Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-24 / 162. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 162. szám. Kedd, augusztus 24-í'ii. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. megjelenik hetenként ötször: vasárnap. kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szaill ál'a 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnát, Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájaban. vidéken a postahivataloknál 6 kros postautalványnyal. A szülőföld szeretete. Az őstermeléssel való foglalkozás fejtette ki népünk azon nevezetes jellemvonását, hogy szülőföldjéhez szivósan ragaszkodik. Mintha csak az alkotó oltotta volna belé ezt a gondolatot: „Itt élned, halnod kell!" — örömben és búban, jó és balsorsban egyaránt szereti azt a földet, a mely szülte, nevelte s táplálja; a sors rendszeres s fáradhatlan csapásai is vajmi ritkán birják rá, hogy lakhelyet változtasson, vagy épen, hogy kiköltözködjék. És ez nagyon természetes! Élelmét az el nem vihető föld adja s habár a kedvezőtlen időjárás, elemi csapások gyakran megkevesbítik jövedelmét, de legalább az alap, melyen áll ,biztos, ismeri az éghajlatot, ismeri a talajviszonyokat, ismeri rendes terheit, ismeri hozzávetőleg bevételeit, s ha mindehez hozzávesszük azt az érzelmet, mely az anyanyelvhez, a vérrokonhoz, a szokásokhoz elválaszthatlanul köt, megtaláltuk megfejtését a szülőföldhöz való ragaszkodásnak. De nemcsak a középnél, hanem úgyszólván minden osztálynál meg van, legalább itt nálunk, ez a szeretete a szülőföldnek. — Hány müveit ember van, a kinek műveltsége másutt fényes pályát, tán magas állást, dus jövedelmet nyitna, ha elhagyná szülőföldjét, de ő megelégszik szerényebb helyzetével is, csak „itthon" lehessen! Hány példa van rá, hogy némelyek másutt keresik boldogságukat, sőt talán jó helyzetnek is örvendenek és idő multán mégis csak „haza" — tértek, várni „haza" vonzotta őkét. E jellemvonásnak számos hátrány és rosz következménye van. Igy például az alföld gyér népességének, ez az egyik oka, mert a telepítés e miatt csaknem lehetetlen. Hasonlóan ez okozza azt, hogy a nép zöme mind csnpa föld mi velő; de az ipar, kereskedés s általában egyéb practicns foglalkozás csak annyiban honosulbat meg, amennyiben a momentán szükségletet fedezi; hogy valamely iparág fejlesztése körül a kivitelre való számitás volna érezhető, az ugyan távol van. — Ez okozza a zárkozottságot, az idegenek iránti bizalmatlanságot, az idegen szokások, uj eszmék, s mindennemű ujitások elleni ellenszenvet stb. És mégis szeretjük e jellemvonást, szeretjük szivünkből, lelkünkből s óhajtjuk, hogy azt nemzetünk foha le ne vetkezze. Ez a csirája és alapja a hazsszeretetnek, oltalma az édes hazai nyelvnek, védelme a nemzeti szokásoknak, erkölcsöknek. Szeressük a szülőföldet,, mert a mig azt szeretjük, addig nemzetül ngy vagyunk, mintha egy magas sziklavárban volnánk, j honnan az egész belátható környéken uralkodhatunk, honnan diadalmasan verhetjük vissza az ellenség rohamait, de hova az ellenség be nem férkőzhet. E vár szirtfalait nem rongálhatják meg a socziális forradalmak vészes bombái ; a cosmopolitismus repkedő nyilai ártalmatlanul pattognak vissza róluk ; corruptió dögleletes levegője nem hágja meg azokat. Nincs veszedelmesebb szellem, mint az, melynek elve: ubi bene, ibi patria! Ez magában foglalja a kor gyászos curruptiójának magvát, mely mindenütt kikel ott, a hol a szülőföld szeretete nincs meg; mert a perfidiának, a legvakmerőbb iizelmeknek, a leggaládabb csalásoknak, szédelgéseknek