sereg mezei nö­vény kiséri : keleti és közönséges szarka­láb (delphinium orientale et d. c o n s o 1 i d e), héricsek (adonis aesti­valis), pipacs, ranunculus arvensis, (mezei boglárka), csormolya (melampy­rura) a búzavirág (centaurea Cya­n u s), mely nevét is társaságának köszöni, mezei folyóka v. paploncz (cavolonlus arvensis), fumaria schleheri (füs­tiké) stb., hogy némelyek közülök a vető­maggal a gabonát máshova, más országba is elkísérik : ánthemis ruthenica, specularia speculum, helmin­thia echioides, euphorbia dal­matica, bifora radians stb., s hogy némelyek főleg aratás után, a tarlóban hatalmasodnak el: a tarlóvirág (stachys a n n u a), folyondár és kétszinü gyüjtovány i (1 i n a r i a e 1 a t i n e et 1. spuri a), euphorbia exigua stb. — Ezek közül a konkoly a lisztnek árt, az aszott (cirsium arvente) stb. pedig izmosabb termete által nyomná el a fiatal vetést, ha nem tisztogatnók. Békésvármegyében, a Körösök közeiben a szántóföldeknek évről­évre különböző képe van. Ezen mesopo­tamicus, különben termékeny területen a tulajdonosok vagy haszonbérlők nem nagy örömére az áradás vagy a sok eső a termő föld hasznát bizonyos esztendőkben egé­szen meghiusítja. És míg a gazdák talán keservesen nézik a viz borította vagy bur­ján lepte telkeket; addig a füvész érdek­kel szemléli és jegyzi fel az évről-évre bekövetkező változásokat. Vésztő köz­sége határában, pl. a Malompuszta düllő egy része i877-ben el lévén árasztva, az áradást követő növények seregesen ütöt­ték fel rajta tanyájokat, s főleg a cir­sium arvense és c. brachycepha­lum emelkedtek ki a symphylum uli­ginosum, scirpu s supinus, stachys palustris, sium latifolium, kányafü­vek (roripa amphibia, R. Austriaca) r. silvestris) stb. közül, de egymással fajilag nem keverednek, mert az utóbbi faj jóval később virágzik, mint a c i r s. arrense változatos formái. 1878-ban e düllő már be volt vetve, termett, s a ta­valyi növényzet a rónánkat jellemző c i r­sium brachycephalummal az árok partjára szorult, 1879-ben ismét víz­zel árasztatván el, a Malompuszta szemlé­let alá vett tagjához nem is közelíthet­tem. Ezen változásoknak tulajdonitándó, hogy Vésztő községe egyes helyeiről jel­lemző növények eltűnnek vagy más he­lyen fészkelik meg magukat. Ilyenek pl. a salvinia natans, részben a m a r­tilia quadrifolia vizi harasztok és kivált a magyar füvészek közt 1876. óta hírnévre vergődöit lythrum bibrac­teatum Salzen. E növényt először Meny h árt h László ismerte fel Kalocsa vidékén, de hogy került oda töméntelen mennyiségben, egyelőre két­ségben maradt. A növényre ez által rá­fordulván a figyelem, tőbb külföldi bota­nikus nyilatkozott, hogy a 1. b i b r a c­t e a t u m hazánkból megvan a külföldi gyűjteményekben is. •jr < (II. közlemény következik.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, Felolvastatott julius 5-én, Békésmegye közigazg. bizott­ságának gyűlésén. (Folytatás.) IV. Védtöltések és hidak. A múlt hó utolsó napjaiban szakadt folyto­nos zápor esőzés következtében a Körösök med­rei hirtelen megtelvén, az árviz a védtöltésekig felhatolt és oly rohamosan emelkedett, hogy a elhárítása czéljából a leggyorsabb óvintézkedésre volt szükség. — Ily körülmények közt a társula­latok igazgatói, mérnökei vagy megbízottjai mind az illetékes járásbeli tisztvis°lőket, mind az ál­lami osztály-mérnököt értesíteni tartoznak, - mi hogy megtörtént-e, tudomásom nincs, annyit azon­ban sajnálattal kell jelentenem, hogy a gyulai járás szolgabirájának f. évi junius 28-án 1115. 