Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-15 / 157. szám

1 B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 157. szám. Vasárnap, augusztus 15-én. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 trt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai ós szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Tíyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvanynyal. Békásvármegye a haza Flórájában. Vésztő, 1880. aug. 10. Kisaibel Pál, hazánk nagy természetvizsgálója, századunk legelején közölt már főleg kiváló sziki növényeket Békésvármegyéböl, — boldogult Dorner József, egykor szarvasi tanár, a vidéken tovább vizsgálódott, mindazáltal Neirieck Ágoston, hazánk ősvényzeti viszonyainak jeles összcállitója, hiába unszolta őt a megye Flórájának kiadására. Szarvas vidéke Flóráját 1874-ben Kurén István közölte a gymnasium programmjában, az én 1877. ősze óta megjelent floristikai közleményeimben többször fordulnak elő békésmegyei termőhelyek, Schiller Zsigmond ügyvéd pedig Csabán botanizált. Igy a megye Flórájának ismerete lassankint szépen gyarapodik. Igen nevezetes az erdei vegetatióban egy hegyi nefelejts faj, a Myosotis sparsiflora Mik. (Fás erdőben K.-Ladány; Katonás körül a Megyeri pusztán) a Melica altissima- Viola elatior-, Vicia serratifolía stb. társaságában — sziken a Plantago Sibirica, mocterus ezek közül Vésztőn a Cardamine panviflora, — Gyomán a Conringia orientális, a Itoripa Kerneri, — Gyulán a Cyperus australis, Szeghalmon a Verbena supina, — K.-Tárcsán a Carex acuta, — Füzes-Gyarmaton az Epilobium adnatum és E. parvifiorum, mely itt hybridot is képez — a Glaucium tricolor Berényben, a Melilotus paluster, Circea lutetiona, Arum maculatum stb. Dobozon, — a Taraxacum serotinum és Sisymbrium Panonicum Gerendáson, — a Crypsis alopecuroides Kétegyházán stb. Csaknem megfejthetlen, mit keres, hogy került a Centaursa trans-alpina rövid üstökü (microchaetes) formája az Alföldre, mely Vésztő mellett a Köröstöltés ligetjében egyetlen helyen található a Szilér mellett. Gyakori a Verbaseum Bastardi nagyvirágú formája (f. megalantha) is Vésztő legelőin, de mindenütt a V. blatlariforme a V. thap>iforme társaságában. A V. Bastardit négy nyár folytán eleget találtam, de mindég magtalanul. Ez a körülmény, meg hogy más két Verbaseum társaságában s ezekénél kevesebb számban nő, systematicai bélyegei mellett, világos tanúsága annak, hogy a V. Bastardi két utóbbi Verbaseum fajvegyüléke, (hybridja, Bastand) a erről a külföldiek már régen megj győződtek. A törvénytelen azaz két külön faj keresztezéséből eredő V. Bastardi szülői körül, mint mondani szokás, a blattariforméza ütött, mint tapasztalásom szerint több más Verbaseum hybrid, melynek egyik szüleje a V. Blattaria vagy V. blattariforme. Nálunk a növényhybridek (fajvegyiilékek) keletkezését mostanában némelyek, a külföldnek több mint, százados irodalma daczára, üldözőbe vették, s a mi már sajnosabb még személyes dolgokban is érvényesitik. Szerintök, a mint mások liybridatio utján származhatnak, variatio utján jön létre. Megengedjük, hogy két közelebbről négy nagyon közelről rokon növényfaj közé eső alakok vannak — (mint pl. az Epitobium semiadnatum is); megengedjük,hogy a közelrokon fajok között vannak egyes visszahanyatlások (talán ősi közös typusukra), melyeket közép formáknak tekintenek s variatió utján keletkeznek; — ámde két egymástól távoleső nagyon különböző fajnak (mint ez esetben a két Verbaseum, melyek közül a V. blatariformét a nép nem is tekinti ökörfarkkorónak egy harmadikon megosztott systematicai bélyegeit