dajkáló gondolata az, hogy k „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Emlékezzünk régiekről. A magyar literaturának történetei. (Töredék, közli: Itonyliny Benjámin.) (Folytritas.) A nép igy észrevehetőképen haladott a culturában, a bittel s idegen szokásokkal együtt a nyelv is gyarapodott. Az áhítatos király állítgatta az iskolákat, s a püspökök segéllek az uralkcdó intézeteit. De valljuk meg, az lévén közelebbi czéljok, hogy a papi-rend alkalmas nevendéket találhasson, ezen iskolában kevés gond vala a hazai nyelv elővitelére s az ifjak egyéb tudományokban is annyira hátra maradtak, hogy midőn Kálmán király azt a szerencsétlen gondolatot kapta fel, hogy az előbbi királyok alatt hozott törvények magyarból deákra fordíttassanak, idegenre vala kénytelen bízni e munkát, nyilván azért, mert a magyarok között erre alkalmatost nem talált. Ezt mutatja nevezetesen az is, hogy az olasz tudósok, kiket Hunyady Mátyásunk Budán táplált, még a XV. század vége felé is, a deák ábéczét nem hitték alkalmasnak a magyar beszéd hangjainak festésére (lásd: Galeolus Martius, de dictis et factis Regis Matthiae.) A keresztes háborúk eléggé megismerkedtethettek bennünket az idegenekkel, pedig özek nem voltak mind haramiák; hosszas hadakozásokba keveredtünk a velenczeiekkel, II. Andrást a szentföldre kisértük s igy elég alkalmaink vaiának a külföld mesterségeit megtanulni, honi vadságunkból kivetkezni, de a fonák mód s az eltévesztett czél az igyekezetnek nem engedtek szerencsés sikert. A nemzet akkor kapta végre csinosodásának első szikráját, midőn a magyar ifjúság színe 1348ban a nagy Lajost Nápolyba követte, hogy az ennek királyi testvérén elkövetett uudoK gyiikot

1 megboszulja, s három évnél tovább mulatván ott, mint a diadalmas Róma a meggyőzött Graeciából, olasz mesterségeket s tudomány, nyelvünknek sok uj szót s a Tokaj hegyeinek fonuianumi szőlőtő-1 két hozott vissza. — 0 maga, ez a nemcsak név- i vei nagy Nagy király, majd veje a szerencsétlen Zsigmond, továbbad Zrednai Vitéz János esztergomi érsek, végre Mátyás alkottanak ugyan i akadémiákat: de ezek a csendetlen időben csak-; hamar elenyésztenek, s bentiek a hazai nyelvre i nem vala semmi gond. Szerencsósbb születésű ifjúságunk Bonóniába, Rómába s Párizsba ment ki j tanulni, de tompa bámulására szokván annak, a mi idegen, feledték, hogy ott gyűjtött kincseiket idehaza a nemzeti nyelv médiuma által illett s kellett volna közhaszonra ereszteniek. *) Nem birván ezen időkből egyebet némely Legendáknál s Hymnárionoknál, bármelly hajlandók legyünk annak megadására, hogy a minden tudományi cu'tura ellen épen azonként mint a Keresztyéni hit ellen agyarkodó ellenség mind azt a mit irva kapott, dühösen pusztitgatta : bátran merjük állítani, liogy azoknak száma, kik magyarul irtak, igen csekély volt. Hiszen maga a könyvekot vesztegetve vásárlani szerelő Mátyás is nem bírt annyi bölcsességgel s hazai szeretettel, hogy a Nép énekeit, mint Nagy Károly azokat a, mellyeket a maga népe dallott, följegyezni parancsolta volna, s Budai igen gazdag Btbliothecájában nem találtatott egy magyar könyv is. (Folyt, köv.) A fenyőág alatt. Vacano Emiltől. Fordította : Wiukler Lajos. (Folytatás ) A legkedvetlenebb szakács is mosolyog, s a legügyetlenebb konyhakukta is ügyesen szaladgál a tálakkal a konyha akadályai között. *) Vitéz Cesinge Jáims péc9Í püspök (az esztergomi érsek Zrednai Vitéz János testvérhúgnnak fija, s poetai nevével Ja mis Pannonius) ugy mondják, hogy csakugyan dolgozott egy magyar Gramrratikát