Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-11 / 132. szám

B-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 182. szám. Vasárnap, julius ll-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Fgyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „líyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Arpáíl nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur uyomdajában. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Síiként tehetnének a községek, városok vagyonra szert a legkönyuyebben s miként lehetne az uzsorásokat örökre elpusztítani. Korunkban, midőn a földmivelés sikere oly nagyon veszélyeztetve van különféle csapásoktól s midőn ennek folytán a szegényedés és ínségesek száma óriásikig növekedik ; önkénytelenül eszünkbe jut, hogy mily jó volna, ha nem csak földmivelő nép volnánk; hanem ha a föld nem termett eleget szükségeink fedezésére bírnánk nagyobb iparral, mely által a terméketlenség következtében beállható elszegényedést megakadályozhatnánk. •— De miután még eddig ilyen iparral nem bírunk, csak a föld termésére vagyunk utalva, mely különösen a mult évben volt rendkívül mostoha, mint ezt mindenki tudja, s minek következtében igen sok megye a m. kormány segítségére szorult, hogy földjeit ismét bevethesse. De a kormánynak sem lévén e czélra elegendő pénze, kölcsönhöz kellett folyamodnia, hogy a méltányos kéréseknek eleget tehessen. Meg is tette. De bármilyen kedvező feltételek mellett tette is ezt, ha a föld nem teremne annyit, hogy a földmivelők a felvett kölcsönt törleszthessék és hogy szükségleteiket fedezhessék: nem lennének képesek fizetni. A kamat növekedik. Szaporodik az adósság. Míg végre tönkre megy a község. S miután a kormány csak akkor fizethetné ez ujabbi tartozását, ha azt neki is befizethetnék, szaporodik ennek is az adóssága, míg végre mindketten a bukás szélére kerülnek. Ezen lehetőségtől egyelőre mentve vagyunk ugyan s ez nem egy hamar következnék be, ha más kilátás volna is rá. De bekővetkezhetésétől mindenesetre tartanunk kell. Hisz a jövő merő bizonytalanság. Még azt sem tudjuk, minő termésünk lesz az idén ? De ha minden falunak, városnak volna egy bizonyos tőkéje rendkívüli időkre, melyhez nyúlhatna a nélkül, hogy nagy kamatot kéne a felveendő összegért fizetnie, biztosítva lenne minden Ínségtől. S egy ityen tőkét teremthetne magának minden község város a következő módon: Minden földmives, uraság és birtokos adjon minden métermázsa búzájából egy litert egy ezen czélra „közös vagyon" néven berendezett magtárba nyomtatás után. A kinek pedig nem terem búzája, az adjon minden 100 frt évi jövedelméből 20 krt. Ha már mostan közép termés mellett egy falu határán 15,000 mm. buza terem, begyül 15,000 liter belőle a „közös vagyon" czimü magtárba. Ezen 150 hektoliter buza közép termés mellett hektoliterjét 6 írtjával számítva: 900 frtot képvi]sel, melyet ugy szólván semmiből teremtettek elő. Válasszon az elöljáróság kebeléből egy 3 tagu bizottságot, melyek közül egy a könyvivő, egy a beszedő és egy az ellenőrző legyen. 11a már e törekvés határozatba hozaI tott a községi képviselő testület és értelmiség által tudassák a lakossággal ezt, s mi még legczélszerübb volna, a szószékről prédikáczióban világosítsák fel a híveket a lelkiatyák erről. Azután közvetlen cséplés jvagy nyomtatás után bizonyos időt kell meghatározni, mikor a lakosok a búzát a magtárba beszállítsák. Politikai hirek. — Montenegroiak Tusi és Podgoritza felé vették utjokat. — Boiiclli olasz hadügyminiszter nem vonta vissza lemondását. — Megczáfolják lázon hirt mintha Oroszország a konferenczia határozatainak foganatosítására közbelépését felajánlotta volna. — Arábiai lázadók elfoglalták Yeinen tartomány fővárosát Levelek a közegészségtan köréből. i — Irta : dr. Széli Lajos, Gyoma város t. orvosa. — II A tej egészségrendőri ellenőrzése. (Ill-ik közlemény vége.) S a tejárusok ezt tudva, tán azért nyúlnak a parancsoláshoz? Továbbá a lefölözött tej, a tápértékét nézve, sokkal A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A korcamá,ban. A korcsmában ülök újra, Szokás szerint, egyedül. Lelkem visszanéz a múltra, Náézi meg kint hegedül. A szobába alig tekint, Már előttem a czigany, Mig társinak fejével int : Kesereg a rézhúrján. Vigat húznál már, e nóta Elszomorítja szivem A hűtelen ezt dalolta Réges régen én nekem. Nem tudom mit muzsikáltak, Dal s emléke elrepült . . . Szép leánya a csárdának : Uj szeretőm me.lém ült. L. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) — Tudtam, hogy fájdalmat okoznak szavaim kegyednek; de meg kellett mondanom, iiogy ezt tudva, Ítélhessen a felett, mit még mondandó vagyok. — Én tehát csakugyan boldogtalan vagyok ! — sóhajtá Hermina, felegyenesedve székében s oly tekintetet vetett Andorra, melytől annak minden idegei remegni kerdtek. De csakhamar összeszedvén magát, goudolá : lépen a madár, vigyázni fogok, hogy el ne repítsem. i Alázatos szerénységgel folytatá tehát : — Egyedül akaratától függ nagysádnak, hogy ismét boldog lep.yen! — Hogyan V — kérdezé Hermina, komoly figyelemmel függve Andor minden szaván. — Egy út áll nagysád előtt, mely ismét a boldogság örvényére fogja vezetni. . . . Igen, egy szavától függ, hogy boldog legyen, hogy bol, doggá tegye vagy örök kárhozatra taszitsa azt, kinek élete szép kezeiben van letéve! . .. Én szeretem nagysádat vég nélkül s határtalanul!.. — Hol van férjem Kázmér? — mondá Hermina hirtelen szavába vágva. — X. tánezosnőt kisérte. . . . — Elég! Ne tovább! — tiltakozék Hermina boszutól lihegve, do csakhamar lecsillapítván magát, felemelkedék ültéből. Szelíd, halavány arczán még ott égett a harag hátramaradt pirja, oly megvető mosolylyal ajkai körül, s pár köuynyel szép szemeiben. Néhány pereznyi szünet állt be. Andor feszült figyelemmel várta a szót Hermina ajkiról. Végre megnyíltak a bársony ajkak, és szólt komoly hangon : — Köszönöm önnek nemeslelkü barát! hogy eme titokba beavatott. Köszönöm azt a meleg részvétét, melylyel irántam viseltetik, melylyel boldogságom előmozdítani kívánja. Soha sem voltam háládatlan senkihez, annyival inkább nem lehetek az ön iránt, ki barátja haragját — melytől rettegnie kell, magára vonta, az én boldogságomért, ós utat jelelt ki számomra, mely is-