Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-26 / 164. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 164. szám. és a katholikusok közt is. — A londoni protestáns munkás-liga Gladstonenak és a belügyminiszternek feliratot nyújtott, melyben figyelmezteti a kormányt arra a veszélyre, bogy a Francziaországból kiűzött jezsuiták az Egyesült Királyságban akarnak letelepedni, s kéri ellenök a kellő törvényes lépések megtételét, — A porta elvben beleegyezett Dulcignónak a montenegrói kormány részére való átengedésébe, 8 e végből a 21 napi batáridőnek meghosszabbítását kérte. — A görög ügyben a portához menesztendő együttes jegyzék angol tervezete az összes hatalmak által elfogadtatott, a végleges szerkesztését a konstantinápolyi nagykövetek eszközlik. — A kiewi erősségi munkalatok éjjel-nappal a legnagyobb sietséggel folytattatnak. Különösen a város nyugoti oldalán számos erősségek építtetnek s Kruppféle ágyukkal láttatnak el. Az erkölcsi uevelés elvei, tekintettel a gyermek korára és nemére. (Folytatás.) 5. A tisztelet és kegyelet érzelmének ápolása. Ezt a gyermeknél már akkor kezdhetjük fejleszteni, mikor észtehetsége működni kezd. Tanítsuk meg őket, hogy első sorban isten iránt, azután szülői, tanítói és az öregek iránt tisztelettel kell viseltetniük, mely tisztelet abból áll, hogy isten, szülői és tanítójának parancsát hiven, minden ellenvetés nélkül teljesítse és soha se cselekedjék olyasmit, mit ezen parancsokkal ellenkeznék; ha öreg emberrel találkoznak, térjenek ki az útról előle ós köszöntsék nyájasan. Ha valami ajándékot kapnak, azt mint valami kitüntetést vagy talán megérdemelt jutalmat vegyék s mert elismerték érdemöket, az ajándékot, ha tárgy, kegyelettel megőrizzék, illetőleg a rongálásból, piszoktól óvják s igyekezzenek azt épen megtartani. Eképen a gyermekben a nemes erkölcsi érzelem kifejlődvén szülőinek díszére válnak; embertársai által pedig tiszteltetni fognak. G. A részvét érzelmének ápolása. Azon durva emberek, kik a szegényeken, nyomorultakon, betegeken nem szánakoznak s j őket nem segítik, a részvétérzelem nevelésében nem részesültek s miattuk akár az egész társadalom tönkre mehet, nem segítenének rajta. S az ilyen érzéketlen, mondhatni durva szívű emberek nem csekély számmal vannak társadalmunkban. Azért a részvét érzelmét már korán meg kell kezdeni a gyermekekben ápolni s nagyon vigyázni arra, hogy érzéketlen, durva emberek közzé ne keveredjenek a kicsinyek, mert könnyen ragadhat rájuk is ebből a durvaságból. A részvétet fejleszthetjük : 1) ha a gyermekkel szegény kéregetőnek alamizsnát adatunk s megmagyarázzuk neki, hogy ez a szegény, azért kéreget, mert neki semmije sincs, s ha nem könyörülnének rajta, éhen kellene elvesznie; 2) ha nem engedjük meg, hogy állatokkal durván bánjék, mivel az állat is érez örömöt és fájdalmat, épen mint az ember; 3) ha a szülők s a környezet mindég jó példával járnak elő. Vigyázni kell azonban, nehogy tulérzékenynyé váljék a gyermek mert ily esetben ott, hol segitségére lesz szükség, sirni fog, a mi a szenvedőnek bizonyára nem használ. Minden példával szabatos magyarázat legyen össze kapcsolva. 7. A hazaszeretet vagyis hazafias érzelmének ápolását legszentebb kötelességünknek tartsuk, mert azon helyen kivül, melyet hazának nevezünk, az egész világon egy talpalatnyi föld sincsen, melyet hazánkként szerethetnénk. Azért, mielőtt a nemzeti történelem tanulása kezdetét veszi, ugy kell beszélni a hazánál a gyermek előtt, hogy az azt előre megszeresse, s minden alkalommal igyekezzünk vele meg ismertetni hazájának szépségeit, gazdaságát s honpolgárainak alkotmányos jogait és szabadságát. Értessük meg vele, hogy nagy korában ő is hasznát veszi majd ennek, de azért ő rá is várnak kötelességek, melyek abból állanak, hogy fegyverrel kell szolgálni a hazát s ha kell életét, vagyonát ellenvetés nélkül áldozza fel, ha a haza java ugy kívánná. Ezt a fiuknál jobban, — de leányoknál sem szabad elhanyagolni egészen — kell ápolni. Meseképen igen jó lesz beszélni a gyermek előtt egyes nagy hazafiakról, hősökről, pl. Nagy Lajos, Hunyady János és Mátyásról, Zrínyi, Dobó István, Jurisits Miklós stbiről. A gyermek halva a fenséges tetteket, önkénytelen felébred benne a vágy, hasonlókat cselekedni s igy a hazaszeretet észrevétlenül hatalmasodik keblében. Csak vigyázni kell, hogy folyton ápoltassák ez érzelem, mert ha ritkán beszélnek előtte történeti eseményekről, elfogja felejteni arait a múltkor hallott s igy eredményre törekvésünkben nem fogunk jutni. „A világon-e kivül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen a sors keze Itt élned, halnod kell." (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának féléves jelentése a belügyminisztériumhoz a megye állapotáról. (Folytatás.) V. A közmunka- és közlekedési minisztérium ügykörét érintőiég. Folyó évi április hó 15-én tartott ülésünkön a közmunka folyó évi felosztási tervét és a közinunka-alap költségelőirányzatát megállapítván, ezen tervezet és költségvetés szerint a folyó évi közmunka-erő a tavalyit 44£9 kézi-napszámmal fölülhaladja; ellenben az igás napok száma 192-vel kevesebb; továbbá a megváltott kőzmunka<-rő a tavalyival szembeu 1591 igás s 15413 kézi uapszám, az ez utáni váltságösszeg pedig 8180 frt 40 kr. többletet mutat, ezen adatok tehát, míg egyfelől a közmunkaerő öszszeirása körüli pontosságot kétségbevonhatlanul bizonyítják, másfelől biztosítékot látszanak nyújtani a tekintetben, hogy a váltság isszeg fokozatos emelkedése mellett a közmunka alap rendeltetésének betöltésére mindinkább kepes leend. A közmunkaügy terén egyébiránt a lefolyt félév alatt több oly fontos mozzanat történt és javaslat került felszínre, hogy azok szerencsés keresztülvitelétől ezen annyira elhanyagolt közigazgatási ágazatot a lefolyt évtizedek alatt megA fenyőág alatt. Vacatio 3Ena.iltől. Fordította : Winkler Lajos. (Folytatás.) Gyönyörű téli nap volt; a fehér hólepel majdnem ugy tünködölt, mint egy rózsamező. Miss Ilenny a tükör előtt állott, s ruhájának uszályát, nézegette, próbálgatta, maga után húzva. A nagynéne, Salome — ki kopogó czipőivel és csilingelő kulcsaival épen a szobába lépett — bírálgatta a ruha állását, azt mondva Ilenny-nek: hogy még soha sem nézett ki oly jól, mint ma. „Tudod kedves gyermekem", — mondá a jó nagynéni, „te ebben a ruhában majdnem túlságosan szép vagy. Ha Risser igy lát meg, nagyon is beléd szeret: pedig a túlságos szerelem — — az nem üdvös". A becsületes őszinte, agg szűz megcsóválta ősz fejét, s gallérjának csipkéit rendezgette. Miss Henny nevetett. Kedves ifjú, rózsás teremtes volt, akár egy — tüdér. Midőn ne vetett : gömbölyű arczán két kis gödröcske képződött, elpirosodott mint egy thearózsa napkeletkor. Két nagy barna szeménak szelíd kifejezésében, pajzánság lakott, szőke hajfürtje borostyánlombokként gyürüdztek hófehér homloka ós nyaka körül. „Tudod édes nagynénikém, azt nem képzelhetem, hogy a nagy szerelem árthatna," szólott nevetve. „Én mindig azt hiszem: mennél jobban szeret akár Rik akár más valaki, annál jobb az, reám nézve !" A nagynéne ájtatosan összekulcsolta keskeny viaszszínű kezeit. „Rk vagy más valaki!" kiálltott fel, — „Gyermekem nem félsz a Istentől, azt mondva. Risser Rik-en kivül még más is szerethetne téged? Erényes leányka másra nem gondol, mint vőlegényére. Miss Henny nevetett s — duzzogott kissé „Hiszen nem gondolok ói> másra. De oly jól esik, ha az ember tudja, hogy sokan szépnek tartják * E közben a kis, hiu tündér titkon a tükörbe pillantott, melyből kedves arcza, oly szeretetre méltón reámosolygott „Semmi rosz nincs abban kedves néném; tudod jól, hogy egyedül csau Rik az én miudenem. De most mond meg kéllek miért árthat az a nagy szerelem, és honnan tudod te azt?" Salome nagynéne köhécselt. Sohajtott; öszszekulcsolta kezeit szüzes keblén, miközben vízkék szemeivel aggodalmasan tekintett fel a felhővel borított téli égre. Miss Henny ezen kérdésével: „Honnét tudja, hogy a nagy szerelem árthat" - épen semmi roszra nem gondolt s mégis s nagynéne szivében érzékeny pontra talált. „Hogy honnét tudom?" szólalt meg ismételt sohajtások között „Oh gyermekem, azért, In gy én vén leány vagyok, ifjú koromban mégis nagyon, — túlságosan szerettek. Az én imádóm is — unokafivérem, — a királyné testórségénél szolgált; heves ifjú volt". „Egyszer egy bokréta miatt — féltékeny lett s — elhagyott. A virágbokrétát szomszédunk; Gioyndali Gioyndaline adta, tudod, a kinek most anyi leánya van. Unoka fivérem Londonban kicsapongó életet, élt s egy párbajban --• elesett. Ez az én történetem. „De lásd, én még sok mást is tudnék neked elbeszélni, midőn az emberek túlságos szerelem miatt meghaltak vagy szerencsétlenné lettek. Nem emlékezel Júlia- ós Desdemonára? Oh Istenem ha Risser Rik is valaha ilyen szerelemféltő lenne, S oh — én nagyon félek." „Hogy gondolod kedves nagynéne" — szólott gyorsan közbe Henny — s pár lépést próbált, hosszú uszályával. „Attól félek, hogy alkalmat adsz Iliknek a féltékenységre, — folytatta komoly hangon a nagynéne; „te nagyon örülsz, ha fiatal emberek udvarolnak neked; te túlságosan barátságos vagy mindenkivel. Milyen barátságos voltál György berezeg milorddal is, midőn pár nappal ezelőtt Tioysdalen vadászaton volt." (Fol)t. köv.)