Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-23 / 204. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 204. szám. Szombat, október 23-án. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldv^: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel

% „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2Í^MrW*;

iX Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen posta•U.t£llT7-á,rL37-l^L37-a,l eszközölhető. B.-Csaba, 1880. szeptemberhóban. A „Békésmsgyei Közlöny Lí A csülleiignövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás) Magvarország egyéb vidékein is történtek indigó-gyártási kísérletek csüllengből: Dr. Pfeiffer Mii.ály 1786-ban jó indigót gyártott Késmárkon, Szepesmegyében termesztett csüllengből és vállalatát éveken át folytatta. Egv másik Peted mellett Pozsony megy ében 1790-ben alapított ilynemű vállalatot, keletkezése után nemsokára megbukott; a Winterl tanártól 1787-ben és Gróbertől 1798-ban tervezett indigó j gyárak létre sem jöttek. Alsó-Ausztriában 1803-ban C -lógna és Stőger szentelték magukat ezen iparágnak és az 1804-ben Sangaletti által Margarethen-ben Moos-on emelt uj gyár csakhamar megbukott. A Rurnpf Gr. és Schaumann által 1808-ban tett kísérletek sohsem jöttek kivitelre. Bor neban és Kottwitzban Silc'ziában 1803 ban felállított csiilleng indigó-gyárak sem vívhattak ki sikert *) Különösen nagy lendületet vettek az indigó-gv ártási kísérletek csüllengből a szárazföldi zárlat idejében, mikor 1. Napoleon sok üdvös határozatot hozott a csülleng-termidés és indigó-gyártás emelésére és 1811-ben márczius 25-én 500ezer frankot. tűzött ki jutalmul annak számára, ki csüllengből haszonnal vonná ki az indigót; ,de biz azt nem nyerte el senki, a legelső vegyészek törekvései sem bírtak életrevaló i eredményig eljutni: a Magyarországban, Ausztriában, N'érnet - Franciaországban, Olaszhonban és másutt megindult számos kisérletek és gyárak, bárha több ideig is tartották fen magukat, egészben véve kívánt sikerre nem bírtak szert tenni. Az Albiban és Toskánéban csülleiig-indigó*) Heimbstadt's Bulletn des Neuesten. IX, 312. Keesz Darstellung des Gewerbwesens des öst. Kaiserstaates I. 179. gyártásra emelt kísérleti iskolák is, melvek több éven keresztül virágzottak, 1815-ben politikai események következtében végképen megszűntek. Mindezen tétnek nagyon lehangolók, ha azonban az indigóferálcról közölt adataival elfogulatlanul öszszehasonlitjuk és részletezzük : 1 hogy a csüllengmivelése minálunk biztosabb, mint az indigóié rák bármely válfaja a kit Ind'ában vagy másutt; 2 hogy a csiilleng több indigót szolgáltat mint az indigóferák ; 3 liogy a csülleng-indigó éppen oly tartósan és szépen, lianem szebben fest, mint az Indiák indigói; és végre 4. hogy az indigó-gyártás eredménytelensége csüllengből nem a növény indikán szegény voltában, hanem abban az eljárásban fekszik, melyet elődeink követtek, és hogy bár ki is meggyőződhessék ez utolsó állitásom igaz voltáról itt. közlöm a főbb indigó-gyártási módokat csüllengből. (Folyt, kőv.1 Politikai hirek. * Az orosz czár lemondásáról szóló hirek nagyobb és nagyobb határozottsággal lépnek föl. A czár lelki állapota hír szerint olyan, hogy a czár nem képes a kormányzásra. Bizonyosnak tartják, hogy regenssé neveztetik ki a trónörökös, s e kineveztetését hamarjában kövotni fogja a czár leA „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta: C. ü. ZD. „Fontos közleni valóm van"' mondá Terey nyugalmazott őrnagy fiához, kit dolgozó szobácskájába hívott, „ülj le és hallgass meg nyugalommal — reád nézve életkérdés, mit meg kell beszélnünk." az öreg urnák különben nyájas arczán meglátszott a gond, melynek árnyai, rendesen nyájas szemeit komorakká változtatták. Ede megijedt. Atyja nem volt olyan természetű, hogy a nyugtalanság és aggodalom egyhamar eröt vett volna rajta, mert az életben számos viharral daczolt és szívesen beszélgette el mint bizott mindenkor isten és saját erejében. Az öreg ur, mint rokkant, igen csekély nyugdíjjal vált meg a hadseregtől, sokáig szolgált a hadsereg közigazgatási osztályában polgári minőségben, érdemei elismeréséül, szolgálaton kivül hadügyi tanácsosi cziminel és érdemrenddel kitüntetve, hivataltársai és feljebbvalóinak kiváló tiszteletében részesült. Az idő folyamán nagy nehezen kis vagyonocskát kuporgatott össze és G. helységben a legtekintélyesebb emberek közé soroztatott. A mi tehát őt nyugtalanságba ejté, az bizonyára az Ede ügyeit illette, és Ede előre sejtette, hogy szivét mélyen és fájdalmasan sebző csapás éri. Az ilyen sejtelmek ritkán csalnak. „Kedves fiam," szólalt meg az öreg ur, erősen fújva és eregetve pipájából a füstöt, — bizonyos jelként, hogy kellemetlen dologról fog szólani — tudod-e, hogy a g—r—i tervezett vasút igazgatóságába engem is beválasztottak?" „Bizonynyal, hisz már^ az több hét óta tény." „Bár ne volna az." Ede meglepetve, de fokozódó nyugtalansággal tekintett feléje. „Hogyan? Kívánná? Hiszen örültél, hogy uj foglalkozásod akadt, hisz annyira érdekel a munka, hogy e miatt régi jó barátaid és whist-játékod is elhanyagolod 1 Gömörei még csak az imént szólt erről. Az öreg ur összeránczolta homlokát. „Mikor megválasztottak," válaszolt keserű hangon, „akkor örültem a polgártársaim részéről nyilvánított bizalomnak, de nem sejtéin, hogy ellenségeket szerzek magamnak, ha a bizalomra méltónak mutatkozni igyekezem, hogy oly emberek közé kerülök, kik csak annak reményében ajánlottak hivatalra, hogy a cziinet viseljem, a nélkül, hogy dolgozzam, hogy vaktában aláirok mindent a nélkül, hogy meguézném, megvizsgálnám. Szóval azt hitték, hogy báb, vagy még annál rosszabb is lehetek, hogy becsületes nevemet el birom adai, hogy képes vagyok azt csalásban való részesség és gazság által beszenyezni. „Lehetetlen, édes apám," kiálta elborzadva Ede. „Azt senki sem tételezhette fel rólad, hisz mindenki becsületes embernek ismer." „Igeu, de nem tudta ára mindenki, hogy semmi olyasra nem vállalkozom, a mihez nem értek, hogy élesen átlátok mindent, hogy nem kerülöm a munkát, ha vele kötelességet teljesítek. A te jovoltodért kívánnám, hogy mást választottak volna helyettem, hogy más jött volna nyomára, a mit fájdalom, nekem kellett felfedeznem. Gömörei vállalata szédelgés, a részvényesek lépre kerülnek általa, és Gömöreinek volt pofája szememre liányn hogy ellenségének tekint, ha nem hallgatom ei mindezt." Ede arcza halálsápadt lett. „Ugy hát ez az?' mondá, „ezért volt Gömörei utolsó időben oly hi deg irántam ? „Ah, hát előre sejtette azt, mit ma regge mondtam neki, igy meglepetése csak puszta szia lelés volt 1 (Folyt, köv.)