pusztán varatióból magyarázni, szerintem kissé merész dolog. A változékonyságnak is megvan a határa, a szin-, nagyság s termetbeli variatio ismeretes; de a V. Bastardinal levelek és virágrészek molyhát a levelek lefutását, a himgömbök alakja stb. melyek egyenesen a V. thapsiforméból magyarázhatók, s melyekre a monographok sectiókat alapítanak, — valamint a magtalanságot variatiónak bajosan tekinthetni midőn minden más körülmény a hybrid eredet mellett tanúskodik. Ba a variatio barátai számos ily esetet megfigyeltek volna a természetben, nagyon hiszem, hogy máskép gondolkodnának. De keletkeztek az ilyen, a külföld százados literaturája alapján fajvegyüléknek akár bybridati, akár variatio utján, mint a természet szüleményeit ismernünk kell, mint a növényA „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A negélyezés. A bölcsészet megismertet bennünket az imettség, álom, visiók, halluczinácziók fogalmával és egyéb üdvös tudni valókkal, melyeket minden ember naponta különben is érez, s melyekről képat tud magának alkotni, vagy a melyeket élete hosszán sincs alkalma tapasztalni, de a negélyezés — affektáczió — fogalmát sehol nem érinti, noha épen ezen tulajdou egyike a szellemi életben leggyakrabbau mutatkozó kóros állapotoknak, a melyet elemezni ritkán kisért meg valaki. A negélyezés — affektáczió — gyakorlatias irányú meghatározása körülbelül következő lehetne : A törekvés valamely nem létező tulajdont színlelni, vagy á létezőnek szebb színben feltüntetni óhajtása — negélyezésnek nevezhető. Ezen ferde tulajdonnak gyakorlati eredménye abban nyilvánul : hogy az ember eredeti egyéni tulajdona, ós a feltüntetni kiváut egyéni tulajdon közötti ellentét kerülvén színre, az illetőnek nevetségessé tételét eredményezi. A -mondottaknak kifolymánya, hogy nególyezni általában véve hiu és ferde tulajdonokkal biró, és ezen tulajdonok jobbakká változtatásával keveset törődő egyének szoktak, — továbbá olyanok, kik társasági körökben keveset forognak, s végre nagyobbára, kik a műveltség alacsonyabb fokain állanak. A negélyezők, értelmes s mivelt emberek előtt modorukkal rendesen bizalmatlanságot gerjesztenek, s nem ok nélkül, mert biztosan föltehető rólok mindonekelőtt az őszinteség hiánya, továbbá az, hogy mindennapi, hogy ugy mondjam, házi modoruk (mert nálok ez is épugy megvan, mint a hétköznapi s ünneplő öltöny) — hogy tehát ezen normális modoruk közönséges és olynemü, melyei a világ elé lépni lépni röstelnek. Világítsuk meg a mondottakat egy gyakorlati példával. Kiáltossyué tensasszony épen férjével czivakodik, mert az a városból hazaérkezve, az onnan hozott ajándékkal kivánta nejét meglepni — hálás indulat elvárása fűjében (mindez köztünk mondva, szegénynek nagyon is szüksége van) — e holyett azonban oldalbordája, mint láttuk, ráförmed megszeppent felemására, hogy mily rosz ízlése van, hogy a m... minden ajándékával együtt elhordhatja (valóban használt kifejezéseit nem is merjük nyilvánosság elé hozni, félők, hogy bennünket is nyelvére ölt"), — időközben megjelenik az ajtóban ogy csinos külsejű fiatal ember, s igen udvarias modorral köszönt be. Egész lénye elárulja a jóravaló, mivelt ifjút. Kiáltossyné cziiakodását feldúlt arezvonásait ennek láttára telhető módon kiegyengeti, és a „rendkívül örvendek, hogy ezen kiváló szerencsében részesülők"-féle frázisokkal (mely az affektálóknak jellemző tulajdona) váltig kínálgatja, hogy „csak kerüljön beljebb, ha már oly szerencséssé tette, hogy szerény hajlékukat nem vetette meg", és auélkül, hogy jövetele czélja iránt tudakozódnék. (Kiáltossyné asszony ugyanis