8z. a. kelt jelentése szerint a Fehér Körös csa­torna jobb partja junius 27-én d. u. 2 óra táj­ban ismét kiszakadt és a viz a Magsárba 5—6 láb eséssel rohant, — mely szerencsétlenségről a jelentő szolgabíró a gyulai kir. folyammérnök­séget értesitvéu, ennek két tagja a hely színére kiment, a hová másnap a szolgabíró is kirándult. A jelzett szakadásról junius 28-án még a gyulai járásszolgabirájának jelentése előtt magánúton értesülvén, a békési járás szolgabirájához távira­tilag azon kérdést intéztem, \ aló e, hogy a kettős Körös jobb töltése a Magsári an kiszakadt ? mire azon válasz érkezett, hogy a magsári felső ki­szakadás zárfala ismét keresztül töretett. E csa­pást a nagyméltóságú közmunka és közlekedési m. kir. miniszter urnák feljelentvén, onnan azon utasítást nyertem, miszerint kövessek el mindent, hogy a szakadás mielőbb elzárassék, mely rende­lethez képest a hosszufoki szabályozási társulat elnökét további intézkedés, a békési járás szol­gabiráját pedig tudomás, ellenőrzés és a társulat lehető támogatása végett felhittam, és a helyzet felismerése végett, Gyula város polgármesterével junius 29-én a vész helyére kimentem, hol a leg­szomorúbb látvány tárult fel előttem, — mert a magsári felső szakadist majd nem egész szélté­ben elsodorva, alkatrészeit a hullámokban úsz­kálva, s a téli áradás után nagy szorgalom, fá­radság és költséggel felszántott, bevetett és szép reményekkel kecsegtető árvizterületet a dobozi úttól a holt fekete Körös partjáig tengernyi víz­zel elborítva találtam. (Vége köv.) MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" 1880-ik Il-ik félévi folyamára. Mindazon t. előfizetőket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, kérjük annak megújí­tására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. Előfizetési díj : félévre 4 frt; negyedévre 2 frt. A kiadóhivatal. — Tervezete Csicsa Mathild nyilvánossági joggal ellátott VI. osztályú leánytan- b nevelő­intézetének Szarvason. (Vége.) IV. Osztályban. tetik hozzá, mely által hitte egyedül megczátol­hatni Andor hiúsággal vegyült merészségét. (Folyt, köv.) Hyppolyt és Dianora. — Dumas Sándor beszélye. — (A párizsi „Figaróból" átdolgozta: F.) (Folytatás) Ama végzetes nap előestélyén, melyen az Ítéletet rajta végrehajtják, 10 órakor egy uj sze­mélyt mutattak be neki. Nyájasan üdvözölte a törvényszéki elnököt, ki az ismeretlent neki be­mutatá. Ez az ismeretlen a hóhér volt, egy egész fejjel nagyobb, mint a torvényszéki elnök, félig vörösbe, félig feketébe volt öltözve. Hyp­polyt leveszi drága arany lánczát, oda adja a hóhérnak és kéri őt, hogy midőn bárdjával le­vágja fejét, igyekezzék őt megóvni a szégyentől. Elvégezte imádságát és mély álomba merült. Midőn a következő napon felkelt, azonnal hivatta a börtönőrt, felszólította, hogy kérje ne­vében a podestát, miszerint engedje meg, hogy a gyászos kíséret a Bardiak háza előtt vonuljon el. Ürügyül azt hozta fel Hyppolyt, hogy forró óhaja éltének utolsó pillanatait felhasználni arra, hogy nyilvánosan megbocsásson elleneinek és elnyerje azok bocsánatát is. Kérelmének valódi indoka az volt, hogy még egyszer lássa Dianorát, mielőtt meghalna. A körülmények, melyekben Hyppolyt e ké­relmével fellépett, annak igen komoly jelleget kölcsönöztek, miért is alapos volt Hyppolyt ag­godalma, hogy a podesta nem fog helyt adni kérelmének. Az örömnek egy halvány lángja lobogott fel az ifjú keblében, midőn tudtára adták, hogy a podesta megengedte, hogy a kiséret a Bardiak palotája előtt vonuljon el. Hét órakor reggel megindult a gyászos ki­séret. A nép csak ugy tódult azon utczákba, melyeken az elitéltnek át kellett haladnia. A hely, melyen a vérpad fel volt áliitva, már a vég­zetes nap előestéjén csak ugy özönlött a néptől. Flórencz egyéb részei elhagyottak voltak, mint a sivatag. A kiséret, a tömeg átkelt a Ponté Vecchia (régi hidon), mely kevésbe mult, hogy súlya alatt le nem szakadt az Aruoba, aztán a Bardiak ut­i czájába tért. A poroszlók elől lépdeltek; aztán jött a hóhér, vállán meztelen kardjával, utána Hyppo­polyt tiszta feketében, hajadon fővel, meztelen nyakkal, lassú léptekkel, de szilárdan haladt előre, n^ha-néha visszatekintett, hogy egy-egy szót intézzen a gyóntatójához. I A Bárdi család valamennyi tagja együtt volt, ott álltak a palota előtt, hogy elnyerjék Buondelmonte bocsánatát, és hogy ők is meg­adják azt ellenfelöknek, melyre voltaképen ez esetben csak ók tarthattak igényt. Dianora atyja : és anyja között állt, mint egy özvegy, feketébe volt öltözve. Midőn az elitélt közelitett a palo­tához, valamennyi Bárdi térdre omlott. Csak Dianora maradt állva, mint egy szobor. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents